Magyar Nemzet, 1904. május (23. évfolyam, 105-130. szám)
1904-05-01 / 105. szám
2 Budapest, április 30. = Az új ülésszak. A képviselőház új ülésszakának megnyitási időpontjáról, az új ülésszak munkaprogrammjáról a legkülönbözőbb hírek vannak forgalomban, melyek vajmi kevés hitelességre tarthatnak számot. Az új ülésszak megnyitásának későbbre halasztásában a kormányt közismert indokok vezették, hogy felelősségének tudatában zavartalanul óhajtotta végezni a szerencsésen megszüntetett vasúti sztrájk teljes pacifikálását. Ez a szempont ma is az egyetlen, mely a kormány szeme előtt lebeg, s bár ha ennek folytán az új ülésszak megnyitása a dolog természeténél fogva nem késhetik, a megnyitás időpontja nap szerint még nincs megállapítva. A kormány azonban rajta van, hogy az országgyűlésnek újból való összehívása a fontos és sürgős munkára való tekintettel mielőbb megtörténhessék. A népoktatási törvényjavaslat. Mint már megírtuk, a közoktatási miniszter a népoktatási törvényjavaslat előadói tervezetét szélesebb körű ankét elé fogja bocsájtani. Az ankétet ennek a hónapnak végén kellett volna megtartani, azonban a közbejött parlamenti viszonyok következtében Berzeviczy Albert közoktatási miniszter az ankétet kénytelen volt elhalasztani és azt, mint értesülünk, valószínüleg május közepére hívja össze. Az ankét a képviselőházban lesz. A tanítói képesítés ügye. A közoktatásügyi minisztériumban tegnap, mint értesülünk, szaktanácskozás volt, amely a tanítói képesítés ügyét tárgyalta. A beható és élénk eszmecserében a minisztérium tisztviselői és a meghívott tanférfiak vettek részt. Szabadelvű pártalakulás. Sepsiszentgyörgyről jelentik: A háromszéki szabadelvű párt Nemes János gróf és Ujvárossy József nagybirtokosok elnöklésével ma megalakult. A gyűlésen felszólalt szónokok élesen kikeltek a most uralkodó áramlatok ellen s elismeréssel adóztak Tisza István gróf miniszterelnöknek, a kit a gyűlés végén meleg hangon üdvözöltek. Az államosító akczió. (Saját tudósítónktól.) Egy nagyarányú, következésében nagy fontosságú akcziónak nevezetes mozzanatáról adhatunk hírt. A magyarság minden barátja kétségkívül örömmel fogja köszönteni. Berzeviczy Albert kultuszminiszter kiadta az 1904. őszén életbeléptetendő állami iskolákról szóló rendeleteket s egyszerre tiszta képet nyerünk arról a politikáról, melyet a kultuszkormány e kérdésben követni fog. Ez a politika tehát nem zárja ki az államosítást, sőt egyenesen követeli azt. Az államnak feladatául tűzte ki: mintákat állítani egyrészt, hogy milyennek kell lenni a népoktatásnak, a hazafias, pedagógiailag kitűnő népoktatásnak, de másrészt kötelessége a nemzeti kultúra terén beálló hézagokat kitölteni, segíteni a községeket vagy felekezeteket, ahol lehet, s terheiken könnyíteni, hogyha kell. Ha végigtekintünk azon 153 község nevén, a melyek új állami népiskolát kapnak, s főképp, ha figyelembe veszszük azon indokokat, a melyek az államosításban a minisztert vezették, átlátjuk, hogy a kormány programmja, melyet Tisza István gróf programmbeszédében is jelzett, harmóniával jutott kifejezésre. A miniszter az ország minden részére kiterjedő gondos figyelemmel igyekezett a rendelkezésére álló mérsékelt összeget a népoktatás javára a lehető legjobban felhasználni. Ami ez államosítások fő jellemző vonása, az az, hogy nincs közöttük egy sem, melyet ne az illető község vagy felekezet egyenes kérésére teljesítettek volna. Az erőszakos államosítás rémképei tehát haszontalan gyermekmesék, amelynek nincsen semmi igaz alapja. Ellenkezőleg, csak a legszükségesebb, a legégetőbb hézagok kitöltéséről van szó, amelyeket tovább elodázni lehetetlen volt a magyarság veszélyeztetése nélkül. Kísértsük meg a hozzánk beküldött kimutatáshoz mellékelt indokolásból kiolvasni azon vezérelveket, amelyek a