Magyar Nemzet, 1902. május (21. évfolyam, 105-129. szám)
1902-05-01 / 105. szám
A MAGYAR NEMZET. 1902. május 1. éves szolgálati idő nagy problémája nálunk is foglalkoztatja az elméket. Az eddigi kísérletek nem igen váltak be. Most majd magyar csapatoknál tesznek kísérletet. Ugyancsak megpróbálják aratási munka idején, a földmiveléshez értő legénység egy részének rövid szabadságolását is. Szóval, az egész vonalon komoly és lelkiismeretes munka folyik arra nézve, hogy a magyar királyi honvédség szervezetében, szellemében, felszerelésében és katonai kiképzésében mind magasabb fokot érjen el; hogy, amiért alkották, a haza és trón védelmének minél tökéletesebb eszköze legyen. Hogy e nemzeti intézményünk körül mily nagy érdemei vannak Fejérváry Géza bárónak, azt kormánypárt, ellenzék egyaránt érzi s teljes mértékben elismeri és vallja az ország. Budapest, április 30. A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor ülést tart, melyben a honvédelmi tárca költségvetésének vitáját folytatják. A magyar delegáczió elnöke. A delegáczió ma megválasztott tagjai körében erős mozgalom indult meg arra nézve, hogy a magyar delegáczió elnöki székébe Andrássy Gyula grófot ültessék, a kit egyéniségének előkelő volta nagy kvalitásai és kiváló tudása folytán a legalkalmasabbnak tartanak arra, hogy a Szilágyi Dezső halálával megüresedett elnöki méltóságot betöltse. A magyar delegáczió tagjai a legnagyobb örömmel látnák, ha Andrássy gróf a méltóságra vállalkoznék s alapos is a remény, hogy a szabadelvű pártnak ez a kitűnősége elfogadja azt a díszes polczot, melyre őt a bizottság bizalma helyezni óhajtja. A delegáczió alelnöke ebben az esztendőben a főrendi delegátusok közül választandó és előreláthatóan a tavalyi elnök, Szapáry Gyula gróf lesz. Összeférhetetlenségi zsűri. Holnap, csütörtökön, délután fél 3 órakor kisorsolják azt a bírálóbizottségot, mely Halász Zsigmond összeférhetetlenségi bejelentésében fog bíráskodni. Halász Zsigmond önmaga bocsájtotta a zsűri ítélkezése alá, váljon képviselői mandátumával összefér-e igazgatói állása, melyet a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél elfoglal. Az állandó összeférhetetlenségi bizottság az ügyet ítélkezésre előkészítette, beszerezte a szövetkezet alapközűi házban lakó fiatal ügyvéd, meg a felesége. Egy bájos asszonyka. Egyéves házasok s az asszony még csupa gyerekség, maga a naivitás. Barátjuk, az ügyvéd azzal fogadja őket, hogy merénylet készül ellenük. Kíváncsian figyeltek oda és kisült, hogy barátjuknak egy külföldi agglegény rokona érkezik meg holnap és az orfeumba akarják őt vinni. A társak felcsillanó szemmel néznek össze és örömmel fogadják a meghívást. — Eleinte az asszonyokat is el akartuk vinni, — mondja az ügyvéd — de meggondoltuk, mert végre is az asszonyokat nem lehet mindenhová elvinni. Ugye? — Nem is mentünk volna veletek, — vágott vissza az egyik asszonyka kissé duzzogó hangon. Ám a duzzogás hamar múlik szerelmes asszonyoknál és a vacsorát a legjobb hangulatban ették meg, sőt tíz percz múlva már annyira belemelegedtek a kotyogásba, hogy valamennyi asszony egyszerre beszélt, nem lehetett megismerni a hangjukat, sem megérteni, hogy miről csevegnek. Szóval valódi, hamisítatlan asszonyok módjára viselkedtek. A másnap is felvirradott, az este elérkezett és a társaság már a kora esti órákban vidáman távozott hazulról. Történetem tulajdonképpen itt kezdődik. A három asszony együtt töltötte az estét. Mikor pedig elérkezett a lefekvés rendes ideje, a két idősebb hazakisérte a fiatal menyecskét, kinek szája bizony majdnem sírásra állt, mikor az üres hálószobába belépett. A másik kettőnek volt elég dolga a háztartással, a