Magyar Nemzet, 1902. június (21. évfolyam, 130-154. szám)
1902-06-01 / 130. szám
1902. június 1. MAGYAR NEMZET._________ A magyarság ötven év alatt közel 75 százalékkal szaporodott, míg ugyanazon idő alatt a szintén kedvező fejlődést mutató Német birodalom népessége alig 60 százalékkal. A magyar ajkúak szaporodása évtizedről-évtizedre erős progressziókban halad s a legutóbbi tiz év alatt már négyszeresét tette az idegen ajkúak szaporodásának. A magyarság fejlődése a legutóbbi évtizedben igen örvendetes lendületet nyert különösen a Duna-Tisza közén, a Tisza és Maros szögén s a Tisza jobbpartján. A magyarság száma a perifériákon is igen szépen nő. Az idegen ajkúak szaporodása általában igen gyönge a magyarságéval szemben. A magyarul tudók száma erősen meghaladja a tízmillió lelket s a magyar anyaország népességének közel 60°0-át teszi. Azt jelentik ezek az adatok, különkülön és együttvéve, hogy a magyar faj immár számbelileg is, épp úgy, mint kulturális és gazdasági tekintetben, túlhaladta a nemzetiségeket. Bizonyságát szolgáltatják ez adatok annak, hogy a propagatív erő, mely a magyarságnak sajátja és mely azt Európa egyik legszaporább népévé teszi, nemcsak hogy nem csökkent, de sőt anynyira megerősödött, hogy — mint Vargha Gyula mondja — bátran oda állítható a legerősebben fejlődő európai államok szaporodása mellé, sőt az egy Oroszországot kivéve, valamennyit felülmúlja. Az iránytű biztosságával megmutatják ezek az adatok a magyar nemzeti politika útját. A magyarság legnagyobb ereje szaporodó képességében van. Nemzeti konszolidációnk jövője tehát attól függ, hogy ez az erő hatékonyan érvényesülhessen. Biztosítani kell azokat a feltételeket, amelyek fajunk terjeszkedő képességét konzerválják s elhárítani az ennek útjában álló minden akadályt. Ez a legfőbb nemzeti politika. Melyek hát azok a feltételek, amelyektől a magyar faj terjeszkedő képessége függ ? S mely akadályok hárítandók el e terjeszkedés útjából ? Ezekre a kérdésekre is megtaláljuk a feleletet Vargha Gyula adataiban. Mert ez a lelkiismeretes és csak az igazságot szolgáló tudós megmutatja a fény mellett az árnyékot is. A Dunántúl és az Alföld egy részében a magyarság szaporodása nem követi az országos tendencziát. Esztergomban és Békésben egyenesen nagyobb az idegenajkúak szaporodása, mint a magyaroké. Két határszéli székely vármegyében, Csikben és Háromszékben az oláhság térfoglalását látjuk. Általában pedig a magyarság fejlődése a városokban sokkalta erősebb, mint a vidéki népségben. Itt tehát kétségkívül gátló okok vannak. Ezek lehetnek részben közegészségiek, bár a gyermekhalandósági statisztika évrőlévre javul. Amennyiben azonban közegészségi bajok akadályozzák a természetes fejlődést, e téren a belügyi kormánynak intenzív gondossága, remélhetőleg, mihamar javulást fog előidézni. Sokkal jelentékenyebb része van azonban a statisztikailag kedvezőtlen adatokban a gazdasági viszonyoknak. Az önálló gazdasági egyedek fejlődésének ott vannak akadályai, ahol a birtok megkötöttsége megnehezíti, sőt csaknem kizárja a földszerzést és ott, ahol más nemzetiségűek erős szervezetével szemben, a fajmagyarság nem talál kellő gazdasági és intellektuális támaszt. Íme, az alföldi, íme az erdélyi kérdés egész nagy jelentőségében! A kötött birtokot világszerte úgy tekintik, mint a nép terjeszkedésének akadályát. Különösen áll ez a síkföldre, mint az Alföldre s a Dunántúlra, amely pedig a legalkalmasabb terrénum a kis-és középbirtok, tehát egy fajerős társadalom terjeszkedése számára. Itt tehát korrektúrákra van szükség. Ez a korrektúra a kötött birtok egy részének felszabadításában és parczellázásában önként kínálkozik. A kormány már az idei költségvetésben megmutatta az utat ebben az irányban. Megtette az első lépést arra a rendkívül fontos közgazdasági akcióra, amely a kötött forgalmú s mezőgazdasági művelésre alkalmas alföldi birtokoknak parczellázás útján történő értékesítését czélozza. Kijelöli az utat, hogy miként lehet és kell az Alföldön mindinkább mutatkozó földéhséget lecsillapítani. A társadalom, főleg a nagybirtokosok hatalmában áll itt egy nagy akadályt elhárítani a faji terjeszkedés útjából s megteremteni a magyarság faji kibontakozásának feltételeit. A másik akadálya a faji terjeszkedésnek ott van, ahol a magyarság el van szigetelve a nemzetiségi tenger által. Oda kell tehát vinni a magyar tőkét és a magyar intelligenciát, hogy támogassa, előre segítse az elhagyatottakat, a magánosan küzdőket. Itt is látjuk már a jövendő kibontakozás útját, a székely akció kezdeményezésében, amely az erdélyi részek gazdasági és kulturális bajain társadalmi úton kíván segíteni. Ha a gazdasági akadályokat elhárítjuk s a népesség gazdasági ereje fokozásának feltételeit megteremtjük, már csak kevés és aránylag könnyű munkát ad azoknak a többi bajoknak az orvoslása, amelyekre Vargha Gyula statisztikája rámutat. Ezek a bajok főleg kulturálisak. Vargha Gyula azt mondja, hogy a magyarság jövő