Magyar Nemzet, 1902. május (21. évfolyam, 105-129. szám)
1902-05-01 / 105. szám
4 MAGYAR NEMZET, 1902. május 1. — A Hohenzollerneknek germanizálnak! — Majd meglássák a Habsburgok, mi lesz ennek a germanizálásnak az eredménye. Ilyen és hasonló értelmű felkiáltások hangzottak fel a szélső baloldalon. — Ilyen profécziáktól nem félünk, — felelte a honvédelmi miniszter. A zajos és lármás közbeszólás néhány perczig tartott. Végre a háborúság lecsillapultával Fejérváry Géza báró folytatta beszédét és kijelentette, hogy egyáltalán nem érti ezt a felháborodást, hisz meg is dicsérte a hortobágyi embert, hogy ezzel az egynyelvűségéhez való ragaszkodással is hazafiságát, nemzeti érzését kívánja kimutatni. Szemere Miklósnak a honvédelmi miniszter azt felelte, hogy maga körül is helyesli azt az eszmét, hogy a 10 éven felüli gyermekeket szoktassuk hozzá a czéllövészethez. De ez eszme nem új. A kivihetőségnek azonban pénzügyi szempontok állják útját. A kiosztandó fegyver és töltény milliókba kerül. A 2 évi katonai szolgálatra nézve megjegyezte a miniszter, hogy ez nálunk különösen nehéz kérdés, mivel az osztrák-magyar monarchiában a népek kultúrái fokozata nem egyforma. Arra a közbekiáltásra pedig, hogy hiszen a magyar elég értelmes, művelt nép, azt válaszolta a miniszter, hogy a magyar még sokáig szokik a fegyelemhez. Több, mint másfélórás beszédében a miniszter minden egyes szónoknak megfelelt. Sőt végezetül megkérdezte, hogy még kinek nem felelt, mert nem akar adós maradni senkinek sem a lelettel. A Ház többsége hosszantartó zajos éljenzéssel fogadta Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter beszédét és őt végül zajosan megéljenezte. Ezután Tóth János személyes kérdésben szólott és erre Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter tett rövid megjegyzést, kiemelve, hogy Deák Ferencz kilenc évig ismerte a honvédtörvényt és annak nem azt az értelmet tulajdonította, aminőt Tóth János tulajdonít ahonvédségnek a hadsereghez való viszonyára vonatkozó rendelkezéseinek. A vitát holnap folytatják. A képviselőház ülése április 30-án. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök : Apponyi Albert. Jegyzők: Szőts Pál, Nyegre Ílászló, Illyés Bálint. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter. Harmadszori olvasásban elfogadták a mexikói szerződést. Választások. A Ház ezután megválasztotta a kvótabizottság tagjaiul: Falk Miksa 117, Hadik János gróf 117, Hegedűs Sándor 117, Hieronymi Károly 117, Hodossy Imre 117, Láng Lajos 117, Szczitovszky János 117, Josipovich Géza 117, Major Ferencz 114 és Tisza István gróf 115 szavazattal. Továbbá megválasztota az idei delegáczió tagjaiul: 123 .szavazattal: Okolicsányi László; 122 szavazattal: Andrássy Tivadar gróf, Berzeviczy Albert, Dániel Ernő báró, Dániel Gábor, Dedovich György, Dókus Ernő, Fálk Miksa, Fluger Károly, Francisci Henrik, Hegedűs Sándor, Hieronymi Károly, Hodossy Imre, Holló Lajos, Jakabffy Imre, Josipovich Imre, Kristóffy József, Láng Lajos, Miklós Ödön, Perczel Dezső, Sperec Ferencz, Szerb György, Tallián Béla és Zichy Jenő gróf; 121 szavazattal : Andrássy Gyula gróf, Beksics Gusztáv, Bolgár Ferencz, Hadik-Barkóczy Endre gróf; 120 szavazattal: Pap Géza, Szentiványi Árpád, Teleki Sándor gróf, Wilcsek Frigyes gróf és ifj. Zichy János gróf, Klobusitzky János 111, Tisza István gróf 111, Rakovszky István 110, Szemere