gyermekekkel és bizony alig figyelték meg, sőt férjeik távolléte sem nyugtalanította őket. Hiába, az anya mindig erősebb a feleségnél. Szépen lefektették a gyermekeket és nemsokára ők maguk is az igazak álmát aludták. Nem úgy a kis menyecske. Megpróbálkozott ugyan az alvással, de sehogyse akart sikerülni. Minduntalan fölkelt, fel s alá járt. Az órát nézte. Az ablakhoz lépett és kinézett a sötét éjszakába. Akár az aggódó gyerek, ki nem tud elaludni, hacsak a gondos anyai kéz jól be nem takargatja. Óra múlt óra után. Egyet, majd kettőt ütött a falióra és a férj még sem jött haza. Nyugtalanságában kinyitotta az ablakot és úgy kémlelt ki rajta. Amint igy kitekint, látja, hogy a szemközti fűszerüzlet, mely a társuké volt, nyitva van. A légszesz égés az üzletben öten, három czilinderes és két keménykalapos férfiú beszélget. Ők azok! — gondolta magában az aszszonyka. — Hála Istennek, csakhogy már hazajöttek és lopva, nehogy férje sejtse virrasztását, lefeküdt és fülére húzott takaróval lesi az ajtó nyílását. Hiába. Elmúlik egy óra és az ajtó csak nem akar kinyílni. Bizonyosan jól beszélgetnek, töpreng magában és mindjárt itt lesz. Töprengéséből utczai zsivaj riasztja fel szabályait, kihallgatta annak ügyleteire nézve Harsány Oszkárt, aszövetkezet igazgatóját s az ügynek a zsűri előtt való referálásával Heincz Hugó előadót bízta meg. Az 1848. évi XX. törvénycikk a református konvent előtt. A magyarországi ev. reformátusok egyetemes konventje ma többi egyházi kérdései közt az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásának kérdésével is foglalkozott. Az előzmények után, nevezetesen pedig egyrészt némely lapban a képtelenségig felcsigázott agitáczió s másrészt Wlassics Gyula kultuszminiszternek a kormány nevében csak imént tett komoly kijelentése után méltán érdekelhetett mindenkit, hogy az ev. ref. konvent ebben az államjogilag is fontos kérdésben milyen álláspontot fog elfoglalni ? A zsinati előkészítő bizottságnak ma előterjesztett javaslata az volt, hogy nem követeli az 1848 : XX. törvénycikk 3. §-ának merev végrehajtását. Elégnek tartja azt, ha az egyház anyagi szükségletei és adózási viszonyai számbavételével, az ország törvényhozása útján kéri a dotácziónak 10 évről 10 évre való megállapítását. Az előkészítőbizottságnak ezt a javaslatát a konvent egyhangúlag Tisza István grófnak azzal a módosításával fogadta el, hogy a dotáczióval kapcsolatosan kell rendezni az egyházi adót, amely toldás egyébiránt csak autonóm kormányzati értékkel bir. Minden esetre megnyugvással kell tudomásul vennünk, hogy az ev. ref. konvent az 1848: XX. t.-cz. »végrehajtásának« színe alatt keletkezett, a törvényesség szempontjából sem helyes, de a felekezeti nyugalom szempontjából egyenesen veszedelmes agitácziót komoly figyelemben nem részesítette és a dolog lényegében egészen a kormány álláspontjának megfelelőleg határozott. A 10 évről 10 évre való országos dotácziómegállapítás is megfelel lényegében Wlassics miniszter azon kijelentésének, hogy az egyházaknak szánt évi dotáczió ügyét komoly megfontolás tárgyává fogja tenni, amivel, mihelyt annak eredménye meg lesz, mindenesetre egyszerűbbé válik ezen dotácziók ügye. A konvent ezen határozata bizonyosan csillapítólag fog hatni azokra is, akiket a tendencziózus agitáczió teljesíthetlen és a törvényből semmiképpen nem következő szekularizáló kívánságokba vitt bele. — Körber Ernő dr. osztrák miniszterelnök, — mint a P. Lt.-nak Bécsből jelentik — hétfőn Budapestre érkezik, hol előreláthatólag három nap fog tanácskozni a magyar kormánynyal a vám- és kereskedelmi szerződésekről és az autonóm vámtarifáról. Az osztrák delegáczió munkaprogrammja. Bécsből telefonálják, hogy az osztrák delegáczió tagjai tegnap tanácskozásra jöttek össze, hogy megbeszéljék a delegáczió munkaprogrammját. A megállapodások eddig a következők: Május hó 6-án, kedden, a delegácziók megnyitása; május hó 7-én, szerdán, a delegácziókat fogadja a király, délután a költségvetési bizottság tart ülést, melyen Golucovszky gróf terjeszti elő expozéját. Május hó 8-án és 9-én a költségvetési bizottság folytatja munkálkodását. Készületek a szerb egyházi kongresszusra. Mint Újvidékről jelentik, vasárnap ott szerb nagygyűlés volt, mely a radikálisok kongresszusi programmját tárgyalta. Külön hajó hozta Pancsováról a delegáltakat. Horvát- és Szlavonországok, továbbá Dalmáczia és Bosznia szerb lakossága mind képviseltették magukat. A gyülekezet mintegy négyezer főre tehető. Nyugodt mederben folyt a tanácskozás. A Branik-párt összesen 28, a klerikális párt pedig hat szavazattal lesz képviselve a kongresszuson, a többi mind radikális lesz. A gyülekezet többsége azt az óhajtást juttatta kifejezésre, hogy az egyházi és nemzeti alapok kezeléséből fönmaradt tiszta vagyon egyházi és iskolai czélokra fordittassák. A gyűlés berekesztése után visszamaradtak még nagyon sokan s éjjeli tizenegy órakor is még együtt voltak és tanácskoztak. A facseti mandátum. Báró Harkányi Frigyes, facseti képviselő mandátuma ellen beadott petíciót a kérvényezők annak idején visszavonták. A törvényes határidőn belül azonban újabb tíz választó ismét kérvénynyel támadta meg a mandátumot, melynek tárgyalását a Kúria II. választási tanácsának elnöke, Vavrik Béla, május hó 27-én délelőtt 10 órára tűzte ki. A zirczi képviselőválasztást Veszprém megye központi választmánya május hó 12-ére tűzte ki. A szabadelvű párt holnap tartja jelölőülését Csesznek községben. Makfalvay Gézát, aki vasárnap és hétfőn már bejárta a kerületet, mindenütt rokonszenvesen fogadják. A külügyi hivatal sajtóirodája, Dóczy Lajos báró nyugalomba vonulásával a közös külügyminisztérium irodalmi osztálya (sajtóirodája) elveszítette vezetőjét. Amint lapunknak Bécsből jelentik, ennek az osztálynak a vezetésével ettenachi Jettel Emil dr. udvari és miniszteri tanácsos bízatott meg. Jettel Emil ötvenhatesztendős, jogi tanulmányainak elvégezése után rövid ideig a bécsi császári törvényszéknél, majd az alsó-ausztriai pénzügyigazgatóságnál működött és már 1870-ben a külügyi Hirtelen magára kap valamit és az ablakhoz siet. Meglepetéssel látja, hogy egy csomó ember sereglett össze az utczán és barátnői is köztük vannak. A középen pedig a rendőrbiztos, tekintélyének tudatában, kihallgatást tart. Hallja, amint mondogatják, hogy feltörték az üzletet, egy csomó aprópénzt, szivarokat és ilyen apróságot elemeitek. A zaj nőttön nő és az asszonyka úgy érzi, hogy neki fel kell világosítani az alant állókat. Kihajol az ablakon és lekiált az utczára: — Kérem, nem törtek be! Én láttam,hogy a mi uraink jöttek haza és bementek az üzletbe. — Az nem lehetséges, — felelték az aszszonyok alulról. — Hiszen akkor hazajöttek volna. — De mégis úgy van, ahogy mondom, erősiti az asszonyka. Láttam őket az üzletben. Három czilinderes és két kemény kalapos urat, kik nyugodtan beszélgettek. Mondom, hogy a mi uraink voltak. — De hiszen a mi urainkon nem is volt czilinder, — erősítgeti a két alant álló asszony. — Puha nyári kalapban mentek el. E rövid disputa csak annál jobban fokozta a tömeg kíváncsiságát. A találgatások megindultak. Ki lehetett ? Ők voltak ? Nem ők voltak ! Ez így ment egy jó darabig. Végre is a rendőr kilátásba helyezte a legszigorúbb vizsgálatot. Megígérte, hogy kellő erélylyel ki fogják nyomozni a tetteseket. A tömeg már-már megnyugodott és egy