Magyar Nemzet, 1904. november (23. évfolyam, 261-286. szám)
1904-11-01 / 261. szám
2 . MAGYAR NEMZET, 1904. november 1. J~ ' ' ............ '■ ' ' ' ' ágrész békéjének fentartására nézve s a jogérzetet, amely felülkerekedik a czivilizált nemzeteknél a legválságosabb pillanatokban is, hogy megakadályozzon végzetes és vészihozó bonyodalmakat. Budapest, október 31. Közös miniszteri értekezlet. Tisza István gróf miniszterelnök, Hieronymi kereskedelemügyi, Lukács pénzügyi és Tallián földmivelésügyi miniszterek tegnap Bécsben közös miniszteri értekezleten vettek részt. Az értekezlet Goluchowski gróf külügyminiszter elnöklésével a Németországgal való vám- és kereskedelmi szerződés dolgával foglalkozott. A tanácskozásról Bécsből félhivatalosan ezt jelentik: A Magyarország-Ausztria és a német birodalom között megkötendő vám- és kereskedelmi szerződés tárgyalásainak siettetése érdekében a német szövetségi kormány a külügyminisztériummal, továbbá a magyar és az osztrák kormányokkal egyetértően elhatározta, hogy Posadowski gróf belügyi államtitkárt legközelebb Bécsbe küldi, hogy az államtitkár az illetékes tényezőkkel Budapesten és Bécsben beható tárgyalást folytathasson. Minthogy ennélfogva szükségessé vált, hogy mindkét kormány a közös vám- és kereskedelmi tanácskozásnak az utolsó tíz nap alatt kidolgozott javaslatait haladéktalanul jóváhagyja, közös miniszteri értekezlet volt egybehívandó, amely tegnap délelőtt tizenegy órakor Goluchowski gróf külügyminiszter elnökletével össze is ült. E tanácskozás során, amelyben Szögyény-Marich berlini nagyköveten, Körber dr. és Tisza gróf miniszterelnökökön kívül a kereskedelemügyi, pénzügyi és földmivelésügyi miniszterek is részt vettek, beható tárgyalás alá vették az összes figyelembeveendő tárgyalási anyagot és a Németországgal megkezdett szerződési tárgyalások folytatásához szükséges határozatokat kölcsönös megegyezéssel meghozták. A tanácskozás fél kettőkor ért véget, s Berlinből táviratozzak. A Nordd. Alig. Ztg. jelenti: Bülow gróf birodalmi kancellárnak Szögvény-Marich magyar-osztrák nagykövettel legutóbb folytatott beszélgetéséhez képest Posadowski gróf államtitkár néhány nap múlva Bécsbe megy, hogy a Németország és Magyarország-Ausztria között folyamatban levő vámszerződési tárgyalásokban a megfelelő lépéseket megtegye. Bécsiül távírják: Tisza István gróf miniszterelnök és Tallián földmivelésügyi miniszter tegnap este Budapestre visszautaztak. Bécsből táviratoztak lapunknak: a Posadowski gróf által folytatandó megbeszélések több fontos elvi kérdést fognak tisztázni. Szükséges lesz, hogy közös alapelveket állapítsanak meg a tárgyalásokra küldendő megbízottak utasításai részére, nehogy a részletkérdések tárgyalásánál fennakadás legyen és a megbízottak minden pillanatban jelentést legyenek kénytelenek tenni a két államnak. Azt remélik, hogy a részletes tárgyalások gyorsan fognak előre haladni, úgy hogy novemberben esetleg már megkötik a szerződést. Az a határidő, mely szerint november végén a törvényhozások elé terjesztendő a szerződés, nem feltétlenül kötelező. Lehetséges azonban, hogy deczemberben Budapesten, Bécsben és Berlinben, vagy e helyek valamelyikén benyújtható lesz a szerződési törvényjavaslat. Ebben az esetben a szerződés felmondása valószínűleg elmarad és az új szerződést 1906. január elsején kezdődő hatálylyal léptetik életbe. Posadowski gróf meg fogja kísérelni, hogy az elvi kérdéseket teljesen tisztába hozza. Van ugyanis több kérdés, amelyekben komoly nehézségek maradtak fenn. Németország nem akar engedni a minimális gabonavámok dolgában elfoglalt álláspontjából, annál kevésbé, mert Oroszország már beleegyezett ezekbe a vámokba. ■Posadovski gróf holnap reggel háromnegyed 8 órakor Bécsbe érkezik. A tárgyalások megkezdése előtt valószínűleg kihallgatáson fogadja ő felsége. Posadovskci gróf egy hétig marad Bécsben és valószínűleg Budapestre is utazik, hogy a magyar