Magyar Nemzet, 1903. december (22. évfolyam, 286-311. szám)
1903-12-01 / 286. szám
észletesen tudakozódott a szlavóniai gazdasági és közlekedési viszonyokról és végül megígérte a kamarának, hogy óhajait és törekvéseit a legmesszebbmenő figyelemben fogja részesíteni. A küldöttség hangos zsió kiáltások közt távozott a miniszteri szobából. A parlament folyosóin megpillantották a küldöttség tagjai Khuen-Héderváry gróf volt bánt és élénk zsió-kiáltásokkal üdvözölték őt. Álhír. Az Alkotmány tegnapi számában azt a hírt közli »Újabb kilépések« czimmel, hogy Bodoky Zoltán is kilépett a szabadelvüpártból s belépett a Kossuth-pártba.Bodoky Zoltán országgyűlési képviselő ez után jelenti ki, hogy az egész, róla szóló hír merőben valótlan. A kereskedelemügyi miniszter és a vasutasok, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter a következő levelet intézte a magyar kir. államvasutak igazgatóságához. Ő császári és apostoli királyi felsége folyó hónikán Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar miniszterelnök úr előterjesztése alapján engem magyar kereskedelemügyi miniszterré méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Midőn a kereskedelemügyi minisztérium vezetését tényleg átveszem, azon várakozásomnak adok kifejezést, hogy az államvasutak tisztikara engem feladataim megoldásában hafias kötelességérzettel és teljes buzgalommal fog támogatni. Hieronymi s. k. , Hodossy és Apponyi gróf. A Magyarország a szabadelvű párt kitűnő tagjának, Hodossy Imrének egy olyan állítást tulajdonít, melyet Hodossy Imre erélyesen megcáfol abban a levelében, melyet az említett lap főszerkesztőjéhez intézett. Ez a levél igy hangzik : Tisztelt barátom ! Lapodnak, a »Magyarország«-nak tegnap este megjelent száma az én politikai magamtartását »gondolomra — nem tudomra« mindenféle gyanúsítással halmozza el. Ezekre nem reflektálok, mert bele kell törődnöm abba, hogy ez idő szerint magyar ember magyar embertől már semmi jót fel nem tesz, de lapod ugyanazon czikkében egy ténybeli állítást is olvasok, mely szerint: »Beszélik, hogy tegnap, hallván, hogy Apponyit sok régi híve követi a kormánypártból való kilépésben, Hodossy így nyilatkozott: Egy bolond százat csinál«. — Erre nézve kijelentem, hogy ez egyszerűen nem igaz. Én Apponyival sokszor voltam eltérő politikai nézeten és ezt neki mindig nyíltan meg is mondtam; de Apponyi személyéről és egyéniségéről én másként, mint igaz tisztelettel soha senki előtt nem nyilatkoztam. Arra kérlek, tisztelt barátom, hogy e soraimat b. lapodban közzététetni szíveskedjél, és őszinte nagyrabecsüléssel maradok régi barátod Hodossy Imre. Az okkupáti tartományok egyházi szervezete. Bécsből táviratozzák a M. T. I.-nak. Az elmúlt időben különböző délszláv lapok rendkívül érdeklődtek a boszniai és herczegovinai szerbortodox egyházszervezet kérdése iránt. Tudvalevőleg e kérdésben már régebben tárgyalások folytak a bosznia-herczegovinai püspöki kar és a polgári elem között és ezen tárgyalások eredményét közös megegyezés folytán létrejött határozati javaslat alakjában augusztus havában nyújtották át a kormánynak. A kormány erre rövid idő múlva nyilatkozott a metropolitának. Nyugodtan állíthatni, hogy a kormány a javaslatot nagyjában és egészében a leglényegesebb elvi határozataiban elfogadhatónak nyilvánította és csak a javaslat egyes intézkedéseit , pedig úgy elvi, mint konkrét természetű intézkedéseit kifogásolta. Ezen kifogásolt pontokhoz tartoznak azon határozatok, amelyek vagy közvetlen ellentétben vannak a statutumszerű intézményekkel, a fennálló országos törvényekkel, illetve azon törvényes határozatokkal, amelyek a monarchiában érvényben vannak, továbbá olyanokat, amelyek az országos kormányra előre meg sem határozható magasságú pénzügyi terheket rónak a keleti orthodox egyházkormány javára. Ezen intézkedések kifogásolása daczára a kormány nagy tapintattal járt el. Ezen dolog óta ugyan történt halasztás, mely azonban okát magában a dologban leli, mert az mmumm 1903. deczember 1. MAGYAR NEMZET. érdekeltek részéről meg