Magyar Nemzet, 1903. december (22. évfolyam, 286-311. szám)

1903-12-01 / 286. szám

észletesen tudakozódott a szlavóniai gazdasági és közlekedési viszonyokról és végül megígérte a kamarának, hogy óhajait és törekvéseit a leg­messzebbmenő figyelemben fogja részesíteni. A küldöttség hangos zsi­­ó­ kiáltások közt távozott a miniszteri szobából. A parlament folyosóin meg­pillantották a küldöttség tagjai Khuen-Héderváry gróf volt bánt és élénk zsi­­ó-kiáltásokkal üdvö­zölték őt.­­ Álhír. Az Alkotmány tegnapi számában azt a hírt közli »Újabb kilépések« czimmel, hogy Bodoky Zoltán is kilépett a szabadelvüpártból s belépett a Kossuth-pártba.­­Bodoky Zoltán ország­gyűlési képviselő ez után jelenti ki, hogy az egész, róla szóló hír merőben valótlan.­­ A kereskedelemügyi miniszter és a vasutasok, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter a következő levelet intézte a magyar kir. államvasutak igazgatóságához. Ő császári és apostoli királyi felsége folyó hó­n­ikán Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar miniszterelnök úr előterjesztése alapján engem magyar kereskedelemügyi miniszterré m­él­­tóztatott legkegyelmesebben kinevezni. Midőn a kereskedelemügyi minisztérium vezetését tényleg átveszem, azon várakozásomnak adok kifejezést, hogy az államvasutak tisztikara engem feladataim megoldásában hafias kötelességérzettel és teljes buzgalommal fog támogatni. Hieronymi s. k. , Hodossy és Apponyi gróf. A Magyarország a szabadelvű párt kitűnő tagjának, Hodossy Imré­nek egy olyan állítást tulajdonít, melyet Hodossy Imre erélyesen megc­áfol abban a levelében, melyet az említett lap főszerkesztőjéhez intézett. Ez a levél igy hangzik : Tisztelt barátom ! Lapodnak, a »Magyarország«-nak tegnap este megjelent száma az én politikai magamtartását »gondolomra — nem tudomra« mindenféle gyanú­­sítással halmozza el. Ezekre nem reflektálok, mert bele kell törődnöm abba, hogy ez idő szerint ma­gyar ember magy­ar embertől már semmi jót fel nem tesz, de lapod ugyanazon czik­kében egy tény­beli állítást is olvasok, mely szerint: »Beszélik, hogy tegnap, hallván, hogy Apponyit sok régi híve követi a kormánypártból való kilépésben, Hodossy így nyilatkozott: Egy bolond százat csi­nál«. — Erre nézve kijelentem, hogy ez egysze­rűen nem igaz. Én Apponyival sokszor voltam eltérő politikai nézeten és ezt neki mindig nyíltan meg is mond­tam; de Apponyi személyéről és egyéniségéről én másként, mint igaz tisztelettel soha senki előtt nem nyilatkoztam. Arra kérlek, tisztelt barátom, hogy e soraimat b. lapodban közzététetni szíveskedjél, és őszinte nagyrabecsüléssel maradok régi barátod Hodossy Imre.­­ Az okkupáti tartományok egyházi szerve­zete. Bécsből táviratozzák a M. T. I.-nak. Az el­múlt időben különböző délszláv lapok rendkívül érdeklődtek a boszniai és herczegovinai szerb­­ortodox egyházszervezet kérdése iránt. Tudvalevő­leg e kérdésben már régebben tárgyalások folytak a bosznia-herczegovinai püspöki kar és a polgári elem között és ezen tárgyalások eredményét közös megegyezés folytán létrejött határozati javaslat alakjában augusztus havában nyújtották át a kor­mánynak. A kormány erre rövid idő múlva nyi­latkozott a metropolitának. Nyugodtan állíthatni, hogy a kormány a ja­vaslatot nagyjában és egészében a leglényegesebb elvi határozataiban elfogadhatónak nyilvánította és csak a javaslat egyes intézkedéseit , pedig úgy elvi, mint konkrét természetű intézkedéseit kifo­gásolta. Ezen kifogásolt pontokhoz tartoznak azon határozatok, a­melyek vagy közvetlen ellentétben vannak a statutumszerű intézményekkel, a fenn­álló országos törvényekkel, illetve azon törvényes határozatokkal, a­melyek a monarchiában érvény­ben vannak, továbbá olyanokat, a­melyek az orszá­gos kormányra előre meg sem határozható magas­ságú pénzügyi terheket rónak a keleti orthodox egyházkormány javára. Ezen intézkedések kifogá­solása daczára a kormány nagy tapintattal járt el. Ezen dolog óta ugyan történt halasztás, mely azonban okát magában a dologban leli, mert az mmumm 1903. deczember 1. MAGYAR NEMZET. érdekeltek részéről meg kell a kérdéseket hossza­sabban fontolni és a részletek felett gondolkozni.