Magyar Nemzet, 1904. május (23. évfolyam, 105-130. szám)

1904-05-01 / 105. szám

2 Budapest, április 30. = Az új ülésszak. A képviselőház új ülés­szakának megnyitási időpontjáról, az új ülésszak munkaprogrammjáról a legkülönbözőbb hírek vannak forgalomban, melyek vajmi kevés hite­lességre tarthatnak számot. Az új ülésszak meg­nyitásának későbbre halasztásában a kormányt közismert indokok vezették, hogy felelősségének tudatában zavartalanul óhajtotta végezni a sze­rencsésen megszüntetett vasúti sztrájk teljes pac­ifikálását. Ez a szempont ma is az egyet­len, mely a kormány szeme előtt lebeg, s bár ha ennek folytán az új ülésszak megnyitása a dolog természeténél fogva nem késhetik, a meg­nyitás időpontja nap szerint még nincs meg­állapítva. A kormány azonban rajta van, hogy az országgyűlésnek újból való összehívása a fontos és sürgős munkára való tekintettel mielőbb megtörténhessék.­­ A népoktatási törvényjavaslat. Mint már megírtuk, a közoktatási miniszter a népoktatási törvényjavaslat előadói tervezetét szélesebb körű ankét elé fogja bocsájtani. Az ankétet ennek a hónapnak végén kellett volna megtartani, azon­ban a közbejött parlamenti viszonyok követ­keztében Berzeviczy Albert közoktatási minisz­ter az ankétet kénytelen volt elhalasztani és azt, mint értesülünk, valószínüleg május köze­pére hívja össze. Az ankét a képviselőház­ban lesz.­­ A tanítói képesítés ügye. A közoktatás­­ügyi minisztériumban tegnap, mint értesülünk, szaktanácskozás volt, amely a tanítói képesítés ügyét tárgyalta. A beható és élénk eszmecseré­ben a minisztérium tisztviselői és a meghívott tanférfiak vettek részt.­­­ Szabadelvű pártalakulás. Sepsiszentgyörgy­­ről jelentik: A háromszéki szabadelvű párt Nemes János gróf és Ujvárossy József nagybirtokosok el­nöklésével ma megalakult. A gyűlésen felszólalt szónokok élesen kikeltek a most uralkodó áramla­tok ellen s elismeréssel adóztak Tisza István gróf miniszterelnöknek, a kit a gyűlés végén meleg hangon üdvözöltek. Az államosító akczió. (Saját tudósítónktól.) Egy nagyarányú, kö­vetkezésében nagy fontosságú akcziónak neveze­tes mozzanatáról adhatunk hírt. A magyarság minden barátja kétségkívül örömmel fogja kö­szönteni. Berzeviczy Albert kultuszminiszter kiadta az 1904. őszén életbeléptetendő állami iskolák­ról szóló rendeleteket s egyszerre tiszta képet nyerünk arról a politikáról, melyet a kultusz­kormány e kérdésben követni fog. Ez a politika tehát nem zárja ki az álla­mosítást, sőt egyenesen követeli azt. Az állam­nak feladatául tűzte ki: mintákat állítani egy­részt, hogy milyennek kell lenni a népoktatásnak, a hazafias, pedagógiailag kitűnő népoktatásnak, de másrészt kötelessége a nemzeti kultúra terén beálló hézagokat kitölteni, segíteni a községeket vagy felekezeteket, a­hol lehet, s terheiken könnyíteni, hogyha kell. Ha végigtekintünk azon 153 község nevén, a melyek új állami népiskolát kapnak, s főképp, ha figyelembe veszszük azon indokokat, a melyek az államosításban a minisztert vezették, átlát­juk, hogy a kormány programmja, melyet Tisza István gróf programmbeszédében is jelzett, har­móniával jutott kifejezésre. A miniszter az ország minden részére ki­terjedő gondos figyelemmel igyekezett a rendel­kezésére álló mérsékelt összeget a népoktatás javára a lehető legjobban felhasználni. A­mi ez államosítások fő jellemző vonása, az az, hogy nincs közöttük egy sem, melyet ne az illető község vagy felekezet egyenes kérésére teljesítettek volna. Az erőszakos államosítás rémképei tehát haszontalan gyermekmesék, a­melynek nincsen semmi igaz alapja. Ellenkező­leg, csak a legszükségesebb, a legégetőbb héza­gok kitöltéséről van szó, a­melyeket tovább el­odázni lehetetlen volt a magyarság veszélyez­tetése nélkül. Kísértsük meg a hozzánk beküldött kimu­tatáshoz mellékelt indokolásból kiolvasni azon vezérelveket, a­melyek a