Magyar Nemzet, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-05 / 288. szám
3% Moszkva és az európai béke„Nyitva maradt az ajtó a további tárgyalások előtt66 A világsajtó a moszkvai értekezlet eredményeiről A külpolitikai helyzet A moszkvai európai biztonsági értekezlet munkájávalL* és jelentőségével továbbra is vezető helyen foglalkozik a világsajtó. A demokratikus lapok kommentárjaiból kitűnik, hogy a különböző országok békeszerető közvéleménye milyen őszinte megértéssel és helyesléssel fogadta az értekezlet eredményeit. A Pravda szombati száma »Az összes békeszerető népek érdekében« című vezércikkben foglalkozik az európai államok moszkvai értekezletének eredményével. Hangsúlyozza a vezércikk: az értekezlet történelmi jelentősége abban rejlik, hogy határozottan és világosan megmutatta, milyen feladatok előtt állnak most a békeszerető népek. Korunk nemzetközi eseményeinek történetébe igen fontos okmányként kerül be az értekezleten elfogadott nyilatkozat, amely megvilágítja a mai európai helyzet alapvető kérdéseit. A Pravda ezután behatóan elemzi a moszkvai deklarációt, majd a következő megállapításra jut: »Vagy ratifikálják a párizsi egyezményeket és akkor Európa kettészakad, és fegyverkezési verseny indul meg, vagy biztosítják az általános európai biztonságot és akkor elkövetkezik az összes európai országok békés együttműködése és a nemzetközi helyzet enyhülése. Az egyik vagy a másik, harmadik lehetőség nincs. A vezércikk befejezésül kiemeli, hogy a moszkvai értekezleten elfogadott nyilatkozat őszinte támogatásra talált az egész szovjet nép körében. A nyugateurópai polgári lapok egy része igyekszik kisebbíteni a moszkvai határozatok fontosságát. Számos nyugati lap viszont ugyanakkor kommentárjaiban érdemének megfelelő, dő terjedelemben méltatja a moszkvai deklarációt. A reálpolitikai érzékkel rendelkező hírmagyarázók meglátják a lényeget: a párizsi egyezmények ratifikálásában érdekelt államokhoz intézett komoly és felelősségteljes figyelmeztetést, s azt a tárgyalási készséget, amely változatlanul eltölti a moszkvai értekezleten részt vett országok kormányait. Figyelemreméltó, hogy több nyugati polgári lap is kiemeli a további tárgyalások lehetőségét. A Le Monde rámutat, hogy a moszkvai zárónyilatkozatban a Nyugatihoz intézett figyelmeztetésnek "mértéktartó a hangja". A lap hozzáfűzi: »A zárónyilatkozat tartalma után ítélve, Moszkvában igyekezték nem lerombolni a hidakat". A lap fejtegetéseit azzal fejezi be, hogy »a nyolcak moszkvai értekezletén nem csapták be az ajtót a későbbi tárgyalások előtt. Hasonló véleményen van a l'Aurore, amely rámutat, hogy Moszkvában ,nyitvahagyták az ajtót a tárgyalások előtt«. E két francia orgánum megállapításához csatlakozik a Manchester Guardian, amikor kijelenti, hogy a »kommunista országok nem zárják be egészen az ajtóit. A finn lapok sorában a Vapaa Sana már címében hangsúlyozza, hogy mit tart a legjelentősebbnek a moszkvai deklarációban. A lap cikkének címe ugyanis a következő: »Továbbra is nyitva áll az út a tárgyalások előtt«. Az 1l Paese igen jól foglalja össze a moszkvai határozatok lényegét. Az olasz lap »hallatlan fontosságú okmánynak« nevezi a deklarációt, amely »erélyes és konkrét állásfoglalásról tanúskodik a párizsi egyezmények esetleges ratifikálásával szemben« ésugyanakkor megnyitja az utat a nemzetközi tárgyalások és békés megegyezések előtt abban az esetben, ha a Nyugat rászánja magát a párizsi egyezmények ratifikálásának elhalasztására. Érthetően és természetesen a moszkvai értekezlet eredményei a legközelebbről és legközvetlenebbül a német népet érintik. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamaráját december 8-ra teljes ülésre hívták össze. Az ülésen Otto Grotewohl miniszterelnök kormánynyilatkozatot tesz a moszkvai értekezlet munkájáról és jelentőségéről. Nyugat-Berlinben ma választják meg az új városi képviselőtestület tagjait. A választásokon részt vesz Németország Szocialista Egységpártja is, amelyet a reakciós hatóságok terrorja sem tudott eltéríteni eredeti szándékától. A két nagy nyugatnémet párt vezetője, Adenauer és Ollenhauer egyaránt választási nagygyűlésen fejtette ki nézetét a németek jövőjének alakulását befolyásoló problémákról. Adenauer beszédében védelmébe vette az általa aláírt párizsi szerződéseiket és uszító hangon nyilatkozott a Szovjetunióról, valamint a Német Demokratikus Köztársaságról. Kijelentette, hogy Németország újraegyesítésének kérdése negyedik pontként szerepel csupán politikai programmjában. Adenauer szerint e programm első pontja Nyugat-Németország és a "nyugati világ" közötti szilárd kapcsolatok megteremtése, a második pont a »keleti veszély« elleni erős gát felépítése, a harmadik pedig az úgynevezett európai védelmi közösség bukásával veszélyeztetett »európai integráció« gondolatának ébrentartása. Ollenhauer, a szociáldemokraták elnöke ismételten rámutatott, hogy a párizsi szerződések ratifikálása végzetes következményeket hozna Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin számára. Hangoztatta: a moszkvai értekezlet záróközleménye világosan mutatja, hogy a párizsi szerződések ratifikálásával megsemmisülne Németország békés újraegyesítésének utolsó lehetősége. Kiemelte, hogy a nép érdekeit szolgáló német kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a moszkvai értekezlet határozatait, mert Németországot a Szovjetunió hozzájárulása nélkül nem lehet egyesíteni. A nyugatnémet Szociáldemokrata Párt kitart ama követelése mellett, hogy minden más kérdést alá kell rendelni a német újraegyesítés megvalósításának, ritmus feltámasztására irányuló kísérletekkel. A moszkvai értekezlet feljogosítja erre a reményre az összes békére áhítozó európai és nemcsak az európai népeket". "Az értekezlet munkája és záróokmányai — folytatja a »Trybuna Ludu" — fényesen demonstrálják a béke, a demokrácia és a szocializmus táborához tartozó országok megbonthatatlan egységét, határozottságát és erejét". PRÁGA A Rudé Právo kommentárjában a többi között a következőket írja: — A deklaráción szereplő aláírások a jóakaratú embereknek, az életet és a békét szerető emberek százmillióinak akaratát képviselik. A nyilatkozaton szereplő aláírások mögött ott van a népek akarata, hogy megteremtik az európai kollektív biztonságot és minden lehető módon megakadályozzák a nyugatnémet revansista erők felfegyverzését. Az aláírások a békeszerető népeknek azt az elhatározott szándékát fejezik ki, hogy éberen őrködnek a béke fölött és hogy ha ratifikálják a párizsi egyezményeket, akkor összefognak, közös erővel szervezik meg békés építőmunkájuk védelmét. BERLIN A Neues Deutschland "Felhívás a békére és megegyezésre" című szerkesztőségi cikkében a következőket írja: — Ebben a helyzetben, amely a béke ügyére nézve komoly veszélyekkel terhes, az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezleten elhangzott a felhívás az európai béke és biztonság biztosítására, elhangzott a felhívás a békére és a megegyezésre. Mindenekelőtt hozzánk, németekhez szólnak a felhívás szavai, mivel a párizsi egyezmények mindenekelőtt Németországot fenyegetik. Németország újraegyesítése csakis olyan körülmények között valósítható meg, ha elvetik Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, ha maguk a németek veszik kezükbe országuk egyesítésének ügyét. Ezért minden német nemzeti követelése az, amit Otto Grotewohl miniszterelnök az értekezleten újból hangsúlyozott: "Németek egy asztalhoz". A Der Tag és a Die Neue Zeitung nyugatberlini lapok megjegyzik, hogy