Magyar Nemzet, 1904. február (23. évfolyam, 28-51. szám)

1904-02-02 / 28. szám

A MAGYAR NEMZET. 1904. február 2. unok egyrészt a magyar kormány, más­részt a hadügyi vezetőség felfogása kö­zött. Azt gondolják, hogy a szabadelvű­­pártnak tett értékes katonai engedménye­ket sikerülni fog értékükben leszállítani. Sikerülni fog a megnyugvás azon érzését, a­melylyel a nemzet közvéleménye e re­formok hírét fogadta, újra a nyugtalanság­nak, csüggedésnek, sőt a nyílt elégedetlen­ségnek érzésévé változtatni. Röviden szólva, sikerülni fog új tüzelőanyagra tenni szert, a­mivel a delegác­ió tanácskozásainak be­fejezése után újra lángra lobbantják a nem­zet elcsitult szenvedélyét. Meg vagyunk róla győződve, hogy új, az eddigieknél is keservesebb csalódás fogja érni a »küzdő« honfiakat. Meg va­gyunk róla győződve, hogy az obstrukczió ezúttal is rosszul számít, s hogy a várt ne­hézségek és kellemetlenségek helyett, tel­jes fényerejében érvényesül a delegác­ió tanácskozásaiban a kormány és a szabad­­elvűpárt katonai programmjának komoly­sága, szolid volta s a mai katonai szerve­zetre gyakorolt átalakító — nemzeti irány­ban átalakító — üdvös hatása. Az eseményeknek azonban nem kívá­nunk semmiféle tekintetben elébe vágni. Csak nagy vonásokban igyekeztünk vá­zolni, hogy a delegáczió küszöbön levő tanácskozásaihoz a politikai világ érdek­lődésének a szokottnál is mélyebb inten­­zivitása fűződik. Budapest, február 1.­ ­ Tisza István gróf miniszterelnök, mint értesülünk, holnap este a delegáczió tárgyalá­saira Bécsbe utazik. — A delegácziók. A magyar delegáczió szerdán délután újból felveszi tanácskozásait. A magyar országos bizottság ezúttal el fogja intézni egész érdemleges munkáját, a közös ügyek költségvetésének megállapítását. A bizott­ság első érdemleges ülését szerdán délután három órakor tartja s ebben az ülésben fogja megállapítani további munkaprogrammját. Ezzel az üléssel a plenáris tanácskozások egyelőre véget érnek, mert csütörtöktől kezdve az al­bizottságok fognak ülésezni, hogy a közös miniszterek előterjesztéseit a plenáris tárgya­lásrr­a előkészítsék. A delegácziók tanácsko­zásainak vezetését előreláthatólag át fogja venni Szapáry Gyula gróf, a bizottság meg­választott elnöke, a ki karácsony előtti balesete következményeit már teljesen kiheverte s tegnap este a kormányelnök estélyén jelen volt. Kristófy József, Khuen-Héderváry Károly gróf és And­­rássy Tivadar gróf lemondása folytán be fogják hívni Bethlen Balázs grófot, Bildner Ferenczet és Semsey Boldizsár póttagokat s azonfelül a külügyi albizottság uj elnököt fog választani Khuen-Héderváry Károly gróf helyébe. Az al­bizottsági tárgyalások előreláthatólag a külügyi költségvetés elintézésével fognak kezdődni. Golu­­chowski gróf már a múlt esztendőben elmondta volt expozéját s igy most a budget megszava­zása előtt az albizottság tagjai fogják elmond­hatni nézeteiket külpolitikánkról. — A vámértekezlet­ Bécsből telefonálják lapunknak. A vámértekezlet ma délelőtt foly­tatta tanácskozásait. Előbb az osztrák kormány delegátusai bizalmas megbeszélésre ültek össze. Mint a N. Fr. Presse jelenti, az értekezlet múltkori ülésén azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy azonnal kezdjék-e meg a Németországgal való tárgyalásokat, vagy pedig csak később. Úgy látszik, hogy a mostani kereskedelem­politikai helyzet a tárgyalások mennél gyorsabb megkezdését teszi szükségessé. A német kormány ismételt, bár barátságos jellegű sürgetése arra vall, hogy a német kormány nagy súlyt helyez a tárgyalások megkezdésére és ennek elmara­dása esetében az eddigi barátságos sürgetése­ket talán nyomatékosabb lépéssel fogja helyet­tesíteni. A mai tanácskozáson terjedelmesebb statisztikai anyagot fognak bemutatni.