­­ Khuen-Héderváry gróf és választót. Hire járt, hogy Kh­uen-Héderváry Károly gróf ország­gyűlési képviselő deczember 6-án meg fog jelenni választói között Temesváron és ott politikai be­szédet mond. Miként Temesvárról jelentik, ez a beszéd most elmarad. A Temesvárer Zeitung érte­sülése szerint Khuen-Héderváry Károly gróf egy temesvári vezető ember előtt a következőleg nyi­latkozott: »Alig várom, hogy személyesen meg­köszönhessem temesvári választóimnak rám nézve rendkívül becses és megtisztelő bizalomnyilvánítá­­sát, de meg kell várnom, míg a politikai hullá­mok kissé lecsillapulnak, most sok tekintetben feszélyezve lennék«. Ezért nem megy el Khuen- Héderváry Károly gróf Tisza Kálmán arczképének leleplezésére sem, mely deczember 6-án lesz Temes vármegye székházában.­­ Kilépés a szabadelvű pártból. Smialovszky Valér országgyűlési képviselő Fodmaniczky Frigyes báróhoz, mint az országgyűlési szabadelvű párt el­nökéhez e hó 27-ről keltezett levelet intézett, a­melyben bőven indokolja, miért kénytelen a párt kötelékében töltött tizenhét esztendő után nehéz szívvel a pártból az e hó 25-én hozott párthatá­rozat folytán kilépni. Levelében kifejti, hogy ez elhatározására más okok is kényszerítik; az emlí­tett napon tartott értekezleten — nézete szerint szükség nélkül — a pártkérdés vettetvén fel, ez benne azt az aggodalmat kelti, hogy pártfegyelmi szempontból bizonyos lelkiismereti kényszer hely­zete fog a jövőre a párttagokra nézve megterem­tetni; aggályai vannak továbbá a miniszterelnök pénzügyi, közgazdasági és közművelődési pro­­grammját illetőleg; végül attól tart, hogy az állami tisztviselők fizetésrendezésének elhalasztása párt­uralmi cél­okra fog felhasználtatni. Országgyűlés. A te­remben a technikai obstrukczió sivár jelenetei odzódnak. Az idő­pocsékolás szomorú munkája ma is már a jegyzőkönyv hitelesítésé­nél indul Az obstrukczió lovagjai nem kevesebb, mint hús:­mkét indítványt tettek a jegyzőkönyv módosítás­ra. Képtelen, csip-csup indítványokat, melyek e­­red­ül azt a czélt szolgálták, hogy anyag leg­yn a szakadatlan szavazásokra. Ha ez a manőve sikerült is az uraknak, ha a házsza­bályok sze­lemén elkövethették is az erőszakot, kellemetle­n, kemény igazságokat kellett hal­­leniok es­rébe. Tisza István gróf miniszter­­elnök megmondta az uraknak, hogy folytassák a komédiá­t, ha jól esik szivüknek. Minél vadab­ban, anná jobb. Legalább a nemzet közvéle­ménye ann­ál tisztábban fogja látni az időlopás­nak halla an mértékét; annál tisztábban fogja látni azt a frivol játékot, melyet legnagyobb érdekeivel folytat az ellenzék. Nagy Mihály szabadelvi képviselő is igaz magyarán megmon­dotta úgy márt s a hegyen zúgva, háborogva hallgatták a szavakat, melyek igazsága ellen érvelni fel­tétlenség volt. A siv­a, szomorú jelenetek közepett az elégtétel é­letével kell azonban leszögeznünk azt a tény , hogy a szélsőbalon ülő férfiak sorában a­kadnak olyan hazafiak, a­kiknek lelkét aggi­dalom fogja el a törvényhozás ter­mében fok­b rombolás láttára. Első­sorban is a függetlensé­gi és 48-as párt érdemes elnöke, Kossuth E­rencz nézi mélységes aggodalommal a destrukt­v munkát s államférfim gondosko­dással fog­alkozik olyan objektiv támpontok keresésével a melyek az ellentétek áthidalása mellett a b­ékés kibontakozás előidézésére hi­vatva­k. Kossut Ferencz ma felállott a Háznak nyílt üléséb­en. Elmondotta lelkének aggodal­mát. A mi terrorisztikus helyzetben valóban elismerésre méltó szilárdsággal hangoztatta, hogy a m­ézeinek mai felbuzdulását gyümöl­­csöztessük más téren, olyan téren, a­hol nagy és maradat­lő eredményeket e pillanatban el­érni lehetsé­ges. Csináljuk meg a modern válasz­tói reformé , egészséges alapon, a választói jog­nak kitérje tetésével. Tisza­stván gróf a férfias, őszinte be­szédre ézik ingatlanul, őszintén, világosan felelt. Szavaiból­­ fzünt, hogy ezen a téren megértheti egymást pá­rkülönbség nélkül az egész parlament. Mert egyet akarunk valamennyien. Tisza István gróf minisz­erelnök ma kijelentette, hogy a vá­lasztási