Magyar Nemzet, 1902. december (21. évfolyam, 286-310. szám)
1902-12-02 / 286. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1902. deczember ................ «■ ■ ................ ■ —I........................................... ................... II működésével most egy egészen szabatos csendőrszolgálati övet szervez a főváros perifériáin. Olyanképpen, hogy ez az összefüggő szolgálati öv a szomszéd községeket is bevonja a szorosabb közbiztonsági felügyeletbe s a fővárosi államrendőrséggel szerves összefüggésben, nagyobb közbátorságot fog adni a környéknek. A perifériák bizonytalan népelemeit szemmel tartja s a székesfővárosi tolvajokat és betörőket kifelé való menekülésüknél hurokra keríti. Ezzel a derék intézkedéssel a nagyváros közbátorsága rendkívül sokat fog nyerni s maga a nyaraló öv is biztosabb lesz, mint a milyen volt eddig a szakgatott rendőri illetékesség külön szolgálatai mellett. Az igaz, hogy ezzel a büntető bíróságoknak és börtönfelügyelőknek is több lesz a dolguk, de a közállapotok tisztulni fognak. A vidékről, fájdalom, már szintén igen sok bűntett hírét olvastuk. Köztük nem egy megdöbbentő rablógyilkosság hírét is. Állandó a kívánság sokfelé, hogy a csendőrség létszámát szaporítani kell. Ez most a kivándorlási és letelepedési törvénynyel kapcsolatban szintén meg fog történni s éppen a legexponáltabb határterületeken. Ennek a szaporításnak természetesen korlátjai vannak, de mindenki tudja, hogy a m. kir. csendőrség kitűnő szervezete és szolgálata mellett a közbiztonságot így is fönn lehet tartani, hacsak a népesség kellőleg támogatja a csendőrök derék munkáját. A falvak és kisebb városok közbátorságát nagyban fokozná az, ha főképpen a tehetősebb köznéppel megértetné az értelmiség, hogy a csendőrségben milyen védelme van minden becsületes munkának, úgy lehet azonkívül, hogy az új bűnvádi perrendtartás nyomozási és vizsgálati részeinek kezelésében is elférne több és helyesebb iparkodás. Sok jogászkodással kevesebb bűntettest lehet utolérni, mint gyakorlati erélyességgel, ami még nem jelenti a törvény korlátjainak megsértését. A legnagyobb kérdés természetesen az állampolgárok szempontjából nem az, hogy — Amerikában! — rémízgette őket és becsapta orruk előtt az ajtót. Megszidtam. — Te Marka, még elhíresztelik rólunk, hogy mi is az új honfoglalókhoz szöktünk, szaporítván a sikkasztókból és menekülőkből alakult új Magyarországot. — Bánom is én, — felelte.— Inkább azt beszéljék, mint mindig pénzt vigyenek el. Oh! ismerem én jól azokat a viziteket. Jómadarak. Egyik utipénzt kér, másik hátbéradósságra, harmadik eltemeti a gyerekét, anyját, pedig egy csöpp sem igaz belőle. Maga meg mindenkinek ad, aztán huszadikán nincs pénze és az ur ordít. Olyan nincs. Én nem engedem ezt a svindler-népet be. Nem igaz, hogy az ur kerületéből valók. Egy párt már ismertem Léváról. Óh, mifelénk is jártak, a főispán urnái is kidobálták őket. És ez a jó Marka, ez a tótos dialektussal beszélő becsületes Marka, ma nincsen! pl: Oh, hányszor mondtam neki, ne menj te sohael a szakácsnővel a kávéházba, mert ott megismerkedsz valami haszontalan fiatal emberrel és elcsábítanak. — Ne féljen, kérem. Pesti csibész nekem nem kell. Sem suszter, aki mindig kopogja. Én soha nem megyek férjhez. Én szakácsnéval nem is megyek, mert ez kifesti az övé pofáját elébb fehérre, aztán pirosra és a Polies Caprice-ba jár kalaposan és mindig reggel gyül haza. Az enyém anyám nem engedne szolgálni, ha tudná mi van itt Pesten, mikor maguk uraságok lefekszenek! Én csak vasárnap délután megyek ki sétálni és nyolcz órára hazagyűvök. így is volt! a bűntett elkövetése után a bűntettes meg is kerüljön, hanem