kormánynyal tárgyalásokat folytasson. Tisza István gróf Budapesten át Gesztre utazott, de mint a N. Fr. Pr. értesül, holnap reggel visszatér Bécsbe, hogy részt vegyen a tárgyalásokon. Szögyén Marich berlini nagykövet még néhány napig Bécsben marad. — Képviselői beszámoló: Szacelláry György, a doroghi kerület képviselője, vasárnap kezdte meg beszámolóját a kerületben. Ez alkalomból a kerület szabadelvű pártja a következő üdvözlő táviratot intézte Tisza István gróf miniszterelnökhöz : »Képviselőnk beszámolója alkalmából tántoríthatlan bizalmunknak adunk kifejezést nagyméltóságod személye és kormányzati ténykedése iránt.« MiSz . A kalocsai érseki javak átvétele. Mint Kalocsáról írják nekünk, a kalocsai érseki uradalom-átvétel körüli eljárás folyamatban van. A leltározást, az ingóságok összeírását már befejezték. Az elhunyt Csuszka György érsek budapesti lakásáról az összes ingóságokat, bútorokat, festményeket, ékszereket Kalocsára szállították. A budapesti lakáson folytatott leltározás alkalmával az érsek Wertheim-szekrényében körülbelül 22 ezer koronáért értékesíthető értékpapírokat találtak, mely most szintén a hagyatéki tömeghez tartozik. E szerint a készpénzhagyaték megközelíti az 55 ezer koronát. Az uradalomátvételnél Tomnházy Gyula közalapítványi igazgató képviseli a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot. Az érsek után több mint 300 darab marhaállomány és nagymennyiségű sertésállomány és tűzifa maradt az uradalomban. Ennek árából, valamint a bútorok, festmények, szobrok, ékszerek értékesítéséből oly összegre számítanak, hogy a hagyatékból képesek lesznek az uradalmi és kegyúri tartozásokat teljesen törleszteni, úgy hogy az elhunyt érseknek fizetetten tartozása nem fog maradni. Az igaz, hogy örököseinek és a kegyeletes czélokra nem marad semmi. De az uradalom ügyei ekként mégis rendbehozhatók lévén, az utód kinevezése iránt lépések tehetők. Itt Kaocsán főként két nevet emlegetnek Az egyik Dessewffy Sándor Csanádi püspök, mint a kalocsai érseki tartomány legidősebb suffragans püspöke, a másik Várossy Gyula dr. székesfehérvári püspök, aki a kalocsai egyházmegyéből került a püspöki székre és a nagynevű Haynald Lajos kalocsai érsek oldalkanonokja volt. Persze pozitív személyes jelölésekről csak az uradalmi ügyek rendezése után lehet szó. A központi választmányok újból való megalakítása. Az 1901. évben újból alakított központi választmány megbízatása ez év végén lejár. Tisza István gróf miniszterelnök mint belügyminiszter most a törvényhatóságokhoz intézett közrend létével, hivatkozva az 1874:XXXIII. törvényczikk 20. §-ának utolsó bekezdésére, felhívja a törvényhatóságokat, hogy a központi választmány újból való megalakítása iránt a jelenlegi központi választmány megbízatási idejének lejárta előtt az idézett törvénycikk 18., 19. és 20. §§-aiban foglalt rendelkezések pontos betartása mellett intézkedjenek és ennek megtörténtét az ide vonatkozó és a választási eljárás módját is feltüntető közgyűlési határozat bemutatása mellett december hó végéig a belügyminiszternél múlhatatlanul jelentsék be. — Tiszteljük az ilyen ártatlan szépséget, a minő kegyed! Nem szégyenli vádaskodni a főnök úr előtt, hogy nem dolgozunk, csak lopjuk a napot? Úgy látszik, titkos czéljai vannak, azért árulkodik reánk. Matildot úgy érte ez a megtámadás, mint a villámütés. Védekezni sem tudott. — Én nem szóltam a főnök úrnak semmit. Kegyetek legjobban tudják, hogy nem szoktunk beszélgetni soha. — Tudjuk, tudjuk! — kaczagtak a lányok megsemmisítő gúnynyal. — Épp azért akarja megszerezni a barátságát . . . Hanem jegyezze meg jól, hogy az ilyen barátságnak keserű csalódás az ára. Még ez is! Női tisztaságát is sötét gyanúsítással illetik, jól tudva, hogy ez a legkönynyebben megsebezhető pontja ... Oh istenem, ezt csak nem mondhatta meg a szegény betegnek, hogy nincs a napnak olyan pillanata, amelyben a mártírok láthatatlan töviskoszorúját