Magyar Nemzet, 1904. június (23. évfolyam, 131-156. szám)

1904-06-01 / 131. szám

1904. június 1. MAGYAR NEMZET. ■■ 1 ■ ■ ■■ -b­en délután kezdődtek meg Berlinben és való­színűleg a 1. év június közepéig szakadatlanul foly­tak, hogy azután az Olaszországgal való tárgya­lások megkezdése végett rövid megszakítás álljon be. A berlini tárgyalások vezetésével Szögyény- Marich osztrák-magyar nagykövet bízatott meg, kihez Michalovich­ János udvari és miniszteri ta­nácsost mint a külügyminisztérium kiküldöttjét osztották be. A magyar kormány nevében a tárgyalá­sokon a következő kiküldöttek vesznek részt: Biró Tamás és Ottlik Iván miniszteri tanácsosok, König Tivadar miniszteri segédtitkár, az osztrák kor­mány részéről pedig dr. Beck Vladimir Miksa, Bossier Móricz báró lovag osztályfőnök és dr. Mi­hl­­venzl József osztálytanácsos. Ezenkívül az állat­egészségügyre vonatkozó tanácskozásokon mint szakelőadók, Magyarország részéről Lesztyánszky Sándor min. tanácsos és dr. Hutyra Ferencz, az állatorvosi főiskola rektora, az osztrák kormány részéről Binder Antal osztálytanácsos szerepelnek. A vasútügyi szakelőadók magyar részről Hendel Béla királyi tanácsos, államvasúti főfelügyelő, osztrák részről pedig dr. Schonka miniszteri taná­csos, valamint Auersperg Lipót gróf osztályfőnök szerepelnek. A tárgyalásokra német delegátusok il a következőket jelölték meg: a külügyi hiva­tal részéről dr. Körner valóságos titkos követségi tanácsost, a kereskedelemügyi politikai osztály igazgatóját, Johannes dr. valóságos titkos követ­­ssági tanácsost, a birodalmi belügyi hivatal részé­ről ''Wermuth igazgatót és Schönberg dr. kormány­­tanácsost, a birodalmi kincstári hivatal részéről Menschel titkos kormánytanácsost, a porosz pénzügy­minisztérium részéről Bonnenberg titkos pénzügyi tanácsost, a porosz kereskedelmi minisztérium ré­széről Rusensky titkos kormánytanácsost, a porosz földművelésügyi minisztérium részéről Kapp dr. titkos kormánytanácsost, a bajor kormány részéről Geiger lovag miniszteri igazgatót és a szász kor­mány részéről Rueger dr. pénzügyi tanácsost. Terra incognita. Hegedűs Sándor a magyar delegáczió egyesült négyes albizottságának mai ülésén találó kifejezéssel jellemezte a magyar köz­vélemény viszonyát a megszállott tartomá­nyokhoz. A kitűnő szónok, aki az államférfin intencziójával mindig fején találja a szöget, azt mondotta, hogy Bosnyák­ország nekünk terra incognita. Sajnos, jórészt igaza van. A magyar közvélemény annyira tájékozat­lanul áll — nem csak a bosnyák közigaz­gatással, amiről Hegedűs szólott, hanem­­ az összes bosnyák ügyekkel és viszonyokkal szemben, mintha egyáltalában semmi kö­zünk nem volna Bos­nyákországhoz és a Herczegovinához. t)e­hát ennek a káros ál­lapotnak logikai törvényszerűséggel ki kel­lett fejlődnie abból a téves fölfogásból, a­melylyel a magyar közvélemény Andrássy Gyula gróf balkánfélszigeti akczióját, a régi magyar keleti politika föltámasztását meg­­ítélte. 1878 óta tanúsított ez a visszautasító magatartásunk az oka annak, hogy Bosnyák­­ország még ma is terra incognita a sze­münkben. Egyszerűen nem akarunk tudo­mást venni róla. Nem megyünk festői vidékeire, hogy a helyszínen tanulmányoz­zuk az intézményeket, a közgazdasági viszo­nyokat, az embereket. A Kereskedelmi Csarnok által néhány évvel ezelőtt kezdett érintkezés a magyar és a bosnyák keres­kedők között úgyszólván az egyetlen tőlünk kiinduló olyan akc­ió, a­melynek c­élja, hogy Bosnyákországot közelebb hozzuk Magyarországhoz. A delegáczió négyes al­bizottságának mai ülése is elárulta, meny­nyire Ilekuba nekünk a megszállott tarto­mányok. A bizottság tagjai fölöttébb gyér számmal jelentek meg és Hegedűs Sándor tartalmas beszéde volt az egyetlen fölszó­­lalás. Pedig az új közös pénzügyminiszter­nek már ismeretes programmja, törekvései és eddigi