Magyar Nemzet, 1906. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-02 / 1. szám

Szerkesztőség: VII., Miksa-utcza 8. szám II. em. Telefon: 58—92. Városközi (Interurban) telefon 31. Égés: ívre 24 kor., félévre 12 kor., negyedévre 6 kor., egy hónapra. 2 kor. Eg^es szám helyben és vidéken 8 fillér. Kiadóhivatal: VII. kér., Kerepesi-ut 54-, szám. Telefon száma: 64—01—02—03. A politikai újév. Budapest, január 1. Hoz-e jótékony fordulatot az országra ez az uj esztendő? Ez a politika kérdése az idő fordulóján, olyan kérdés, a melyre választ nem adtak még a politikusok szo­kásos újévi beszédei. A kiket illet, a par­lament szövetkezett többsége és ellenzéki pártjai részéről semmi biztató, megnyug­tató kijelentést nem hozott a mai ün­nepnap. Már pedig a többségen kívül álló semmiféle tényezőnek sincs mód­jában a súlyos válság megoldását biz­tosítani. Épp ezért a politikai helyzet min­den káros alakulásáért súlyos felelősség háramlik a többségre, a mely a helyett, hogy levonta volna választási sikerének konzekvencziáit, gravaminális okokra hi­vatkozva félreállott. Valamennyi újévi politikai nyilatko­zat közül — az ellenzékiekre legköze­lebb fogunk visszatérni — magasan ki­emelkedik Fejéruáry Géza báró minisz­terelnök beszéde, éppen azért, mert ezt a tényt minden támadó él nélkül, szo­morú objektivitással állítja mindenek elé. A miniszterelnök a parlamentarizmusnak egy szépen megfogalmazott alapelvére épiti fel a helyzetről való bírálatát. A többségnek — úgymond — nem joga, hanem kötelessége a kormányzás el­vállalása. Valóban, az erőt nem azért adja az ország népe valamely pártnak, hogy ne éljen vele. A politikában a siker nem­csak dicsőséget hoz, hanem kötelességet is ró arra, a kinek osztályrészül jutott. Mert a politikai siker tőke, a melyet a nemzet adott s a melynek kamatait a nem­zetnek vissza kell adni. De hogy lássa a nemzet a maga kölcsönadott tőkéjének gyümölcsét, ha az, a kinek kölcsön adta, nem él a tőkével, nem gyümölcsözteti ? És e ponton jut a miniszterelnök kö­vetkeztetése második nevezetes tételére. Nem vádolja a koalicziót semmivel, nem vet szemére semmit mindazok közül, a miket szemére vethetne joggal. Csak kon­statálja, hogy a koaliczió hibát követett el, mikor többségre jutván, nem vállalta el a kormányzást, mint a hogy kötelessége lett volna. Tudjuk, hogy a koaliczió a januári választások után tárgyalt a koronával a kormányzat átvétele iránt s megszabta kormányvállalásának föltételeit. Innen in­dult ki a válság, ezekből az előzetes tár­gyalásokból. Ha ugyanis a koaliczió a vá­lasztási győzelemből ráháramló|kötelessége szerint elvállalja a kormányzást s azután iníra dominium tárgyal a koronával, akkor legalább is biztosítva lett volna a kor­mányzat folytonossága addig is, a mig a korona és a többség között sikerül a közős programúiban való megegyezést létre­hozni. Akkor nem fenyegeti az országot a legszükségesebb kormányzati teendők fenn­akadásának veszedelme s a korona, hogy éltől kötelessége szerint megóvja az országot, nem kénytelen a parlamenten kívül álló minisztériumot megbízni az ügyek vezetésével. És mindenesetre más irányba terelő­dött volna a válság, az eltérések nem éle­ződtek volna ki ellentétekké, s elmaradt volna sok minden izgalom, a mely most az országot zaklatja. Szóval a koaliczió azt a hibát követte el, hogy többségbe jutván, tovább is ellen­zéki pártpolitikát és nem országos politi­kát csinált. Milyen megkapó ez az objektivitás annak részéről, a ki a koalicziónak a par­lamentáris elvekből folyó kötelességmu­lasztásával szemben, éppen az odaadó kötelességteljesités példájaképpen vállalko­zott a kormányzat folytonosságának feu- tartására s a korona és a többség meg­egyezésének közvetítésére. Eddigelé ez nem sikerült. De talán meghozza az uj év azt, a mit az elmúlt esztendő megtagadott. A miniszterelnök legalább mindent el­követ e végből, s ez az újévi beszéde ismét felhívás a koaliezióhoz: oldja meg a válságot azzal, hogy kormányt vállal s úgy keresi a megegyezést a koronával. Adja Isten, hogy a miniszterelnök újólagos felhívása visszhangra is találjon. A kormányelnök üdvözlése. Ma délután fél egy órakor a kabinet tagjai és a kormány számos politikai barátja Fej V- váry Géza báró miniszterelnök lakásán tiszte­legtek