Magyar Nemzet, 1902. május (21. évfolyam, 105-129. szám)

1902-05-01 / 105. szám

4 MAGYAR NEMZET, 1902. május 1. — A Hohenzollerneknek germanizálnak! — Majd meglássák a Habsburgok, mi lesz ennek a germanizálásnak az eredménye. Ilyen és hasonló értelmű felkiáltások hang­zottak fel a szélső baloldalon. — Ilyen profécziáktól nem félünk, — felelte a honvédelmi miniszter. A zajos és lármás közbeszólás néhány per­­czig tartott. Végre a háborúság lecsillapultával Fejérváry Géza báró folytatta beszédét és ki­jelentette, hogy egyáltalán nem érti ezt a fel­háborodást, hisz meg is dicsérte a hortobágyi embert, hogy ezzel az egynyelvűségéhez való ragaszkodással is hazafiságát, nemzeti érzését kívánja kimutatni. Szemere Miklósnak a honvédelmi minisz­ter azt felelte, hogy maga körül is helyesli azt az eszmét, hogy a 10 éven felüli gyerme­keket szoktassuk hozzá a czéllövészethez. De ez eszme nem új. A kivihetőségnek azonban pénzügyi szempontok állják útját. A kiosztandó fegyver és töltény milliókba kerül. A 2 évi katonai szolgálatra nézve megjegyezte a mi­niszter, hogy ez nálunk különösen nehéz kér­dés, mivel az osztrák-magyar monarchiában a népek kultúrái fokozata nem egyforma. Arra a közbekiáltásra pedig, hogy hiszen a magyar elég értelmes, művelt nép, azt válaszolta a mi­niszter, hogy a magyar még sokáig szokik a fegyelemhez. Több, mint másfélórás beszédében a mi­niszter minden egyes szónoknak megfelelt. Sőt végezetül megkérdezte, hogy még kinek nem felelt, mert nem akar adós maradni senkinek sem a­­ lelettel. A Ház többsége hosszantartó zajos éljen­zéssel fogadta Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter beszédét és őt végül zajosan meg­éljenezte. Ezután Tóth János személyes kérdésben szólott és erre Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter tett rövid megjegyzést, kiemelve, hogy Deák Ferencz kilenc­ évig ismerte a honvéd­törvényt és annak nem azt az értelmet tulaj­donította, a­minőt Tóth János tulajdonít a­­honvédségnek a hadsereghez való viszonyára vo­natkozó rendelkezéseinek. A vitát holnap folytatják. A képviselőház ülése április 30-án. —­ Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök : Apponyi Albert. Jegyzők: Szőts Pál, Nyegre Ílászló, Illyés Bálint. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter. Harmadszori olvasásban elfogadták a mexikói szerződést. Választások. A Ház ezután megválasztotta a kvótabizottság tagjaiul: Falk Miksa 117, Hadik János gróf 117, Hegedűs Sándor 117, Hieronymi Károly 117, Hodossy Imre 117, Láng Lajos 117, Szczitovszky János 117, Josipovich Géza 117, Major Ferencz 114 és Tisza István gróf 115 szavazattal. Továbbá megválasztota az idei delegáczió tagjaiul: 123 .szavazattal: Okolicsányi László; 122 szavazattal: Andrássy Tivadar gróf, Berzeviczy Albert, Dániel Ernő báró, Dániel Gábor, Dedovich György, Dókus Ernő, Fálk Miksa, Fluger Károly, Francisci Henrik, Hegedűs Sándor, Hieronymi Károly, Hodossy Imre, Holló Lajos, Jakabffy Imre, Josipovich Imre, Kristóffy József, Láng Lajos, Miklós Ödön, Perczel Dezső, Sperec Ferencz, Szerb György, Tallián Béla és Zichy Jenő gróf; 121 sza­vazattal : Andrássy Gyula gróf, Beksics Gusztáv, Bolgár Ferencz, Hadik-Barkóczy Endre gróf; 120 szavazattal: Pap Géza, Szentiványi Árpád, Teleki Sándor gróf, Wilcsek Frigyes gróf és ifj. Zichy János gróf, Klobusitzky János 111, Tisza István gróf 111, Rakovszky István 110, Szemere