a moszkvai értekezleten részt vett államok legfőbb célja a német kérdés megoldása volt, és hogy ha a nyugati hatalmak lemondanak Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséről, akkor valószínűleg megegyezés jöhet létre az össznémet választások 1955-ös megtartásáról. ROMA Az olasz haladó sajtó érdeklődésének középpontjában az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó értekezlet áll. A l’Unità cikkében rámutat arra, hogy "Nyugat-Németország felfegyverzése megoldhatatlanná teheti a vitás problémákat". LONDON Az angol polgári lapok többsége vezető helyen számol be az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezlet befejezéséről és azértekezleten hozott határozatokról. A The Times és a Daily Mail első helyen közli a nyilatkozat aláírásáról szóló jelentéseket is. A The Times a Reuter-irodának a moszkvai rádió alapján közölt hírét felhasználva bőséges kivonatokban ismerteti a deklarációt. A többi lap a deklarációnak csak azt a részét közli, amely szerint az értekezlet résztvevői abban az esetben, ha ratifikálják a párizsi egyezményeket, újabb intézkedésekhez folyamodnak biztonságuk biztosítása érdekében. A lapok általában tartózkodnak attól, hogy kommentálják az értekezlet munkáját. A Daily Herald viszont nem ismerteti a moszkvai értekezletet, hanem Ewer nevű szemleírójának hírmagyarázatát közli. A szemleíró egyetlen szóval sem tesz említést arról, hogy a nyilatkozat javaslatot tesz a kollektív biztonság megteremtésére, csupán a burzsoá propagandának azt az elcsépelt koholmányát szajkózza, hogy "Kelet-Németország máris fel van fegyverezve". PÁRIZS A francia közvélemény nagy érdeklődéssel kísérte az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezlet munkáját. Ez a téma élénken foglalkoztatja mind a politikai, mind a sajtóköröket. A burzsoá sajtó azonban igen röviden számolt be az értekezlet eredményeiről és tartózkodott a kommentároktól is. A Combat jelentése szerint az értekezletnek az az eredménye, hogy "határozatot hoztak a kommunista fegyveres erők egyesítéséről és megszilárdításáról, arra az esetre, ha ratifikálják a párizsi egyezményeket". A Libération felveti, hogy a moszkvai értekezlet után most milyen álláspontra helyezkednek majd a nyugati hatalmak. "A remény még megvan — hangoztatja a lap. Az értekezletre összegyűlt keleti országok újabb javaslatokat terjesztettek elő. Azt szorgalmazzák, hogy velük együtt keressük meg a kollektív biztonságnak azt a formuláját, amely egyaránt biztosítana bennünket a német veszély feltámadásával, és a fegyverkezési verseny következményeként előálló nyomorral szemben. Az ünnepélyes és világos moszkvai megnyilatkozatások után nincs többé helye a fecsegéseknek" — írja befejezésül a lap. A l’Humanité részletes kivonatokban ismerteti a moszkvai deklarációt. Azokat a fejezeteket emeli ki, amelyek hangoztatják a német kérdés békés rendezésének lehetőségét és azt, hogy ha ratifikálják a párizsi egyezményeket, akkor az értekezleten részt vett országok kénytelenek lesznek megfelelő intézkedéseket tenni biztonságuk biztosítására. Míg a moszkvai értekezlet az európai béke és biztonság bonyolult, de mindenképpen megoldást sürgető kérdéséről tanácskozott és a világ elé tárta a megoldás egyedül reális lehetőségét, egyben pedig felhívta a figyelmet azokra a következményekre, amelyek a különböző katonai rendszerekre szakadt Európát fenyegetik, a nyugati országok vezetői további lépéseket tettek a párizsi egyezmények megvalósítása felé. E lépések közül kétségkívül a leglényegesebb, hogy a bonni szövetségi gyűlésben és a francia nemzetgyűlésben napirendre tűzték a párizsi egyezmények ratifikálásának vitáját: Bonnban december 14-re, Párizsban december 20-ra. A ratifikálás lehetőleg zökkenőmentes, gyors