Magyar Nemzet, 1902. december (21. évfolyam, 286-310. szám)
1902-12-02 / 286. szám
1902. deczember 2. MAGYAR NEMZET. Ennek a kormánynak a költségvetést sem szavazhatja meg. Vrbanics kifejti, hogy Horvátországban nem tud a magyarok iránt melegebb érzelem kifejlődni. A szerb kérdést csakis az unionisták hozták felszínre. Hajdan szerb kérdés nem is volt Horvátországban. A tüntetések a rendőrség erélytelensége következtében fajultak el fosztogatássá. A rendőrség jól tudta, hogy fosztogatás készül, de azért nem tett ellene semmi intézkedést. Ennek a kormánynak, amely iránt bizalma nincs, a költségvetést nem szavazza meg. Legközelebbi ülés holnap. Cáfolat. A bécsi »Zeit« nyomán a magyar napilapokban is megjelent az a közlemény, hogy a vallás- és közokt. m. kir. miniszternek valamely titkos rendeletét a m. kir. állami nyomdából ellopták volna, — mint illetékes helyről értesülünk — merő koholmány, mert az intézethez ilyenféle rendelet egyáltalán nem érkezett.z nagyszalontai választás. Nagyváradról jelentik, hogy Nagyszalontán vasárnap délután volt a képviselőjelölő gyűlés. A választók Csorvássy István függetlenségi pártelnököt jelölték, aki azonban Balogh Mihály javára a jelöltségről lemondott, mire az értekezlet Balogh Mihályt jelölte. Balogh ellenjelöltje szintén függetlenségi programmal Halász Lajos lesz. Az önálló vámterület mellett. A szentesi függetlenségi párt vasárnap népgyűlést tartott az önálló vámterület mellett, amelyen Molnár Jenő, Hellebronth Géza és Eitner Zsigmond képviselők beszéltek. Ankét az igazságügyminisztériumban. A kereskedelmi ügyletek átruházásáról szóló törvényjavaslat tárgyában Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt szombaton újra ankétet tartottak az igazságügyminisztériumban. A tanácskozáson kereskedők, többnyire nagykereskedők vettek részt, akiknek mindegyike nyilatkozott az ankét tárgyáról. A közel három órán át tartott tanácskozás befejeztével Plósz Sándor igazságügyminiszter köszöneté nyilvánítása mellett biztosította a résztvevőket, hogy a ma hallott véleményeket a végleges megállapításnál kellő figyelembe fogja venni. Összeférhetetlenségi Ügyek. Az összeférhetetlenségi állandó bizottság december 10-ikén és 11-ikén délután 5 órakor az országház II. osztályú termében ülést tart. 10-ikén a dr. Lurtz Károly, Lázár Menyhért és Szentiványi Árpád, 11-ikén pedig a Győrffy Gyula képviselő ellen bejelentett összeférhetetlenségi esetet veszik tárgyalás alá. A képviselőház igazságügyi bizottsága szombaton délután ülést tartott, melyben a kormányt Széll Kálmán miniszterelnök, Mohai Sándor államtitkár és Selley miniszteri tanácsos képviselték. A bizottság az útlevélügyről szóló törvényjavaslatot tárválnunk, mert én tengerésznek megyek Pólába (úgy írta Pólyába) és te nem akartál az enyém lenni. Pá, pá, a viszontlátásig a túlvilágon! Mert engem megesz a cápa és a fájdalom. Bizony Isten, nevettem volna, ha ez a szerencsétlen leány a földön nem fetrengett volna kínjában. Egyre verte a fejét a földhöz, kiabálván: — Oh, én szerencsétlen! Elutazott! Itt hagyott, mert nem adtam meg magamat neki. Óh megvallom, e levél vétele után odafutottam a lakására, hogy azt mondjam neki, itt vagyok, végy magadhoz, szeretlek! És ha a legutolsója leszek is a nőknek, ha ujjal mutat reám a világ, ha az anyám el is átkoz, a tied vagyok! De, óh nagyságom, — folytató Marka — ő már elutazott Pólyába. Én utána megyek — kiáltó, — vagy megölöm magamat! Másnap táviratoztam a Marka anyjának ki megjött és hazavitte a szomorú leányt. A szakácsné egyre vigasztalta: Sohse búsuljon, volt nekem már annyi szeretőm, mint csillag az égen. Ki engemet hagyott el, kit én, mégis itt vagyok! De Marka szomorúan felelte: — Ha az övé nem lehetek, senkié, és még hozzátette, hogy meglopja a szüleit, de Pólyába megy. Tudod édes Vikim, megsirattam a Markát, mikor elment és megfogadtam a Náczi és Pista öcsém szavát, hogy nem követelek erényt a szobaleányoktól, mert