Magyar Nemzet, 1904. június (23. évfolyam, 131-156. szám)
1904-06-01 / 131. szám
1904. június 1. MAGYAR NEMZET. ■■ 1 ■ ■ ■■ -ben délután kezdődtek meg Berlinben és valószínűleg a 1. év június közepéig szakadatlanul folytak, hogy azután az Olaszországgal való tárgyalások megkezdése végett rövid megszakítás álljon be. A berlini tárgyalások vezetésével Szögyény- Marich osztrák-magyar nagykövet bízatott meg, kihez Michalovich János udvari és miniszteri tanácsost mint a külügyminisztérium kiküldöttjét osztották be. A magyar kormány nevében a tárgyalásokon a következő kiküldöttek vesznek részt: Biró Tamás és Ottlik Iván miniszteri tanácsosok, König Tivadar miniszteri segédtitkár, az osztrák kormány részéről pedig dr. Beck Vladimir Miksa, Bossier Móricz báró lovag osztályfőnök és dr. Mihlvenzl József osztálytanácsos. Ezenkívül az állategészségügyre vonatkozó tanácskozásokon mint szakelőadók, Magyarország részéről Lesztyánszky Sándor min. tanácsos és dr. Hutyra Ferencz, az állatorvosi főiskola rektora, az osztrák kormány részéről Binder Antal osztálytanácsos szerepelnek. A vasútügyi szakelőadók magyar részről Hendel Béla királyi tanácsos, államvasúti főfelügyelő, osztrák részről pedig dr. Schonka miniszteri tanácsos, valamint Auersperg Lipót gróf osztályfőnök szerepelnek. A tárgyalásokra német delegátusok il a következőket jelölték meg: a külügyi hivatal részéről dr. Körner valóságos titkos követségi tanácsost, a kereskedelemügyi politikai osztály igazgatóját, Johannes dr. valóságos titkos követssági tanácsost, a birodalmi belügyi hivatal részéről ''Wermuth igazgatót és Schönberg dr. kormánytanácsost, a birodalmi kincstári hivatal részéről Menschel titkos kormánytanácsost, a porosz pénzügyminisztérium részéről Bonnenberg titkos pénzügyi tanácsost, a porosz kereskedelmi minisztérium részéről Rusensky titkos kormánytanácsost, a porosz földművelésügyi minisztérium részéről Kapp dr. titkos kormánytanácsost, a bajor kormány részéről Geiger lovag miniszteri igazgatót és a szász kormány részéről Rueger dr. pénzügyi tanácsost. Terra incognita. Hegedűs Sándor a magyar delegáczió egyesült négyes albizottságának mai ülésén találó kifejezéssel jellemezte a magyar közvélemény viszonyát a megszállott tartományokhoz. A kitűnő szónok, aki az államférfin intencziójával mindig fején találja a szöget, azt mondotta, hogy Bosnyákország nekünk terra incognita. Sajnos, jórészt igaza van. A magyar közvélemény annyira tájékozatlanul áll — nem csak a bosnyák közigazgatással, amiről Hegedűs szólott, hanem az összes bosnyák ügyekkel és viszonyokkal szemben, mintha egyáltalában semmi közünk nem volna Bosnyákországhoz és a Herczegovinához. t)ehát ennek a káros állapotnak logikai törvényszerűséggel ki kellett fejlődnie abból a téves fölfogásból, amelylyel a magyar közvélemény Andrássy Gyula gróf balkánfélszigeti akczióját, a régi magyar keleti politika föltámasztását megítélte. 1878 óta tanúsított ez a visszautasító magatartásunk az oka annak, hogy Bosnyákország még ma is terra incognita a szemünkben. Egyszerűen nem akarunk tudomást venni róla. Nem megyünk festői vidékeire, hogy a helyszínen tanulmányozzuk az intézményeket, a közgazdasági viszonyokat, az embereket. A Kereskedelmi Csarnok által néhány évvel ezelőtt kezdett érintkezés a magyar és a bosnyák kereskedők között úgyszólván az egyetlen tőlünk kiinduló olyan akció, amelynek célja, hogy Bosnyákországot közelebb hozzuk Magyarországhoz. A delegáczió négyes albizottságának mai ülése is elárulta, menynyire Ilekuba nekünk a megszállott tartományok. A bizottság tagjai fölöttébb gyér számmal jelentek meg és Hegedűs Sándor tartalmas beszéde volt az egyetlen fölszólalás. Pedig az új közös pénzügyminiszternek már ismeretes programmja, törekvései és eddigi intézkedései