Magyar Nemzet, 1904. június (23. évfolyam, 131-156. szám)
1904-06-01 / 131. szám
2 MAG-ZAK líl-MZlií 1904. junius K Az iparfejlesztési programmód a miniszter alkalmasint csak a költségvetés tárgyalásakor fogja egész terjedelmében kifejteni. Alapirányait már most is megjelölte : a házi- és kézműipar fentartása és fejlesztése; ebben a társadalom támogatására is nagy szükség lesz; azután a gyáripar fokozatos kiépítése, de nem ötletesen és terv nélkül, hanem elsősorban a már élet- és fejlődésképes iparágak megerősítésével, rá is mutatót a vas-és textiliparra, mint legfontosabbakra. Csakhogy az egész iparfejlesztési politikának elengedetlen feltétele a kivitel. Pusztán a magunk igényeinek kielégítésére ipart fejleszteni nem lehet. Csak, ha piacokat tudunk szerezni és biztosítani iparcikkeink számára, fejlődhetik egészségesen és sikeresen a magyar nagyipar. Látható ezekből, hogy Hieronymi programmja igen nagyjelentőségű kérdéseket ölel fel. Bizodalommal várjuk e Programm részleteit s reméljük, hogy azok méltán bele fognak illeszkedni abba a keretbe, amelyet a pénzügyi bizottság előtt politikájának kijelölt. Budapest, május 31. Ővi szegedi választás. Szegedről jelentik a Magyar Távirati Irodának: Lázár György választási elnök reggel 8 órakor nyitja meg a választást s a városháza ablakából hirdeti ki a három jelöltet: Rónay Jenő szabadelvűpártit, Bánffy Dezső báró újpártit és Becsey függetlenségi pártit. Sorshúzással eldöntik, hogy a szavazást a Bánffy-pártiak kezdik, majd pedig a Becsey Károly és Rónay-pártiak következnek. Ivankovics Sándor dr. szavazatszedő bizottsági elnök előtt pedig a következő rendben szavaznak: Becsey, Rónay és Bánffy. 10 óráig leszavaztak Lázár elnök előtt. Bánffyra 60-an, Rónayra 60-an, Becseyre 7-en. Ivankovics szavazatszedő bizottsági elnök előtt: Rónayra 60, Bánffyra 40, Becseyre 1 szavazatot adtak le, a finom metszésű, keskeny ajkak a leomló sűrű hajzattal és a villogó szembogárral. És elképzeltem, hogy milyen vakító fehér fogsort mutathat ez a két kis ajk, ha mosolyog. De a leány nem mosolygott. Arczvonásai félelmet és kétségbeesést árultak el. Az igazi spanyol nő nem irtózik a vértől, a pusztulás, a halál látásától nem rezzen össze fájdalomkiáltásra, halálhörgésre, saját maga küldi a küzdelem forgatagába az apát, a férjet, a fiút, a kedvest. Ez a leány nem volt azok közül az erős szivűek közül való. A fölbőszült fenevad minden elbődülésére, vad rohanására megremegett. Az arcza vértelen volt, fakó sápadt a belső gyötrődéstől. Szomszédom elmondta róla, hogy az espadának a kedvese, hogy Szevillában ismerkedtek meg egy Carmen-előadáson. Azóta mindig együtt vannak. Nagyon szerethetik egymást. Az lemondott a leány kedvéért a bikaviadorságról és mindeddig állott is a szavának, hiába kisértették meg oly nagy összeg pénzzel. De ezzel az andalúziaival senki más nem mert kiállani. Van valami a nézésében, ami zavarba hozza az embereket. Ekkor épp őrá gondoltak, aki a legbátrabb hírében állott. A pénzt megvetette, a dicsőségnek nem tudott ellenállni. Az espada ezalatt a páholyoszlophoz támaszkodva, gondtalanul nézte a bika őrjöngését. Magas, délereg termete, a hajlott, kampós orr, a kiálló homlokcsont, a sűrű szemöldök, a megvetőn összeszorított duzzadt ajkak, mind nagy testi erőre és szilárd