Miklós 108, Kubinyi Géza 105 és Rosenberg Gyula 99 szavazattal. Póttagokat megválasztottak: Werner Gyula 83, Sághy Gyula és Semsey László 68, Biró Lajos 49, Bethlen Balázs gróf 48, Telegdy József 44, Szőts Pál 42, Pildner Ferencz 38, Adamovich Béla 37 és Nopcsa Elek báró 36 szavazattal. Elnök: Minthogy két képviselő úr egyenlő szavazatot kapott a póttagi minőségre, tudniillik Sághy Gyula és Semsey László képviselő urak, így sorshúzás útján kell eldönteni, hogy ki legyen az első. (A sorshúzás megejtetik.) Az első Sághy Gyula képviselő úr. Következett a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása. Wilczek Frigyes úr, a honvédelemmel szemben fennálló kötelezettséggel szemben áll az a kötelezettség, amely a nép teherviselésére vonatkozik. A néppárt hadügyi követeléseinek elsejéül a szolgálati időnek leszállítását állította fel s ehhez most is ragaszkodik. Ennek keresztülvitele a törvényhozástól függ. Továbbá a 12 évből három évet a honvédség kebelében kellene eltöltenie a védkötelezettnek. A honvédség harczképessége mivel sem áll hátrább a közös hadseregnek, amint az számos esetben kitudódott. Szól még pótlóvásárlásról, amelyet direkt a lótenyésztőtől kellene eszközölni. A vallásosságot sürgeti a honvédségnél, továbbá az új katonai bűnvádi perrendtartást. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a néppárton.) Nessi Pál figyelmezteti a honvédelmi minisztert, hogy azt ígérte, hogy a katonai bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslatot április vége előtt be fogja terjeszteni. Ma április utolsó napja van s úgy látszik, nem fogja betartani ígéretét. Ezután a királyi kézirat kérdését feszegeti s azt a konklúziót vonja le belőle, hogy miniszteri és katonai állás inkompatibilis. Kifogásolja, hogy a honvédségi évkönyvekben a legfelsőbb hadúr kifejezés szerepel. Ilyen a magyar közjogban nincs. Szóvá teszi a magyar testőrségnél előforduló visszaéléseket, hogy a törvények ellenére az élelmiszereket nem Magyarországból szerzik be s könyveiket sem magyarul vezetik. Szégyen az, hogy a legjobb germanizáló eszköz Magyarországon a hadsereg. A nemzetiségi kérdés megoldása is csak a hadseregen múl. A honvédeket Hentzihez viszik ünnepelni. Visontai Soma: Mikor a magyar minisztert temetik, egy katona sem jelenik meg. (Zaj.) Molnár Jenő: Horánszky temetésén senki sem volt ott. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Ott volt Lobkovitz! (Zaj a szélsőbalon.) Visontai Soma: Az mind főrendiházi tag volt jelen. (Zaj.) Elnök: Ne tessék közbeszólni. Kessi Pál ezután honvédtisztképzőkről beszél,ahol németül tanítanak. Végül kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a szélső balon.) Rákosi Viktor örömét fejezi ki, hogy a honvédelmi miniszter felgyógyult betegségéből, amely alatt azt is örömmel olvasta, hogy dr. Fejérváry a javulás terére lépett. (Zajos derültség.) Most azonban konstatálja, hogy nem lépett a javulás terére. Mert az osztrák táborszernagy előtt most is hapt achtban áll a miniszter. (Derültség.) A táborszernagynak meg kellene mondani az uralkodóháznak, hogy az nem lehet se német császár, se szláv császár, hanem csak magyar király. Gyönyörűen ki lehetett volna 67 óta fejleszteni a nemzeti hadsereget. Abszurdum az, hogy nem a hadsereg alkalmazkodik a nemzethez, hanem megfordítva. Meg van különben győződve, hogy az osztrák züllött viszonyok el