megérdemelnék, hogy közelebbről foglalkozzunk azokkal. Lehetséges azonban, hogy delegátusaink azért nem tárgyalták szélesebb mederben a bosnyák ügyeket, mert meggyőződésük szerint úgyis kitűnő kézben van a megszállott tartományok sorsa. Burián István báró eddigi, jóllehet rövid idejű tevékenysége tényleg azt a benyomást kelti, hogy a keleti viszonyokat alaposan ismerő ez a nagyszabású magyar államférfiú nehéz feladatának magaslatán áll és sikeresen fog megbirkózni a magára vállalt munkával. Mai világos, nyílt fejtegetései is alkalmatosak arra, hogy megnyugtassák a delegátusokat és aközvéleményt arról, hogy a miniszter teljes tájékozottsággal és készültséggel, helyes utakon halad a kitűzött czél felé. Burián István báró mai nyilatkozatai természetesen alkalmazkodtak Hegedűs Sándor kérdéseihez, amelyek a zárszámadásokra, a közigazgatási reformokra, az adórendszer átalakítására vonatkoztak. A miniszter kilátásba helyezte a zárszámadások tökéletesítését, valamint pontos előterjesztésüket. Ismételte múltkori kijelentését, hogy foglalkozik az adóreformmal, megjegyezvén, hogy az egyenes adók csekély ruganyosságot mutatnak, ellenben emelkednek a közvetett adók, ezek között különösen a dohányjövedék. Védelmébe vette a közigazgatást, mondván, hogy azt már hivatalba lépésekor rendesnek, rendszeresnek és lelkiismeretesnek találta, egybekapcsolva azzal a lényeges előnynyel, hogy a panaszos mindig eljuthat ahhoz a fórumhoz, amelytől orvoslást remél. Törekedni fog arra, hogy tovább emelje a közigazgatás színvonalát. A föltett kérdések keretén túllépve, utalt a miniszter kormányzati programmjára, amelynek egyes pontjai máris a megvalósulás stádiumában vannak. Így például az ortodoxok (görög keletiek) egyházi autonómiája, amely esetleg mintául szolgálhat a többi felekezetek autonómiájához. Kiválóan érdekesek a miniszter nyilatkozatai a községi autonómiáról. A városok már megkapván önkormányzatukat, ezt most a kisközségekre akarja kiterjeszteni. Az országos közigazgatás túl lévén terhelve, azon fog igyekezni, hogy a kisközségek végezzék azokat az adminisztratív teendőket, amelyek hatáskörükbe utalhatók. Reméli, hogy siker fogja koronázni ezt a reformtörekvését, miután a bosnyákok, mint általában a délszlávok, szeretnek falusi ügyeket maguk intézni. Reflektált Burián István báró Hegedűs Sándornak arra a megjegyzésére is, hogy Bosnyákország terra incognita. Azt felelte erre a miniszter, hogy az ország mindenki előtt nyitva áll. Menjenek oda a magyarok minél sűrűbben. Meg fogják látni, hogy a bosnyák közigazgatásnak nincsen semmi titkolni valója. Bár megfogamzanék a miniszter intése és minél előbb megszűnnénk úgy tekinteni a megszállott tartományokra, mint terra incognita-ra. Fontos érdekeink látnák ennek nagy hasznát. Münnich Aurél ismerteti a szükségletet, indokolva az előző évre megszavazott költségvetéssel szemben fenforgó apróbb eltéréseket. Az 1905. évi tiszta szükséglet 7,583.000 K. 1883 óta nem kevesebbel, mint 10,393.K-val kevesbedett e szükséglet. Javasolja, hogy az albizottság elismerésének adjon kifejezést a sokkal áttekinthetőbb és könnyebben ellenőrizhető költségvetés előterjesztéséért, noha a boszniai költségvetés megállapítására és ellenőrzésére tudvalevőleg a delegáczió nincs hivatva. Igaz, hogy még csak az 1900. évi zárszámadások terjesztetnek elő, de az 1901. évi zárszámadások még nem tárgyaltattak le a két kormánynál. Bosznia és Herczegovina költségvetéséből megnyugvással győződhetik meg az albizottság arról, hogy a megszállott tartományok közbiztonsági, közgazdasági és kulturális viszonyai folytonos haladást tüntetnek fel, valamint arról, hogy saját költségeit nemcsak saját bevételeiből fedezi Bosznia, hanem még felesleg is van kitüntetve, ami egyébiránt onnan ered, hogy a Boszniában épülő