Magyar Nemzet, 1905. szeptember (24. évfolyam, 211-236. szám)

1905-09-01 / 211. szám

1905. szeptember 1. MAGYAR NEMZET. grófnak a 25.000 koronás és Prónay Dezső bárónak a 10.000 koronás adományáért, a melyet esetleg a tisztviselők segélyezésére, fog­nak fordítani. Bars vármegye Kazy János főispán elnöklete alatt Aranyosmaróthon rendkívüli közgyűlést tar­tott, a melyen elhatározta, hogy a belügyminiszter leiratát, a­melylyel a­ vármegye törvényhatóságá­nak az adók és újonczok megtagadására vonatkozó határozatát megsemmisítette, figyelembe nem veszi és ennek következtében máris utasította a hatósá­gokat, hogy a hozott határozathoz szigorúan ra­gaszkodjanak. A közgyűlés az önkéntesek folya­modványainak okmányolására vonatkozólag elhatá­rozta, hogy a kormány ebbeli rendeletét sem veszi figyelembe, az önként befizetett adókat pedig a vármegyebeli pénzintézetekben helyezteti el. Huny­ad vármegye jóléti­ bizottsága tegnap Dé­ván ülést tartott Pogány alispán elnöklete alatt, a­melyben Szeged város átiratát, hogy a Gotter­­halte-t templomi ünnepek alatt ne játszszák, tudo­másul vették és hasonló értelemben állltak az egyházi hatóságokhoz. A tisztviselők anyagi támo­gatásának kérdését megoldandó, albizottságot küld­tek ki. A vármegye elhatározta, hogy minden hó 10-én közgyűlést tart a jóléti­ bizottság határoza­tainak előterjesztése végett. Függetlenségiek a választójogért. A függetlenségi párton mozgalom készül az általános választói jog kérdésében. Hogy a kérdés­­ fölvetésének a függetlenségi párton milyen formát adnak, ez eleddig megállapítva még nincsen. Füg­­getlenségi képviselők azonban tudják már most, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak az első szünet után való értekezletén, tekintet nélkül a napirendre, olyan indítvány is várható, a­míg a vezérlő­bizottságot utasíttatni kéri, hogy vegye be haladéktalanul a koalíc­ió program­jába az általá­nos és titkos választói jogot, a­melytől a vezérlő­­bizottság zöme csakis a disszidensek kérelmére állott el. Apponyi a Székelyföldön. Apponyi Albert gróf szeptember második fe­lében az erdélyi részekbe utazik s több vármegyét meg fog látogatni. Háromszékmegye függetlenségi és 48-as pártja külön is megh­ivta Apponyi grófot. Függetlenségi pártalakulás. Csengődön megalakult a függetlenségi párt. Elnök lett Holló­ István nyugalmazott gimnáziumi tanár. Az alakuló-gyűlésről üdvözlő-táviratot kül­döttek Kossuth Ferencznek és Apponyi Albert grófnak. Az általános választójog ligája. Az általános titkos választójog ligájának elő­készítő bizottsága tegnap este ideiglenes helyiségében (Eötvös­ utcza d1. szám) ülést tartott, a­melyen megalakította a liga ideiglenes­ elnökségét. Annak kitüntetésére, hogy a liga teljesen távol áll min­den pártpolitikától, a vezetőség összeállításánál a bizottság az exponált politikusokat szándékosan mellőzte és megválasztotta elnököknek Apáthy István, Jendrassik Ernő és­sámbéry Ármin egye­temi tanárokat, alelnököknek Kosutány Ignácz és Lechner Károly egyetemi tanárokat, Mártonffy Márton iparoktatási főfelügyelőt, Óváry Lipót or­szágos főlevéltárnokot, végül Pikter Gyula és Somló Bódog egyetemi tanárokat. A liga ügyeinek aktív vezetésére egy végre­hajtó­ bizottságot választottak, a­melynek Méreti Horváth Károly, a liga főtitkára vezetése alatt tagjai lettek : Hindy Attila, ifj. Leopold Lajos, Szalay Károly és Székely Aladár titkárok, to­vábbá ifj. Erdély Sándor, Gerster Béla, dr. Grátz Gusztáv, Jászi Oszkár, Kégl János, Vámbéry Ivusz­­tem és Wolfner Pál. Végül határozatba ment, hogy a liga még a parlament megnyitása előtt Budapesten nagy nk­e­­tinget fog tartani az általános titkos szavazati jog érdekében. A végrehajtó-bizottság a liga he­lyiségében (Eötvös­ utcza dl­b.) permanencziában van és a vezetőség esti 6 és 7 óra közt minden felvilágosítást készséggel megad. A liga tagjai számára jelvényeket is készíttetett, a­melyeknek rajzát Tarján Ödön