az uj év alkalmából. A. megjelentek nevében Lányi Bertalan igazságügyminiszter e szavakkal üdvözölte a miniszterelnököt: Kegyelmes urunk és mélyen tisztelt ba­rátunk ! Mai megjelenésünket ne méltóztas- sál konvenczionális újévi' tisztelgésnek tekinteni. Sokkal több az, a mi a te legközvetlenebb munkatársaidat, a te legközelebbi híveidet és tisztelőidet ma idehozta. Mi úgyszólván a te családod vagyunk. Te azt a viszonyt, a mely bennünket az állami ügyek ellátásának közös feladata révén hozzád fiis, olyan bensővé tetted, hogy mi a mai na­pon tebenned nem annyira a politikai vezért, mint inkább a szó legnemesebb és legteljesebb érteimében atyai jóbarátunkat üdvözöljük. (Élénk éljenzés.) Te a nagy, a nehéz munka közepette feltártad előttünk nemes érzelmeid­nek, íenkölt gondolkozásodnak egész világát és mi megtanultuk tőled azt, hogyan kell nehéz viszonyok közt a kötelességet szigorúan teljesí­teni, hogyan kell válságos helyzetekben a hazát szeretni* a hazát szolgálni. (Úgy van! Te a mi viszonyunkba belehoztad a szeretet melegét és ez kárpótol minket mindennemű megtámadta- tásért, mindennemű bajért, a mely minket nehéz feladataink teljesítése közben ért. Nagy tehát a mi hálánk, nagy a mi szeretetünk irántad. Ennek a hálának, esőnek a szeretetnek akartunk ma kifejezést adni. .Az uj esztendő alkalmából pedig fogadd mindnyájunk részéről legőszintébb szerencse- kivánatainkat. A legfőbb, a mit neked kivá- nunk, az az állandó jó egészség. Ezt kivánjuk nemcsak neked, nemcsak családodnak, gyerme­keidnek és unokáidnak, de kivánjuk magunknak és kivánjuk hazánknak; mert ha téged az úr­isten jó erőben és egészségben éltet, akkor te, meg vagyunk győződve, meg fogod találni aa utat a súlyos helyzetből való kibontakozásra, Isten éltessen! (Élénk éljenzés.) Fejárváry Géza báró miniszterelnök erre a következőképpen válaszolt: T. barátaim! Szivem mélyéből köszönöm szavaitokat s azt a bizalmas és őszinte baráti jóindulatot, mely azokat sugalía. És ámbár egészségi állapotom nem engedi, hogy az eddig szokásban volt külső ünnepélyességgel s a szin­tén megszokott bővebb politikai nyilatkozatok­kal kezdjük meg az újévet, mégis megragadom az alkalmat, hogy helyzetünkről a magam őszinte modorában, röviden bár, megemlékezzem. A nemzet szabad akarata a múlt évi vá­lasztások alkalmával a szövetkezett ellenzéket- juttatta többségre, A miből a velünk szemben olyan sokszor hangoztatott páriámén tárizmusnak szelleme szerint mulhatlanul annak kellett kö­vetkeznie, hogy az akkori kormány hagyja el helyét, de egyúttal és egyidejűleg azt a helyet az uj többség férüai foglalják el. Azonban nem így történt. Az akkori kor­mány ugyan elhagyta helyét, de az uj többség nem lépett helyére. Hogy a helyzet igy alakult, annak külső oka az volt, hogy a törvényhozás két fó’ténye- zője közt, a király és az országgyűlés közt fon­tos kérdésekben nem jöhetett létre egyetértés. A valódi és belső oka azonban egészen más. A szövetkezett ellenzék a maga pártpoli­tikai nézeteit és törekvéseit helyezte előtérbe. Bármily tiszteletreméltók e nézetek és törekvé­sek: az ország mindennapi és szakadatlan kor­mányzásáról való,1 hazafias gondoskodás mind e nézeteknél és törekvéseknél fontosabb. Már csak azért is fontosabb, mert az ország kormány­zásában sem szünet be nem állhat, sem halasz­tás nem engedhető. A pártpolitikai nézetek fölött lehet tár­gyalni, lehet tanácskozni; azoknak egészben vagy részben való megvalósítása fölött, a mikor és miként leendő foganatosítása fölött a tör­vényhozás két. főtényezőjónek lehet erős meg­gondolásba bocsátkozni, de hogy az ország kormányzatában szünet ne álljon be, az min­den tűnődést, minden tárgyalást tökéletesen kizár. A szövetkezés által megalakult többség azonban politikai és törvényhozási működésé­nek legelső feladatául nem az ország kormá­nyának átvételét tűzte, ki, hanem pártpolitikai nézeteinek megvalósítását. Ezzel kitért a reá háramló felelősség elől s megszegett egy alkot­mányos kötelességet. Mert, ha a parlamenti kormány-rendszer szabálya az, hogy a korona a többségből alakítson kormányt, akkor e sza­bály foganatját nem szabad a többségnek azzal meghiúsítania, hogy a hatalom átvételétől vona­kodik. A kormányalakítás a többségnek neu,

Next

/
Thumbnails
Contents