Magyar Nemzet, 1903. március (22. évfolyam, 53-78. szám)
1903-03-01 / 53. szám
A MAGYAR NEMZET, 1903. márczius , de, ha mégis más, a mienktől eltérő felfogás vagy intenczió vezérelné egyik-másik osztrák politikust, azt határozottan helytelenítené. S betetőzte nyilt és minden félreértést kizáró fejtegetéseit azzal, hogy soha, egy pillanatra sem engedi elhomályosítani, még kevésbé csorbítani Magyarország alkotmány garantálta jogait. A miniszterelnöknek e nyilatkozatai után valóban teljesen tisztázottnak és elintézettnek tekinthető az az incidens, amely a mai napirend előtti vita tárgya volt. E második felszólalással véget is ért ez a vita. S amily élénk helyesléssel és osztatlan tetszéssel fogadta az egész jobboldal Széll Kálmán korrekt nyilatkozatait és megdönthetetlen közjogi fejtegetéseit, épp oly helyesléssel veszi tudomásul az egész közvélemény, hogy amíg Magyarország alkotmányos jogai fölött Széll Kálmán őrködik, nincs és nem lehet oly pont, amelyen bárminemű kísérlet — ha ugyan akadna kísérletező, mint ahogy nem akad — rést üthetne. Budapest, február 28. A képviselőház márczius 2-án, hétfőn, délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését. Napirenden van az újoncz törvényjavaslat, a Minisztertanács. Tegnap délután minisztertanács volt, amelyen a kabinetnek a fővárosban időző valamennyi tagja részt vett. A polgári perrendtartás. A képviselőház igazságügyi bizottsága február 26-án Fabiny Teofil elnöklete alatt folytatta a polgári perrendtartás törvényjavaslatának tárgyalását. Mielőtt a bizottság a javaslat tárgyalását megkezdte volna, Szívók Imre a napirend előtt annak az óhajtásnak adott kifejezést, hogy a tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatnak a bírákra és a bírósági tisztviselőkre vonatkozó részét igazságügyi szempontból az igazságügyi bizottság is bírálja meg. Miután a felvetett kérdéshez Plósz Sándor igazságügyminiszter és a bizottság több tagja is hozzászólott, a bizottság a napirend előtti felszólalás tárgyában a határozathozatalt mellőzte és áttért a perrendtartási javaslat tárgyalására. A bizottság a 194. §-tól a 207. §-ig haladt és így az érdemleges tárgyalás előkészítésére vonatkozó rendelkezések legnagyobb részét is elintézte. A legtöbb szakaszt változatlanul fogadta el a bizottság. A 207. §-nál Simonyi Semadam Sándor felkétszázat, hogy egyszázat okvetlenül megkapjon. Jámborka Páléknál tehát a karácsony a szokott szerény, kedves, jólelkű ajándékozgatásokban múlt el s utána, mint rendesen, kiadatott családi jelszóul, hogy: no gyerekek, ezt azután most meg kell lassanként koplalnunk ! A megkoplalás nem veendő éppen betű szerint. Azt végre, hogy az összesen nyolc tagú Jámborka Pál-család bármely tagja bármikor éhséget szenvedett volna, nem állítom. De mindenesetre nagy aprólékos gonddal kellett megválogatniok, hogy mire telik, mire nem. Be kellett osztaniok, mikor mit lehet és kell kifizetniök s mivel szabad, sőt kell tartozásban maradniok. Január az újévi ajándékok s orvosi tiszteletdijak hava, akkor a szabó, a czipész legyen egy kis türelemmel. Február — házbérnegyed. Az apa házbérjárulékából csak kétszobás lakás tellenék, míg ők nyolcan csak háromszobásban férnek el. Tehát ez, az, meg amaz megint várjon márcziusig. Márcziusban ez, az és amaz viszi el a pénzt. Áprilisban már fűteni sem kell s egyebekben is nagy a könnyebbség. No most már a dúsgazdag Alajos bácsinak is meg lehet adni egy nagyobb részletet. S ekkor kisül, hogy voltaképpen az április a legnehezebb hónap. Jövel gyorsan gyönyörű május! Igen ám, csakhogy ez már megint házbérnegyed... És örökké csak igy csetlik-botlik a dolog. Ez az élet s ilyen lesz már mindhalálig. — Ohó! — mondja Jámborka Pál és visszhangozzák utána a többi héten, — mégsem mindhalálig. Hát a miniszter fiókja? A mozgalom? A m. k. állami tisztviselők fizetésrendezése ? !szólalása után az igazságügyminiszter hangsúlyozza, hogy a szóbeliséget egészen kell akarni, mert különben nem vihetik keresztül. A javaslat sem mellőzi az írás felhasználását, de csak ott, ahol