intézkedései megérdemelnék, hogy közelebbről foglalkozzunk azokkal. Lehetséges azonban, hogy delegátusaink azért nem tárgyalták szélesebb mederben a bosnyák ügyeket, mert meggyőződésük szerint úgyis kitűnő kézben van a megszál­lott tartományok sorsa. Burián István báró eddigi, jóllehet rövid idejű tevékenysége tényleg azt a benyomást kelti, hogy a keleti viszonyokat alaposan ismerő ez a nagy­szabású magyar államférfiú nehéz felada­tának magaslatán áll és sikeresen fog meg­birkózni a magára vállalt munkával. Mai világos, nyílt fejtegetései is alkalmatosak arra, hogy megnyugtassák a delegátusokat és a­­közvéleményt arról, hogy a miniszter teljes tájékozottsággal és készültséggel, he­lyes utakon halad a kitűzött czél felé. Bur­ián István báró mai nyilatkozatai természetesen alkalmazkodtak Hegedűs Sán­dor kérdéseihez, a­melyek a zárszámadá­sokra, a közigazgatási reformokra, az adó­rendszer átalakítására vonatkoztak. A mi­niszter kilátásba helyezte a zárszámadások tökéletesítését, valamint pontos előterjesz­tésüket. Ismételte múltkori kijelentését, hogy foglalkozik az adóreformmal, meg­jegyezvén, hogy az egyenes adók csekély ruganyosságot mutatnak, ellenben emel­kednek a közvetett adók, ezek között külö­nösen a dohányjövedék. Védelmébe vette a közigazgatást, mondván, hogy azt már hiva­talba lépésekor rendesnek, rendszeresnek és lelkiismeretesnek találta, egybekapcsolva azzal a lényeges előnynyel, hogy a pana­szos mindig eljuthat ahhoz a fórumhoz, a­melytől orvoslást remél. Törekedni fog arra, hogy tovább emelje a közigazgatás színvonalát. A föltett kérdések keretén túllépve, utalt a miniszter kormányzati programmjára, a­melynek egyes pontjai máris a megvaló­sulás stádiumában vannak. Így például az ortodoxok (görög keletiek) egyházi autonó­miája, a­mely esetleg mintául szolgálhat a többi felekezetek autonómiájához. Kiválóan érdekesek a miniszter nyilatkozatai a köz­ségi autonómiáról. A városok már meg­kapván önkormányzatukat, ezt most a kis­községekre akarja kiterjeszteni. Az országos közigazgatás túl lévén terhelve, azon fog igyekezni, hogy a kisközségek végezzék azokat az adminisztratív teendőket, a­me­lyek hatáskörükbe utalhatók. Reméli, hogy siker fogja koronázni ezt a reform­törek­vését, miután a bosnyákok, mint általában a délszlávok, szeretnek falusi ügyeket maguk intézni. Reflektált Burián István báró Hegedűs Sándornak arra a megjegyzésére is, hogy Bosnyákország terra incognita. Azt felelte erre a miniszter, hogy az ország mindenki előtt nyitva áll. Menjenek oda a magyarok minél sűrűbben. Meg fogják látni, hogy a bosnyák közigazgatásnak nincsen semmi titkolni valója. Bár megfogamzanék a mi­niszter intése és minél előbb megszűnnénk úgy tekinteni a megszállott tartományokra, mint terra incognita-ra. Fontos érdekeink látnák ennek nagy hasznát. Münnich Aurél ismerteti a szükségletet, in­dokolva az előző évre megszavazott költségvetéssel szemben fenforgó apróbb eltéréseket. Az 1905. évi tiszta szükséglet 7,583.000 K. 1883 óta nem kevesebbel, mint 10,393.K-val kevesbedett e szük­séglet. Javasolja, hogy az albizottság elismerésé­nek adjon kifejezést a sokkal áttekinthetőbb és könnyebben ellenőrizhető költségvetés előterjesz­téséért, noha a boszniai költségvetés megállapítá­sára és ellenőrzésére tudvalevőleg a delegáczió nincs hivatva. Igaz, hogy még csak az 1900. évi zárszámadások terjesztetnek elő, de az 1901. évi zárszámadások még nem tárgyal­tattak le a két kormánynál. Bosznia és Herczego­­vina költségvetéséből megnyugvással győződhetik meg az albizottság arról, hogy a megszállott tar­­tományok közbiztonsági, közgazdasági és kulturális viszonyai folytonos haladást tüntetnek fel, vala­mint arról, hogy saját költségeit nemcsak saját bevételeiből fedezi Bosznia, hanem még felesleg is van kitüntetve, a­mi egyébiránt onnan