kell a kérdéseket hosszasabban fontolni és a részletek felett gondolkozni. Khuen-Héderváry gróf és választót. Hire járt, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf országgyűlési képviselő deczember 6-án meg fog jelenni választói között Temesváron és ott politikai beszédet mond. Miként Temesvárról jelentik, ez a beszéd most elmarad. A Temesvárer Zeitung értesülése szerint Khuen-Héderváry Károly gróf egy temesvári vezető ember előtt a következőleg nyilatkozott: »Alig várom, hogy személyesen megköszönhessem temesvári választóimnak rám nézve rendkívül becses és megtisztelő bizalomnyilvánítását, de meg kell várnom, míg a politikai hullámok kissé lecsillapulnak, most sok tekintetben feszélyezve lennék«. Ezért nem megy el Khuen- Héderváry Károly gróf Tisza Kálmán arczképének leleplezésére sem, mely deczember 6-án lesz Temes vármegye székházában. Kilépés a szabadelvű pártból. Smialovszky Valér országgyűlési képviselő Fodmaniczky Frigyes báróhoz, mint az országgyűlési szabadelvű párt elnökéhez e hó 27-ről keltezett levelet intézett, amelyben bőven indokolja, miért kénytelen a párt kötelékében töltött tizenhét esztendő után nehéz szívvel a pártból az e hó 25-én hozott párthatározat folytán kilépni. Levelében kifejti, hogy ez elhatározására más okok is kényszerítik; az említett napon tartott értekezleten — nézete szerint szükség nélkül — a pártkérdés vettetvén fel, ez benne azt az aggodalmat kelti, hogy pártfegyelmi szempontból bizonyos lelkiismereti kényszer helyzete fog a jövőre a párttagokra nézve megteremtetni; aggályai vannak továbbá a miniszterelnök pénzügyi, közgazdasági és közművelődési programmját illetőleg; végül attól tart, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezésének elhalasztása párturalmi célokra fog felhasználtatni. Országgyűlés. A teremben a technikai obstrukczió sivár jelenetei odzódnak. Az időpocsékolás szomorú munkája ma is már a jegyzőkönyv hitelesítésénél indul Az obstrukczió lovagjai nem kevesebb, mint hús:mkét indítványt tettek a jegyzőkönyv módosításra. Képtelen, csip-csup indítványokat, melyek eredül azt a czélt szolgálták, hogy anyag legyn a szakadatlan szavazásokra. Ha ez a manőve sikerült is az uraknak, ha a házszabályok szelemén elkövethették is az erőszakot, kellemetlen, kemény igazságokat kellett halleniok esrébe. Tisza István gróf miniszterelnök megmondta az uraknak, hogy folytassák a komédiát, ha jól esik szivüknek. Minél vadabban, anná jobb. Legalább a nemzet közvéleménye annál tisztábban fogja látni az időlopásnak halla an mértékét; annál tisztábban fogja látni azt a frivol játékot, melyet legnagyobb érdekeivel folytat az ellenzék. Nagy Mihály szabadelvi képviselő is igaz magyarán megmondotta úgy márt s a hegyen zúgva, háborogva hallgatták a szavakat, melyek igazsága ellen érvelni feltétlenség volt. A siva, szomorú jelenetek közepett az elégtétel életével kell azonban leszögeznünk azt a tény , hogy a szélsőbalon ülő férfiak sorában akadnak olyan hazafiak, akiknek lelkét aggidalom fogja el a törvényhozás termében fokb rombolás láttára. Elsősorban is a függetlenségi és 48-as párt érdemes elnöke, Kossuth Erencz nézi mélységes aggodalommal a destruktv munkát s államférfim gondoskodással fogalkozik olyan objektiv támpontok keresésével a melyek az ellentétek áthidalása mellett a békés kibontakozás előidézésére hivatvak. Kossut Ferencz ma felállott a Háznak nyílt ülésében. Elmondotta lelkének aggodalmát. A mi terrorisztikus helyzetben valóban elismerésre méltó szilárdsággal hangoztatta, hogy a mézeinek mai felbuzdulását gyümölcsöztessük más téren, olyan téren, ahol nagy és maradatlő eredményeket e pillanatban elérni lehetséges. Csináljuk meg a modern választói reformé , egészséges alapon, a választói jognak kitérje tetésével. Tiszastván gróf a férfias, őszinte beszédre ézik ingatlanul, őszintén, világosan felelt. Szavaiból fzünt, hogy ezen a téren megértheti egymást párkülönbség nélkül az egész parlament. Mert egyet akarunk valamennyien. Tisza István gróf miniszerelnök ma kijelentette, hogy a