Magyar Nemzet, 1902. szeptember (21. évfolyam, 208-232. szám

1902-09-02 / 208. szám

Budapest, 1902. XXI. évfolyam, 208, szám. Kedd, szeptember 2. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII, Kerepesi-ut 54. Athenaeum-épület. Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR főszerkesztők. felelős szerkesztő. Egész évra 24 kor., félévre 12 kor., negyed­évre 6 kor., egy hónapra 2 kor. Egyes szám helyben és vidéken 8 fill. Fény és árny. Budapest, szeptember 1. Az olasz király elhagyta a német fő­várost, hogy hazatérjen birodalmába, a szépséges Itáliába. Hü alattvalói örömmel fogadhatják III. Viktor Emánuelt, mert jó munkát végzett berlini látogatásával. Nemcsak Olaszország, hanem egész Európa érdekében. Olaszország tekintélyes nemzetközi ál­lása, a melyhez jórészt a hármas-szövetségi politika révén jutott, előnyös világításban jelenik meg a pétervári és a berlini láto­gatás után. Az egységes Olaszország kirá­lyát olyan kitüntetéssel fogadták úgy az orosz, mint a német fővárosban, a mi nyilvánvalóvá teszi, hogy az ifjú államot mindkét helyen számításba veendő meny- nyiségnek Ítélik. Azonfelül újból kitűnt, hogy Olaszország nemcsak a hármas-szö­vetség integráns része, hanem a kettős­szövetség tagjaival is a legjobb viszonyt tudja fentai'tani. Ezek a körülmények biza­lommal és megnyugvással tölthetik el az olasz közvéleményt, a mikor arra a nehéz munkára gondol, a melyet az olasz belső ügyek rendezése végett kell 'végrehajtani, A békeszerető Európa viszont azért tekintheti jó munkának Viktor Emánuel* berlini látogatását, mert a lehető legünne­pélyesebb formában megpecsételte a hár­mas-szövetség megújítását. II. Vilmos Csá­szárnak magasan szárnyaló beszéde és olasz királyi vendégének válasza, vala­mint a berlini látogatás idején elhangzott összes illetékes nyilatkozatok kétségte­lenné teszik, hogy a hármas-szövetség JLral- kodók és népek között változatlan, régi alapján, változatlan régi bensöségével áll fönn. Kétségbevonhatatlanul konstatálta­tok, hogy mind a három szövetséges tár­sat egyenlően szoros kapcsolat fűzi egy­máshoz, a kik mindannyian, úgy mint ed­dig, karöltve őrködnek Európa békéje fölött. 1 4 A berlini látogatás kedvező benyomá­sát remélhetőleg nem fogja megrontani a franczia hadügyminiszter sajátságos visel­kedése. André generális darab idő óta olyan módon tüntet, mintha megirigyelte volna elődjének, Boulanger generálisnak a szo­morú dicsőségét. A franczia hadügyminiszter a Revanche fekete paripáján kezd lovagolni. A minap a jövő katonájával izgatott. Tegnap Bourgoingben egészen fölöslegesen azt proklamálta, hogy a franczia hadsereg­nek ezentúl győznie kell. Természetesen minden hadseregnek az a kötelessége, hogy győzni akarjon. A ve­reséget milliárdokba kerülő ármádia nél­kül is lehet biztosítani. Ámde André tá­bornok korábbi nyilatkozatai alapján az a gyanú kél, mintha nem éppen csak erről a természetes győzelemről akart volna tegnap beszélni, A franczia közvélemény mindenesetre helyesen teszi, ha figyelemmel kiséri had­ügyminiszterének a cselekedeteit. Az európai békét egyáltalában nem féltjük Andié generálistól. Kicsi ember ő ahhoz, hogy megzavarja a hármas- és a kettős-szövetség békés czirkulusait. A mig Francziaország a kettős szövetséghez tar­tozik, addig Francziaország nem vetheti el a háború koczkáját Oroszország bele­egyezése nélkül. Ezt pedig nem kaphatja meg a revanche-háboru részére. Odahaza azonban csinálhat galibát André generális. Aminthogy csinált eleget Boulanger. És ha harsonás nyilatkozatai nem pusztán meggondolatlanság szülöttei, hanem valamely megfontolt titkos szándék végrehajtásának az eszközei, akkor való­színűleg ő maga is első sorban hazai munkára gondol. A népszerűséget próbálja maga részére megszerezni. Mert a nép­szerűség a miniszterelnök, sőt a köztársa­sági elnök székébe emelheti. És az már nemcsak Francziaország^ hanem egész Európára nézve veszedelmes lehetne, ha ilyen eszközök segítségével sze­rezné meg valaki a legfőbb hatalmat Francziaországban. Szerencsére Boulanger is lebukott fe­kete paripájáról, mielőtt eljutott volna az Elyséebe. A Nyugaton a béke glóriája vonta be a berlini találkozást. A Keleten II. Abdul Hamid szultán szintén a béke glóriájával óhajtja fényessé tenni trónralépésének mai évfordulóját. Erre az ünnepnapra Ígérte, hogy vissza­adja a békét és nyugalmat sokat szenve­dett örmény alattvalóinak. Monarchiánk hagyományos jó barát­ságot tart a török birodalommal. Keleti A „MAGYAR