Magyar Nemzet, 1902. december (21. évfolyam, 286-310. szám)

1902-12-02 / 286. szám

2 MAGYAR NEMZET. 1902. deczember ................ «■ ■ ................ ■ —I........................................... ................... II működésével most egy egészen szabatos csendőrszolgálati övet szervez a főváros perifériáin. Olyanképpen, hogy ez az össze­függő szolgálati öv a szomszéd községeket is bevonja a szorosabb közbiztonsági fel­­ügyeletbe s a fővárosi államrendőrséggel szerves összefüggésben, nagyobb közbátor­ságot fog adni a környéknek. A perifériák bizonytalan népelemeit szemmel tartja s a székesfővárosi tolvajokat és betörőket ki­felé való menekülésüknél hurokra keríti. Ezzel a derék intézkedéssel a nagy­város közbátorsága rendkívül sokat fog nyerni s maga a nyaraló öv is biztosabb lesz, mint a milyen volt eddig a szakgatott rendőri illetékesség külön szolgálatai mellett. Az igaz, hogy ezzel a büntető bíróságoknak és börtönfelügyelőknek is több lesz a dol­guk, de a közállapotok tisztulni fognak. A vidékről, fájdalom, már szintén igen sok bűntett hírét olvastuk. Köztük nem egy megdöbbentő rablógyilkosság hírét is. Állandó a kívánság sokfelé, hogy a csendőrség létszámát szaporítani kell. Ez most a kivándorlási és letelepedési tör­vénynyel kapcsolatban szintén meg fog történni s éppen a legexponáltabb határ­­területeken. Ennek a szaporításnak ter­mészetesen korlátjai vannak, de mindenki tudja, hogy a m. kir. csendőrség ki­tűnő szervezete és szolgálata mellett a közbiztonságot így is fönn lehet tartani, hacsak a népesség kellőleg támogatja a csendőrök derék munkáját. A falvak és kisebb városok közbátorságát nagyban fo­kozná az, ha főképpen a tehetősebb köz­néppel megértetné az értelmiség, hogy a csendőrségben milyen védelme van min­den becsületes munkának, úgy lehet azon­kívül, hogy az új bűnvádi perrendtartás nyomozási és vizsgálati részeinek kezelé­sében is elférne több és helyesebb iparko­dás. Sok jogászkodással kevesebb bűn­tettest lehet utolérni, mint gyakorlati erélyességgel, a­mi még nem jelenti a tör­vény korlátjainak megsértését. A legnagyobb kérdés természetesen az állampolgárok szempontjából nem az, hogy — Amerikában! — rémízgette őket és be­csapta orruk előtt az ajtót. Megszidtam. — Te Marka, még elhíresztelik rólunk, hogy mi is az új honfoglalókhoz szöktünk, sza­porítván a sikkasztókból és menekülőkből ala­kult új Magyarországot. — Bánom is én, — felelte.— Inkább azt beszéljék, mint mindig pénzt vigyenek el. Oh! ismerem én jól azokat a viziteket. Jómadarak. Egyik utipénzt kér, másik hátbéradósságra, harmadik eltemeti a gyerekét, anyját, pedig egy csöpp sem igaz belőle. Maga meg min­­denkinek ad, aztán huszadikán nincs pénze és az ur ordít. Olyan nincs. Én nem engedem ezt a svindler-népet be. Nem igaz, hogy az ur ke­rületéből valók. Egy párt már ismertem Lévá­ról. Óh, mifelénk is jártak, a főispán urnái is kidobálták őket. És ez a jó Marka, ez a tótos dialektussal beszélő becsületes Marka, ma nincsen! pl: Oh, hányszor mondtam neki, ne menj te soha­­el a szakácsnővel a kávéházba, mert ott megismerkedsz valami haszontalan fiatal em­berrel és elcsábítanak. — Ne féljen, kérem. Pesti csibész nekem nem kell. Sem suszter, a­ki mindig kopogja. Én soha nem megyek férjhez. Én szakácsnéval nem is megyek, mert ez kifesti az övé pofáját elébb fehérre, aztán pirosra és a Polies Caprice-ba jár kalaposan és mindig reggel gyül haza. Az enyém anyám nem engedne szolgálni, ha tudná mi van itt Pesten, mikor maguk ura­­ságok lefekszenek! Én csak vasárnap délután megyek ki sétálni és nyolcz órára hazagyűvök. így is volt! a bűntett elkövetése után a bűntettes meg is kerüljön, hanem az, hogy a bűntettet