szervezésben a kultuszkormányt vezethették? Azt látjuk, hogy elsősorban figyelembe jöttek a teljesen iskola nélküli községek, amelyekben 30 nál több mindennapi (6—12 éves) tanköteles minden oktatás nélkül van. Két ilyen községben szerveztetik most állami iskola. Azután sorra jöttek a kincstári telepes községek, mint amelyekben a telepítési törvény szerint az állam köteles a népoktatás felől gondoskodni. Tizennégy kincstári telepes községben kerül a népoktatás ez év őszén állami kezelésbe. A ország északkeleti részén a földmivelési kormány által megindított hegyvidéki akció támogatása és az ottani nagy elhagyatottságban levő népoktatás föllendítése czéljából a kultuszkormány már néhány év óta fejleszti az állami népoktatást. Előbb Máramarosban, majd Beregben, a múlt évben Ungban szerveztetek nagyobb számban állami iskolák. A folyó év őszén Zemplén vármegye kerül sorra, ahol 22 községben nyílik meg az állami iskola. Ezen tervezetet kiegészíti még a Sáros vármegyéjén megnyitandó 7 új állami iskola. A többi állami iskolák is ott szerveztetek, ahol azokra nemzeti vagy népművelődési szempontból égetően szükség van. Harminchárom felekezeti népiskola további fönnállása az egyházak nagy szegénysége miatt lehetetlen volt. Ezek az illetékű egyházi főhatóságok beleegyezésével állami kezelésbe vétetnek. A folyó évre tervbe vett államosítások közül még kiváló figyelmet igényel Kolozsvár és Marosvásárhely, mert amott egyezer, az utóbbiban 600 tanköteles van, elegendő számú iskola hiányában, törvényes oktatás nélkül és e városok a legjobb akarat mellett sem képesek ezen tűrhetetlen állapoton önerejükből segíteni. Dr. Berzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter a városok kulturális érdekeinek támogatását elsőrangú kultúrpolitikai feladatnak tekinti s e végből készséggel nyújt Erdély ezen két legjelentékenyebb városának módot arra, hogy népoktatásügyét kellő színvonalra emelje. Most pedig az egyes megyék szerint közöljük azon községek neveit, amelyek állami iskolát fognak nyerni. Üdvözöljük Berzeviczy Albert minisztert e nagy körültekintéssel készült akciójához, amelylyel a magyarság ügyét fogja hathatósan szolgálni, mert hál’ Isten országszerte hangzik annak az elismerése, hogy az állami iskolák — mintaiskolák, íme az új mintaiskolákkal megajándékozzandó községek nevei: Abaúj-Torna vármegye: Baska, Jánok, Miszlóka, Pusztaradvány, Szopsz. Alsó-Fehér vármegye: Krakkó, Magyarlápad, Marosportustelep, Nagyenyed. Arad Vármegye: Németpereg, Ópécska, Zimándköz, Bars vármegye: Felsőapáti, Nemeskosztolány, Peszér, Simony és Kisugrócz. Bács-Bodrog vármegye: Káty. Bereg vármegye :■ Bene, Bród, Nagydobrony, Nagylánya, Vásárosnamény. Besztercze-Naszód vármegye: Bánffy-telep. Békés vármegye: Pusztaföldvár, Szarvas. Bihar vármegye: Jankafalva, Tisléta. Csanád vármegye: Battonya, Csanádpalota, Kiskirályhegyes, Magyarbánhegyes, Pitvaros. Csik vármegye: Csikszentgyörgy, Gyergyóremete. Esztergom vármegye: Piszke. Gömör vármegye: Felsősajó, Helpa, Pohorella, Polonka, Zavadka. Háromszék vármegye: Bodok, Bodos. Heves vármegye: Gyöngyösoroszi, Hevesvezekény. Hunyad vármegye : Felsőcsertész, Tetesd. Kisküküllő vármegye: Sárd. Kolozs vármegye: Kolozsvár. Komárom vármegye: Tóváros. Krassó-Szörény vármegye : Csukás. Liptó vármegye: Vazsecz. Maros -Torda vármegye: Moson. Maros-Vásárhely. Moson vármegye: Kisüti. Nagyküküllő vármegye: Brulya, Szentágota. Nyitra vármegye: Bajmócz, Tuzsina, Koós. Pest vármegye: Czinkotai Ehmann-telep, Kecskemét, Nagykovácsi. Sáros vármegye: Alsókomornik, Bányavölgy, Hunkócz, Mesztinkó, Plavnica, Somosujfalu, Szorocsin. Somogy vármegye: Boldogaszszonyfa, Szigetvár. Szabolcs vármegye: Nyirbátor. Szeben vármegye: Vöröstorony Porcsesd. Szepes vármegye Krompach. Szilágy vármegye: Borzás, — íme a