NEMZET“ TÄRCZÄJA. — Szeptember 1. — Steindl Imre. Még csak egy pár nap választotta el Steindl Imrét attól a percztől, a mikor élete korszakos nagy munkáját befejezve, átadhatta volna azt a nagy nyilvánosságnak. És a kegyetlen halál éppen most fosztotta meg az élettől, gátolta meg reményeiben, utolsó életörömét megtagadva tőle. • Pályája igy is harmonikusan nemes. Sze­rencsés korban született, tálentuma kifejlődhe­tett, szorgalma gyümölcseit élvezhette. Nem bántották az újítók lázas szenvedelmei, maga vallja akadémiai székfoglalójában, melyet az uj országházról tartott: »En uj stílust nem akar­tam teremteni«. A tudós és nem a teremtő művész geniejében volt része, de ebben 'a nem­ben a legelsők egyike. Csak élete utolsó korsza­kában hallott gáncsot is, noha a gáncsok nem jöttek mindig a legavatottabb ajakról, nem vol­tak alaposak, mert nem vették figyelembe a kényszerítő körülményeket, a melyek hatása alatt Steindl-nek dolgoznia, terveznie kellett. Érdekes, hogy Steindl előrelátta, minő kifogások fogják monumentális nagy müvét érni és említett székfoglalójában rendre megfelelt azokra előre. A mikor az uj országbáz építését az 1880 : LVIII. törvényczikkel elrendelték, vita tárgya sem lehetett az, hogy az épületet gótikus —*-------------------------m-------------------------------­s tílusban építsék. Azidétt a nemzeti stilusierem- tések eszméje csak egy pár ifjú ideálista lelké­ben ha lappangott. Az épitőmüvészet világ­szerte régi stílusok variálásából állott. Nagy, szinte feltűnést keltő dolog volt, ha a régi stílusok nemzeti sajátosságait fejlesztette valaki. Ez a magában véve csekély újítás annak idején egész forradalom számba ment, Steindl alap- gondolata országszerte nagy tetszést kel­tett, kifejezni akarván, hogy »a mi alkot­mányos életünknek legfontosabb faktorai: a tör­vényhozás két háza már az épület külsejéu is kifejezésre jusson, úgy azonban, bogy a törvény- hozás egysége, mint domináló eszme, félreismer- hetlen alakot nyerjen«. Ez a gondolat igen sze­rencsés megoldást nyert az épület közepéből ki­emelkedő kupola által, mely a két házat egybe­foglalja. Eszme és forma e szeren esés harmóniája mindeneket elragadott. A vonalak nyugalmas méltósága, a nagy egységes jelleg, a harmonikus zene, mely az egészen elömlik, megvesztegette a szemlélőt. A kor nem keresett egyebet, főképp még nem nemzeti szellemet, noha Steindl ezen a téren is kezdett kísérletezni, természetesen csak óvatosan, úgy, hogy szakember legyen az, a ki a kései gótikának látszó monumentum külsején nemzeti jelleget vegyen észre. Pedig ott van. Maga Steindl Imre rámutatott ily irányú törekvéseire, nevezetesen arra, hogy a magyar sikdiszitmények összes motívumait falfelületek, boltfelületek diszitésére, a gót stilus szellemében felhasználta, stilizálásaiban pedig a hazai nö­vényzetből indult ki, igy pl. az egyes fejezetek­nél egyénileg alkalmazta az akantuszlevél stili­zálását. Ezek látszólag csekély jelentőségű dol­gok, de igazolják a nemzeti jellegű stilus- alkotók törekvéseinek jogosultságát. A mi az épület belső diszitését illeti, Steindl ott már egészen magyar nemzeti szel­lemben alkotott; nemcsak a külső, hanem a belső szobrok is a magyar nemzet történetének kifejezésére szolgálnak s a falfestmények is, de­korativ feladatuk szellemében, a magyar törté­net és históriai népélet nemzeti kifejezésére tö- rekesznek. Ez lebegett Steindl szeme előtt. Ilyképp gondolta ő élete nagy müvét, a melyet nyugod­tan megbírálni, szépségeit felfedni, hibáit kije­lölni ez a perez éppen nem alkalmatos. Steindl müvészlelke él e palotában, mely kétségkívül a magyar főváros örök dísze lesz s példája annak a művészi színvonalnak, melyre ezidétt eljutot­tunk. Steindl Imre budai szülők gyermeke, 1839, október 29-én született s korán jutott a mű­egyetemi katedrára. Az idő, a melyben föllépett, igen kedvezett monumentális tervezésre hajló tehetségének. Az ország nagy és gyors átalaku­láson ment keresztül, teljesen újra rendezked­tünk be, mint a fiatal házasok, talán ugyan­azzal az ifjonti könnyelműséggel is. Nem azt néztük, mi az olcsó, mi az egyéni, mi felel meg nemzqti lelkűnknek? Ebhez lassú, nyugodal­mas időkre lett volna szükség, bpgy óvatos biz­tonsággal, lépésről-lépésre haladjunk a magunk építészeti nyelvének megteremtésében. De az akkori idők más embert követeltek. Olyant, a ki megtanulta a régi stílusokat, azokkal biztos Zaapuak mai száma 16 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents