Magyar Nemzet, 1906. október (25. évfolyam, 232-256. szám)

1906-10-02 / 232. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal Tű., Miksa-ntcza 8. Telefon szám: 58—92. Tárosközi (Internrban) 31. Egyes szám helyben és vidéken 2 krajczár. Egész évre 16 korona, félévre 8 korona, negyed* évre 4 korona, egy hónapra 1'40 korona. KRITIKA fí KRITIKÁRÓL. Senki és semmi sem kötelezi azokat, a kik az uj korszakba nem tudnak bele­illeszkedni, arra, hogy elhallgassák véle­ményüket. Persze, ha van. S ha olyan ez a vélemény, hogy valóban • irányítani ‘•hivatott a közvéleményt, a tárgyat nézi, nem a személyeket s nézi a józan ész s '■a nemzeti érdek szemüvegével. A kritika ijogát és kötelességét mindenki elismeri, hanem valóban kritika legyen és ne mindenáron való kellemetlenkedés, szán­dékos csürés-csavarás vagy kedvtelés a zavarcsinálásban. Az ilyen kritika csak rontja az igazi, a komoly kritika hitelét, s a mennyiben a sajtó utján szólal meg, a tisztességes sajtó hitelét is. Lehetetlen a magyar sajtó egy ré­szét attól a vádtól megkímélni, hogy kri­tikája nagyobbára ez utóbbi kategóriába vág. A mit a honvédtüzérség körül való utaztában elkövet, abban már alig van nyoma annak a nemes politikai szellem­nek, a mely sohasem téveszti szem előtt a magasabb czélt: azt, hogy a vélemények Összeütközéséből feltétlenül a köznek le­gyen valami haszna. A honvédtüzérség kérdése úgy áll, hogy a honvódtüzérség meglesz, a mint a törvényhozás a szükséges eszközöket meg­szavazza. Ezzel a világos és félreérthetetlen nyilatkozattal a legellenzékibb lap is be­érhetné. E helyett azt a csodálatos és előt­tünk igazán rejtélyes erőlködést tapasz­taljuk, hogy a honvédtüzérség ügyét mindenképpen az uj rend ellen akarják használni fegyverül. S a logika szinte tótágast áll ebben a kritikai erőlködés­ben. Kezdik azzal, hogy a honvédtüzór- séget mint nemzeti vívmányt Tisza István gróf szerezte. Tehát leszögezik ezt mint nemzeti vívmányt. Azután ezt a nemzeti vívmányt a sárga földig lecsepiilik a lét­számemelés miatt. Holótt Tisza idejétől egész máig senkinek sem jutott eszébe fennakadni azon, hogy ha a honvédség egy uj fegyvernemet kap, azt másként, mint a honvédségi létszám emelésével keresztülvinni nem lehet. Az eszközt tehát, a melylyel egyedül meg lehet csi­nálni a nemzeti vívmányt, úgy tüntetik fel, mint az uj rendszernek a merény­letét a nemzet ellen. S még ezzel nem telik be a pohár. Miután előbb szidták a kormányt, hogy a honvédtüzérséget mint nemzeti vívmányt elejtette, most, hogy ennek ellenkezője derül ki, lecsepü- lik, mert görcsösen ragaszkodik »nép­nyuzó« tervéhez. íme-tehát - ezt' cselek­szik: 1. Támadják az uj rendet, mert az a hir, hogy nem csinálja meg a honvéd­tüzérséget. 2. S ugyanakkor támadják, mert ki­jelenti, hogy megcsinálja a honvédtüzér­séget a parlament hozzájárulásával. Ezen a kétszínűségen kívül még egy szándékos hunczutságot csúsztatnak bele a logikai folyamatba. Azt akarják elhi­tetni, hogy ebben az országban senki sem gondolt arra, hogy a honvédtüzér­ség felállítása anyagi áldozatokba kerül. Ez pedig sült ostobaság, mert épp az ellenkezője az igaz. Mindenki tudta, s már a vívmány bejelentésekor nyíltan megmondták, hogy igy lesz. De persze, ha most a rosszhiszeműség tábora nem tetetné magát, mintha meglepné, hogy a honvéd- tüzérség felállítása pénzbe kerül, csupa­szon meredne ránk a logikai képtelen­ség: egyfelől nemzeti vívmánynak tekin­teni a honvédtüzérséget, másfelől lecse- pülni a kormányt, hogy ezt a vívmányt megvalósítja. Nem ok nélkül bontottuk szét ily módon elemeire az ellenzéki kritikát. Kettős czélunk van. Felvilágosítani egyrészt a közönséget, hogy milyen az a maszlag, a melylyel a nemzeti irány uj korszakával szemben a közvéleményt