Miklós 108, Kubinyi Géza 105 és Rosenberg Gyula 99 szavazattal. Póttagokat megválasztottak: Werner Gyula 83, Sághy Gyula és Semsey László 68, Biró Lajos 49, Bethlen Balázs gróf 48, Telegdy József 44, Szőts Pál 42, Pildner Ferencz 38, Adamovich Béla 37 és Nopcsa Elek báró 36 szavazattal. Elnök: Minthogy két képviselő úr egyenlő szavazatot kapott a póttagi minőségre, tudniillik Sághy Gyula és Semsey László képviselő urak, így sorshúzás útján kell eldönteni, hogy ki legyen az első. (A sorshúzás megejtetik.) Az első Sághy Gyula képviselő úr. Következett a honvédelmi tárc­a költségvetésének tárgyalása. Wilczek Frigyes úr, a honvédelemmel szemben fennálló kötelezettséggel szemben áll az a kötele­zettség, a­mely a nép teherviselésére vonatkozik. A néppárt hadügyi követeléseinek elsejéül a szol­gálati időnek leszállítását állította fel s ehhez most is ragaszkodik. Ennek keresztülvitele a törvény­­hozástól függ. Továbbá a 12 évből három évet a honvédség kebelében kellene eltöltenie a védköte­­lezettnek. A honvédség harczképessége mivel sem áll hátrább a közös hadseregnek, a­mint az szá­mos esetben kitudódott. Szól még pótlóvásárlásról, a­melyet direkt a lótenyésztőtől kellene eszközölni. A vallásosságot sürgeti a honvédségnél, továbbá az új katonai bűnvádi perrendtartást. A költség­­vetést nem fogadja el. (Helyeslés a néppárton.) Nessi­ Pál figyelmezteti a honvédelmi minisz­tert, hogy azt ígérte, hogy a katonai bűnvádi per­­rendtartásról szóló törvényjavaslatot április vége előtt be fogja terjeszteni. Ma április utolsó napja van s úgy látszik, nem fogja betartani ígéretét. Ezután a királyi kézirat kérdését feszegeti s azt a konklúziót vonja le belőle, hogy miniszteri és katonai állás inkompatibilis. Kifogásolja, hogy a honvédségi évkönyvekben a legfelsőbb hadúr ki­fejezés szerepel. Ilyen a magyar közjogban nincs. Szóvá teszi a magyar testőrségnél előforduló vissza­éléseket, hogy a törvények ellenére az élelmiszereket nem Magyarországból szerzik be s könyveiket sem magyarul vezetik. Szégyen az, hogy a legjobb germanizáló eszköz Magyarországon a hadsereg. A nemzetiségi kérdés megoldása is csak a hadseregen múl. A honvédeket Hentzihez viszik ünnepelni. Visontai Soma: Mikor a magyar minisztert temetik, egy katona sem jelenik meg. (Zaj.) Molnár Jenő: Horánszky temetésén senki sem volt ott. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Ott volt Lobkovitz! (Zaj a szélsőbalon.) Visontai Soma: Az mind főrendiházi tag volt jelen. (Zaj.) Elnök: Ne tessék közbeszólni. Kessi Pál ezután honvédtisztképzőkről beszél,­­a­hol németül tanítanak. Végül kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a szélső balon.) Rákosi Viktor örömét fejezi ki, hogy a honvé­delmi miniszter felgyógyult betegségéből, a­mely alatt azt is örömmel olvasta, hogy dr. Fejérváry a javulás terére lépett. (Zajos derültség.) Most azonban konstatálja, hogy nem lépett a javulás terére. Mert az osztrák táborszernagy előtt most is hapt achtban áll a miniszter. (Derültség.) A tábor­szernagynak meg kellene mondani az uralkodóház­nak, hogy az nem lehet se német császár, se szláv császár, hanem csak magyar király. Gyönyörűen ki lehetett volna 67 óta fejleszteni a nemzeti had­sereget. Abszurdum az, hogy nem a hadsereg al­kalmazkodik a nemzethez, hanem megfordítva. Meg van különben gy­őződve, hogy az osztrák züllött viszonyok el fogják törülni a közös