Magyar Nemzet, 1903. október (22. évfolyam, 234-260. szám)

1903-10-01 / 234. szám

4 ___________ (A kormány összes tagjai távoznak. Él­jenzés a jobboldalon, mozgás és zaj a szélső­baloldalon.) _ Elnök: Csendet kérek, t. Ház! Gajáry Géza: Tessék az ülést felfüggesz­teni! Nincs kormány! (Nagy zaj a jobb- és bal­oldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kossuth Ferencz képviselő úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Hall­juk ! a bal- és szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobb­oldalon és felkiáltások: Fel kell függeszteni az ülést!) Kossuth Ferencz nem tartja helyesnek, hogy az országgyűlés határozatával szemben a kormány sztrájkoljon. Nem tartja azt sem helyesnek, hogy a kormány lemondása után rögtön távozott. Nem kíván foglalkozni továbbra is a miniszterelnök tegnapi nyilatkozatával, de azért mégis szükséges, hogy a Ház Körber nyilatkozata ellen tiltakozzon. Kijelenti, hogy Körber kísérlete e Házban egy­hangúlag vissza nem utasíttatott. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szederkényi Nándor nem kíván beavatkozni az osztrák ügyekbe, tehát nem foglalkozik Körber tegnapi beszédével. Tiltakozását jelenti ki. (He­lyeslés a szélsőbalon.) Rakovszky István azon esetre, ha ő felsége felmentette a kormányt, akkor helyesen tette, hogy kivonult. (Zaj a szélsőbalon.) De ha nem lett felmentve, akkor helytelenül cselekedett. A néppárt nevében kijelenti, hogy Körber hírhedt beszédével alkotmányunkba, törvényeinkbe ütkö­zött. Azt mondotta Körber, hogy fel van hatal­mazva arra, hogy minden hadügyi kérdésbe Ausz­triának beleszólási joga van. Beleütközik ez az 1867: XII. t­örvényczikkbe, tehát törvényeinket, alkot­mányunkat sérti. Ez ellen a legerélyesebben tilta­kozik. (Helyeslés,balfelől.) Hock János visszaélésnek s szemérmetlen tola­kodásnak minősíti Körber múltkori beszédét. Teg­nap visszautasították a miniszterelnök nyilatkoza­tait, a­mi elég intő jel arra, hogy az ellenünk intézett támadásokat mindig vissza­­ fogjuk uta­sítani. Kubinyi Géza: T. képviselőház! Megvallom egész őszinteséggel, hogy nem vagyok egy véle­ményen az előttem szólott igen­­. képviselőtár­sammal. Én azt hiszem, hogy a tegnapi napon a ma­gyar nemzet közérzülete Körber miniszterelnök támadásával szemben itt a parlamentben megnyi­latkozott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hock János : Én is ezt mondtam ! Kubinyi Géza: Itt tehát a parlamentben mindaddig, míg felelős magyar kormány nem léte­zik, ennek a tárgynak diskurrálása nézetem sze­rint felesleges; felesleges pedig azért, mert nem az a fő, hogy a magyar parlament miképpen fogja fel Körber nyilatkozatát és Körber eljárását. Én azt tartom, hogy az alkotmányos király bizal­masa, a magyar kormány kell, hogy Körber nyi­latkozatát illő mértékre leszállítsa. Thaly Kálmán: Most nincs kormány! Kubinyi Géza: Várjuk meg tehát, míg a kor­­mány megalakul, mert én a magam részéről leg­­­ább kijelentem és talán nem csalatkozom, ha azt hiszem, hogy a szabadelvű párt véleményének is adok kifejezést — bár nem vagyok rá meghatal­mazva — hogy olyan kormányt, a­mely e tekin­tetben nem képes kellő mértékre leszállítani Kör­ber nyilatkozatait, mi nem fogunk támogatni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbalolda­lon, a­honnan a szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Polónyi Géza! (Zaj.) Elnök (Csenget): Csendet kérek, különben az ülést fel kell függesztenem. Polónyi Géza: Hozzájárul Kubinyi kijelen­téséhez. A jövő ülés napirendje. Madarász József: Kéri a Házat, hogy üléseit jelentse ki állandó üléseknek, esetleg szombaton tartson ülést. Barta Ödön rosszalja, hogy egy miniszter sincs jelen. De ha a többség álláspontja az, hogy nem is kell jelen lennie, akkor tegnapról mára abszolúte semmi sem történt, annál is inkább, mert ő felsége még a lemondást nem fogadta el; a Ház­nak már ma