férjed ! — szól miss Hobbs — diadalmasan. — Dehogy a férjem! —csodálkozik Betty. — Edward úr, Percival jóbarátja. — De hisz a minap Percival karosszékében ült, midőn holmidért mentem. Névjegyét is láttam, Kingscarlnak hívják. — Férjem és Edward névrokonok s együtt jártak iskolába. Miss Hobbs haragosan toppant lábacskáival. — Ön rászedett, uram! — Bocsánat miss Hobbs, nem tudtam, hogy ön csak barátnői férjeinek engedi meg, hogy lábai előtt heverjenek. Midőn Edward, Percival és felesége távoztak, miss Hobbs egy pici piros bőrkötésű jegyzőönyvet talál a földön. Lapozgat benne. — Edward Kingscarl jegyzőkönyve, — szól. Nini, az én nevem is benne van. — Fogadás : Kötelezem magamat, hogy miss Hobbsot egy hónap lefolyása alatt megcsókolom. Tét, ebéd Delmediónál. Miss Hobbs piros, mint a pipacs szulful haragjában. — Menjünk Willicent! — kiáltja — visszaviszem a jegyzőkönyvet. Edward Kingscarlt a harmadik felvonásban találja meg jachtja fedélzetén. A jacht horgonyt vetett s csendesen ring a hullámokon. Köröskörül süni köd borul a tengerre. Nyúlós, nyirkos londoni köd, szinte vájkálni lehet benne könyökünkkel. A jacht kormányosa nem engedheti meg, hogy Edward úr hajókázzon. Kárpótbájos hölgy. No majd megreperáljuk Percival barátom ügyét-baját, s miss Hobbsot is megtréfáljuk. Mert Edward nemcsak tisztelője, hanem alapos ismerője a női nemnek. — Az igaz, hogy tíz esztendő óta vademberek között élek s nem ismerem a modern asszonyokat! — mondja barátjának, de ismerem a régieket, s ez elegendő. Most is régi metódusa szerint kezdi meg az ostromot. — Nos, kisasszonyom, ha ön miss Hobbs szobaleánya, én meg mr. Kingscarl zongorahangolója vagyok. Miss Hobbs nem hiszi ezt el, miss Hobbs ismeri az efféle praktikákat. — Ez bizonyára Percival Kingscars, barátnőm férje! — gondolja . . . — Ha zongorahangoló, látogasson meg holnap s hangolja meg a zongoránkat. — Tehát holnap találkozunk. — Miss Hobbs távozik, Edward pedig váltig vigasztalja barátját. — Ne busulj, öregem. Veszekedtetek és kibékültök. Régi história, mindig ez a folytatása. — Igen ám, — ha miss Hobbs nem volna. — Ezt hird reám. Majd csak elintézzük valahogy. Például fogadok veled, hogy egy hónap lefolyása alatt meghódítom és megcsókolom miss Hobbsot. Aki elveszti a fogadást, ebédet fizet Delmediconál. — így végződik az első felvonás. A második felvonásban a duzzogó hölgyek főhadiszállásán vagyunk, miss Hobbs nyárikkában, New York környékén. Itt bizony szörnyen szomorú a hangulat. Betty alig várja, hogy kibékülhessen férjével, a kis Willicent pedig szerelmes leveleket irkái vőlegényének. Percival és George be is lopódznak a nyárilak habjába, s édes csók és ölelés után megkötik a békét makranczos hölgyeikkel. A párocskák most miss Hobbs ellen konspirálnak. Szörnyen félnek tőle, kivált a férfiak, Betty és Willicent pedig szeretik, imádják, mert miss Hobbsnak csak egy hibája van, különben pedig az Egyesült Államok legjobb, legbájosabb s legokosabb hölgyecskéje. Most azonban azon töri fejét, hogy miként dúlja fel barátnője családi békéjét. Meggyőződésből teszi, szándéka becsületes és jóhiszemű. — Pompás tervet eszeltem ki, — szól Willicentnek — miután a férfiak távoztak. Betty férje meglátogat, s nemsokára lábaimnál főt heverni. Te az előszobában leskelődöl, s midől intek neked, behívod Bettyt. Ezzel véget vetünk szerencsétlen barátnőnk házasságának. Szabadok leszünk! Henriette! méltatlankodik a kiseány. — Keserű orvosság, de nincs más mentség. Ha Percival Kingscarl lábaimhoz borul, s most, hogy feleségével összeveszett, más asszonynak udvarol, Bettynek el kell válnia tőle. Ez tehát helyes és méltányos dolog. Miss Hobbs óhaja teljesült Kingscarl ur le is borul előtte, megcsókolja kis kezét s Betty a kellő pillanatban lép a szobába. MAGYAR NEMZET 1904. május 1.