fejlődése nagy részben függ a műveit osztálynak magyarosodásától is. A közép- és főiskolai tanulók nemzetiség szerinti megoszlásában az a figyelemreméltó s éppen nem örvendetes eredmény mutatkozik, hogy a felső tanintézetekben a magyarság aránya csökkent, az idegen ajkúak aránya pedig nagyobb progressziókban nőtt, mint ahogy az idegen ajkúak összes számához képest várni lehetett volna. Különösen aggasztónak mondja a sztatisztikai hivatal igazgatója a magyarság térvesztését a hittani intézetekben s megjegyzi kommentár gyanánt: a papság befolyása a nemzetiségek fejlődésére köztudomásúlag a legerősebb. Némi vigasztalást nyújt, hogy a nép másik nevelőinek, a tanítóknak képzőintézeteiben a magyar elem jobban fejlődik. Az itt felvetett kérdések már a közoktatásügy szférájába tartoznak. Az állami ingerencia és ellenőrzés, a törvény határain belül, az egyetlen és hathatós eszköz a nemzetiségi agitáció fékentartására. Közoktatásügyi kormányunk nagyon jól ismeri a bajokat s az utóbbi időben eklatáns példák bizonyítják, hogy határozottsággal és szigorral lép fel minden oly tendenczia ellen, amely a magyar kultúrával szemben tért akar foglalni. Meg vagyunk róla győződve, hogy ezt a hazafias kötelességérzetet állandón és nyomatékosan érvényesíteni fogja. A mostani kormánynak mind hatalmasabban kibontakozó, erőteljes nemzeti politikája gazdasági és kulturális téren egyaránt fog érvényesülni. Kétségtelen tények bizonyítják, hogy czéltudatosan törekszik erre. S amily mértékben és arányban fogja követni ezt a politikát a magyarság terjeszkedése, térfoglalása az egész vonalon, s amily mértékben a magyar társadalom teljes erejével támogatni fogja ezt a politikát : lépésről-lépésre közelebb jutunk ahhoz az ideálhoz, mely mindnyájunk lelkében él, az érzésben, gondolkozásban és nyelvében egységes magyar nemzeti állam megteremtéséhez, szétességnek. E két vonás adja meg főrészben csodálatos művészetének képét. És elmondván mindezeket, visszatekintünk saját szívünkbe, hol a tisztelet, a csodálat, a rajongás szavalja himnuszait Prielle Cornéliának; visszatekintünk és keressük, vájjon igazán örülünk-e e jubileumnak? Örülünk neki. De örömünkbe vegyül a bánat érzése is; azon bánat érzése, mely elválaszthatatlan a múltak könyvének lapozgatásától. Mért hogy a múlandóság erőt vesz azon is, ami örökkévaló, a szépen ! Mért e nagy ellenmondás az emberi életben! De ha minden változik is a földön , ha a hősnő végül »nagymamává« lesz is, egy dolog nem változik és ez hálás szeretetünk a művésznő iránt, kinek nyomdokait mindig fogjuk imádni, — et vestigia semper adóra! Szerencsét és boldog életet kívánunk neki ma is. Nem is látunk benne ma sem mást, mint ama fényes művésznőt, ki egykor ifjú keblünket a lelkesedés lángjára gyújtá. És miért ne? Hiszen ő csak a színpadon nagymama. Az életben még mindig a szép Cornélia. A ravasz asszony, midőn szerepkört változtatott, a hősnő külsőségeit hazavitte a színpadról a magánéletbe : a fehér mantilla csipkéit fölaggató ruhájára ; gyémántjait megóvó szemefényében; az ifjúkor csábító édességét pedig ama kedves mosolyban, mely körülvilágitja ajkait, midőn a főpróba sötét termének hátterében felé száll hódolatunk. A szép Cornélia! KESZLER JÓZSEF. ____________ A delegácziók. Magyar delegáczió. A magyar delegáczió plenáris tárgyalásai során eljutott ma a megszállott tartományok kormányzati viszonyainak megbeszéléséhez. A diskussziót Münnich Aurél előadó vezette be magvas beszéddel, azután a delegáczionális ellenzék képviselői, Wilcsek Frigyes, Rakovszky István, Okolicsányi László szólottak. Wilcsek gróf a közös aktívák számadását sürgette s a miatt panaszkodott, hogy valami bosnyák küldöttség jár Budapesten, amelyik zárt ajtókra talál panaszaival minden illetékes faktornál. Egy hangnemmel élesebb volt nála Rakovszky, aki szertelen képét rajzolta a bosnyák állapotoknak s a delegáczió elé olyan állapotokat vázolt, melyek az okkupáti tartományokban nem, csakis a szónok fantáziájában léteznek. Előadásának konzekvencziája gyanánt bizottság kiküldését indítványozza, mely a helyszínen tanulmányozza az állapotokat s tapasztalatairól a jövő évben jelentést terjeszszen a delegáczió elé. Okolicsányi László beszéde jórészt ismétlése volt annak, amit az előtte szóló elmondott. Kállay Béni közös pénzügyminiszter mind e vádakra a bosnyák viszonyoknak igazságha és objektív feltárásával felelt meg. Minél tovább haladt fejtegetéseiben, annál alaposabban meggyőzte hallgatóságát, hogy a megszállott tartományokban minden tekintetben szakadatlanul foly a haladás munkája. A régi korrupczió gyökerestől ki van már irtva, s a hatalmával visszaélő tisztviselő minden egyes esetben elveszi büntetését, ami már teljesen megszilárdította a lakosságnak a kormányzatba vetett bizalmát. A közös aktívák számadásainak előterjesztésére késznek nyilatkozott a miniszter, amint a két kormány a törvényben nekik biztosított inicziálási jogával élni fog. Hasonlóképpen áll .