szervezésben a kultusz­kormányt vezethették? Azt látjuk, hogy első­sorban figyelembe jöttek a teljesen iskola nélküli községek, a­me­lyekben 30 nál több mindennapi (6—12 éves) tanköteles minden oktatás nélkül van. Két ilyen községben szerveztetik most állami iskola. Azután sorra jöttek a kincstári telepes közsé­gek, mint a­melyekben a telepítési törvény sze­rint az állam köteles a népoktatás felől gon­doskodni. Tizennégy kincstári telepes községben ker­ül a népoktatás ez év őszén állami ke­zelésbe. A ország északkele­ti részén a földmivelési kormány által megindított hegyvidéki akc­ió támogatása és az ottani nagy elhagyatottságban levő népoktatás föllendítése czéljából a kultusz­kormány már néhány év óta fejleszti az állami népoktatást. Előbb M­áramarosban, majd Bereg­ben, a múlt évben Ungban szerveztetek na­gyobb számban állami iskolák. A folyó év őszén Zemplén vármegye kerül sorra, a­hol 22 köz­ségben nyílik meg az állami iskola. Ezen ter­vezetet kiegészíti még a Sáros vármegyéjén meg­nyitandó 7 új állami iskola. A többi állami iskolák is ott szerveztetek, a­hol azokra nemzeti vagy népművelődési szem­pontból égetően szükség van. Harminc­három felekezeti népiskola további fönnállása az egy­házak nagy szegénysége miatt lehetetlen volt. Ezek az illeték­ű egyházi főhatóságok beleegye­zésével állami kezelésbe vétetnek. A folyó évre tervbe vett államosítások közül még kiváló figyelmet igényel Kolozsvár és Marosvásárhely, mert amott egyezer, az utóbbiban 600 tanköteles van, elegendő számú iskola hiányában, törvényes oktatás nélkül és e városok a legjobb akarat mellett sem képesek ezen tűrhetetlen állapoton önerejükből segíteni. Dr. Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter a városok kulturális érdekeinek támogatását elsőrangú kultúrpolitikai feladatnak tekinti s e végből készséggel nyújt Erdély ezen két leg­jelentékenyebb városának módot arra, hogy népoktatásügyét kellő színvonalra emelje. Most pedig az egyes megyék szerint közöl­jük azon községek neveit, a­melyek állami isko­lát fognak nyerni. Üdvözöljük Berzeviczy Albert minisztert e nagy körültekintéssel készült akc­ió­­jához, a­melylyel a magyarság ügyét fogja hat­hatósan szolgálni, mert hál’ Isten országszerte hangzik annak az elismerése, hogy az állami iskolák — mintaiskolák, íme az új mintaiskolákkal megajándékoz­zandó községek nevei: Abaúj-Torna vármegye: Baska, Jánok, Misz­­lóka, Pusztaradvány, Szopsz. Alsó-Fehér vármegye: Krakkó, Magyarlápad, Marosportustelep, Nagyenyed. Arad Vármegye: Németpereg, Ópécska, Zimándköz, Bars vármegye: Felsőapáti, Nemeskosztolány, Pe­­szér, Simony és Kisugrócz. Bács-Bodrog vármegye: Káty. Bereg vármegye :■ Bene, Bród, Nagydobrony, Nagylánya, Vásárosnamény. Besztercze-Naszód vár­megye: Bánffy-telep. Békés vármegye: Pusztaföld­vár, Szarvas. Bihar vármegye: Jankafalva, Tis­­léta. Csanád vármegye: Battonya, Csanádpalota, Kiskirály­hegyes, Magyarbánhegyes, Pitvaros. Csik vármegye: Csikszentgyörgy, Gyergyóremete. Eszter­gom vármegye: Piszke. Gömör vármegye: Felsősajó, Helpa, Pohorella, Polonka, Zavadka. Háromszék vármegye: Bodok, Bodos. Heves vármegye: Gyön­gy­ösoroszi, Hevesvezekény. Huny­ad vármegye : Felső­­csertész, Tetesd. Kisküküllő vármegye: Sárd. Ko­­lozs vármegye: Kolozsvár. Komárom vármegye: Tóváros. Krassó-Szörény vármegye : Csukás. Liptó vármegye: Vazsecz. Maros -Tor­da vármegye: Moson. Maros-Vásárhely. Moson vármegye: Kis­üti. Nagyküküllő vármegye: Brulya, Szentágota. Nyitra vármegye: Bajmócz, Tuzsina, Koós. Pest vármegye: Czinkotai Ehmann-telep, Kecskemét, Nagykovácsi. Sáros vármegye: Alsókomornik, Bányavölgy, Hunkócz, Mesztinkó, Plavnica, Somos­­ujfalu, Szorocsin. Somogy vármegye: Boldogasz­­szonyfa, Szigetvár. Szabolcs vármegye: Nyirbátor. Szeben vármegye: Vöröstorony Porcsesd. Szepes vármegye Krompach. Szilágy vármegye: Borzás, — íme a