Magyar Nemzet, 1905. szeptember (24. évfolyam, 211-236. szám)
1905-09-01 / 211. szám
1905. szeptember 1. MAGYAR NEMZET. grófnak a 25.000 koronás és Prónay Dezső bárónak a 10.000 koronás adományáért, a melyet esetleg a tisztviselők segélyezésére, fognak fordítani. Bars vármegye Kazy János főispán elnöklete alatt Aranyosmaróthon rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen elhatározta, hogy a belügyminiszter leiratát, amelylyel a vármegye törvényhatóságának az adók és újonczok megtagadására vonatkozó határozatát megsemmisítette, figyelembe nem veszi és ennek következtében máris utasította a hatóságokat, hogy a hozott határozathoz szigorúan ragaszkodjanak. A közgyűlés az önkéntesek folyamodványainak okmányolására vonatkozólag elhatározta, hogy a kormány ebbeli rendeletét sem veszi figyelembe, az önként befizetett adókat pedig a vármegyebeli pénzintézetekben helyezteti el. Hunyad vármegye jóléti bizottsága tegnap Déván ülést tartott Pogány alispán elnöklete alatt, amelyben Szeged város átiratát, hogy a Gotterhalte-t templomi ünnepek alatt ne játszszák, tudomásul vették és hasonló értelemben állltak az egyházi hatóságokhoz. A tisztviselők anyagi támogatásának kérdését megoldandó, albizottságot küldtek ki. A vármegye elhatározta, hogy minden hó 10-én közgyűlést tart a jóléti bizottság határozatainak előterjesztése végett. Függetlenségiek a választójogért. A függetlenségi párton mozgalom készül az általános választói jog kérdésében. Hogy a kérdés fölvetésének a függetlenségi párton milyen formát adnak, ez eleddig megállapítva még nincsen. Függetlenségi képviselők azonban tudják már most, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak az első szünet után való értekezletén, tekintet nélkül a napirendre, olyan indítvány is várható, amíg a vezérlőbizottságot utasíttatni kéri, hogy vegye be haladéktalanul a koalíció programjába az általános és titkos választói jogot, amelytől a vezérlőbizottság zöme csakis a disszidensek kérelmére állott el. Apponyi a Székelyföldön. Apponyi Albert gróf szeptember második felében az erdélyi részekbe utazik s több vármegyét meg fog látogatni. Háromszékmegye függetlenségi és 48-as pártja külön is meghivta Apponyi grófot. Függetlenségi pártalakulás. Csengődön megalakult a függetlenségi párt. Elnök lett Holló István nyugalmazott gimnáziumi tanár. Az alakuló-gyűlésről üdvözlő-táviratot küldöttek Kossuth Ferencznek és Apponyi Albert grófnak. Az általános választójog ligája. Az általános titkos választójog ligájának előkészítő bizottsága tegnap este ideiglenes helyiségében (Eötvös utcza d1. szám) ülést tartott, amelyen megalakította a liga ideiglenes elnökségét. Annak kitüntetésére, hogy a liga teljesen távol áll minden pártpolitikától, a vezetőség összeállításánál a bizottság az exponált politikusokat szándékosan mellőzte és megválasztotta elnököknek Apáthy István, Jendrassik Ernő éssámbéry Ármin egyetemi tanárokat, alelnököknek Kosutány Ignácz és Lechner Károly egyetemi tanárokat, Mártonffy Márton iparoktatási főfelügyelőt, Óváry Lipót országos főlevéltárnokot, végül Pikter Gyula és Somló Bódog egyetemi tanárokat. A liga ügyeinek aktív vezetésére egy végrehajtó bizottságot választottak, amelynek Méreti Horváth Károly, a liga főtitkára vezetése alatt tagjai lettek : Hindy Attila, ifj. Leopold Lajos, Szalay Károly és Székely Aladár titkárok, továbbá ifj. Erdély Sándor, Gerster Béla, dr. Grátz Gusztáv, Jászi Oszkár, Kégl János, Vámbéry Ivusztem és Wolfner Pál. Végül határozatba ment, hogy a liga még a parlament megnyitása előtt Budapesten nagy nketinget fog tartani az általános titkos szavazati jog érdekében. A végrehajtó-bizottság a liga helyiségében (Eötvös utcza dlb.) permanencziában van és a vezetőség esti 6 és 7 óra közt minden felvilágosítást készséggel megad. A liga tagjai számára jelvényeket is készíttetett, amelyeknek rajzát