had­sereget. Európa összes államait kikezdte a szocziá­­lizmus. De nem boldogul a hadsereggel szemben, mert itt a nemzeti szellemet állítják a szocziáliz­­mussal szemben. Nálunk ez nem történ­t meg, mert fekete-sárga lobogó alatt, a Gott erhalte hangjai mellett germanizálnak a hadseregben. Szól ezután a delegáczióról, a­melyet automata­ parlamentnek nevez el. Pulszky halála óta legnagyobb hadügyi kapac­itás Münnich Aurél, a­ki ahhoz a gárdához tartozik, a­melyik soha sem hal meg, de mindig megadja magát. (Zajos derültség.) A tengerészeti kapac­itás Rosenberg Gyula, a­kit azért siettek behozni Abrudbányán, hogy a tengerészeti ügyek csonkán ne maradjanak. (Derültség.) Furcsa egy bizottság a tengerészeti albizottság. Most ismét 15 hadihajót kérnek. Talán a kínai expedíc­ióra kell az ? Széll Kálmán miniszterelnök: Egy szó sem igaz az egészből! Pichler Győző: Én láttam is a hadihajókat! (Derültség.) Rákosi Viktor: Arra kellenek a hadihajók, hogy a Kínában elfoglalt négyszögmértföld terület­ről czopfokat szállítsunk be (Zajos derültség.) Erre nincs szükség. Van itt már elég. Azt mondják, hogy a hármas-szövetség is meg­közelíti a kifejlesztett hadsereget. Kérdi, mit hasz­nál nekünk a hármas-szövetség, a­mikor Goluchowski ott is azt a szerepet játszsza, mint a zsokéklubban. (Zajos derültség.) Tudniillik a kibicz-szerepet. Erre pedig a 13. §. áll. (Derültség.) Az országban úgyis annyi baj és nyomor ural­kodik, nem hajlandó a molochnak több áldozatot hozni. A költségvetést ezért nem fogadja el. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Münnich Aurél: Élvezettel hallgattam én is végig Rákosi Viktor­t. képviselőtársam beszédét, mely — bevallom — nagyon sok jóizű humorral volt elmondva és sok, nagyon sikerült életet is tartalmazott. Papp Zoltán: És igazságot! Münnich Aurél: Hogy ő az én személyemről is megemlékezett, ezért neki köszönettel tartozom, csak egy megjegyzésem van arra, a­mit mondott, hogy én olyan előadó vagyok, a­ki sohasem hal meg, de mindig megadja magát a kormánynak. (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Igaz ! ügy van !) Kubik Béla: Minden kormánynak ! Münnich Aurél: Feltétlenül igaza van­­. kép­viselőtársamnak, (Zaj a szélső baloldalon.), mert én igenis megadom magamat ott, hol az meggyőző­désemmel egyezik. (Élénk ellentmondás a szélső baloldalon.) Megadom magamat ennek a kormány­nak (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez a szent meggyőződés! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), melyről meg vagyok győződve, hogy mindig csak hazafias dolgokat cselekszik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Természetes dolog, hogy ezúttal is elfogadom a költségvetést, mert ismét megadom magamat a honvédelmi kormánynak, mert bizalommal viselte­tem iránta. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső­baloldalon.) A vita folyamán a függetlenségi és 48-as párt vezérszónoka, Tóth János, tegnap azt mondotta, hogy Magyarországon sajátságos vítus fejlődött ki a nemzetnél, legutóbb pedig a magyar parlament kormánypártjánál a hadügyi kérdések­ben ; a túlhajtott lojalitás és opportunitás noli me tangere-vé tette az ország hadügyét és a hadügy minden kérdését. Ma pedig Nessi Pál­­. képviselőtársam azt mondta, hogy a honvédség felállításával becsapták az országot 1868-ban . .. Nessi Pál: ügy is van! Münnich Aurél: . . . mert az nem lett önálló hadsereg, hanem