férjed ! — szól miss Hobbs — diadalmasan. — Dehogy a férjem! —csodálkozik Betty. — Edward úr, Percival jóbarátja. — De hisz a minap Percival karosszéké­­ben ült, midőn holmidért mentem. Névjegyét is láttam, Kingscarlnak hívják. — Férjem és Edward névrokonok s együtt jártak iskolába. Miss Hobbs haragosan toppant lábacs­káival. — Ön rászedett, uram! — Bocsánat miss Hobbs, nem tudtam, hogy ön csak barátnői férjeinek engedi meg, hogy lábai előtt heverjenek. Midőn Edward, Percival és felesége távoz­tak, miss Hobbs egy pic­i piros bőrkötésű jegyző­­önyvet talál a földön. Lapozgat benne. — Edward Kingscarl jegyzőkönyve, — szól.­­ Nini, az én nevem is benne van. — Foga­dás : Kötelezem magamat, hogy miss Hobbsot egy hónap lefolyása alatt megcsókolom. Tét, ebéd D­elmed­i­­ónál. Miss Hobbs piros, mint a pipacs s­zul­ful haragjában. — Menjünk Willicent! — kiáltja — vissza­viszem a jegyzőkönyvet. Edward Kingscarlt a harmadik felvonás­ban találja meg ja­chtja fedélzetén. A jacht horgonyt vetett s csendesen ring a hullámokon. Köröskörül süni köd borul a tengerre. Nyúlós, nyirkos londoni köd, szinte vájkálni lehet benne könyökünkkel. A jacht kormányosa nem enged­heti meg, hogy Edward úr hajókázzon. Kárpót­bájos hölgy. No majd megreperáljuk Percival barátom ü­gyét-baját, s miss Hobbsot is meg­tréfáljuk. Mert Edward nemcsak tisztelője, hanem alapos ismerője a női nemnek. —­ Az igaz, hogy tíz esztendő óta vademberek között élek s nem ismerem a modern asszonyokat! — mondja barátjának, de ismerem a régieket, s ez ele­gendő. Most is régi metódusa szerint kezdi meg az ostromot. — Nos, kisasszonyom, ha ön miss Hobbs szobaleánya, én meg mr. Kingscarl zongora­­h­angol­ója vagyok. Miss Hobbs nem hiszi ezt el, miss Hobbs ismeri az efféle praktikákat. — Ez bizonyára Percival Kingscars, barát­nőm férje! — gondolja . . . — Ha zongorahangoló, látogasson meg hol­nap s hangolja meg a zongoránkat. — Tehát holnap találkozunk. — Miss Hobbs távozik, Edward pedig váltig vigasztalja ba­rátját. — Ne busulj, öregem. Veszekedtetek és ki­békültök. Régi história, mindig ez a folyta­tása. — Igen ám, — ha miss Hobbs nem volna. — Ezt hird reám. Majd csak elintézzük valahogy. Például fogadok veled, hogy egy hó­nap lefolyása alatt meghódítom és megcsókolom miss Hobbsot. A­ki elveszti a fogadást, ebédet fizet Delmediconál. — így végződik az első felvonás. A második felvonásban a duzzogó hölgyek­­ főhadiszállásán vagyunk, miss Hobbs nyárikká­ban, New­ York környékén. Itt bizony szörnyen szomorú a hangulat. Betty alig várja, hogy kibékülhessen férjével, a kis Willicent pedig sze­­­­relmes leveleket irkái vőlegényének. Percival és­­ George be is lopódznak a nyárilak hab­jába, s édes csók és ölelés után megkötik a békét makranczos hölgyeikkel. A párocskák most miss Hobbs ellen konspirálnak. Szörnyen félnek tőle, kivált a férfiak, Betty és Willicent pedig szeretik, imádják, mert miss Hobbsnak csak egy hibája van, különben pedig az Egyesült Államok leg­jobb, legbájosabb s legokosabb hölgyecskéje. Most azonban azon töri fejét, hogy miként dúlja fel barátnője családi békéjét. Meggyőződésből teszi, szándéka becsületes és jóhiszemű. — Pompás tervet eszeltem ki, — szól Willicentnek — miután a férfiak távoztak. Betty férje meglátogat, s nemsokára lábaimnál főt heverni. Te az előszobában leskelődöl, s midől intek neked, behívod Bettyt. Ezzel véget vetünk szerencsétlen barátnőnk házasságának. Szabadok leszünk! Henriette! méltatlankodik a ki­seány. — Keserű orvosság, de nincs más mentség. Ha Percival Kingscarl lábaimhoz borul, s most, hogy feleségével összeveszett, más asszonynak udvarol, Bettynek el kell válnia tőle. Ez tehát helyes és méltányos dolog. Miss Hobbs óhaja teljesült Kingscarl ur le is borul előtte, megcsókolja kis kezét s Betty a kellő pillanatban lép a szobába. MAGYAR NEMZET 1904. május 1.

Next