Tarján Ödön festőművész készítette és amelyet a legközelebbi napokban különböző üzletekben és dohánytőzsdékben ötven fillérért áruba fognak bocsátani. Az illető üzletekben egyúttal ívek is lesznek a czélból, hogy a ligával rokonszenvező egyének ott is kifejezhessék csatlakozásukat. A csatlakozók száma különben már megközelíti a 3000-et. Mit nyert Japán? A látszat ugyan azt mutatja, hogy a mikáció küldöttei hihetetlen engedékenységet tanúsítottak Wittével és követtársaival szemben s nem aknázták ki hazájuk hadseregének fényes győzelmeit, de a valóságban nem így van. Japán rendkívül nagy értékek birtokába jutott, melyek bőségesen kárpótolják azért a néhány száz millió rubelért, amit Oroszországnak most elengedett. (Így keletázsiai állam egyik legkiválóbb diplomatája következőleg nyilatkozott e kérdésben : Déli Sahalin megszerzése Japán számára nemcsak nagy politikai erőgyarapodást jelent, hanem gazdasági ereinek számottevő fejlődését is. Mert Sacalin e része, melyet most a Japánok megkaptak, s mely a Kippon-szigetekről könnyen megközelíthető, igen termékeny és ásványokban, érczekben rendkívül gazdag. Az oroszok nem használták ki ezeket a kincseket, mert a sziget óriási távolsága a haza földjétől megakadályozta ebben őket. De Japán igen hamar hozzáláthat Sachalin kiaknázásához. Éppen így sokat jelent Koreának a japán hatalmi körbe való bevonása. Mert Japán, noha eddig is fonhatóságot gyakorolt névleg Koreán, nem fektethetett bele olyan nagy tőkéket, mint ezután megteheti, mert az orosz invázió veszedelme mindig erősen fenyegette Koreát, különösen a háború előtti hónapokban, midőn pétervári hivatalos körökben mindent elkövettek, hogy Korea iparvállalatai magánúton orosz kezekbe kerülhessenek. A Kvantung-félsziget »bérlete« is Japáné lesz ezentúl. S fölösleges kifejteni, mily nagy haszna származik ebből Japánnak, mely virágzó városok tulajdonosává lesz, nem is szólva Port- Arturnak és Daminak, mint kikötőknek, kereskedelmi és hadászati fontosságáról. Japán szinte elveszti szigeti jellegét , és ez a védelemre nézve rendkívül fontos, mert az ázsiai kontinens nagy darabja is közvetlenül hozzá tartozik. A béke megkötése után Kínának is akcióba kell lépnie. Eddig nem vett részt a tárgyalásokban. De most meg kell kezdődniük a Mandzsúriárólfolyó alkudozásoknak. Tudvalevő, hogy Japán kötelezte magát arra, hogy Mandzsúriát visszaadja jogos tulajdonosának, Kínának. Mindenekelőtt abban kell megállapodni, miként üríti ki. Japán Mandzsúriát s hogy megy át ez a nagy terület ismét Kína igazgatásába. Azután garanciákat kell teremteni arra nézve, hogy a nyitott ajtó politikája, melyet Mandzsúriára vonatkozólag Japán mindig követelt, csakugyan betartassák és most már Japán vállán nyugszik a felelősség, hogy az ajtó csakugyan minden hatalom számára nyitva lesz-e? Itt még igen sok az elintézni való, mert a kérdés nem a legegyszerűbb. A terület eredetileg Kínáé volt, majd Japán foglalta el a Kína ellen való háborúban. Akkor lemondott róla, illetve lemondatták és Oroszország vette át, mint bérletet. Most pedig Japán vérrel szerezte meg Kínának? De a legfontosabb kérdés, éppen a nyitott ajtó politikájának biztosítására a mandzsuriai vasút kérdése. Föl kell tételeznünk, hogy Japán valamely formában megszerzi magának a rendelkezési jogot e vasút fölött. Csak a közvetlen japánkínai tárgyalás fogja meghozni a döntést és az elintézés módját. Valószínű, hogy Kína nem fogja megengedni, hogy a vasút japán tulajdon legyen és japán kezelésben is álljon, írtért akkor mi sem könnyebb mint hogy Japán a zárt ajtó politikáját illuzóriussá tegye. Könnyű volna Japánnak előnyt szereznie Mandzsúria gazdasági kiaknázásában, valamennyi állammal szemben. Ez pedig Kínának nem érdeke. Kínának azon kell törekednie, hogy az összes európai államokkal egyenlő gazdasági viszonyban legyen. Ha Japán lesz a vasút tulajdonosa, akkor kezelését nemzetközi bizottságra kellene ruházni, melyben valamennyi nagyhatalom s Japán és Északamerika is képviselve volna. Csak így lehetne valamennyi nagyhatalom érdekeit egyenlőképpen megvédelmezni. De az a lehetőség sincs kizárva teljesen, hogy Kína szerzi meg a mandzsu vasút tulajdonjogát. Mihelyt a békét proklamálják, meg kell kell kezdődnie Kína és Japán közt a tárgyalásoknak, mert a békepontok igen rövid időt adnak Japánnak Mandzsúria kiürítésére. Márpedig Mandzsúriában jelenleg több mint félmillió japán katona táboroz s ezek hazaszállítása csak akkor veheti kezdetét, ha már megállapítják a feltételek, melyek mellett Kína a közigazgatást átveszi. De még sok érdekes kérdést kell Japánnak és Kínának egymás közt megvitatnia, így a Kvantung félsziget bérletét is. Kína ügy szerepel, mint »bérbeadó«. S a »bérlet« nem mehet át új »bérlő« kezébe, míg a tulajdonosok nem tárgyalnak. A kelet-kínai vasút. A mandzsuriai vasút formálisan a keletkínai vasúttársaság tulajdona volt. A vasút építésére annak idején az orosz-kínai bank kapott engedélyt s ezt átadta a kelet-kinai társulatnak. Az engedélyokmány szerint a vasút 80 év múlva megy át Kina birtokába s harminczhat év múlva váltható meg. A vasútvonal kijelölésénél, kezelésénél, számadásainak összeállításánál minden befolyás Oroszországé volt. Tőkéjét olyan részvényekből állították össze, melyek árát az orosz pénzügyminiszter határozta meg. E részvények névleg az orosz-kínai bank tulajdonai, valóban azonban az orosz kormány kezében vannak. Tehát a kelet-kínai vasútnak — ez a mandzsuiai vaspálya hivatalos neve — tulajdonosa nem Kína, hanem Oroszország. A háború folyamán Japán hatalmába kerítette a vasút nagy részét, ő vezette forgalmát, minden bevételét jogos tulajdonának tekintette, s magának a »vasúttársaságnak« semmit sem adott belőle. Tehát ma Japán e vasút tulajdonosa, s ha a portsmouthi táviratok azt jelentik, hogy a vasút Japán kezében marad, akkor ennek értelme, hogy Oroszország megnyugszik a tényleges állapotokban. Ezzel a kérdés Oroszország és Japán közt megoldatott. Vagyis a kelet-kínai vasúttársaság létezése megszűnt. Már most az a kérdés, beleegyezik-e Kína abba, hogy a koncesszió előbbi tulajdonosáról az új tulajdonosra menjen át. Várjon nem akarja-e érvényesíteni az új viszonyok közt föléledő magához váltási jogát. Természetesen ezt csak úgy tehetné, ha e jog érvényesítésére elég erő is állana rendelkezésére. Mivel pedig ez nem így van, valószínű, hogy a hatalmak beleszólása nélkül Japán úgy jár el Kínával szemben, ahogy neki tetszik. A béke. — Távirati tudósítások. — A béke feltételei. London, augusztus 31. A »Standard« jelenti. Az Anglia és Japán között létrejött szerződés főpontját az a megegyezés képezi, hogy Ázsiában fentartják a status quo-t. E czélból a két hatalom egymás támogatását biztosította. London, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Morning Post írja: Még nem ismeretes, várjon a portsmouthi békeszerződés elfogja-e ismerni Japánnak azt a jogát, hogy Koreában csapatokat helyezhet, el. A békeszerződés, Portsmouth, augusztus 31. (Heuler.) Hir szerint az orosz-japán kereskedelmi szerződés tárgyalásai később lesznek. A fegyverszünet megkötéséhez nem jött létre végleges megegyezés. Miklós ezár üdvözlő táviratot intézett Adittéhez. Portsmouth, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Mind a két fél szakelőadói már hozzáláttak a békeszerződés végleges megszövegezéséhez. Még nincs megállapítva, hol történik meg a szerződés aláírása, de kétségtelen, hogy ebben a kérdésben Komura báró és Witte engedni fognak Roosevelt kívánságának; lehet, hogy a szerződést Washingtonban írják alá, de nincs kizárva az sem, hogy a portsmouthi tengerészeti arzenál lesz az aláírás színhelye is. Valószínű, hogy Roosevelt is jelen lesz az aláírás aktusánál, amely nagy külső pompával fog lefolyni. 3