szükséges, vagy czélszerű. A keretnek, amelyben a tárgyalás folyik, a fishrozására szükséges az írás, de magának a tárgyalásnak csak szabad beszédben és szabad ellenbeszédben lehet történnie. Ha rátérünk az előkészítő iratok felolvasására, ezzel eltemettük a szóbeliséget: a szóbeli előadáson mind kevesebb súly lesz, az lesz az irányadó, ami az előkészítő iratokban van és oda fog fejlődni az eljárás, hogy a felek mindent az előkészítő iratokba fognak beleírni és a szóbeli tárgyalást teljesen mellőzik. Egyébként a 229. és a 249. §. gondoskodik arról, hogy az elnök a hiányos szóbeli előadást kiegészíthesse. Mandel Pál feltétlenül ellene van mindennek, ami a szóbeliség alapelvét megtámadja, vagy megkerüli. Ha felolvasásokat tűrünk, soha sem lesz szóbeli tárgyalás. Visontai felszólalása után a bizottság ezt a szakaszt is változatlanul elfogadta. Azután a tárgyalás folytatását márczius 3-ának délután 5 órájára halasztották. Gainer Gyula üdvözlése. Esztergomból táviratozzák: Esztergom megye törvényhatóságának rendkívüli gyűlése Gidner Gyula államtitkárt a Lipót-renddel való kitüntetése alkalmából táviratilag üdvözölte. — A szerb kolostorok kormányzata. Karlóczáról jelentik a M. T. I.-nak. A kongresszusi választmány egyhangúlag elhatározta, hogy a szerzetesek áskálódásaival szemben a kongresszusnak a kolostorkormányzat reformjára vonatkozó határozatai ügyében az államkormány elé tüzetes memorandumot terjeszt és egyúttal a kongresszusnak összes többi megtámadott határozatait is alaposan megokolja. A nemzeti egyházi birtokok felügyelőjévé Karacsics József bárót választották meg. A választmány megállapította a nemzeti titkár zágrábi tartománygyűlési mandátumának hivatalos kötelességeivel való inkompatibilitását, de az elnöklő pátriárka határozathozatal előtt távozott az ülésből. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház könyvtári bizottsága Apponyi Albert gróf elnöklete alatt tegnap délelőtt 9 órakor ülést tartott, a melyen Pekár Gyula előadó referált a segédkönyvtárnoki állásra vonatkozó pályázat ügyében. A bizottság azután folyó ügyeket intézett el. A számvizsgáló bizottság tegnap délelőtt 10 órakor Böszörményi Sándor elnöklete alatt ülést tartott, amelyen megvizsgálta a képviselőház 1902. évi II. félévi számadásait. A bizottság mindet a legnagyobb rendben talált és ehhez képest a Háznak javasolni fogja a felmentvény megadását. Az állandó igazoló bizottság Szentiványi Árpád elnöklete alatt tegnap délelőtt 11 órakor ülést tartott és Belicska Béni előadó referálása mellett Semmi kétség: a miniszter fiókjában ott csirzik már Jámborka Pálék jobb léte, mint az elvetett mag a téli barázdákban. A mozgalom jól szántott és vetett. A csirzó magból télutóra, kora tavaszra kikel a remény zöldje. A fizetésrendezési javaslat az országgyűlés elé kerül, a jó vetés aranysárgává érik s már a nyáron a Jámborka Pálék aratni fognak. Jaj bele gyönyörű dolog lesz az! Együtt örülnek neki előre folyosó-szomszédjaikkal, az állami tanár urékkal. Ámbár, ha a tanár urék nem hallják, Jámborka Pálék nem értik: mi jogon tartanak a fizetésjavításra annyira számot a tanár urék is? Hisz Dr. Klavik Xavér Ferencz tanár úr derék és tudós ember, az igaz, de végre sem mozdít akkorát az államgépen, mint Jámborka Pál. Mert, ha a diákok nem tanulnak, hát nem tanulnak — ennyi az egész. Míg ellenben, ha a telekkönyvbe azt jegyeznék be, — például — hogy a Nagy János telke a Kiss Józsefé, akkor felfordulna a világrend. Meg aztán a tanár urnák egy napi hivatalos órája legfeljebb három-négy s ebből is elcsíphet ugyanennyi negyedet s elexaminálhat ugyanennyi felet. Jámborka Pál napi hivatalos óráinak száma ellenben hét s ezt ő az aranyér minden kínjai daczára teljesen kiüli. Aztán a tanár urnak egy két szabad napja van minden héten, két-két heti szabadsága karácsony és húsvét, egy heti pünkösd körül — s még hozzá, két hónap és két hét nagy infláczió! Ellenben Jámborka Pálnak csak hat heti szabadsága van évenkint s ez is csak elvben, mert soha sincs olyan sok pénze és olyan kevés munkája, hogy