a könnyűvérűek nem csinálnak tragédiát a szerelemből. Van is most minden hóban új szásom. Egyik kaczérabb, mint a másik. Utálom őket, amin Náczi és Pista csodálkoznak. Ne csoaz indemnity-vita ma Barta Ödön felszólalásával indult meg. A függetlenségi pártnak ez az eszes és mindig tartalmas szónoka kis hallgatóság előtt beszélt ugyan, de ez a hallgatóság figyelemmel hallgatta fejtegetéseit. A beszéde elején széles alapon tárgyalta a horvátországi viszonyokat s erősen támadta a bánt, akit nem tart alkalmasnak hivatalának betöltésére. Beszédének második részében a függő gazdasági kérdéseket tárgyalta s követelte a külön magyar vámtarifának haladéktalan előterjesztését, végezetül pedig az átvállalt osztrák államadósságok kérdését taglalta beható szakértelemmel. Állandó évi járulékunkat tőkevisszafizetéssel törleszteni óhajtja, mégpedig öt százalékos tőkésítéssel. Végezetül határozati javaslatot nyújt be, melyben hosszabb megokolással autonóm tarifa beterjesztését és az olasz és szerb szerződések felmondását sürgeti. Az ülés végén Vészi József kért szót személyes kérdésben. Barta Ödön ugyanis felolvasta lapjának egy czikkét, mely közvetlenül az exlex állapotot követő időben jelent meg . Vészi József a Bartának ehhez fűzött kommentárjával szemben azt óhajtotta beigazolni, hogy akkor dáld! Négy hónapig volt Marka távol Budapesttől, midőn egy levelet kaptam édesanyjától, hogy a Marka ott a környéken beállt egy urasághoz szolgálni. És egy napon lopott egy ötvenest a gazdájától és összepakkolt, hogy elszökjék. De rajta csípték és mikor a csendőrök megjöttek, hogy elvigyék, beszaladt a gazdája szobájába és elmetszette a beretvával a torkát. Majdnem elájultam, mikor e hírt megkaptam. Az én Márkám lopott! Bizonyosan Pólába akart utazni a pénzen. Tudakozódni kezdtem és csakugyan kisült, hogy az a betyár irt neki Pólából ismét szerelmes levelet, melyben azt fejtegette, hogy szegény leány, ha igazán szeret, kedvese után megy. Mert akinek pénze nincs, annak ne legyen meg a rátartósága a becsületre ! És a Marka ellenállhatatlan szenvedélytől ragadtatva ment volna utána. Pénze nem volt, szülei nem adtak neki, hát lopott, mert boldog akart lenni egyszer életében. — Teremtő Isten! — sikoltam. — Ez a szegény, jó leány ilyen véget érjen, ki soha, de soha félre nem lépett, soha, de soha sem lopott. Nincs igazság a földön. És ha én igazgatnám a törvényt, azt a szőke, akasztófára való tengerészt a tengerbe löhetném a cápáknak. — Örüljünk inkább, hogy nem itt ölte meg magát, — mondá borzongva a Náczi és a beretváját elzárta a fiókjába. — Te, — szólt azután, — ha te nekem szomorú, vagy becsületes szobaleányt fogadsz, csudát látsz. — Igazad van, — toldá ez a kígyó, Pista. — Gondoskodjál ezentúl te is arról, hogy házamban olyan exaltált cselédekbe ne lépfolytatólagos tárgyalása. Barta Ödön a kormány iránt táplált bizalmatlansága okait fejtegeti. Az okok a következők: Retrográd haladás a nemzetiségi kérdésben; elcsavarása az 1899 : XXX-ik törvényczikknek s ezzel elhomályosítása az ország gazdasági önállósága jogának. Ami a nemzeti állam kiépítését illeti, itt súlyos mulasztások történtek. Főleg a horvát kérdéssel foglalkozik s visszautasítja Tomasics vádját, mintha a függetlenségi párt hazafiatlanságot követne el akkor, amidőn a horvát dolgokat bírálja. Tomasics boldog, mert két hazája van. De hát itt fölösleges is magát jó magyarnak vallania. Tegye meg ezt Tomasics otthon, ahol semmibe sem vesznek bennünket. S ha Tomasics azt mondja, hogy a horvát nemzeti párt hazafias működésére otthon nagy szükség van, akkor ez éppen azt igazolja, hogy Horvátországban 68 óta a viszonyok visszafelé haladtak. Rendezett állam az olyan, ahol a horvát nép megrohanja a békés szerb lakosságot s a pusztításnak csakis a statárium vetett véget? Szóló meggyőződése, hogy a horvát bán gyengesége, sőt indolencziája mozdította elő a zavargást. És ezért kijelenti, hogy a mostani horvát