rer­omot a választói jog kiterjesztésével együtt hajlandó megcsinálni. A reform előmun­kálatait késő nyomban megindítani s azután az alapelvek megvitatását ankét elé fogja vinni, melybe meghívni szándékozik pártkülönbség nélkül mindazokat a közéleti kiválóságokat, a­kiknek szava súlylyal és jelentőséggel bír e kérdésben. De a miniszterelnök ennél tovább is ment. Határidőt adott. Kijelentette, hogy a törvényjavaslatot olyan időben hajlandó a Ház elé hozni, hogy abból még ennek az ország­gyűlésnek illetékessége alatt, tehát a következő három éven belül törvény válhassék, Így hát az új választások már az új törvény alapján folyhatnának le az országban, ha ugyan egyéb körülmények a Háznak idő előtti feloszlatását elkerülhetetlenül szükségessé nem tennék. A Kossuth Ferencz szavaira világosabb választ adni nem lehetett. Ha a függetlenségi párt elnökének propozíc­iója egyáltalán kielé­gítő alap volna a béke helyreállítására maguk­kal az obstrukc­ionistákkal szemben, akkor a kibontakozás áldásos művét a kormányelnök korrekt fejtegetései után biztosítva látnák. Saj­nos azonban, alkalmunk volt látni, hogy ez idő szerint még az exaltációk vannak többségben, a­kik a Kossuth Ferencz által proponált bázisra rálépni nem hajlandók. Viszont azonban Polónyi Géza megmondotta, hogy sokan vannak az ellen­zéken is, a­kik gondoskodásának tárgya, mi­képpen volna lehetséges az országot kivezetni a válságból . A Házat mind e beszédek alaposan fel­kavarták. Csoportokba verődve folyt a diskusszió, mit lehet és mit kell csinálni. Szemmel látható volt az elhangzott szavaknak nagy hatása ; az a nagy visszhang pedig, a melyet keltettek, min­denképpen örvendetes tanúságát szolgáltatta a békesség után való áhitozásnak. Az elnök szünetet adott a Háznak, mely után a békesség felvetett tervéről tovább folyt a szó. Zichy Aladár gróf, a néppártnak ez idő szerinti parlamenti vezére szólt hozzá a kér­déshez. A néppárt a Kossuth Ferencz propozi­­cziójában, a választói jog kiterjesztésében nem látja alapját a kibontakozásnak. — Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a házszabályok sértésének kérdése felett napi­rendre térni nem lehet. Mindenekelőtt a dél­utáni ülésekre vonatkozó határozatot kell eli­­minálni! — úgymond Zichy Aladár gróf. Magára a kibontakozásra azt a propozi­­cziót tette, hogy parlamenti bizottságot küldje­nek ki a kibontakozás módozatainak fixíro­­zására. Ez a beszéd a szélsőbal egy részének is tetszett. Kubik Béla is gratulált hozzá. A legharcziasabb irányzatot Holló Lajos képviselte; ő hisz abban, hogy a magyar kom­mandó-nyelv aspirácziója e pillanatban el leszen érhető s ezért a harczot most óhajtja végig­­harczolni. Ennek a beszédnek is volt helyeslője. Általános figyelem közepett most Apponyi Albert kért szót. — Én azt tartom, — mondotta Apponyi — hogy a ma kijelölt után tovább kell halad­nunk az ország érdekeinek megvédésében. Zichy Aladár gróf azt tartja, hogy az útból mindenek­előtt el kell távolítani azt a sziklát, mely hala­dásunkat gátolja. Ez a szikla, szerinte, a dél­utáni, ülések határozata. Én magam is a házszabályokkal ellenkező­nek tartom ezt a határozatot, hiszen annak következtében pártállásomat is megváltoztattam. Mindazonáltal én vezeklést nem követelek a kormány részéről. Ne eliminálja e határozatot, mert ez számára kényes és nehéz, de a békes­ségre irányuló tanácskozások tartamára füg­­geszsze fel hatályát; a legközelebbi napokban délután üléseket ne tartsunk. A késhegyig menő harcz szószólója követ­kezett újólag. Ugron Gábor tüzelt a háborúság folytatása mellett. — Én magam inkább hagyom, hogy hat­­száz darabra vagdaljanak, vagy eltiporjanak, mintsem a magyar nyelv jogától elálljak. Én őszinte vagyok. Ha a magyar nyelv jogát biz­tosítják, én hajlandó vagyok tárgyalni! Csekély volt e szavaknak visszhangja. Krasznay Ferencz kérte még az ülések felfüggesztését, hogy a kérdéseknek a pártkörök­ben való előkészítésére idő maradjon, azután nagy érdeklődés közepett Tisza István gróf szólott. — Ha az urak abban a nézetben vannak, hogy ez hasznára válik az ügynek, szívesen .

Next