választási reromot a választói jog kiterjesztésével együtt hajlandó megcsinálni. A reform előmunkálatait késő nyomban megindítani s azután az alapelvek megvitatását ankét elé fogja vinni, melybe meghívni szándékozik pártkülönbség nélkül mindazokat a közéleti kiválóságokat, akiknek szava súlylyal és jelentőséggel bír e kérdésben. De a miniszterelnök ennél tovább is ment. Határidőt adott. Kijelentette, hogy a törvényjavaslatot olyan időben hajlandó a Ház elé hozni, hogy abból még ennek az országgyűlésnek illetékessége alatt, tehát a következő három éven belül törvény válhassék, Így hát az új választások már az új törvény alapján folyhatnának le az országban, ha ugyan egyéb körülmények a Háznak idő előtti feloszlatását elkerülhetetlenül szükségessé nem tennék. A Kossuth Ferencz szavaira világosabb választ adni nem lehetett. Ha a függetlenségi párt elnökének propozíciója egyáltalán kielégítő alap volna a béke helyreállítására magukkal az obstrukcionistákkal szemben, akkor a kibontakozás áldásos művét a kormányelnök korrekt fejtegetései után biztosítva látnák. Sajnos azonban, alkalmunk volt látni, hogy ez idő szerint még az exaltációk vannak többségben, akik a Kossuth Ferencz által proponált bázisra rálépni nem hajlandók. Viszont azonban Polónyi Géza megmondotta, hogy sokan vannak az ellenzéken is, akik gondoskodásának tárgya, miképpen volna lehetséges az országot kivezetni a válságból . A Házat mind e beszédek alaposan felkavarták. Csoportokba verődve folyt a diskusszió, mit lehet és mit kell csinálni. Szemmel látható volt az elhangzott szavaknak nagy hatása ; az a nagy visszhang pedig, a melyet keltettek, mindenképpen örvendetes tanúságát szolgáltatta a békesség után való áhitozásnak. Az elnök szünetet adott a Háznak, mely után a békesség felvetett tervéről tovább folyt a szó. Zichy Aladár gróf, a néppártnak ez idő szerinti parlamenti vezére szólt hozzá a kérdéshez. A néppárt a Kossuth Ferencz propozicziójában, a választói jog kiterjesztésében nem látja alapját a kibontakozásnak. — Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a házszabályok sértésének kérdése felett napirendre térni nem lehet. Mindenekelőtt a délutáni ülésekre vonatkozó határozatot kell eliminálni! — úgymond Zichy Aladár gróf. Magára a kibontakozásra azt a propozicziót tette, hogy parlamenti bizottságot küldjenek ki a kibontakozás módozatainak fixírozására. Ez a beszéd a szélsőbal egy részének is tetszett. Kubik Béla is gratulált hozzá. A legharcziasabb irányzatot Holló Lajos képviselte; ő hisz abban, hogy a magyar kommandó-nyelv aspirácziója e pillanatban el leszen érhető s ezért a harczot most óhajtja végigharczolni. Ennek a beszédnek is volt helyeslője. Általános figyelem közepett most Apponyi Albert kért szót. — Én azt tartom, — mondotta Apponyi — hogy a ma kijelölt után tovább kell haladnunk az ország érdekeinek megvédésében. Zichy Aladár gróf azt tartja, hogy az útból mindenekelőtt el kell távolítani azt a sziklát, mely haladásunkat gátolja. Ez a szikla, szerinte, a délutáni, ülések határozata. Én magam is a házszabályokkal ellenkezőnek tartom ezt a határozatot, hiszen annak következtében pártállásomat is megváltoztattam. Mindazonáltal én vezeklést nem követelek a kormány részéről. Ne eliminálja e határozatot, mert ez számára kényes és nehéz, de a békességre irányuló tanácskozások tartamára függeszsze fel hatályát; a legközelebbi napokban délután üléseket ne tartsunk. A késhegyig menő harcz szószólója következett újólag. Ugron Gábor tüzelt a háborúság folytatása mellett. — Én magam inkább hagyom, hogy hatszáz darabra vagdaljanak, vagy eltiporjanak, mintsem a magyar nyelv jogától elálljak. Én őszinte vagyok. Ha a magyar nyelv jogát biztosítják, én hajlandó vagyok tárgyalni! Csekély volt e szavaknak visszhangja. Krasznay Ferencz kérte még az ülések felfüggesztését, hogy a kérdéseknek a pártkörökben való előkészítésére idő maradjon, azután nagy érdeklődés közepett Tisza István gróf szólott. — Ha az urak abban a nézetben vannak, hogy ez hasznára válik az ügynek, szívesen .