­­ A biharmegyei szabadelvűipárt új elnöke, Tisza István gróf miniszterelnök, a biharmegyei szabadelvű­ párt volt elnöke, mint jelentettük, le­mondott tisztségéről. Az elnökséget, valamint a Szabó József halála folytán megüresedett alelnöki állást február 6-án délelőtt 11 órakor a Keres­kedelmi Csarnokban tartandó ülésen választás út­ján töltik be. Mint nekünk jelentik, a párt több­sége az elnöki tisztségre Telegdy József ország­­gyűlési képviselőt, az alelnöki állásra pedig Mar­­kovits Antalt, , az ugrai szabadelvű párt elnökét óhajtja megnyerni.­­ Az alapítványi tanárok rangsorozata. Mint értesülünk, Bereevicey Albert vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter rendeletére megállapítot­ták a katolikus vallásalapból javadalmazott rendes hittanér­oknak 1904. január 25-én lezárt rangsorozatát. Négyen a IX. és öten a X. fizetési osztályba lettek sorozva. Továbbá az országos izraelita alapból föntartott budapesti Országos Izraelita Tanítóképző­ Intézet tanári testületé­nek 1903. évi deczember 31-én lezárt rang­sorozat szerint a Víl. fizetési osztályba soroz­­tatott az igazgató, a Vili. fizetési osztályba a — Jó lesz vigyázni, nehogy ha este a dolgozószobájába nyit, egyszerre megjelenjen a boszorkány. Nevetni akartam, de úgy éreztem, hogy akaratom ellenére valami elfogódottság kezd kerülgetni. Idegrendszeremet valami különös érzékeny­ség kerítette hatalmába. Asztalhoz ültünk, de meg nem tudtam ízlelni egy falatot sem; az étel émelyített. És közben egyre erősebb lett bennem az a nyomasztó érzés. Mindazonáltal észrevettem, mekkora mulatsága telik Orkoffnak abban, hogy tanulmányozhat. Való dolog volt az, a­mit elbeszélt az imént, vagy pedig csak afféle különös törté­net? A­mikor láttam, hogy Orkoff tanulmá­nyoz, jókedvű igyekeztem lenni, mint rendsze­rint, annál is jókedvű­bb .. . s egy zavaros pilla­natban fölkaptam poharamat és nevetve kiál­tottam : — Minthogy a boszorkány ma este meg­látogat, hát előre iszom egyet az egészségére! Őrkor!: egy újabb ürügygyel visszavonult szobájába. Egymagamra maradtam, és a szo­rongás, a­mely barátom szavaira elfogott, nem hogy elmúlt volna most, hanem annál nyomasz­tóbban nehezedett reám. Teljes bizonyossággal éreztem, hogy valami szerencsétlenség van út­ban és valami ismeretlen okon támadt, soha nem tapasztalt izgatottság fogott el. Gondolataim a boszorkányhoz tértek vissza, bosznrához, mindahhoz, a­minek hírét költötték róla a faluban. Életemben először éreztem ma­gamat babonás félelem hatalmában. Ha igaz lett volna? Egy pillanatra az a gondolatom támadt, hogy lemegyek a faluba és pénzzel békítem ki a vén bányát, bocsánatot kérek tőle.... De büszkeségem végre is győzött. — Nem, nem — mondottam magamban — nagyon gyerekes eljárás volna ... És so­káig elüldögéltem a kis terraszon karosszékem­ben és nem akartam semmire sem gondolni. Besötétedett, a­mire bementem a házba. A­hogy végigmentem a szobában, szembe talál­koztam Orkoffal. — Éppen magát kerestem — mondta ba­rátom. Beléptünk dolgozószobámba. — Azt, ugy­e tudja, — kezdte Orkoff az ő szokott kétértelmű arczkifejezésével — hogy buzgó hive vagyok az okkultista tudományok­nak. Hiába tenném, ha el is mondanám önnek, minő tényeken alapszik hitem s ha leírnám azokat a fantasztikus, hihetetlen tüneményeket, a­melyeknek tanúja voltam . . . Csak annyit szükséges belőlük megtudnia, hogy több ízben engedelmeskedtem titokzatos parancsoknak s cselekedtem egy és más dolgot, mivel valami felsőbb erő úgy parancsolta ... És mégis, soha olyan esetet nem értem, a minőt ma­ ítélje meg ön­maga. Visszavonultam szobámba, hogy levelet írjak néhány barátomnak, és a miközben írok, valaki egy eszmét sugall , fenhangon mond­hatta, mert tisztán hallottam szavainak csen­gését ... Az okkultizmus törvényein már én fönn nem akadok, megszoktam őket, nem egy­szer kerülünk szembe olyan rosszindulatú erők­kel, a­melyek fölénk akarnak kerülni s a­melyeket magunk alá kell gyűrnünk. Nem törődtem azért ezzel­ a különös jelenséggel, hanem