két vasút költségeinek fedezésére felvett kölcsönök kamatai ezt a költségvetést nem terhelik, jövőre azonban már 4.800.000 K-val ezek is be fognak állíttatni, úgy hogy jövőre ez az előnyös helyzet meg fog változni. Az 1905. évi rendkívüli szükségletet elfogadásra ajánlja. Hegedűs Sándor csatlakozik az előadónak a közös pénzügyminiszter iránt kifejezett elismeréséhez. Belátja, hogy a zárszámadások csak az 1900-ik évig mehettek, mert nagy munkát kellett elvégeznie, a zárszámadásba azonban az előirányzattal való® összehasonlítás és a mérleg is fölveendő. A kiadásokról és bevételekről való kimutatásra nézve részben igen szomorúak az eredmények. Az összes egyenes adóbevételi források alig mutatnak fel fejlődést, sőt egyik-másik visszaesést mutat. Ezek az adók ugyanis olyan természetűek, hogy fejlődésre alig képesek: olyan adók, mint a minő pl. a dézsma, vagy a juh- és kecskeadó, pénzügyi szempontból alig fejlődhetnek. A dézsmánál 1891-gyel szemben nem kevesebb, mint egy millió korona a visszaesés. Az indirekt adók tekintetében jelentékeny fejlődés tapasztalható némely ágazatban, amiből következtethető, hogy némi tekintetben a vagyonosodás és az erkölcsiség is kedvező fejlődésen mennek keresztül. Megjegyzi, hogy az összehasonlításra bruttó tételeket vett fel, elismeréssel adózik a pénzügyminiszternek, hogy a bruttó költségvetés rendszerét hozta be; ez az igazi alkotmányos eljárás. Az adatokból azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az ottani közgazdasági helyzet máris elért bizonyos fejlődést, és ha ezen az úton tovább megyünk, Bosznia pénzügyei főleg a közvetlen adók terén erősen fognak fejlődni. Az egyenes adók fejlődésére azonban nemcsak az igazságos megadóztatás, de az állam pénzügyi érdekében is súlyt kell helyeznünk; a pénzügyminiszternek tehát ne© szabad elzárkóznia e téren a reformoktól. Figyelmébe ajánlja a pénzügyminiszternek, hogy mindaz, ami Boszniában és Herczegovinában a bel adminisztráczió terén történt, az előttünk terra incognita; egyet-mást hall az ember kiszivárgó hírekből, de arról, hogy ott tulajdonképpen mi történik, nem tudunk. Nem azt mondja szóló, hogy a bosnyák költségvetést tárgyaltassa a bizottsággal a pénzügyminiszter, noha bevallja naivitását, hogy nem látja be, ezt miért ne tehetné ; csak azt óhajtja, hogy a pénzügyminiszter világosítsa fel az albizottságot az ott folyó adminisztracionális intézkedésekről, a fizetésjavításokról stb., mert e dolgok bizonyos közvetett hatással mégis csak vannak a közös költségek alakulására. Kérdi, hogy ez a mostani fizetésrendezés ott végleges-e és általánosan kiterjedt-e, és hogy mikor nyer befejezést. Végül ismételten köszönetét fejezi ki a pénzügyminiszternek, és azt hiszi, hogy amint nincs semmi veszélye és semmi káros következménye, hogy a zárszámadások, habár nem egészen, teljes formájukban és úgy , mint kívánatos volna, közöltették, reméljük, a hogy évrőlévre a kérdéseire való válasz tekintetében sem lesz nehézség. Más senki sem kívánván szólani, elfogadtatott általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a költségvetés és az előadónak az elismerésre vonatkozó javaslata. A közös pénzügyminiszer beszéde. Burián István báró közös pénzügyminiszer, T. albizottság! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt pár szóval köszönetemet fejezzem ki az elit-i adó úr és az albizottság által irántam nyilván A delegácziók. A magyar delegáczió négy egyesült albizottsága. A magyar delegáczió négy egyesült albizottsága ma délelőtt 1,3ll órakor Szapány Gyula gróf elnöklésével tárgyalta a megszállott területen lévő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1905. évi rendkívüli szükségletét. A közös kormány részéről jelen vannak: Barián báró közös pénzügyminiszter és Thallóczy osztályfőnök.