Magyar Nemzet, 1903. október (22. évfolyam, 234-260. szám)
1903-10-01 / 234. szám
2 MAGYAR NEMZET. 1903. október elvű párt régi államférfiai még ebben az újabb bonyodalomban is hűségesen kitartanak abban a törekvésben, hogy a fölidézett bonyodalmakat éppen úgy a korrekt alkotmányosság eszközeivel kell megoldani, mint amilyen hibásak és helytelenek voltak a kisebbség eszközei annak előidézésében. Egyelőre azonban csak az a sötét, aggodalmas tény áll előttünk, hogy a lefolyt nap története következtében Magyarországnak felelős kormánya nincsen. Ebben a pillanatban tehát legégetőbb szükség minden pártra, sőt az egész országra nézve, hogy az így megszakadt kormányzati folytonosság minél hamarabb helyre legyen állítható. Mivel azonban a folytonosságnak eme megszakadásában a koronának semmi része nincsen , az tisztán és kizárólag a képviselőház műve volt, — jó-e, rossz-e, arról nem beszélünk most,— egészen a képviselőházra és annak pártjaira néz az a nagy kötelesség, hogy az új felelős kormány megalakulása elé akadályokat ne gördítsen. Ez a kötelesség pedig az adott helyzetben nem a többség és kisebbség külön kötelessége, hanem kötelessége minden pártnak és minden képviselőnek. Olyan kötelesség, amelylyel minden párt közvetlenül magának az országnak és az alkotmánynak tartozik. És amely alól semmiféle politikai hitvallással vagy taktikával kibújni nem szabad. Az alkotmány egyáltalán nem élhet felelős minisztérium nélkül. A felelős kormány hiánya egyszerűen rés az alkotmányban. Az tehát, aki annak betöltését — ami elsősorban a korona joga — akármilyen politikai törekvés ürügye alatt késlelteti vagy meghiúsítja, közvetlenül és teljes felelősség mellett magát az alkotmányt támadja meg. Egyébiránt maga az általános megoldás is egyre sürgősebb és égetőbb. Az országban szanaszét disszoluczió jelenségei mutatkoznak. A méreganyag a társadalomnak egyre szélesebb rétegeibe szívódik Ha ez egyenetlenség daczára a művet mégis jutalmazásra ajánljuk, teszszük először azért, mert vajmi kétséges, hogy az immár közelj évő ünnepi alkalomra megbízás útján ennél inkább megfelelő ódát lenne módunkban a jutalomkitűző székesfővárosnak nyújtani; másodszor, mert az egészében jó szerkezetű műnek hibái és gyöngéi nem olyanok, melyeken javítani ne lehetne. Elvárjuk azonban szerzőjétől, hogy mielőbb érintkezésbe lépvén velünk, munkája egyes részei ellen teendő kifogásainkat megszívleli, a hibákat tanácsaink és legjobb tudása szerint kijavitja s az ódát a mainál tökéletesebb formában adja át ünnepi rendeltetésének. E műnek valódi versenytársa a pályázatban voltaképp csak egy volt. A 6. számú »Bölcseség« jeligéjű. Ez, leszámítva néhány sornyi ízléstelenségét és köznapiságát, okos, világos vers. Itt-ott szinte a politikai próza fenyeget benne, ellenben Deák Ferencz emberi és politikai egyéniségéről teljes és pontosan rajzolt képet ad. A kép mindazonáltal csak jellemző vonásokból áll, színei nincsenek. Ha arról volna szó, hogy Deák Ferenczről versbe szorított élet- és jellemrajzot kell adni, ez a pályamű oldotta volna meg valamennyi közt legjobban a feladatot. Ámde a nagy emberek emlékezetét ünneplő ódának az ilyen jellemző alak- és életrajz csak egy sajátsága, csak egy érdeme lehet, nem pedig kizárólagos tartalma. Hogy egy nagy és szép példára mutassunk: ime, Arany János Széchenyi emlékezetét dicsőítő ódájában a legnagyobb magyar egyéniségének, életének s műveinek költői jellemzése csupán művészi beleszövés, mig a költemény lényege az a magasztos lelkesedés, melyet a költő Széchenyiért érez s az a fenséges bánat, melylyel halálát siratja. Szívesen emeljük ki mégis az imént szóvá tett »Bölcseség« jeligéjű 6. sz. pályamunkánál egy versszakot, mint a mely a felfogás és kifejezés költői nemességével szintén megkapot bennünket. A versszak igy hangzik: »S mig vértanuknak omlott drága vére, Arad mezője kongtál harmatos, Te honmaradt hontalanok vezére, Tudtad, hogy abból uj lét sarjadoz. Ha lesz váltság, érzéd, az vérek ára. Ha győzünk egykor, ők is frigyeseik. Nem boszuért néztél a Golgotára, Szemed feléjük imádva tekint.