lebonyolítása elsőrendű érdeke a francia, a nyugatnémet s talán leginkább az amerikai kormánynak, már csak presztízsokokból is. Hiszen az EVK- hoz hasonló bukás megismétlődése, akár a bonni szövetségi gyűlésben, akár a párizsi nemzetgyűlésben nemcsak az erőpolitika egész európai rendszerét döntené romba, hanem a romok alá kerülnének Dullestől Adenauerig és Mendes- France-ig e politika vezető exponensei is eltekintve attól, hogy harmadik változatban feltálalni a nyugati integrációs terveket, önmagában is képtelennek látszó gondolat. Azok, akik kétszer megbuktak vele, aligha kísérelhetnék meg harmadszor is. Éppen ezért ezúttal igyekeznek "nagyobb körültekintéssel" előkészíteni az egész ratifikációs eljárást. Ez a "körültekintőbb rendezés" is arra vall egyébként, milyen kevésre becsülik az amerikaiak közvetlen partnereiket, s mennyire csak a parlamenti technika kérdésének tekintik, hogy sikerül-e rákényszeríteni az érdekelt országokra a német militarizmus felélesztésének politikáját. Mindenesetre a legtöbb komplikációval fenyegető "technikai" kérdés: hogyan lehet úgy megrendezni a ratifikációs vitát Párizsban és Bonnban, hogy az egyik oldalon felsorakoztatott pozitív érvek ne váltsanak ki a másik oldalon negatív hatást? A dolog természetéből következik ugyanis, hogy a legtöbb érv, ami a bonni parlamentben a párizsi egyezmények elfogadása mellett szól, a párizsi nemzetgyűlésben pontosan ellenkező hatást kelt. A nyugatnémet és a francia sajtó kommentárjaiból megállapítható, hogy a párizsi egyezményekben vállalt kötelezettségek és a belőlük folyó következmények megítélésében, vagy legalábbis értelmezésében igen lényeges a különbség a francia és a nyugatnémet álláspont között. Ez vonatkozik a Saar-kérdésre, de számos más, ennél súlyosabb, Németország és Európa jövőjét mélyen érintő kérdésre is. Kiderült például a francia miniszterelnök washingtoni nyilatkozatából, hogy Mendes- France a francia nemzetgyűlésben a párizsi egyezmények ratifikációját elsősorban azokkal az érvekkel kívánja támogatni, amelyek a jelenlegi német status quo fenntartása — tehát Németország kettéosztottsága — mellett szólnak. Ez a nyilatkozat élénk visszhangot keltett a nyugatnémet sajtóban, hiszen kézenfekvő, hogy német szempontból ez a legérzékenyebb pontja a párizsi egyezmények elfogadásából levonható következtetéseknek. Máris olvashatunk a nyugatnémet lapokban Mendes-France nyilatkozatáról olyan kommentárokat, hogy a francia miniszterelnök elképzelései nem felelnek meg a párizsi egyezmények szellemének és hangsúlyozzák: Franciaország a párizsi, szerződésben kötelezettséget vállalt arra, hogy a német egység kérdésében minden helyzetben egyetértően fog eljárni a bonni kormánnyal. Amilyen kínos hatással volt a bonni kormánykörökre, hogy Mendes- France a franciák aggályait a status quo fenntartására való hivatkozással igyekszik elhárítani, olyan kínosan hat a párizsi egyezmény francia híveire, hogy Bonnban kötelezettségeket emlegetnek, amelyek nem jelentenek kevesebbet, mint Franciaország nemzeti érdekeinek alárendelését a nyugatnémet revanstörekvéseknek. Könnyű elképzelni, milyen hangulatot kelt az egyik és a másik oldalon, ha Párizsban a német status quo mellett szóló érvelést, Bonnban pedig Franciaországnak a nyugatnémet revanspolitika melletti elkötelezettségét hangsúlyozzák a vita során. Emellett figyelembe kell venni, hogy mind a francia, mind a nyugatnémet közvéleményben heves ellenállás tapasztalható a párizsi egyezmények elfogadásával szemben. A közvélemény hangulata Nyugat-Németországban a most lezajlott hessenni és bajorországi választásokon is megnyilatkozott, talán nem is annyira a választás eredményében,, bár az Adenauer pártját ért vereség e tekintetben is beszédes jele a nyugatnémet