festőművész készítette és a­melyet a legközelebbi napokban különböző üzletek­ben és dohánytőzsdékben ötven fillérért áruba fog­nak bocsátani. Az illető üzletekben egyúttal ívek is lesznek a czélból, hogy a ligával rokonszenvező egyének ott is kifejezhessék csatlakozásukat. A csatlakozók száma különben már megközelíti a 3000-et. Mit nyert Japán? A látszat ugyan azt mutatja, hogy a mi­­káció küldöttei hihetetlen engedékenységet tanú­sítottak Wittével és követtársaival szemben s nem aknázták ki hazájuk hadseregének fényes győzelmeit, de a valóságban nem így van. Japán rendkívül nagy értékek birtokába jutott, me­lyek bőségesen kárpótolják azért a néhány száz millió rubelért, a­mit Oroszországnak most el­engedett. (­Így keletázsiai állam egyik legkiválóbb diplomatája következőleg nyilatkozott e­ kér­désben :­­ Déli Sah­alin megszerzése Japán számára nemcsak nagy politikai erőgyarapodást jelent, hanem gazdasági ereinek számottevő fejlődését is. Mert Sac­alin e része, melyet most a Japá­nok megkaptak, s mely a Kippon-szigetekről könnyen megközelíthető, igen termékeny és ás­ványokban, érczekben rendkívül gazdag. Az oroszok nem használták ki ezeket a kincseket, mert a sziget óriási távolsága a haza földjétől megakadályozta ebben őket. De Japán igen ha­mar hozzáláthat Sachalin kiaknázásához. Éppen így sokat jelent Koreának a japán hatalmi körbe való bevonása. Mert Japán, noha eddig is fonhat­óságot gyakorolt névleg Koreán, nem fektethetett bele olyan nagy tőkéket, mint ezután megteheti, mert az orosz invázió vesze­delme mindig erősen fenyegette Koreát, különö­sen a háború előtti hónapokban, midőn péter­­vári hivatalos körökben mindent elkövettek, hogy Korea iparvállalatai magánúton orosz ke­zekbe kerülhessenek. A Kvantung-félsziget »bérlete« is Japáné lesz ezentúl. S fölösleges kifejteni, mily­­ nagy haszna származik ebből Japánnak, mely virágzó városok tulajdonosává lesz, nem is szólva Port- Arturnak és Dam­inak, mint kikötőknek, keres­­kedelmi és hadászati fontosságáról. Japán szinte elveszti szigeti jellegét , és ez a védelemre nézve rendkívül fontos, mert az ázsiai kon­tinens nagy darabja is közvetlenül hozzá tar­tozik. A béke megkötése után Kínának is akc­ióba kell lépnie. Eddig nem vett részt a tárgyalá­sokban. De most meg kell kezdődniük a Mandzsúriáról­­folyó alkudozásoknak. Tudva­levő, hogy Japán kötelezte magát arra, hogy Mandzsúriát visszaadja jogos tulajdonosának, Kínának. Mindenekelőtt abban kell megálla­podni, miként üríti ki. Japán Mandzsúriát s hogy megy át ez a nagy terület ismét Kína igazgatásába. Azután garanciákat­ kell teremteni arra nézve, hogy a nyitott ajtó politikája, melyet Mandzsúriára vonatkozólag Japán mindig köve­telt, csakugyan betartassák és most már Japán vállán nyugszik a felelősség, hogy az ajtó csak­ugyan minden hatalom számára nyitva lesz-e? Itt még igen sok az elintézni való, mert a kér­dés nem­ a legegyszerűbb. A terület eredetileg Kínáé volt, majd Japán foglalta el a Kína el­len való háborúban. Akkor lemondott róla, il­letve lemondatták és Oroszország vette át, mint bérletet. Most pedig Japán vérrel szerezte meg­­ Kínának? De a legfontosabb kérdés, éppen a nyitott ajtó politikájának biztosítására a mandzsuriai vasút kérdése. Föl kell tételeznünk, hogy Japán valamely formában megszerzi magának a rendelke­zési jogot e vasút fölött. Csak a közvetlen japán­­kínai tárgyalás fogja meghozni a döntést és az elintézés módját. Valószínű, hogy Kína nem fogja megengedni, hogy a vasút japán tulajdon legyen és japán kezelésben is álljon, írtért akkor mi sem könnyebb mint hogy Japán a zárt ajtó politikáját illuzóriussá tegye. Könnyű volna Japánnak előnyt szereznie Mandzsúria gazdasági kiaknázásában, valamennyi állammal szemben. Ez pedig Kínának nem ér­deke. Kínának azon kell törekednie, hogy az összes európai államokkal egyenlő gazdasági vi­szonyban legyen. Ha Japán lesz a vasút tulaj­donosa, akkor kezelését