Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA •­­.Magyar Nemzet­­. Sziréna minden mennyiségben Szerkesztőségi ablakom a Lenin körútra néz. Néhány méterre van a Rákóczi út, munkahelyem tehát Buda­pest legforgalmasabb közle­kedési csomópontjával szomszédos. Napi munkám első perceiben átnézem a távirati jelentéseket. Rend­szerint az első negyedórá­ban már vágtat az utcán a mentőautó, idegborzoló szi­rénázással. Nincs olyan dél­után, amikor nyolc-tíz alka­lommal ne rikoltana fel a riasztó jelzés, a mentők sza­bad utat kérnek. Ha felve­szem a telefont és felhívom a központi ügyeletet, több­nyire így szól a válasz: — Közlekedési baleset! A téma nem újkeletű. A sajtóban egymást követik az elemző és figyelmeztető írá­sok, amelyek — leszámítva a megtörtént balesetek szo­morú vagy végzetes követ­kezményeit rögzítő tudósítá­sokat — már-már esdeklő hangnemben ismételgetik a véres valóságot: hazánkban és fővárosunkban képtelen arányban emelkedik a köz­lekedési balesetek száma. A közlekedési „csatatéren” 1968 szeptemberében két­szer annyi gyermekbaleset történt, mint egy évvel ko­rábban. Elmúlt a nyár, de a hétvégi híradások 10—15 halottról és 150—200 köny­­nyebb-súlyosabb balesetről számolnak be. Rendőri szak­értők és statisztikusok szám­talanszor megfogalmazták már, s a közvélemény elé tárták a tragikus igazságot: a járművek számának emel­kedése nem követeli meg törvényszerűen a balesetek számának emelkedését, ná­lunk viszont a járművek és karambolok aránypárát te­kintve, baljós előretörés ta­pasztalható országútjainkon és a lakott helyeken vezető útvonalakon. * Ebben a fekete egyenlet­ben két ismert tényező sze­repel: a járművek és a bal­esetek száma. Mint minden egyenletben, itt is szerepel azonban egy ismeretlen té­nyező, egy tragikus kérdő­jel. Miért emelkedik na­gyobb arányban a balesetek száma, mint a járműveké, miért szólal meg napról napra több alkalommal a sziréna a pesti és vidéki ut­cákon, országutakon? Kitű­nő gyakorlati érzékű pálya­társam így közelítette meg az egyenlet ismeretlen té­nyezőjének titkát: — Évtizedes lemaradás­ban vagyunk a közlekedési etika terén. Ez a megállapítás, ha nem is fogadhatjuk el ab­szolút igazságnak, közel jár a megoldáshoz. Valóban van valami tragikus lemara­dás a közlekedés tempójá­nak, a közlekedési eszközök mennyiségének és az utcai közgondolkodásnak viszo­nyában. Úgy tűnik, sem a járművezetők, sem a gyalog­járók nagy többsége nem érez különösebb morális­ fe­lelősséget, amikor kihajt a garázsból, vagy az utcára teszi a lábát. Akár a gyalo­gosok szemszögéből, akár a volán mellől szemléljük a közlekedés nagy kavargását, elképesztő jelenetek és je­lenségek tömegére bukka­nunk. A lámpa pirosra vált, amikor valaki még futva el­indul, hogy átkeljen a túlsó oldalra. A rendőr sípol és meginti, esetleg megbírsá­golja a könnyelmű gyalo­gost. A lámpa zöldre vált, a gyalogosok — élve elsőbb­ségükkel — elindulnak a sarkon, a kijelölt helyen. Gépkocsi érkezik, és kímé­let nélkül belehajt a zebrán közlekedő gyalogosok töme­gébe, a vezető vigyorogva nyugtázza a fenyegető kar­lendítéseket és továbbhajt. Ha néhány méterrel távo­labb a rendőr leinti, bűnbá­nó képpel mentegetőzik, esetleg pimasz fölénnyel vé­dekezik. Ki a hibás? Nem szokásom statisztikai adatokkal dobálózni, ezút­tal az már nem is használ semmit. A pesti ember