közvélemény magatartásának. A hesseni és bajorországi választásokon kialakult helyzetből a New York Herald Tribüne tudósítója borúlátó következtetéseket von le és »a választási eredményekben a közelgő nehézségek jeleit« véli felismerni. »Hessenben és Bajorországban — írja a New York Herald Tribüne — a CDU (Adenauer pártja) az 1953-as szövetségi-gyűlési választásokhöz képest jelentős veszteséget szenvedett, amiben általában Adenauer külpolitikája iránt egyre fokozódó elégedetlenség kifejezését látják. Az Adenauer-párti szavazatok lemorzsolódásánál is fontosabb azonban az a hangulat, ami a választási küzdelem során helyenként heves viharokban robbant ki és főleg a nyugatnémet ifjúság mély elkeseredettségét hozta felszínre. A Le Monde tudósítója részletesen elemzi a német ifjúság — mint írja —, kaszárnyaellenes hangulatát és arra a következtetésre jut, hogy Adenauer fegyverkezési tervei, ha a bonni szövetségi gyűlésben végső soron meghallgatásra találnak is, súlyos nehézségekbe fognak ütközni a közvetlenül érintett korosztályoknál. Adenauer pártjának kerek félmiilliós szavazatveszteségénél kétségkívül nagyobb súllyal esik latba a nyugatnémet ifjúság ellenállása a fegyverkezési politikával és annak előrelátható következményeivel szemben. Számolnia kell Adenauernak befolyásos gazdasági körök ellenállásával is, tekintettel a fegyverkezési programok megvalósításának súlyos pénzügyi és gazdasági hatására. A központi kérdés azonban, ami körül Nyugat-Németországban az ellenállás erői csoportosulnak, az, hogy a párizsi egyezmények elfogadásával Németország egységének helyreállításához fűzött remények egyszers mindenkorra szertefoszlanak. Azért is döntöttek nyilván — ellentétben az eredeti elgondolásokkal — úgy, hogy a ratifikációs vitát előbb Bonnban folytatják le és csak azután Párizsban, mert hiszen az egyetlen érv — a német status quo fenntartása, tehát gyakorlatilag Németország tartós megosztottsága —, amit Mendés-France a párizsi egyezmények mellett a francia nemzetgyűlés előtt hangsúlyozhat, olyan romboló hatást keltene (Folytatása a 2. oldalon) ""a hazafias népfront lapja Málik felszólalása az ENSZ politikai bizottságában a koreai kérdésről New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának december 2-i délelőtti ülésén folytatták az általános vitát a koreai kérdésről. A vitában Svédország és Anglia képviselője szólalt fel. Sohlman svéd küldött a többi között kijelentette, hogy országa felül akarja vizsgálni részvételének kérdését a koreai semleges felügyelő bizottságban. Nutting, Anglai képviselője igen egyoldalúan és elfogultan világított rá a koreai kérdésről Genfben folytatott tárgyalásokra. Elutasította azt a szovjet határozati javaslatot, amely indítványozza, hogy szüntessék meg a Korea egyesítésével és újjáépítésével foglalkozó ENSZ-bizottságot. Ezután J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője szólalt fel. Kijelentette: a kérdéssel kapcsolatos vita bebizonyította. . A moszkvai értekezlet további visszhangja VARSÓ A Lengyel Népköztársaság közvéleménye nagy megelégedéssel fogadta a moszkvai értekezlet eredményeit. A központi lapok december 3-án vezető helyen közölték a moszkvai értekezlet záróközleményét, az értekezleten részt vevő országok kormányainak deklarációját, valamint az értekezlet egyéb anyagait. A lapok vezércikkekben és szerkesztőségi cikkekben méltatják az értekezlet jelentőségét. "A nyugati reakciós propaganda — írja a Trybuna Ludu — megpróbálta elhallgatni az értekezlet eredményeit. De nem sikerül elhallgatni a nyolc európai ország deklarációját, amelyet a 600 milliós kínai nép is támogat. Még van idő és lehetőség arra, hogy letérjenek az új-hitlerista hadsereg megteremtésének végzetes útjáról, leszámuljanak a német milita-