van egy határozata, s a Háznak bi­zonytalan időre való elnapolása kijátszaná ezt a határozatot. Holló Lajos szerint nem szabad elnapolni a Házat, mert a válság esetleg hosszú tartama ismét lehetetlenné tenné a tanácskozást. Szombatra ren­des ülés megtartását kéri. Kaas Ivor báró: Kormány nélkül is lehet tar­tani országgyűlést, így tartottak a 60-as években is. Holló indítványához csatlakozik. Visontai Soma kéri az elnököt, engedje meg, hogy még többen szólaljanak fel. Elnök nem teljesíti Visontai kérését s felteszi a kérdést. A Ház a miniszterelnök indítványát fogadja el. A czár látogatása. Ágyudörgés között, azzal a pompával és tisztelettel, a­mely megilleti a minden oroszok hatalmas uralkodóját, fogadta ma felséges urunk császári vendégét, II. Mik­lóst. A szertartás fényét harmonikusan egé­szítette ki a két uralkodó találkozásának őszinte melegsége. A nagy éjszaki biroda­lom tudvalevőleg nem tartozik szövetsége­seink közé. Ámde azért Ferencz József és Miklós személyes barátsága mégsem az egyedüli kapocs Magyarország, Ausztria és Oroszország között. Ezenkívül egybefűzi ezeket a hatalmasságokat az a balkánfélszi­­geti megegyezés, a­mely felséges urunk 1897. évi pétervári látogatásának ünnepélyes nap­jaiban pecsételtetett meg. Ez a megegyezés hat esztendő alatt a hármasszövetség szeren­csés, szinte nélkülözhetetlen kiegészítésének bizonyult. Az utóbbi hat esztendő tapasz­talása a görög-török háborútól a mac­e­­dóniai lázadásig a balkánfélszigeti béke és status quo erős bástyájának mutatja a magyar-osztrák-orosz megegyezést és teljes mértékben indokolja, hogy az egész európai közvélemény nagy fontosságot tulajdonít a czár bécsi látogatásának. A többi hatalmasságok támogatásával Magyarország, Ausztria és Oroszország által kezdett és vezetett akc­ió szerencsésen ele­jét vette, hogy a mac­edón mozgalom lángba borítsa a Balkán-félszigetet és ekképpen ve­szedelembe döntse egész világrészünk béké­jét. A magyar, osztrák és orosz diplo­­máczia legutóbbi nyomatékos fellépése Szófiában és Konstantinápolyban mintha meghozta volna az üdvös fordulatot a délkeleti válságban. Megnyugtató hírek érkeznek nap-nap után Bolgárország és Törökország közeledéséről és egyezke­déséről. Az európai közvélemény most te­hát azt reméli felséges urunk és a czár találkozásától, hogy megragadva a kedvező pillanatot, gondoskodni fog megfelelő rend­szabályokról, a­melyek alkalmasak volná­nak a béke helyreállításának az előmozdí­tására és egyben a reform­program­­ végre­hajtásának a biztosítására. Magyarország már 1897-ben rokonszen­vesen, elfogultság nélkül fogadta a magyar­­osztrák-orosz megegyezést és azóta is foly­tonosan értéke szerint méltányolta a leg­közvetlenebbül érdekelt két nagyhatalmas­ság eredményes együttműködését a­ Balkán­félszigeten. Azonfelül a magyar nemzet nagyrabecsüli II. Miklós czár békeszere­­tetét, egyéniségének nemes vonásait, a­melyek legkézzelfoghatóbban a hágai nemzetközi békeértekezlet létrehozásában és a szibériai közigazgatási uton való száműzés megszüntetésében nyilatkoztak meg. Ezeknek az érzéseknek megfelelőleg mi magyarok szintén tisztelettel köszönt­jük felséges urunk czári vendégét és hatá­rozottan elítéljük a bécsi szoczialistáknak a vendégjogot sértő, ildomtalan és brutá­lis tüntetését. Sajnáljuk továbbá őszintén, hogy nincsen a király oldalán magyar miniszterelnöke, hogy képviselhetné és tolmácsolhatná a magyar nemzet érzelmeit Oroszország uralkodójával szemben. Hogy Magyarország megfelelő reprezentálás nél­kül marad a czár látogatása alatt, a fele­lősség ezért is azokat terheli, a­kiknek viselniük kell a felelősséget az ország mai áldatlan állapotáért. A czár látogatásáról a mai nap folyamán érkezett távirati tudósításaink itt következnek. A megérkezés: Bécs, szeptember 30. Miklós orosz czár ma 10 óra 30 perc­kor nagy kíséretével, többek között Lamsdorff külügyminiszterrel a pompá­san feldíszített nyugati pályaudvarra érkezett, a­hol a király, a főherczegek, az orosz nagykö­vetség és az osztrák-magyar pétervári nagy­követ Aehrenthal báró, a térparancsnok, a bécsi és budapesti orosz konzulok fogadták. Kapnist gróf orosz nagykövet St.