el se kövessék. Tehát a megelőzés, a profilaxis. Ennek jó része már a jó közbiztonsági szolgálattal el van érve. A­hol bizonyos a büntetés, ott a bűntett bizonytalan. A leg­nagyobb megelőzés azonban a jó kereset, a becsületes munka alkalma. Ezt pedig a gazdasági általános és egészséges fejlődés adhatja meg csak igazán. Az állam a maga eszközeivel csak bizonyos határokig moz­díthatja elő, de sohasem pótolhatja azt, a­mi a nép iparkodásában hiányzik. Még kevésbé a renyheségben levő óriási állandó defic­itet. Mindazáltal a magyar állam a szorongató munkahiány javítására szintén provideált. A megszavazott 200 milliós be­ruházási hitel felhasználása küszöbön áll. A jövő hónapban már elkezdődik a ki­bocsátás s ezzel egyben a vasúti, közúti, hídépítési, kórházépítési, stb. kulturmunka is szanaszét az országban. A becsületes kereset alkalma sokfelé meg fog nyílni a köznép számára s éppen akkor, a­mikor a téh­ ínség köztapasztalat szerint a leg­nagyobb. íme, nem mondható az, hogy a ma­gyar állam akár a közbiztonság dolgában, akár a nyomor megelőzése végett nem teszi meg azt, a­mi tőle kitelik. De az ál­lam nem mindenható. Ha a társadalom s kivált a köznép, mindenféle ábrándozások helyett, éppen úgy sorompóba tudna állani a nyomorúságok ellen, mint a­hogyan az állam teszi, a tél elején nem kellene a fe­jünket aggodalmasan megvakarni. Budapest, dec­ember 1.­­ A képviselőház holnap, kedden, délelőtt 10 órakor folytatja az indemnitás tárgya­lását. Szólásra Papp Zoltán, Papp Elek, Gál Sándor és Eötvös Károly vannak fel­jegyezve.­­ Széll Kálmán miniszterelnök titkárja Skerlecz báró kíséretében — mint a M. T. I. jelenti — vasárnap reggel Bécsbe érkezett. A magyar kormányelnök délelőtt tizenegy órakor Schönbrunnba hajtatott, a­hol őt a király hosszabb magánkihallgatásban fogadta. E­ki-De Szilveszterkor elszökött a Marka a sza­kácsnővel a templomból a kávéházba. Hideg is volt a templomban és mégis melege lett a Markának, mert a szentegyházban egy szőke fiatalemberre pillantott, a­ki feléje mosolygott. Nagy fehér, pufók, jól öltözött, szőke hajú fiú volt. Talán húszéves, mint a barna Marka. És ez a büszke leány, a­ki az incselkedő levélhordót saját táskájával csapta fejbe, hogy minden levele kihullt belőle, a­miért megölelte, ez a tót leányka, ki a Pista öcsémet megverte és az öreg méltóságos tanácsos urat kitaszi­­gálta, belebolondult ebbe a széles ábrázatu, nagy, buta kékszemü fiúba. Oh! csodálatos vagy te szerelem! Igaz, hogy én sem hittem volna, hogy az én karcsú Náczikámból ilyen nagyhasu ember legyen, ki haragjában úgy üvölt, mint az orrmányát föl­tartó anyaelefánt. Hová lettek a göndör fürtjei, a melyekkel a szellő játszadozott és én ebéd után, midőn ölembe hajtva fejét, elaludt ? És ma már az egész feje csupa homlok! De legalább szép volt a Náczikám! Méltó a szerelemre! De ez a Marka, beleszeret egy urasági inas meztelen arczába, a­melyre föl kellene írni, hogy »das ist sein Kopf!« És én mit sem sejtettem az emésztő szere­lemről, a­mi a becsületes Marka szivét gyö­törte, míg egy este a Náczi hálóinge helyett egy abroszt nem készített az ágyba és az éjjeli lámpákba olaj helyett spiritust nem ön­tött, a­mitől ez fölrobbant. — Agyonütöm ezt a buta tót leányt, — üvölte Náczi. — Ez meg van veszve! Szénnel sü­tötte be a hálószobát! Hát meg akartok ölni, mint Zolát? És hálóing helyett már a halotti lepelt is odakészititek ? Üsd agyon ezt a tőtől! De rögtön! — Nem kell engem agyonütni! — felelte a leány szokatlanul szomorún, én úgy is elölöm magamat. Náczi megdöbbent, mert irtózik a halottól és számtalanszor kijelenté, meg ne haljak, mert ő menten elutazik. — Mi baja van ennek a leánynak? Hallod-e, itt meg