nemzetközi bizottságra kellene ruházni, melyben valamennyi nagyhata­lom s Japán és Északamerika is képviselve volna. Csak így lehetne valamennyi nagyhata­lom érdekeit egyenlőképpen megvédelmezni. De az a lehetőség sincs kizárva teljesen, hogy Kína szerzi meg a mandzsu vasút tulajdonjogát. Mihelyt a békét proklamálják, meg kell kell kezdődnie Kína és Japán közt a tárgyalá­soknak, mert a békepontok igen rövid időt adnak Japánnak Mandzsúria kiürítésére. Már­pedig Mandzsúriában jelenleg több mint fél­millió japán katona táboroz s ezek hazaszállí­tása csak akkor veheti kezdetét, ha már meg­­állapítják a feltételek, melyek mellett Kína a közigazgatást átveszi. De még sok érdekes kérdést kell Japánnak és Kínának egymás közt megvitatnia, így a Kvantung félsziget bérletét is. Kína ügy­ szerepel, mint »bérbeadó«. S a »bérlet« nem mehet át új »bérlő« kezébe, m­íg a tulajdonosok nem tárgyalnak. A kelet-kínai vasút. A mandzsuriai vasút formálisan a kelet­­kínai vasúttársaság tulajdona volt. A vasút építésére annak idején az orosz-kínai bank ka­pott engedélyt s ezt átadta a kelet-kinai társu­latnak. Az engedélyokmány szerint a vasút 80 év múlva megy át Kina birtokába s harmincz­hat év múlva váltható meg. A vasútvonal kije­lölésénél, kezelésénél, számadásainak összeállítá­sánál minden befolyás Oroszországé volt. Tőkéjét olyan részvényekből állították össze, melyek árát az orosz pénzügyminiszter határozta meg. E részvények névleg az orosz-kínai bank tulajdonai, valóban azonban az orosz kormány kezében vannak. Tehát a kelet-kínai vasútnak —­ ez a mand­zsui­ai vaspálya hivatalos neve — tulajdonosa nem Kína, hanem Oroszország. A háború folyamán Japán hatalmába kerí­tette a vasút nagy részét, ő vezette forgalmát, minden bevételét jogos tulajdonának tekintette, s magának a »vasúttársaságnak«­ semmit sem adott belőle. Tehát ma Japán e vasút tulajdo­nosa, s ha a portsmouthi táviratok azt jelentik, hogy a vasút Japán kezében marad, akkor ennek értelme, hogy Oroszország­ megnyugszik a tény­leges állapotokban. Ezzel a kérdés Oroszország és Japán közt megoldatott. Vagyis a kelet-kínai vasúttársaság létezése megszűnt. Már most az a kérdés, beleegyezik-e Kína­ abba, hogy a konc­esszió­ előbbi tulajdonosáról az új tulajdonosra menjen át. Várjon nem akarja-e érvényesíteni az új viszonyok közt föl­éledő magához váltási jogát. Természetesen ezt csak úgy tehetné, ha e jog érvényesítésére elég erő is állana rendelkezésére. Mivel pedig ez nem így van, valószínű, hogy a hatalmak beleszólása nélkül Japán úgy jár el Kínával szemben, a­hogy neki tetszik. A béke. —­ Távirati tudósítások. — A béke feltételei. London, augusztus 31. A »Standard« je­lenti. Az Anglia és Japán között lét­rejött szerző­dés főpontját az a megegyezés képezi, hogy­­ Ázsiában fentartják a status quo-t. E czélból a­­ két hatalom egymás támogatását biztosította. London, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Morning Post írja: Még nem is­meretes, várjon a portsmouthi békeszerződés el­­fogja-e ismerni Japánnak azt a jogát,­ hogy Koreában csapatokat helyezhet, el. A békeszerződés, Portsmouth, augusztus 31. (Heuler.) Hir szerint az orosz-japán kereskedelmi szerződés tárgyalásai később lesznek. A fegyverszünet meg­kötéséhez nem jött létre végleges megegyezés. Miklós ezár üdvözlő táviratot intézett A­dit­téhez. Portsmouth, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Mind a két fél szakelőadói már hoz­záláttak a békeszerződés végleges megszövege­zéséhez. Még nincs megállapítva, hol történik meg a­­ szerződés aláírása, de kétségtelen, hogy ebben a kérdésben Kom­ura báró és Witte engedni fognak Roosevelt kívánságának; lehet, hogy a szerződést Washingtonban írják alá, de nincs kizárva az sem, hogy a ports­mouthi tengerészeti arzenál lesz az alá­írás színhelye is. Valószínű, hogy Roose­velt is jelen lesz az aláírás aktusánál, a­mely nagy külső pompával fog lefolyni. 3

Next