akaratra vallottak. Az egész alak tökéletes volt, mint egy antik bronzszobor és az arcát bevonó sötétbarna patina még teljesebbé tette a hasonlatosságot. Egyszerre csak minden előzmény nélkül meghajolt, kezet csókolt és még mielőtt a meglepett leány még csak egy hangot is ejthetne, már keresztül vetette magát a korláton, átvette a feléje nyújtott kardot és azzal bókolt vissza a páholyba. A leány tágra nyílt szemekkel, reszketve nézett utána. A bika azonnal fölismerte, hogy ez a méltó és veszedelmes ellenfél. Fölhagyott a pikadorok üldözésével és az espad ellen fordult. Ez bronzszoborhoz illő nyugalommal várta be a rohamot és az uolsó pillanatban oldalugrással tört ki. Felzúgó tapsvihar jutalmazta az ügyes mozdulatot. A bika újra kezdte a támadást, hasonló kudarczcal. A rohamok mind féktelenebbekké és esetlenebbekké váltak. Az espada már csak játszott ellenfelével. Az arénában szuverén nép megint zajongani kezdett, kötelve, hogy végezzen a bikával. Az espada már régóta nem volt porondon, a diadalmámortól megrészegülten valami rendkívülit akart mutatni. Az aréna közepére szaladt, hogy ott adja meg a bikának az elhatározó döfést. Ritka vakmerőség, mert nincs hulo, vagy pikador, aki most ott segítségére merne sietni, ha veszélybe kerül, mert még mielőtt a korlátig érne, menthetetlenül utolérné és agyongázolná a rohanó állat. A nézőközönség ujongott örömében. Azután elcsitult a lárma. A bika megállt, gondolkozva méregette a távolságot, hogy vájjon támadjon-e? Majd egy rövid hörgésszerű bőgéssel ellódult, súlyos pörölyként vetve magát az ellenfélre. A még csöndben tisztán hallható volt egy gyönge sikoltás. De ki törődnék most a gyönge, félénk leánynyal aki kétségbeesetten tördeli kezeit, most, mikor a férfierő, ügyesség készül ütközetre. Az erősek, a hősök dolga ez; gyengének, gyávának nincsen keresete itten. Az espada magasra emelte a kardot, bevárta a támadást és surt. Tompa reccsenés hallatszott. A kard hegye egy csigolyacsontba akadt és letört. A bika győzött; az espada halálos ítélete ki volt mondva. Kardjával együtt kettétörött a kegyelmi palota is. Nem jött zavarba. A bika egy pillanatra megállt. Ezalatt eldobja a törött kardot és mellén keresztbefont karokkal mosolyogva várja a befejezést. A legszenvedélyesebb czirkuszlátogatók szive is elszorult. Mintha az egész tömeget kíspadra vonták volna és most azon borzalmas kések között vonaglanék. Minden szem meredten tekintett a porond közepére. Érdemes volt oda nézni. A küzdők között egy fiatal leány alakja lebben el, fekete szemekkel, fekete ruhában, messze kilengő fekete hajjal. Piros övet lobogtat a kezében. Úgy úszik az utána, mint valami tűzcsóvának a lángja. A halál nemtője lehet igen, csakhogy ez halál helyett életet hoz. Másnap eltemettük a leányt. Az espada virág helyett a törött kardot tette sírjára. ERDÉLYI BÉLA. A rendet a városi rendőrség tartja fenn. Eddig csendháborítás nem történt. 3 fill órakor. Az első szavazatszedő-bizottság előtt volt: Rónaynak 100, Bánffynak 120, Becseynek 11. A második szavazatszedő-bizottságnál Rónayra 110,Bánffyra 120, Becseyre 20-an szavaztak. 11412 órakor: Rónayra 340, Bánffyra 349, Becseyre 40 szavazat esett. 12 órakor: Rónay 380, Bánffy 360, Becsey 46. 1 órakor: Rónay 486, Bánffy 476, Becsey 42. 