az, hogy a bűntettet el se kövessék. Tehát a megelőzés, a profilaxis. Ennek jó része már a jó közbiztonsági szolgálattal el van érve. Ahol bizonyos a büntetés, ott a bűntett bizonytalan. A legnagyobb megelőzés azonban a jó kereset, a becsületes munka alkalma. Ezt pedig a gazdasági általános és egészséges fejlődés adhatja meg csak igazán. Az állam a maga eszközeivel csak bizonyos határokig mozdíthatja elő, de sohasem pótolhatja azt, ami a nép iparkodásában hiányzik. Még kevésbé a renyheségben levő óriási állandó deficitet. Mindazáltal a magyar állam a szorongató munkahiány javítására szintén provideált. A megszavazott 200 milliós beruházási hitel felhasználása küszöbön áll. A jövő hónapban már elkezdődik a kibocsátás s ezzel egyben a vasúti, közúti, hídépítési, kórházépítési, stb. kulturmunka is szanaszét az országban. A becsületes kereset alkalma sokfelé meg fog nyílni a köznép számára s éppen akkor, amikor a téh ínség köztapasztalat szerint a legnagyobb. íme, nem mondható az, hogy a magyar állam akár a közbiztonság dolgában, akár a nyomor megelőzése végett nem teszi meg azt, ami tőle kitelik. De az állam nem mindenható. Ha a társadalom s kivált a köznép, mindenféle ábrándozások helyett, éppen úgy sorompóba tudna állani a nyomorúságok ellen, mint ahogyan az állam teszi, a tél elején nem kellene a fejünket aggodalmasan megvakarni. Budapest, december 1. A képviselőház holnap, kedden, délelőtt 10 órakor folytatja az indemnitás tárgyalását. Szólásra Papp Zoltán, Papp Elek, Gál Sándor és Eötvös Károly vannak feljegyezve. Széll Kálmán miniszterelnök titkárja Skerlecz báró kíséretében — mint a M. T. I. jelenti — vasárnap reggel Bécsbe érkezett. A magyar kormányelnök délelőtt tizenegy órakor Schönbrunnba hajtatott, ahol őt a király hosszabb magánkihallgatásban fogadta. Eki-De Szilveszterkor elszökött a Marka a szakácsnővel a templomból a kávéházba. Hideg is volt a templomban és mégis melege lett a Markának, mert a szentegyházban egy szőke fiatalemberre pillantott, aki feléje mosolygott. Nagy fehér, pufók, jól öltözött, szőke hajú fiú volt. Talán húszéves, mint a barna Marka. És ez a büszke leány, aki az incselkedő levélhordót saját táskájával csapta fejbe, hogy minden levele kihullt belőle, amiért megölelte, ez a tót leányka, ki a Pista öcsémet megverte és az öreg méltóságos tanácsos urat kitaszigálta, belebolondult ebbe a széles ábrázatu, nagy, buta kékszemü fiúba. Oh! csodálatos vagy te szerelem! Igaz, hogy én sem hittem volna, hogy az én karcsú Náczikámból ilyen nagyhasu ember legyen, ki haragjában úgy üvölt, mint az orrmányát föltartó anyaelefánt. Hová lettek a göndör fürtjei, a melyekkel a szellő játszadozott és én ebéd után, midőn ölembe hajtva fejét, elaludt ? És ma már az egész feje csupa homlok! De legalább szép volt a Náczikám! Méltó a szerelemre! De ez a Marka, beleszeret egy urasági inas meztelen arczába, amelyre föl kellene írni, hogy »das ist sein Kopf!« És én mit sem sejtettem az emésztő szerelemről, ami a becsületes Marka szivét gyötörte, míg egy este a Náczi hálóinge helyett egy abroszt nem készített az ágyba és az éjjeli lámpákba olaj helyett spiritust nem öntött, amitől ez fölrobbant. — Agyonütöm ezt a buta tót leányt, — üvölte Náczi. — Ez meg van veszve! Szénnel sütötte be a hálószobát! Hát meg akartok ölni, mint Zolát? És hálóing helyett már a halotti lepelt is odakészititek ? Üsd agyon ezt a tőtől! De rögtön! — Nem kell engem agyonütni! — felelte a leány szokatlanul szomorún, én úgy is elölöm magamat. Náczi megdöbbent, mert irtózik a halottól és számtalanszor kijelenté, meg ne haljak, mert ő menten elutazik. — Mi baja van ennek a leánynak? Hallod-e, itt