« A 27. sz. »Jog« jeligéjű elnyújtott, zavaros folyton ismétlésekbe keveredő pályaműben négy igen jó versszak ötlött szemünkbe. Kár, hogy a négy szak huszonöt sokkal gyöngébbnek szó áradatába vész. A 43. sz. »A koporsóból kitör és eget kér« jeligéjű pályamű Berzsenyi óda hangján, igaz magyar szívből és komoly elméből fakadt éles de költői támadás Deák Ferencz nagy művének hebehurgya megbolygatói, alkotmányunk nemzeti létünk könnyelmű kockáztatói ellen. Ünnepi ódául nem fogadható el, mindazonáltal figyelmet és fölemlítést érdemel. Mert igen érthető, ha ma, egy Deák Ferenczért komolyan lelkesülő költő őszinte lelkéből az ünnepi ódára szóló felhívás is a hazafias elkeseredés hangjait váltja ki. A többi negyvenöt pályamű közt még néhány irodalmi színvonalon álló munka akad de azok sem foghatók a felemlítettekhez. Ismételve kérjük, hogy a jutalmat a 33. sz »Victor sine sanguine« jeligéjű pályaműnél méltóztassék kiadni, szét és az előidézett ex-lex-állapot a köznépnél könnyen az állami rend tagadásává fajulhat el. Az alsóbb rétegek megtévedését ma a fővárosban is egy megdöbbentő példa mutatja. Csakis a terjedő államellenes méreganyag képes megmagyarázni azt sajnálni való szörnyűséget, hogy a budapesti sztrájkoló kocsisok erőszakos föllépése ellen a rendőrség ma lőfegyverét volt kénytelen használni. A kormány nélkül való állapot gyors megszüntetése tehát nemcsak alkotmányos érdek, hanem az állampolgárok mindennapi életének égető szüksége is. Még jóra fordulhat minden, ha a mai megdöbbenés ennek a belátását meghozza s legalább az alkotmány és közrend megmentése érdekében egyesíteni bírja, hacsak rövid időre is, a pártok hazafias lelkiismeretét. Budapest, szeptember 30. , Lengyel Zoltán mentelmi ügye. Maróthy László, a Sépviselőház mentelmi bizottságának előadója ma délelőtt terjesztette be a képviselőháznak Lengyel Zoltán képviselő ügyéről szóló jelentését, amelynek kapcsán azután a dolog a házszabályoknak megfelelő elintézést is nyert. A jelentés előadja, hogy Lengyel Zoltán a szeptember 24-én tartott országos ülésen részint közbeszólásaival, részint viselkedésével előidézte, hogy a képviselőház elnökének többszöri figyelmeztetése után a képviselőház a házszabályok 255. §-a alapján utasította a mentelmi bizottságot, hogy Lengyel Zoltánra vonatkozólag a Ház intézkedése iránt tegyen javaslatot. A bizottság ülése szeptember 25-ére tűzetvén ki, Lengyel Zoltán képviselő azon megjelent és kijelentette, hogy a kérdéses ülésen ő nem viselkedett másképpen, mint ahogy az üléseken általában viselkedni szokott s most rekedt is lévén, nagyobb lármát elő sem idézhetett. Ezzel szemben a bizottság részint a naplóból, részint a bizottsági tagoknak a képviselőház kérdéses ülésén nyert tapasztalataiból megállapította, hogy Lengyel Zoltán közbeszólásaival és egyéb, a parlamenti rendet zavaró és a parlament komolyságával és méltóságával meg nem egyeztethető viselkedésével a lármát és az izgalmat fokozta, mire többszöri elnöki figyelmeztetésben is részesült, melynek nem engedelmeskedvén, meghozatott ellene a házszabályok 255. §-a alapján a határozat. Bár Lengyel Zoltán a képviselőház elnökével szemben tanúsított engedetlenségével akadályokat gördített az elnöki kötelességek teljesítése elé s a képviselőházi tanácskozás rendjét és folyamatát oly módon zavarta, amely mód a parlamenti tekintélyt is sérti, mivel ügye első ízben utasíttatott a 255. §, alapján a mentelmi bizottsághoz és így szigorúbb fenyítés alkalmazása a házszabályok alapján helyén nem lenne, a mentelmi bizottság egyhangúlag hozott határozata alapján