az elvi szabadságot valósággal igénybe is vehetné. És végül ha Klavikné nagysága azt mondja megvizsgálta Rudnay Sándor Nyitrán megválasztott képviselő megbízólevelét, amelyet a törvény követelményeivel megegyezőnek talált és ennek következtében Rudnay Sándort a kérvényezésre kiszabott harminc nap fentartásával igazolta Országgyűlés. Az osztrák urak háza tegnapelőtti ülésében elhangzott nyilatkozatok viharzó izgalmat keltettek a magyar képviselőház ellenzékének körében. A függetlenségiek akcióra készültek a mai ülésre. A szélsőbal négy tagja: Rátkay, Pichler, Rákosi és Tigron napirend előtti felszólalásra kértek engedelmet a Ház elnökétől. Csatlakozott hozzájuk ötödiknek Rakovszky István s e napirend előtti felszólalások sorozatával kezdődött ma a Ház ülése. Rátkay László felszólalásában utalt az osztrák honvédelmi miniszter nyilatkozatára. Welsersheimb gróf kijelentette, hogy legfelsőbb akarat az, hogy a hadsereg a maga egységében nyelvének, szellemének hagyományaiban, egységében fennálljon. — Nem látják az urak, — úgymond a szónok, — hogy e nyilatkozattal ellentétben vannak azok az ígéretek, melyeket a magyar kormány a volt nemzeti párt követelményeinek teljesítésére kijelentett? Vagy az egyik, vagy a másik parlamentben nem mondtak igazat! Apponyi Albert gróf megrázta az elnöki csengetyűt. — A magyar parlament akkor őrzi meg legbiztosabban fölényét, ha az imparlamentáris tónustól tartózkodik. — Éljen az elnök! — hangzott fel a deklaráczió nyomán az egész Házban. Rátkay László most már hamarosan befejezte beszédét. Felvilágosítást kért a kormányelnöktől arra nézve, hogyan fogja ő fel a két álláspont közt való eltérést. Széll Kálmán miniszterelnöknek vajmi csekély fáradságot okozott a képzelt eltérés teljes hiányának igazolása. Az osztrák honvédelmi miniszter a hadsereg egységének és közösségének fentartása mellett tört lándzsát. Ám ezt az alapot a magyar kormány és a mögötte ülő többség is elfogadja. Hiszen a szabadelvű párt az 1867 : XII. törvényczikk alapján áll s ez a törvény a védelem közösségét és a közös hadsereg instituczióját deklarálja! És ezzel a felfogással korántsincs ellentétben a magyar kormánynak az az ígérete, melyet nemzeti követelmények teljesítésére tett. E posztulátumok a közös és egységes hadsereg keretén belül teljesítendők és e kereten belül teljesíthetők is lesznek. E korrekt és megnyugtató kijelentések a férjének: — édes Xavér Ferencz, nekem pénzre van szükségem, mert a gyermekek czipője lyukas, — akkor a tanár úr csak leül s összeüt hamarosan egy uj tankönyvet, vagy legalább uj javított kiadást rendez egy régiből s a pénz meg van. Jámborka Pál azonban, akármit mond a felesége a gyermekek lyukas czipőiről, nem irhat egy uj telekkönyvet s nem javíthatja ki a régi telekkönyv czimlapját új kiadássá. Ezek szerint Jámborka Pálék boldogsága mindenesetre csak úgy lenne teljes, ha a fizetésrendezés áldásában csupán ők részesülnének, legkedvesebb barátaik és szomszédaik azonban nem. De ki tarthat igényt e földön teljes boldogságra ? . . . Isten neki, hát jusson a mennyei mannából Klavikéknak is! Csak véletlenül ne több, sőt ne is annyi, mint nekik! Mert akkor baj lesz. Akkor rosszabb lesz az új állapot a réginél. Akkor Jámborkáék százszor inkább el lesznek keseredve a sors igaztalansága ellen, mint vannak ma. S akkor, egész bizonyosan, czudarul össze fognak veszni Klavikékkal, a minek beláthatatlan rossz következményei lehetnek. Például, ifjabb Jámborka Pál nem lesz többé tiszta jeles a dr. Klavik gimnáziumában s azzal elesik a tandíjmentességtől. Utóbb még tán az államköltséges önkénytességtől is. A messze jövőben máris büszke családi reménycsillagul derengő sub auspiciis doktori promoveálástól pedig bizonyosan. A rég epedve várt fizetésrendezésből származható eme bajok máris éreztették előszelüket, amint a javaslat kikerült a miniszter fiókjából. Mert a tanár úrnak is van minisztere, ennek is van fiókja s ebből is került ki fizetésrendezési javaslat. Jámborka Pálék pedig rácsaptak, jóformán előbb, mintsem a magukéval