fogják törülni a közös hadsereget. Európa összes államait kikezdte a szocziálizmus. De nem boldogul a hadsereggel szemben, mert itt a nemzeti szellemet állítják a szocziálizmussal szemben. Nálunk ez nem történt meg, mert fekete-sárga lobogó alatt, a Gott erhalte hangjai mellett germanizálnak a hadseregben. Szól ezután a delegáczióról, amelyet automata parlamentnek nevez el. Pulszky halála óta legnagyobb hadügyi kapacitás Münnich Aurél, aki ahhoz a gárdához tartozik, amelyik soha sem hal meg, de mindig megadja magát. (Zajos derültség.) A tengerészeti kapacitás Rosenberg Gyula, akit azért siettek behozni Abrudbányán, hogy a tengerészeti ügyek csonkán ne maradjanak. (Derültség.) Furcsa egy bizottság a tengerészeti albizottság. Most ismét 15 hadihajót kérnek. Talán a kínai expedícióra kell az ? Széll Kálmán miniszterelnök: Egy szó sem igaz az egészből! Pichler Győző: Én láttam is a hadihajókat! (Derültség.) Rákosi Viktor: Arra kellenek a hadihajók, hogy a Kínában elfoglalt négyszögmértföld területről czopfokat szállítsunk be (Zajos derültség.) Erre nincs szükség. Van itt már elég. Azt mondják, hogy a hármas-szövetség is megközelíti a kifejlesztett hadsereget. Kérdi, mit használ nekünk a hármas-szövetség, amikor Goluchowski ott is azt a szerepet játszsza, mint a zsokéklubban. (Zajos derültség.) Tudniillik a kibicz-szerepet. Erre pedig a 13. §. áll. (Derültség.) Az országban úgyis annyi baj és nyomor uralkodik, nem hajlandó a molochnak több áldozatot hozni. A költségvetést ezért nem fogadja el. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Münnich Aurél: Élvezettel hallgattam én is végig Rákosi Viktort. képviselőtársam beszédét, mely — bevallom — nagyon sok jóizű humorral volt elmondva és sok, nagyon sikerült életet is tartalmazott. Papp Zoltán: És igazságot! Münnich Aurél: Hogy ő az én személyemről is megemlékezett, ezért neki köszönettel tartozom, csak egy megjegyzésem van arra, amit mondott, hogy én olyan előadó vagyok, aki sohasem hal meg, de mindig megadja magát a kormánynak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaz ! ügy van !) Kubik Béla: Minden kormánynak ! Münnich Aurél: Feltétlenül igaza van. képviselőtársamnak, (Zaj a szélső baloldalon.), mert én igenis megadom magamat ott, hol az meggyőződésemmel egyezik. (Élénk ellentmondás a szélső baloldalon.) Megadom magamat ennek a kormánynak (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez a szent meggyőződés! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), melyről meg vagyok győződve, hogy mindig csak hazafias dolgokat cselekszik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Természetes dolog, hogy ezúttal is elfogadom a költségvetést, mert ismét megadom magamat a honvédelmi kormánynak, mert bizalommal viseltetem iránta. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) A vita folyamán a függetlenségi és 48-as párt vezérszónoka, Tóth János, tegnap azt mondotta, hogy Magyarországon sajátságos vítus fejlődött ki a nemzetnél, legutóbb pedig a magyar parlament kormánypártjánál a hadügyi kérdésekben ; a túlhajtott lojalitás és opportunitás noli me tangere-vé tette az ország hadügyét és a hadügy minden kérdését. Ma pedig Nessi Pál. képviselőtársam azt mondta, hogy a honvédség felállításával becsapták az országot 1868-ban . .. Nessi Pál: ügy is van! Münnich Aurél: . . . mert az nem lett önálló