el­fogulttá akarják tenni. Másrészt óva in­teni magát a sajtót, hogy ne feledkezzék meg a legfőbb érdekről, n& koczkáz- tassa a maga hitelét. A magyar nemzet küzdelmes múltja int bennünket, hogy az ellenzéki kritika jogosultságát óvjuk és tiszteljük. Nemes fegyverekkel és az igazság erejével ■ tartható csak fenn a sajtó hatása a közvéleményre. Diszkredi- tálni az ellenzékiséget egyet jelent a nemzet ellenőrző szellemének kiirtásával. A közvélemény, mely a politikai kritika hazug és csalfa voltának tudatára ébred, elveszti hitét és bizodalmát és a sajtó­nak nem lesz igazi hatása olyan kor­szakban sem, a mikor esetleg valóban lehet ok a legélesebb kritika gyakor­lására. = Kossuth Ferencz Budapesten. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ma délelőtt Soltról a fővárosba érkezett és átvette hiva­tala vezetését. — Államtitkárok a kiegyezési tárgyaláson. Becsből jelentik : Szterényi, Popovics és Mezössi államtitkárok a kiegyezési tárgyalásokra kiküldött magyar szakbizottsággal ma délben ideérkeztek. A kiegyezési bizottságok konferencziáját ma délután négy órakor folytatják. A MAGYAR NEMZET mindent megtud. A MAGYAR NEMZET mindent megmond. Osztrák perfidiák.------- s------- T A bécsi sajté meséiből. Ki volt zsidó? A mai napén a kiegyezési tárgyalásokra kiküldött szakbizottságok újból tanácskozni kezdenek. Bár az eddigi tárgyalások eredmé­nyéről alig szivárgott ki valami, annyit még a legmérvadóbb körökben sem tagadnak, hogy az uj tárgyalások vajmi kevés remény nyel ke-, cseytetnek. Az osztrák kabinet, a melyet Beck báró maga harczi kormánynak stigmatizált, a leg- undoritóbb sajtóhecczet rendezi a magyar kormány ellen. Beck báró miniszterelnök, Goluchowski külügyminiszter és a miniszter- elnöknek te-tu barátja, Siegliardt dr., volt osztrák sajtófőnök, jobb "ügyhöz méltó buz­galommal sorakoztatják a bécsi sajtót a ma­gyar kormány ellen. A Neue Freie Pressé­től a klerikális Deutsches Volksblatt-lg, a fél- hivatalos Fremdenblatt-tói a Wiener Allge­meine Zeitung-nek nevezett esti pletykádéig (Becsben Sechs-Uhr Klatsch-Blatt a népies neve), minden lap és nyomtatvány összefogott, hogy a magyar kormányt megrágalmazza, megvádolja, megijeszsze, megrettentse. A naivabb lapok abban találják kedvü­ket, hogy a magyar kormányt arra figyel­meztessék, hogy Magyarországnak még 1917 után sem kell az önálló vámterület. Ezek a kis együgyüek, a kik rettenetes nagyképűség­gel viselik szivükön a mi sorsunkat, figyelmet sem érdemelnének, ha nem volnának hü tol­mácsai a Beclc-kormány nézeteinek és egyálta­lán nem tiszteletreméltó szándékainak. US?. A magyar nemzet 1917 utánra sem kí­vánja az önálló] vámterület tényleges állapo­tán — mondja a Beek báró sajtója, a mi­ből kiviláglik, hogy Bécsben eszük ágában sincs egy lojális kiegyezésbe belemenni, de ellenkezőleg, Beck báró a most már csak ideiglenes vámközössóget is mind szorosabbra akarja vonni, a magyar ipart mind erősebben akarja az osztrák konkurrenczia vasabroncsá­val körülszoritani. Kómikusabb és ennél is perfidebb az osztrák támadások másik része. A Beck—Goluchowski) duó sajtója ugyanis napokon át egyebet sem tesz,|mint hogyaleg- képfelenebb infámiákkal traktálja a magyar kormányt és a koalicziót. Az osztrák kormány sajtójápal »liberális« frakeziója abban tetsze­leg magának egy idő óta, hogy klerikálisnak nevezi a kormányt, a koalicziót és a független­ségi pártot és mindenkit, a ki ól és nem haj­landó a Beck báró füttyszavára tánczolni. Hogy pedig mily komolysággal tv az osztrák sajtó a liberálizmust, a gyár szabadelvüséget, annak ékes bizon* hogy ennek a szövetkezett sajtónak sik orgánuma nap-nap után azzp’ mesével kedveskedik olvasóinak, Géza igazságügyminiszter zsidó.

Next

/
Thumbnails
Contents