folytattam az írást. De a parancsszó megismétlődött, megismétlődött, többször egy­más után, és én engedelmeskedtem. Bambán meresztettem szememet Orkoffra. — Megálljon — mondta Orkoff. Azzal kiment s néhány pillanat múltán egy tekintélyes méretű festménynyel tért vissza. — Ide nézzen! — kiáltott. Halkan felsikoltottam és megborzadtam. Orkoff arra a vászonra néhány markáns ecset­vonással rávetette a boszorkány arczát. Nem láttam és nem is fogok soha ilyen arczképet látni, a­mely szebb volna a maga borzalmas kifejező erejében. Bámulatosan hasonlított az eredetihez. Barátom ugyanabban a helyzetben és testtartással festette meg a boszorkányt, a­­­melylyel előző estén láttuk ... A ránczok, a gyér ősz haj, a­mely a halántékára tapadó színes kendő alól szemébe lógott, az íróasztalo­mon álló lámpa sápadt fényénél annál erőseb­ben lépett elő . . . A szája pedig, az a borzal­mas száj, valami nem emberi, nem természetes módon széjj­ehúzódott. Orkoff bizonyára gondolataim között ol­­vasott. — Nekem semmi érdemem benne —­ kiál­tott föl. — Valami titokzatos kéz vezette keze- három rendes tanár, a IX. fizetési osztályba a két gyakorló-iskolai tanító, a X. fizetési osztályba soroztatott a zene- és énektanár. Továbbá ugyanazon alapból föntartott buda­pesti rabbiképző intézet rendes tanárai kö­­­zül három a VII. és négy a Vili. fize­tési osztályba van sorozva. A tanulmányi alap­ból föntartott királyi katolikus gimnáziumok igazgatóinak és tanárainak 1904 január 25-én lezárt rangsorozata szerint három igazgató a VII. fizetési osztály a) csoportjába, hat igaz­gató a VIII. fizetési osztály a) csoportjába, a tanárok közül 95 a VIII. fizetési osztály b) csoportjába és 71 a IX. fizetési osztályba lett sorozva. A tanulmányi alapból javadalmazott rendes tornatanítók mind a kilenczen a X. fize­tési osztályba lettek sorozva. Végül a Bibics­­féle alapból föntartott aradi királyi főgimná­zium tanári testületének 1904. január 25-én lezárt rangsorozata szerint az igazgató a VIII. fizetési osztály a) csoportjába, öt tanár a VIIT. fizetési osztály b) csoportjába és hat tanár a IX. fizetési osztályba, a tornatanár pedig a X. fizetési osztályba lett sorozva. · Belépés a szabadelvűpártba. Batthyány Zsigmond gróf csendlaki nagybirtokos, főrendiházi tag bejelentette a szabadelvűpártba való belépését. *­ Az állami tisztviselők fizetési pótléka. A hivatalos lap tegnapi száma közzétette az állami tisztviselők fizetési pótlékáról szóló 1904. évi I. törvényczikknek legfelső szentesítését. Tudvalévően a törvény alapján engedélyezhető pótlékok egy évi összege együtt 16.000.000 koro­náig terjedhet. Ugyancsak tegnap közölte a hivatalos lap azt a rendeletet, melyet a minisztérium a törvényben nyert felhatalmazása alapján a pótlékok engedé­lyezése tárgyában kibocsátott. A rendelet első­sorban a III—XI. fizetési osztályba tartozó állami tisztviselők személyi pót­lékának mértékét állapítja meg, úgy, a­hogy azt lapunkban már ismertettük. A kir. kúriai bírói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki elnöknek fizetése és személyi pótléka együttvéve évi 9600 koronát, a kir. ítélőtáblái czimmel és jelleggel felruházott kir. törvényszéki és járás­­birónak, valamint a kir. főügyészi helyettesi czim­mel és jelleggel felruházott kir. ügyésznek fizetése és személyi pótléka pedig együttvéve 6400 koro­nát nem haladhat meg. A főispánok személyi pótléka az V. fizetési osztályba tartozó állami tisztviselőkével egyen­lően állapíttatik meg azzal a korlátozással, hogy az első osztályú fizetéssel járó álláson alkalmazott főispánok mindaddig, a­míg öt évi főispáni szol­gálatuk nincsen, a személyi pótlékra igényt nem tarthatnak. Az állami elemi népiskolai tanítók és a tanító­nők személyi pótléka tíz évnél rövidebb állami szolgálatnál évi 200, tíz évnél hosszabb, de 15 évnél rövidebb szolgálatnál évi 300, 15 évnél

Next