Magyar Nemzet, 1902. május (21. évfolyam, 105-129. szám)

1902-05-01 / 105. szám

A MAGYAR NEMZET. 1902. május 1. éves szolgálati idő nagy problémája nálunk is foglalkoztatja az elméket. Az eddigi kísér­letek nem igen váltak be. Most majd ma­gyar csapatoknál tesznek kísérletet. Ugyan­csak megpróbálják aratási munka idején, a földmiveléshez értő legénység egy részé­nek rövid szabadságolását is. Szóval, az egész vonalon komoly és lelkiismeretes munka folyik arra nézve, hogy a magyar királyi honvédség szerve­zetében, szellemében, felszerelésében és katonai kiképzésében mind magasabb fokot érjen el; hogy, a­miért alkották, a haza és trón védelmének minél tökéletesebb esz­köze legyen. Hogy e nemzeti intézményünk körül mily nagy érdemei vannak Fejérváry Géza bárónak, azt kormánypárt, ellenzék egyaránt érzi s teljes mértékben elismeri és vallja az ország. Budapest, április 30.­­ A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor ülést tart, melyben a honvédelmi tárc­a költségvetésének vitáját folytatják.­­ A magyar delegáczió elnöke. A delegá­­czió ma megválasztott tagjai körében erős moz­galom indult meg arra nézve, hogy a magyar delegáczió elnöki székébe Andrássy Gyula grófot ültessék, a kit egyéniségének előkelő volta nagy kvalitásai és kiváló tudása folytán a legalkalmasabbnak tartanak arra, hogy a Szi­lágyi Dezső halálával megüresedett elnöki mél­tóságot betöltse. A magyar delegáczió tagjai a legnagyobb örömmel látnák, ha Andrássy gróf a méltóságra vállalkoznék s alapos is a remény, hogy a szabadelvű pártnak ez a kitűnősége el­fogadja azt a díszes polczot, melyre őt a bizottság bizalma helyezni óhajtja. A delegáczió alelnöke ebben az esztendő­ben a főrendi delegátusok közül választandó és előreláthatóan a tavalyi elnök, Szapáry Gyula gróf lesz.­­ Összeférhetetlenségi zsűri. Holnap, csü­törtökön, délután fél 3 órakor kisorsolják azt a bírálóbizottsé­got, mely Halász Zsigmond össze­férhetetlenségi bejelentésében fog­ bíráskodni. Ha­lász Zsigmond önmaga bocsáj­totta a zsűri ítél­kezése alá, váljon képviselői mandátumával összefér-e igazgatói állása, melyet a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél elfoglal. Az állandó összeférhetetlenségi bizottság az ügyet ítélke­zésre előkészítette, beszerezte a szövetkezet alap­közűi házban lakó fiatal ügyvéd, meg a felesége. Egy bájos asszonyka. Egyéves házasok s az asszony még csupa gyerekség, maga a naivitás. Barátjuk, az ügyvéd azzal fogadja őket, hogy merénylet készül ellenük. Kíváncsian figyeltek oda és kisült, hogy barátjuknak egy külföldi agglegény rokona érkezik meg holnap és az orfeumba akarják őt vinni. A társak felcsillanó szemmel néznek össze és örömmel fogadják a meghívást. — Eleinte az asszonyokat is el akartuk vinni, — mondja az ügyvéd — de meggondoltuk, mert végre is az asszonyokat nem lehet minden­hová elvinni. Ugy­e? — Nem is mentünk volna veletek, — vá­gott vissza az egyik asszonyka kissé duzzogó hangon. Ám a duzzogás hamar múlik szerelmes asszonyoknál és a vacsorát a legjobb hangulat­ban ették meg, sőt tíz percz múlva már annyira belemelegedtek a kotyogásba, hogy valamennyi asszony egyszerre beszélt, nem lehetett megis­merni a hangjukat, sem megérteni, hogy miről csevegnek. Szóval valódi, hamisítatlan asszonyok mód­jára viselkedtek. A másnap is felvirradott, az este elérkezett és a társaság már a kora esti órákban vidáman távozott hazulról. Történetem tulajdonképpen itt kezdődik. A három asszony együtt töltötte az estét. Mikor pedig elérkezett a lefekvés rendes ideje, a két idősebb hazakisérte a fiatal menyecskét, kinek szája bizony majdnem sírásra állt, mikor az üres hálószobába belépett. A másik kettőnek volt elég dolga a ház­tartással, a gyermekekkel és bizony alig figyel­ték meg, sőt férjeik távolléte sem nyugtalaní­totta őket. Hiába, az anya mindig erősebb a feleségnél. Szépen lefektették a gyermekeket és nem­sokára ők maguk is az igazak álmát aludták. Nem úgy a kis menyecske. Megpróbálko­zott ugyan az alvással, de sehogyse akart si­kerülni. Minduntalan fölkelt, fel s alá járt. Az órát nézte. Az ablakhoz lépett és kinézett a sötét éjszakába. Akár az aggódó gyerek, ki nem tud elaludni, hacsak a gondos anyai kéz jól be nem takargatja. Óra múlt óra után. Egyet, majd kettőt ütött a fali­óra és a férj még sem jött haza. Nyugtalanságában kinyitotta az ablakot és úgy kémlelt ki rajta. A­mint igy kitekint, látja, hogy a szem­közti fűszer­üzlet, mely a társuké volt, nyitva van. A légszesz ég­és az üzletben öten, három czilinderes és két keménykalapos férfiú be­szélget. Ők azok! — gondolta magában az asz­­szonyka. — Hála Istennek, csakhogy már haza­jöttek és lopva, nehogy férje sejtse virrasztását, lefeküdt és fülére húzott takaróval lesi az ajtó nyílását. Hiába. Elmúlik egy óra és az ajtó csak nem akar kinyílni. Bizonyosan jól beszélgetnek, töpreng magában és mindjárt itt lesz. Töprengéséből utczai zsivaj riasztja fel­ szabályait, kihallgatta annak ügyleteire nézve Harsány Oszkárt, a­­szövetkezet igazgatóját s az ügynek a zsűri előtt való referálásával Heincz Hugó előadót bízta meg.­­ Az 1848. évi XX. törvénycikk a református konvent előtt. A magyarországi ev. reformátusok egyetemes konventje ma többi egyházi kérdései közt az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásának kérdésével is foglalkozott. Az előzmények után, nevezetesen pedig egyrészt némely lapban a kép­telenségig felcsigázott agitáczió s másrészt Wlassics Gyula kultuszminiszternek a kormány nevében csak imént tett komoly kijelentése után méltán érdekelhetett mindenkit, hogy az ev. ref. konvent ebben az államjogilag is fontos kérdésben milyen álláspontot fog elfoglalni ? A zsinati előkészítő bizottságnak ma előterjesztett javaslata az volt, hogy nem követeli az 1848 : XX. törvényc­ikk 3. §-ának merev végrehajtását. Elégnek tartja azt, ha az egyház anyagi szükségletei és adózási viszonyai számbavételével, az ország törvényhozása útján kéri a dotácziónak 10 évről 10 évre való megállapítá­­sát. Az előkészítőbizottságnak ezt a javaslatát a konvent egyhangúlag Tisza István grófnak azzal a módosításával fogadta el, hogy a dotáczióval kap­csolatosan kell rendezni az egyházi adót, a­mely toldás egyébiránt csak autonóm kormányzati ér­tékkel bir. Minden esetre megnyugvással kell tu­domásul vennünk, hogy az ev. ref. konvent az 1848: XX. t.-cz. »végrehajtásának« színe alatt keletkezett, a törvényesség szempontjából sem helyes, de a felekezeti nyugalom szempontjából egyene­sen veszedelmes agitácziót komoly figyelemben nem részesítette és a dolog lényegében egé­szen a kormány álláspontjának megfelelőleg hatá­rozott. A 10 évről 10 évre való országos dotáczió­­megállapítás is megfelel lényegében Wlassics mi­niszter azon kijelentésének, hogy az egyházaknak szánt évi dotáczió ügyét komoly megfontolás tár­gyává fogja tenni, a­mivel, mihelyt annak ered­ménye meg lesz, mindenesetre egyszerűbbé válik ezen dotácziók ügye. A konvent ezen határozata bizonyosan csillapítólag fog hatni azokra is, a­kik­et a tendencziózus agitáczió teljesíthetlen és a törvényből semmiképpen nem következő szekulari­­záló kívánságokba vitt bele. — Körber Ernő dr. osztrák miniszterelnök, — mint a P. Lt.-nak Bécsből jelentik — hét­főn Budapestre érkezik, hol előreláthatólag há­rom nap fog tanácskozni a magyar kormánynyal a vám- és kereskedelmi szerződésekről és az autonóm vámtarifáról.­­ Az osztrák delegáczió munkaprogrammja. Bécsből telefonálják, hogy az osztrák delegáczió tagjai tegnap tanácskozásra jöttek össze, hogy megbeszéljék a delegáczió munkaprogrammját. A megállapodások eddig a következők: Május hó 6-án, kedden, a delegácziók megnyitása; május hó 7-én, szerdán, a delegácziókat fogadja a király, délután a költségvetési bizottság tart ülést, melyen Goluc­ovszky gróf terjeszti elő expozéját. Május hó 8-án és 9-én a költségvetési bizottság folytatja munkálkodását.­­ Készületek a szerb egyházi kongresszusra. Mint Újvidékről jelentik, vasárnap ott szerb nagy­gyűlés volt, mely a radikálisok kongresszusi pro­­grammját tárgyalta. Külön hajó hozta Pancsová­­ról a delegáltakat. Horvát- és Szlavonországok, továbbá Dalmáczia és Bosznia szerb lakossága mind képviseltették magukat. A gyülekezet mint­egy négyezer főre tehető. Nyugodt mederben folyt a tanácskozás. A Branik-párt összesen 28, a kleri­kális párt pedig hat szavazattal lesz képviselve a kongresszuson, a többi mind radikális lesz. A gyü­lekezet többsége azt az óhajtást juttatta kifejezésre, hogy az egyházi és nemzeti alapok kezeléséből fönmaradt tiszta vagyon egyházi és iskolai czé­­lokra fordittassák. A gyűlés berekesztése után visszamaradtak még nagyon sokan s éjjeli tizenegy órakor is még együtt voltak és tanácskoztak.­­ A facseti mandátum. Báró Harkányi Fri­gyes, facseti képviselő mandátuma ellen beadott petíc­iót a kérvényezők annak idején visszavonták. A törvényes határidőn belül azonban újabb tíz választó ismét kérvénynyel támadta meg a man­dátumot, melynek tárgyalását a Kúria II. válasz­tási tanácsának elnöke, Vavrik Béla, május hó 27-én délelőtt 10 órára tűzte ki.­­ A zirczi képviselőválasztást Veszprém megye központi választmánya május hó 12-ére tűzte ki. A szabadelvű párt holnap tartja jelölőülését Csesz­nek községben. Makfalvay Gézát, a­ki vasárnap és hétfőn már bejárta a kerületet, mindenütt rokon­szenvesen fogadják.­­ A külügyi hivatal sajtóirodája, Dóczy Lajos báró nyugalomba vonulásával a közös külügyminisztérium irodalmi osztálya (sajtó­irodája) elveszítette vezetőjét. A­mint lapunk­nak Bécsből jelentik, ennek az osztálynak a vezetésével ettenachi Jettel Emil dr. udvari és miniszteri tanácsos bízatott meg. Jettel Emil ötvenhatesztendős, jogi tanulmányainak elvége­zése után rövid ideig a bécsi császári törvény­széknél, majd az alsó-ausztriai pénzügyigazgató­ságnál működött és már 1870-ben a külügyi Hirtelen magára kap valamit és az ablak­hoz siet. Meglepetéssel látja, hogy egy csomó ember sereglett össze az utczán és barátnői is köztük vannak. A középen pedig a rendőrbiztos, tekinté­lyének tudatában, kihallgatást tart. Hallja, a­mint mondogatják, hogy feltörték az üzletet, egy csomó aprópénzt, szivarokat és ilyen apróságot elemeitek. A zaj nőttön­ nő és az asszonyka úgy érzi, hogy neki fel kell világosítani az alant állókat. Kihajol az ablakon és lekiált az utczára: — Kérem, nem törtek be! Én láttam,hogy a mi uraink jöttek haza és bementek az üz­letbe. — Az nem lehetséges, — felelték az asz­­szonyok alulról. — Hiszen akkor hazajöttek volna. — De mégis úgy van, a­hogy mondom, erősiti az asszonyka. Láttam őket az üzletben. Három czilinderes és két kemény kalapos urat, kik nyugodtan beszélgettek. Mondom, hogy a mi uraink voltak. — De hiszen a mi urainkon nem is volt czilinder, — erősítgeti a két alant álló asszony. — Puha nyári kalapban mentek el. E rövid disputa csak annál jobban fokozta a tömeg kíváncsiságát. A találgatások meg­indultak. Ki lehetett ? Ők voltak ? Nem ők voltak ! Ez így ment egy jó darabig. Végre is a rendőr kilátásba helyezte a legszigorúbb vizsgálatot. Megígérte, hogy kellő erélylyel ki fogják nyomozni a tetteseket. A tömeg már-már megnyugodott és egy

Next