meg ne ölet magadat, ha szerelmes vagy, mert én a konczterembe vitetlek! — Ne féljen ! — felelte keserűen Marka. — Hazamegyek. Ezen az éjszakán én nem aludtam, hanem a siró és magát a földre dobó leányt szép szelíden kivallattam. Elmondott mindent. Hogy ő imádja azt a fiatal embert. Megmutatta leveleit, melyeket írógépen kopogott le a gazdája ügyvédi irodájában. Csupa szerelem és csábítás volt e sorokban, nem csuda, ha ez a kis leány megbolondult tőle, mert nekem is oly melegem lett, hogy beszaladtam az édes uracskámhoz és homlokon csókolom. Vesztemre, mert fölugrott s e szavakkal. — tolvaj, zsivány, lelőlek! — a revolver után nyúlt. Igazán megváltozott a Náczi, mert bizony régen nem tolvajt sejtett volna bennem, ha gyöngéden hozzáérek. Hát tolvaj volt az az urasági inas, a ki minden fortélylyal odavitte ezt a leányt, hogy igy szeresse. Mert a Marka becsületes volt és az is akart maradni. A levelek mellette bizonyítottak, mert a kitanult inas, ki gazdája szerelmi szótárát használhatta, folyton azzal kesergett, szivem szerelme, nem szeretsz, mert megtagadtad tőlem a legfőbb kegyet és igy el kell hallgatás folyamán a miniszterelnök referált a felségnek a folyó kormányzati ügyekről. A kihallgatás után Csell Kálmán miniszterelnök este kilencz órakor visszaérkezett Budapestre. A miniszterelnökkel együtt tért vissza a magyar fővárosba Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter is, aki bécsi tartózkodása során referált a felségnek a véderőjavaslatok plenáris megvitatását előkészítő tárgyalásokról. Monarchiánk és a német vámtarifa, Széll Kálmán miniszterelnök bécsi útjának egyik czélja, értesülésünk szerint, az volt, hogy a német tarifatárgyalások lefolyásával kapcsolatos vámpolitikai szituáczió mérlegelés és megbeszélés tárgyává tétessék. Egy politikus, akinek módjában volt belepillantania a kereskedelem-politikai helyzetbe, a N. Er. Presse mai estilapjában a következő nyilatkozatokat teszi: A legújabb németországi események Ausztriának és Magyarországnak irányadó köreiben nagy figyelmet keltettek. Most már fel kell tenni, hogy Németországgal létrejön a vámtarifa, ha nem készül is el december 31-éig. Erre nincs is szükség. Az osztrák és a magyar politikai helyzetre elég hatással van az is, hogy a vámtarifa rövid időn belül létrejön, mert hiszen eddig azt hitték, hogy a kereskedelmi szerződések automatikus úton fognak megújulni és felmondás nem lesz. Mihelyt az események új fordulatáról itt tudomást nyertek, felmerült a kiegyezési tárgyalások újból való megkezdésének és gyors befejezésének szüksége. Irányadó körökben bizonyosnak tartják, hogy a kereskedelmi szerződéseket fel fogják mondani. A horvát tartománygyűlés Zágrábból jelentik, hogy a tartománygyűlés mai ülését délelőtt 11 órakor nyitja meg Gyurgyevics Vászó elnök. Napirenden van az indemnitásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Popovics István előadó elfogadásra ajánlja a a javaslatot és azt mondja, hogy az indemnitás benyújtására az adott okot, hogy a pénzügyi egyezmény még nem készült el. Brestyenszky élni akar azzal a jogával, hogy a kormány működését kritizálja. Ma a kormánynak csak egy tényéről (Derencsin: Bűntényéről!) akar beszélni és pedig arról a rendeletről, amely 31/s százalékos pótadó kivetését rendelte a szeptemberi szerbellenes tüntetések alkalmával. Szóló azután áttér a tüntetések ismertetésére és szemére veti a polgármesternek, hogy nem tiltakozott a tüntetések ellen, nem hívta össze a községtanácsot. Mindezeknél fogva nem bízik a kormányban, mert az október 27-iki rendelet azt sejteti, hogy a nép fölött állandóan lebeg az a veszély, hogy ilyen rendeleteket bocsátanak ki.