ered, hogy a Boszniában épülő két vasút költségeinek fedezésére felvett kölcsönök kamatai ezt a költség­­vetést nem terhelik, jövőre azonban már 4.800.000 K-val ezek is be fognak állíttatni, úgy hogy jövőre ez az előnyös helyzet meg fog változni. Az 1905. évi rendkívüli szükségletet elfogadásra ajánlja. Hegedűs Sándor csatlakozik az előadónak a közös pénzügyminiszter iránt kifejezett elismerésé­hez. Belátja, hogy a zárszámadások csak az 1900-ik évig mehettek, mert nagy munkát kellett elvégeznie, a zárszámadásba azonban az előirányzattal való® összehasonlítás és a mérleg is fölveendő. A kiadásokról és bevételekről való kimuta­tásra nézve részben igen szomorúak az eredmé­nyek. Az összes egyenes adóbevételi források alig mutatnak fel fejlődést, sőt egyik-másik visszaesést mutat. Ezek az adók ugyanis olyan természetűek, hogy fejlődésre alig képesek: olyan adók, mint a minő pl. a dézsma, vagy a juh- és kecskeadó, pénzügyi szempontból alig fejlődhetnek. A dézsmá­­nál 1891-gyel szemben nem kevesebb, mint egy millió korona a visszaesés. Az indirekt adók te­kintetében jelentékeny fejlődés tapasztalható né­mely ágazatban, a­miből következtethető, hogy némi tekintetben a vagyonosodás és az erkölcsiség is kedvező fejlődésen mennek keresztül. Megjegyzi, hogy az összehasonlításra bruttó tételeket vett fel, elismeréssel adózik a pénzügy­­miniszternek, hogy a bruttó költségvetés rend­szerét h­ozta be; ez az igazi alkotmányos eljárás. Az adatokból azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az ottani közgazdasági helyzet máris elért bizonyos fejlődést, és ha ezen az úton tovább me­gyünk, Bosznia pénzügyei főleg a közvetlen adók terén erősen fognak fejlődni. Az egyenes adók fej­lődésére azonban nemcsak az igazságos megadóz­tatás, de az állam pénzügyi érdekében is súlyt kell helyeznünk; a pénzügyminiszternek tehát ne© szabad elzárkóznia e téren a reformoktól. Figyelmébe ajánlja a pénzügyminiszternek, hogy mindaz, a­mi Boszniában és Herczegoviná­­ban a bel­ adminisztráczió terén történt, az előt­­tünk terra incognita; egyet-mást hall az ember kiszivárgó hírekből, de arról, hogy ott tulajdon­képpen mi történik, nem tudunk. Nem azt mondja szóló, hogy a bosnyák költségvetést tárgyaltassa a bizottsággal a pénzügyminiszter, noha bevallja naivitását, hogy nem látja be, ezt miért ne te­hetné ; csak azt óhajtja, hogy a pénzügyminiszter világosítsa fel az albizottságot az ott folyó admi­­nisztrac­ionális intézkedésekről, a fizetésjavítások­­ról stb., mert e dolgok bizonyos közvetett hatás­sal mégis csak vannak a közös költségek alakulá­sára. Kérdi, hogy ez a mostani fizetésrendezés ott végleges-e és általánosan kiterjedt-e, és hogy mikor nyer befejezést. Végül ismételten köszöne­tét fejezi ki a pénzügyminiszternek, és azt hiszi, hogy a­mint nincs semmi veszélye és semmi ká­ros következménye, hogy a zárszámadások, habár nem egészen, teljes formájukban és úgy , mint kí­vánatos volna, közöltették, reméljük, a hogy évről­­évre a kérdéseire való válasz tekintetében sem lesz nehézség. Más senki sem kívánván szólani, elfogadtatott általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a költségvetés és az előadónak az elismerésre vonat­kozó javaslata. A közös pénzügy­miniszer beszéde. Burián István báró közös pénzügyminiszer, T. albizottság! Engedjék meg, hogy mindenek­előtt pár szóval köszönetemet fejezzem ki az elit-i adó úr és az albizottság által irántam nyilván A delegácziók. A magyar delegáczió négy egyesült albizottsága. A magyar delegáczió négy egyesült albizott­sága ma délelőtt 1,3ll órakor Szapány Gyula gróf elnöklésével tárgyalta a megszállott területen lévő parancsnokságok, csapatok és intézetek 1905. évi rendkívüli szükségletét. A közös kormány részéről jelen vannak: Barián báró közös pénzügyminiszter és Thallóczy osztályfőnök.

Next