-Pöltenig, a czár mellé beosztott díszszolgálatot tevő urak, Üxküll gróf hadtestparancsnok, Dietrichstein szárnysegéd és azon ezredek parancsnokai, a­melyeknek a czár birtokosuk, közöttük Hohen­lohe herczeg pétervári katonai attasé Bekavin­­kelig mentek a czár elé. A pályaudvaron zászlós és zenés díszszá­­zad állott fel, élén Ottó főherczeg hadtestpa­­rancsnok helyettesével. Azon főherczegek, kik­nek orosz ezredeik vannak, ezeknek orosz egyen­ruháját viselték orosz rendjeleikkel. A vonat berobogásakor felhangzott az orosz himnusz. Királyunk, ki orosz ezredének egyen­ruháját viselte, rendkívül szívesen üdvözölte a czárt. A két uralkodó barátságosan kezet szo­rított és kétszer megcsókolták egymást. Az uralkodók elléptek ezután a díszszázad előtt, mire a főherczegek bemutatása következett, kikkel a czár kezet fogott. A kiséretek kölcsönös bemutatása után, miközben Miklós czár Aehrenthal nagykövettel, királyunk pedig Lamsdorff gróffal fogott kezet. Az uralkodók a tüzérség üdvlövései között a schönbrunni kastélyba hajtattak. Az egész után csapatok állottak sorfalat. Az utczákat és a több helyütt felállított állványokat ellepő nép­tömeg az uralkodókat viharosan üdvözölte. Több helyen pompásan feldíszített diadalkapuk voltak. A­midőn az uralkodók a schönbrunni kas­télyba érkeztek, a tüzérség újból üdvlövéseket adott le. A schönbrunni kastélyban a czárt a főherczegnők, Goluchowski gróf, Körber minisz­terelnök és a többi osztrák miniszterek, Beck vezérkari főnök és a csapatfőfelügyelők fogad­ták. Ezután az uralkodók rövid időre vissza­vonultak lakosztályaikba, Dejeuner Schönbrunnban. Negyed tizenkét órakor a schönbrunni kastély erkélytermében dísz-dejeuner volt, a­melyen részt vettek az uralkodókon kívül a főherczegek és főherczegnők, Goluchowski gróf, Lamsdorff gróf, Aehrenthal báró, Liechtenstein Ferencz herczeg, volt pétervári nagykövet, Kapnist gróf nejével, a legmagasabb méltóságok viselői, a díszszolgálatra beosztott urak és az orosz czár kísérete. Miklós czár Mária Jozefa főherczeg­­nőt, királyunk Mária Annunciáta főherczegnőt vezette asztalhoz. A czár ő felsége jobboldalán ült. Asztalbontás után rövid cercle volt. Az uralkodók negyed három órakor utaznak Mürz­­stegre. Schönbrunn, szeptember 30. (Saját tudósí­tónk telefonjdentése.) A schönbrunni reggelin, mint a N. Fr. Presse értesül, pohárköszöntöket is mondottak, melyeknek tartalma azonban még nem ismeretes. Délután fél négy órakor a czár a hatzen­­dorfi állomásról Mürzstegre utazott. A vadászat: Mürzsteg, szeptember 30. A helység földíszí­tését úgyszólván befejezték. Minden ház fel van díszítve. A díszítés falusi jellegű és főképpen zászlókból, gallyakból és vadászjelvényekből áll. A diadalíveket is, melyek kezdetleges anyagból ké­szültek, de mégis kitűnő benyomást tesznek, pompás agancsokkal díszítették fel. A sok apró ház egy­­szerű ünnepi díszében szép képet nyújt. A kas­télyban nagy az élénkség, valamint az erdő­­kezelőségnél is, a­hol készülődnek a holnapi va­dászati napra. A helybeli lakosság nagyon érdek­lődik a vadászat iránt. Az idevaló favágók ügyes hajtók és mint ilyeneket fogják­ őket alkalmazni, 120 ember már ma este fölment a Hohe Veitschra és szabadban töltik az­éjt, hogy holnap reggel korán hozzáfoghassanak a zergéknek a szomszédos te­rületről az úgynevezett Burgba hajtásához, a­hol a vadászat lesz. A reggel ködös volt, azonban az idő valószínűleg ki fog tisztulni. Mürzzuschlag, szeptember 30. (Saját tudósítónk távirata.) A pályaudvart a csendőrség teljesen el­zárta. A várótermekbe nem mehet senki. MAGYAR NEMZET._________ 1903. október 1.

Next