a Ház további intézkedésére nézve azt a javaslatot teszi, hogy mondja ki a Ház, hogy Lengyel Zoltán a szeptember 24-iki képviselőházi ülésen tanúsított magaviselete és a képviselőház elnökével szemben elkövetett engedetlensége miatt tartozik a Házat ünnepélyesen megkövetni. Ez a mai ülésen meg is történt és így az ügy végleges befejezést nyert. Sándor Pál összeférhetetlenségi ügye. Sándor Pál országgyűlési képviselő összeférhetetlenségi döntést kért maga ellen az Alkotmánynak egy hírlapi czikke alapján, amely amiatt támadta volt meg, hogy ő a kereskedelmi részvénytársaságnak egy bonyolódottabb ügyében szakértőket ajánlott a kereskedelmi miniszternek és pedig Weisz Károlyt és Herczfeld Frigyest. Az állandó összeférhetetlenségi bizottság gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt tárgyalta a dolgot s ma a bizottság idevonatkozó jelentése a Ház asztalára tétetett. A bizottság kimondja, hogy Sándor Pál szóbanforgó önbejelentését visszautasítja, mert az inkompatibilitási törvény a 21. §. és 22. § második pontjában elősorolt eseteken kívül, amelyek akkor kötelezik a képviselőt önbejelentésre, ha választatásakor van összeférhetetlen.(.a helyzetben, vagy ha ebbe örökösödés útjára jutott, önbejelentést nem ismer. A bizottság már kimondotta, mégpedig ugyancsak Sándor Pálnak egy korábbi önbejelentési ügyében, hogy az oly bejelentés, amely csak arra van alapítva, hogy valaki a Házon kívül állítja azt, hogy egy összeférhetetlenségi eset ellene fenforog, szabálytalan és az eljárás alapjául nem szolgálhat. Mert a házszabályok 146. §-a szerint minden összeférhetetlenségi bejelentésnek az a lényeges kelléke, hogy maga a bejelentő állítsa, hogy valamely öszszeférhetetlenségi eset fennáll. Minthogy ilyen bejelentés a bizottság előtt a jelen esetben nem fekszik, Sándor Pál képviselő azon kívánságának, hogy az általa megjelölt eset megvizsgáltassák, hely adható nem volt. , — feltér A Ház költségei. A képviselőház gazdasági bizottságának jelentését a Ház 1903. évi költségvetési előirányzatáról, továbbá a jövő évi előirányzatról ma terjesztették a képviselőház elé. Az év elején a gazdasági bizottság a Ház elnökségével és a háznagyi hivatallal egyetértőleg megállapította azon hivatali szervezéseket és személyzeti létszámot, amelyek több hónapi tapasztalat után az uj országházban szükségeseknek bizonyultak s az uj állások aztán május elsejétől rendszeresittettek is. Az így fölmerült költségtöbblet fedezésére póthitel czéloztatott, de az ez évi állami költségvetés még nem lévén letárgyalva, a bizottság a többletet a költségvetés helyesbítésével óhajtja fedeztetni s kéri a Házat, hatalmazza fel az elnökséget a szükségletnek az előirányzott 3.668.330 korona keretén belül az egyes tételek közötti átruházási jog mellett az év folyamán való utalványozására. A Ház jövő évi budgetjét a bizottság 3.645.808 koronában irányozza elő. Ezekkel kapcsolatban beterjesztette a bizottság a Ház kisebb javadalmazású alkalmazottainak drágasági pótlékára vonatkozó jelentését is. Kéri a bizottság, hogy a XL, X. és IX. fizetési osztálybeliek számára az alapfizetés 10 százalékát utalványozzák az idei évre drágasági pótlékul, úgy azonban, hogy ha a fizetésrendezés akként vitetnék keresztül, hogy az visszaható erővel bírjon, e pótlék a fizetésrendezésnél esedékessé válandó többletbe betudassék. Országgyűlés: Khuen-Héderváry Károly gróf ma hivatalosan tudomására hozta a képviselőháznak, hogy a tegnapi szavazás következtében lemondását beterjesztette. A bejelentéshez hozzáfűzte azt a kérését, hogy a parlamenti gyakorlatnak megfelelőleg a képviselőház függeszsze föl tanácskozásait, amig a felség új kabinetet meg nem lesz, így is történt. Maga az ülés mozgalmas, helylyel-közzel zajos volt és inczidensekben bővelkedett. A diskusszió már a napirend előtt megindult azoknak