1f23 órakor: Rónay 550, Bánffy 582, Becsey 49. 1fl órakor: Rónay 583, Bánffy 661, Becsey 49. Elmaradt kihallgatás: Klósz Sándor igazságügyminiszter e hét csütörtökén nem ad kihallgatást. 3115 órakor: Bánffy 780, Rónay 666, Becsey 47. Bánffy b. megválasztását Szegeden kétségtelennek tartják. — Apponyi Albert gróf beszámolója. Apponyi Albert gróf június 12-én tartja meg Jászberényben választói előtt beszámolóját. Apponyi 10-én érkezik Eberhardról Budapestre s innen 12-én reggel a 7 óra 10 perczkor induló gyorsvonattal a keleti pályaudvarról Jászberénybe utazik. Útjára elisézik Sághy Gyula, Batthyány Tivadar gróf és még, vagy tizenöten képviselőtársai közül. A politikai élet krónikája nem volna teljes, ha kapcsolatban Apponyi gróf egy érdekkel várt beszédének hírével föl nem említenék a következő esetet. A Bud. Hírlap vasárnapi száma ugyanis olyan módon foglalkozott Hodossy Imre képviselőknek a szabadelvű pártban való benmaradásával, hogy a köztiszteletben álló képviselő indíttatva érezte magát, egy a laphoz intézett levelében hivatkozni ugyancsak a B. H.-ban 1903-ban megjelent czikkre, mely az ő bennmaradását a szabadelvű pártban eléggé megmagyarázza, anélkül, hogy további fejtegetésekre szükség volna. Laptársunk erre lojálisan leközli az illető czikk hivatkozott részét, mely igazán fölöslegessé tesz minden további fejtegetést, s különben így szól: A tanácskozás, a töprengés, a tépelődés e stádiumában, melyet eddigi sorainkban ecseteltünk, szólalt föl a pártértekezleten Hodossy Imre, a volt nemzeti pártnak régi, kitűnő vezérbajnoka és férfias, őszinte, lapidáris és megvesztegető okoskodással elfogadja Tisza István programmját. Ezzel mintha Kolombusz tojását állították volna föl, taps és lelkesedés tört ki a sokaságon. A lelkesedés Hodossyból magából indult ki s nekünk úgy tetszik, ezzel el van döntve a politikai helyzet sorsa, a szabadelvű párt egysége és a katonai reformkérdés, amelyért Apponyi több mint húsz éve apostoli önzetlenséggel küzdött. ha nem is az álmainak teljességében, de igen nagy fontosságú részekben átlépte a megvalósulás küszöbét. Hodossy Imréből egy férfiú lelkiismerete beszélt, aki azt mondja, hogy zászlónkat bár megszakadozottan elhoztuk idáig, pályánk hátralévő részét nem tölhetjük azzal, hogy itt cserben hagyjuk, mert múltunkhoz az méltó, hogy lehetősége elkövetkezvén, ott legyünk megvalósításán és biztosítsuk a nemzet számára egész életünk nagy, keserves és önzetlen küzdelmének az eredményét. Ha Hodossynak nemes lelkesedése áthatja az egész szabadelvű pártot, akkor ez a párt harczképes lesz, rövid idő kérdése, hogy harczképességének diadalmas megmutatása után, megbizonyítsa, hogy nagy munkára is képes. Mi megnyugvással veszszük e fordulatot, elismerjük, hogy a felállított Programm elég feladatot nyújt egy pártnak ; nekünk, mint már tegnap is kifejtettük, mi csak az ige hirdetésére és nem cselekvésre lévén hivatva, nem lehet elég; mi hirdetni fogjuk a nemzet jogainak és követeléseinek egész teljességét. — Melyik részen van az igazság ? Teszi hozzá a B. H. Mindkét részen a — szubjektív igazság. Az objektiv igazság szolgája és papja pedig az, aki eltűnődik mélán e különös jelenségein politikai közéletünknek. A német kereskedelmi szerződés. A német birodalommal való szerződéses tárgyalások ma, ked-