bánt teljesen alkalmatlannak találja hivatásának betöltésére. Különben meggyőződése szólónak, hogy az egész zavargást Bécsbe inszezenálták, mint ahogy a zavart okozó czikket is Bécsből küldték Belgrádba. Ezután a horvát nemzeti párt s különösen egy tagjának, Plivericsnek működését kritizálja. Ez a Pliverics büntetlenül izgatott a zágrábi egyetem katedrájáról ellenünk, most pedig mint képviselő s a bán bizalmasa tör lándzsát a reálunió mellett. jenek! A feleségem csupa apáczát tartana — mondá Náczi az öcsémnek. Én nem veszekedtem. Az én lelkemben valami olyan diszharmónia lett. Folyton a Markára gondoltam. Előttem állott hű, olajbarna szemeit szomorúan rám vetve, mintha kérdené: »mit vétettem én neked és az anyámnak, hogy arra oktattatok, legyek hű, becsületes. Minek őriztetek? Csak a könynyelmü leányok a boldogok! Én már nem vagyok. Az én becsületes nyakamat el kellett vágnom és iszonyú kínok közt múltam ki, szerelmemért.« Oh! Viki! Éjjel, ha pattog a bútor, vagy recseg a padló, a fejemre húzom a takarót, mert mindig azt hiszem, a Marka jár ide szememre vetni, miért nem eresztettem én őt is mulatni, a kávéházba, mint mennek mások, a többség? Most élne boldogan, talán kifestve, de élne. És mint egy nagy problémán azon töröm a fejemet, nem hibázunk-e mi úri asszonyuk, midőn a mi szerelmi törvényeinket, a mi erényparagrafusainkat rátukmáljuk a műveletlen cselédségre. Oh, a szegénynek luxus a házasság, a munka mellett pedig jól esik nekik a szerelem. Bizony. Bocsáss meg Marka! — rebesgetem — és az ördöngős Náczi és a Pista ugyancsak kihasználják bűnbánó hangulatomat, mert szemem láttára és fülem hallatára csipdesik a szobalányt. Nem bánom. A Marka sorsa úgy megrendített, hogy többé nem leszek a cselédek erényőrévé és Náczi helyesli. Isten veled, csókol Kriskád, gyalta, melyet Issekutz Győző ajánlott elfogadásra, a közigazgatási bizottság részéről pedig Lator Sándor előadó ismertette az e bizottságban elfogadott módosításokat. A bizottság Széll Kálmán miniszterelnök beható felvilágosításai után részleteiben is elfogadta a javaslatot. ■■ Mentelmi Ügyek. A képviselőház mentelmi bizottsága deczember 1-ikén délután 4 órakor az Országházban, a III. osztályú teremben ülést tart, amelyen Bakó József, Hock János, Szüllő Géza, Salamon Géza, gróf Tisza István, Rakovszky István, Drakulics Pál, Jankovics Béla, Molnár Jenő, Vészi József, Veszelovszky Ferencz, Ivánka Oszkár, Csávolszky Lajos, Vojnits Sándor, Lovászy Márton, Papp Zoltán, Győrffy Gyula, Hámory László és Eötvös Bálint mentelmi ügyei kerülnek tárgyalásra. A képviselőház pénzügyi bizottsága december hó 2-ikán, kedden, délután öt órakor az Országházban, a delegácziók üléstermében (min. lépcső) ülést tart. Tárgy: 1. Az 1889. évi Vl-ik törvényczikk 14-ik §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujoncz-létszámának megállapításáról (199. sz.) szóló és 2. Az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről szóló (200. sz.) honvédelmi miniszteri törvényjavaslatok. Országgyűlés. A képviselőház ülése deczember 1-én. — Kezdete délelőtt 10 órakor. — Elnök: Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Teleki Sándor gróf, Szőts Pál, Major Ferencz. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter, Lukács László pénzügyminiszter, Cseh Ervin horvát-szlavón-dalmát tárczanélküli miniszter. Napirenden van, az indemnity 3 is, ma is, egyforma elveket hirdetett. Miután azonban már a Barta beszéde alatt a függetlenségi Gabányi Miklós tréfálkozó közbeszólásban aposztrofálta őt, most Vészi visszaadta a kölcsönt. — A nagytudományú Gabányi Miklós elvtársának, Barta Ödönnek óhajtok felelni! — igy kezdte. A függetlenségi párt éktelen haragra lobbant az incselkedésen. Háborogtak, zúgtak, majd testületileg kivonultak a teremből s tüntetőleg nem hallgatták meg a beszédet, a melyben Vészi József bebizonyította a maga igazát, s majd kölcsönösen kimagyarázták az intencziói okat Barta Ödönnel.