hadsereg, hanem csak bizonyos tartaléka a közös hadseregnek. Végül Rákosi Viktor t. barátom most elhangzott beszédében azt mondta, mégpedig meglehetős nagy garral, egy krajczárt sem szavazunk meg idegen hadseregnek, a mi hadseregünknek ellenben mindent. Ugye, azt mondta? Rákosi Viktor: Az önálló magyar hadseregnek ! Münnich Aurél: Ezt a három nyilatkozatot kívánom én együttesen tárgyalni és lehetőleg kimutatni, hogy az. urak nagyon tévednek, midőn ilyeneket állítanak, mert nagyon könnyű támadni, de nehezen lehet bizonyítani. (Úgy van jobbfelől.) Hogy megértessem magamat, kénytelen vagyok egy kicsit a múltba tekinteni. Felkérem a Házat, hogy velem együtt néhány perczre idézze emlékezetébe az 1868-iki évet, midőn honvédségünk szerveztetek. Azt fogják látni, mélyen t uraim, hogy ez a honvédség akkor nagy áldozatkészséggel, óriási nagy hazaszeretettel (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tudjuk!) lett szervezve, sajnos azonban, oly óriási nehézségekkel kellett megküzdenie azoknak, kik szervezték, hogy ők maguk is kételkedve néztek a jövőbe. Kubik Béla: Hát akik az adót fizették! Münnich Aurél: Ha méltóztatnak tekintetbe venni azt, hogy az újonczok csak azok sorából kerültek ki, kik a közös hadsereg újonczaiból fen maradtak; ha méltóztatnak figyelembe venni, hogy a tiszti kar miképpen egészíttetett ki, akkor igazán bámulatos tisztelettel kell meghajolnunk azok előtt, akik akkor a honvédség szolgálatában állottak. (Úgy van jobbfelől.) A 48-as honvédek rajongó szeretettel léptek be. Átléptek a közös hadseregből azok, akiknek kedvük volt és tömegesen jelentkeztek a tartalékos tisztek, hogy szolgálatot teljesítsenek ezen csapatnál. (Egy hang a szélső baloldalon : Megbánták !) Nem mondok nagyot (Halljuk ! Halljuk!), ha azt állítom, hogy még a 70-es években is oly kezdetleges állapot uralkodott a honvédségnél, hogy még akkor sem tudták e hazafiak, hogy miképpen fog is fejlődni a honvédség? Csakis az akkori tényleges állapotot regisztrálom. (Úgy van a jobboldalon.) A tisztikar úgy egészíttetett ki, hogy mindenki, aki írni-olvasni tudott, bár a műveltségnek nem nagyon magas fokán állt, megkapta a tiszti kardbojtot, mert oly nagy szükség volt tisztekre. Tisztelet a kivételeknek, mert akkor is nagyon sok kitűnő férfi szolgált ott. (Úgy van jobbfelöl.) Ezek után következtek az uj idők, midőn egyrészt a tan-zászlóaljak szerveztettek, másrészt felállíttatott a keretrendszer, hogy a tisztek valahára gyakorolhatták magukat állandóan, habár csekély számú csapatokkal is. Azelőtt nyolcz hetes gyakorlat után szabadságolták a honvédeket és mégis kénytelenek voltak a nagy gyakorlatokon a közös hadsereggel együttműködni és bámulatos eredmény az, hogy akkor is megállták helyüket. Kessi Pál: Mert magyar volt. Münnich Aurél: Sohasem tagadtam ezt és éppen erre akarok rátérni, ha meg méltóztatnak engedni. (Halljuk! Halljuk!) Következett a keretrendszer felállítása után az 1890. évi V. t.-cz. és ez KubikBéla t. képviselő úrnak szól, aki azt állítja mindig, hogy a honvédség kiegészítő része, tartaléka a közös hadseregnek. Kulik Béla: Nem mi találtuk ki, hanem önök. (Mozgás jobbfelől.) Münnich Aurél: Bocsánatot, de nem lehet kitalálni a törvény ellenére semmit, mert a törvény világosan azt mondja, hogy a honvédség a haderőnek nem kiegészítő, hanem annak egyik része. (Úgy van jobbfelől.) Következett — mondom —