föl ne kényszerítenek a homlokára. Ezek a kisebb-nagyobb tőrszúrások napnap után megismétlődtek. Az asszonyi szív leleményes a pokoli kínzások kitalálásában. Mai napig sem hiszem, hogy az inkvizíczió sötét alakjainak egy része nő asszony lett volna. E kínzások közt a legártatlanabb volt, hogy székét teleöntötték festékkel, tönkre téve egyetlen egy öltözetét; írásait telelocsolták tintával, megsemmisítve napokig tartó fáradságos munkáját, még az ollónak is dolgot adtak, a fogason hagyott felöltőjét kiczikkezakkozva, hogy a szegény leány az utczán volt kénytelen levetni magáról, itt vevén észre a tatárpusztítást. Csakhogy éppen a szemébe nem mondták azon igyekvésüket, hogy ki akarják üldözni a bankból. Matild szenvedett s tűrt, akár egy vértanú, bár keserű fájdalommal csordultig volt a szive. Ilyenkor szegény tehetetlen anyjára gondolt s ez felvértezte lelkét a támadásokkal szemben. Nem sírt, nem panaszkodott, emelt fővel hordozta a csapásokat. Még az igazgatóhoz sem nyitott be soha, hogy köteles védelmét kérje a kínzások ellen. Miért is tette volna? hiszen az a dölyfös, hideg ember úgy sem oltalmazta volna meg. Talán tudomása is volt a kegyetlenségekről s ha nem bátorította is a lányokat, de hallgatag nemtörődésével tápt adott a bátorságuknak. Hazamentében egyforma vidám, derűs volt s a megszokott csemegéket kipakolgatva, nyájasan mondogatta: — A jó lányok küldték, azok a jó, derék lányok, hogy enyhítsék az édes anyám fájdalmát. A beteg asszony könyezett és áldogatta őket. Pedig az átok, egy elkívánkozó lélek átka, aligha meg nem fogta volna szívtelenségükért. Elkövetkezett a tél. Matild napról-napra szomorúbb arccal jelent meg a bankban. Hasztalan volt az odaadó szeretet, az orvos minden fáradsága, a nemsokára bekövetkező elmúlás sötét gyászbetűit már rávéste az anyja kedves vonásaira. Ez a szomorú kép lebegett előtte folyton. Olykor otthon is maradt. Az igazgató erre sem szólt semmit. Csak nézte szúró, vallató szemével a szegény lányt, ha újra megjelent. Hidegen, méltóságosan sétált fel s alá, hanem mintha az ő kötekedő jókedve is megcsappant volna. A vidám lányok hasztalan várták, hogy megszólítsa őket. Matild megkönnyebbülten sóhajtott s erősen daczosan villogott a szeme. — Hiszen úgy sem tart sokáig! Az igazgatóra gondolt, a ki ődöngő sétáját folytata a szobájában s mintha az elválás gondolatára hevesebben dobogott volna a szive. Karácsony táján a jó asszony meghalt. Igazán, az sem lett volna, amiből eltemessék, ha valamely ismeretlen jóltevő aznap egy kis összeget nem küldött volna. Ki volt s miért küldötte? nem is gondolt reá a szegény leány a nagy lelkifájdalomban. A temetésen a bankházból nem jelent meg senki, csak az igazgató s ő is valahol hátul a résztvevők között vonta meg magát, hogy feltűnést ne kelten. Matild mégis meglátta s szivét jóleső meleg töltötte el. Különben fekete ruha volt rajta, mint ilyen szomorú alkalomra illett. Harmadnapra Matild mély gyászba öltözve megjelent a bankban. Nem a gyötrelemteljes robotot akarta folytatni, oh nem! Azért jött, hogy megköszönje az igazgató támogatását s aztán itt hagyja örökre a tövisekkel tele kálváriát. Komor csend, hideg részvétlenség fogadta. Nem volt senkinek lelke, hogy egy-két vigasztaló szót intézzen hozzá. Megvárta, amikor bemehet az igazgatóhoz, aztán benyitott. Olyan komoly, méltóságos volt, úgy tudott parancsolni a kényeinek, hogy egyetlen egy sem mert feltolakodni a szívéből. Minek is ? Ez a hideg kőember úgy sem értette volna meg. — Köszönöm az igazgató úr jóságát. Állásomat rendelkezésére bocsátón. Mégegyszer köszönöm! — s már távozni akart. — Hova megy ? — kérdezte az igazgató szigorúan, szinte nyersen. — Még magam sem tudom. A merre az isten vezet. A merre a jó emberek laknak. Az orosz-angol viszály. — Távirati tudósítások. — A nemzetközi vizsgálóbizottság. Pétervár, október 31. A hivatalos lap Lamsdorff gróf külügyminiszternek, Benkendorff