ne ölet magadat, ha szerelmes vagy, mert én a konczterembe vitetlek! — Ne féljen ! — felelte keserűen Marka. — Hazamegyek. Ezen az éjszakán én nem aludtam, hanem a siró és magát a földre dobó leányt szép szelí­den kivallattam. Elmondott mindent. Hogy ő imádja azt a fiatal embert. Megmutatta leveleit, melyeket írógépen kopogott le a gazdája ügyvédi irodájá­ban. Csupa szerelem és csábítás volt e sorok­ban, nem csuda, ha ez a kis leány megbolon­dult tőle, mert nekem is oly melegem lett, hogy beszaladtam az édes uracskámhoz és homlokon csókolom. Vesztemre, mert fölugrott s e sza­vakkal. — tolvaj, zsivány, lelőlek! — a revolver után nyúlt. Igazán megváltozott a Náczi, mert bizony régen nem tolvajt sejtett volna bennem, ha gyöngéden hozzáérek. Hát tolvaj volt az az urasági inas, a ki minden fortélylyal odavitte ezt a leányt, hogy igy szeresse. Mert a Marka becsületes volt és az is akart maradni. A levelek mellette bizo­nyítottak, mert a kitanult inas, ki gazdája sze­relmi szótárát használhatta, folyton azzal keser­gett, szivem szerelme, nem szeretsz, mert meg­tagadtad tőlem a legfőbb kegyet és igy el kell hallgatás folyamán a miniszterelnök referált a felségnek a folyó kormányzati ügyekről. A kihallgatás után Csell Kálmán miniszter­­elnök este kilencz órakor visszaérkezett Buda­pestre. A miniszterelnökkel együtt tért vissza a magyar fővárosba Fejérváry Géza báró hon­védelmi miniszter is, a­ki bécsi tartózkodása során referált a felségnek a véderőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalásokról.­­ Monarchiánk és a német vámtarifa, Széll Kálmán miniszterelnök bécsi útjának egyik czélja, értesülésünk szerint, az volt, hogy a né­met tarifatárgyalások lefolyásával kapcsolatos vámpolitikai szituáczió mérlegelés és megbeszélés tárgyává tétessék. Egy politikus, a­kinek módjában volt bele­pillantania a kereskedelem-politikai helyzetbe, a N. Er. Presse mai estilapjában a következő nyilat­kozatokat teszi: A legújabb németországi ese­mények Ausztriának és Magyarországnak irányadó köreiben nagy figyelmet keltettek. Most már fel kell tenni, hogy Németországgal létrejön a vám­tarifa, ha nem készül is el dec­ember 31-éig. Erre nincs is szükség. Az osztrák és a magyar politikai helyzetre elég hatással van az is, hogy a vám­tarifa rövid időn belül létrejön, mert hiszen eddig azt hitték, hogy a kereskedelmi szerződések auto­matikus úton fognak megújulni és felmondás nem lesz. Mihelyt az események új fordulatáról itt tudomást nyertek, felmerült a kiegyezési tárgya­lások újból való megkezdésének és gyors befejezésé­nek szüksége. Irányadó körökben bizonyosnak tartják, hogy a kereskedelmi szerződéseket fel fogják mondani.­­ A horvát tartománygyűlés­ Zágrábból jelen­tik, hogy a tartománygyűlés mai ülését délelőtt 11 órakor nyitja meg Gyurgyevics Vászó elnök. Napirenden van az indemnitásról szóló törvény­javaslat általános tárgyalása. Popovics István előadó elfogadásra ajánlja a a javaslatot és azt mondja, hogy az indemnitás benyújtására az adott okot, hogy a pénzügyi egyez­mény még nem készült el. Brestyenszky élni akar azzal a jogával, hogy a kormány működését kritizálja. Ma a kormánynak csak egy tényéről (Derencsin: Bűntényéről!) akar beszélni és pedig arról a rendeletről, a­mely 31/s százalékos pótadó kivetését rendelte a szep­temberi szerbellenes tüntetések alkalmával. Szóló azután áttér a tüntetések ismertetésére és szemére veti a polgármesternek, hogy nem til­takozott a tüntetések ellen, nem hívta össze a községtanácsot. Mindezeknél fogva nem bízik a kormányban, mert az október 27-iki rendelet azt sejteti, hogy a nép fölött állandóan lebeg az a­ veszély, hogy ilyen rendeleteket bocsátanak ki.

Next