csak bizonyos tartaléka a közös hadseregnek. Végül Rákosi Viktor t. barátom most elhangzott beszédében azt mondta, még­pedig meg­lehetős nagy garral, egy krajczárt sem szavazunk meg idegen hadseregnek, a mi hadseregünknek el­lenben mindent. Ugy­e, azt mondta? Rákosi Viktor: Az önálló magyar hadse­regnek ! Münnich Aurél: Ezt a három nyilatkozatot kívánom én együttesen tárgyalni és lehetőleg ki­mutatni, hogy a­z. urak nagyon tévednek, midőn ilyeneket állítanak, mert nagyon könnyű támadni, de nehezen lehet bizonyítani. (Úgy van­ jobb­felől.) Hogy megértessem magamat, kénytelen vagyok egy kicsit a múltba tekinteni. Felkérem a Házat, hogy velem együtt néhány perczre idézze emléke­zetébe az 1868-iki évet, midőn honvédségünk szer­veztetek. Azt fogják látni, mélyen t­ uraim, hogy ez a honvédség akkor nagy áldozatkészséggel, óriási nagy hazaszeretettel (Felkiáltások a szélső­bal­­oldalon: Tudjuk!) lett szervezve, sajnos azonban, oly óriási nehézségekkel kellett megküzdenie azok­nak, kik szervezték, hogy ők maguk is kételkedve néztek a jövőbe. Kubik Béla: Hát a­kik az adót fizették! Münnich Aurél: Ha méltóztatnak tekintetbe venni azt, hogy az újonczok csak azok sorából kerültek ki, kik a közös hadsereg újonczaiból fen maradtak; ha méltóztatnak figyelembe venni, hogy a tiszti kar miképpen egészíttetett ki, akkor igazán bámulatos tisztelettel kell meg­hajolnunk azok előtt, a­kik akkor a honvéd­ség szolgálatában állottak. (Úgy van­ jobbfelől.) A 48-as honvédek rajongó szeretettel léptek be. Átléptek a közös hadseregből azok, a­kiknek kedvük volt és tömegesen jelentkeztek a tar­talékos tisztek, hogy szolgálatot teljesítsenek ezen csapatnál. (Egy hang a szélső baloldalon : Megbánták !) Nem mondok nagyot (Halljuk ! Halljuk!), ha azt állítom, hogy még a 70-es évek­ben is oly kezdetleges állapot uralkodott a hon­védségnél, hogy még akkor sem tudták e hazafiak, hogy miképpen fog is fejlődni a honvédség? Csakis az akkori tényleges állapotot regisztrálom. (Úgy van­ a jobboldalon.) A tisztikar úgy egészíttetett ki, hogy mindenki, a­ki írni-olvasni tudott, bár a műveltségnek nem nagyon magas fokán állt, meg­kapta a tiszti kardbojtot, mert oly nagy szükség volt tisztekre. Tisztelet a kivételeknek, mert akkor is nagyon sok kitűnő férfi szolgált ott. (Úgy van­ jobbfelöl.) Ezek után következtek az uj idők, midőn egyrészt a tan-zászlóaljak szerveztettek, másrészt felállíttatott a keret­rendszer, hogy a tisztek vala­­hára gyakorolhatták magukat állandóan, habár csekély számú csapatokkal is. Azelőtt nyolcz hetes gyakorlat után szabadságolták a honvédeket és mégis kénytelenek voltak a nagy gyakorlatokon a közös hadsereggel együtt­működni és bámulatos eredmény az, hogy akkor is megállták helyüket. Kessi Pál: Mert magyar volt. Münnich Aurél: Sohasem tagadtam ezt és ép­pen erre akarok rátérni, ha meg méltóztatnak en­gedni. (Halljuk! Halljuk!) Következett a keret­rendszer felállítása után az 1890. évi V. t.-cz. és ez Kubik­­Béla t. képviselő úrnak szól, a­ki azt állítja mindig, hogy a hon­védség kiegészítő része, tartaléka a közös had­seregnek. Kulik Béla: Nem mi találtuk ki, hanem önök. (Mozgás jobbfelől.) Münnich Aurél: Bocsánatot, de nem lehet ki­találni a törvény ellenére semmit, mert a törvény világosan azt mondja, hogy a honvédség a had­erőnek nem kiegészítő, hanem annak egyik része. (Úgy van­ jobbfelől.) Következett — mondom —

Next