meg­veszi a délutáni lapot, meg­fordítja, és a megszokott he­lyen átfutja a „napi ter­mést”, így kielégítve kíván­csiságát, egy másodperc múlva belesétál a tilosba. Az éretlenség, az értetlen­ség, az egymás megbecsülé­sének tökéletes hiánya, a közlekedési szabályok laza, vagy semmilyen ismerete, a nyegle fölényeskedés, a hetyke magabiztosság im­már olyan arányban szedi áldozatait, hogy azt már aligha lehet máshoz hason­lítani, mint egy ismeretlen vírus garázdálkodásához, amelynek még nem fedezték fel a gyógyszerét. Egy este, hat óra tájban, végighajtottam a Nagykör­úton, a Petőfi-hídtól a Mar­­git-hídig. Kísérőm feljegyez­te, amit az úton tapasztal­tunk. A forgalmas útvonal azon szakaszain, ahol nem volt, illetve távolabb volt a kijelölt gyalogátkelőhely, többen iparkodtak sietve, vagy baktatva átkelni a jár­művek között, mint ahány­ gépkocsit, villamost, autó­buszt ezen az útvonalon föl­jegyeztünk. Ez a mérkőzés a gyalogosok kétes győzel­mével végződött. Ugyanezen az úton megszámoltuk, hány gépjármű nem adta meg az elsőbbséget a gyalo­gosoknak, ott, ahol azokat megillette. A gépjárműve­zetők egyenlítettek. A sta­tisztikai arányszámok min­den bizonnyal kimutatnák, milyen „gólarányt” ért el egyik vagy másik csapat eb­ben az irgalmatlan küzde­lemben, de számunkra sok­kal fontosabb az erkölcsi tanulság: mindkét fél töké­letesen megbukott ember­ségből, fegyelemből, és a lo­gikus gondolkodásból. A szabálytalanságokat a rend­őrök, ahol látták, lefújták, de a mérkőzés „nonstop” még tart. Amikor a sorokat írom, ablakom alatt ismét szól a sziréna. Két óra és harminc­öt perc alatt ez a hetedik. Ma viszonylag csöndes nap volt. Baráti Géza Saigon második védőgyűrűjét támadják a szabadságharcosok A­ külpolitikai helyzet AZ ENSZ SZÉKHELYÉN a NATO-külügyminiszterek Waldorf-Astoria szállóbeli „munkavacsorája” volt kétség­kívül az elmúlt nap legjelentősebb diplomáciai eseménye. Az „atlanti” kormánytagok Bush külügyminiszter meghívására gyűltek egybe, hogy megvitassanak bizonyos európai intézke­déseket és az előbbrehozott NATO-miniszteri tanácsülés kér­déseit. A tanácskozáson szóba került új tervek között a ka­tonai elképzeléseké a vezető szerep. A New York Times érte­sülése szerint a fegyverzet korszerűsítése és a jelenlegi keretek feltöltése merült fel elsősorban, mint a katonai kapacitás növe­lésének eszköze. Amerikai részről nyomást igyekeztek kifejteni annak érdekében, hogy az európai NATO-tagállamok teljes mértékben teljesítsék katonai kötelezettségeiket, mivel ezt te­kintik az amerikai hozzájárulás növelése feltételének. A hét végén Bonnban tervezett NATO nukleáris tervezési csoport ülése azonban még agresszívebb intézkedések elfoga­dását tervezi , mint a TASZSZ kommentátora írja. Itt ugyanis a NATO nukleáris terveinek kidolgozásában való „fokozottabb nyugatnémet részvétel” jegyében a szocialista országok határai mentén létesítendő atomaknazárak tervéről lesz szó valószínűleg. A Pravda hírmagyarázója pedig ugyancsak a NATO kato­nai tevékenységével foglalkozik, amikor a földközi -tengeri NATO-flotta létesítésére vonatkozó terveket leplezi le. Meg­állapítja, hogy ezt a flottát a már ott tartózkodó amerikai 6. hajóhaddal együtt arra szeretnék felhasználni, hogy veszé­lyes helyzeteket provokáljon a térségben.­­ A MÚLT HETI SZOVJET—CSEHSZLOVÁK TÁRGYALÁ­SOK eredményeit méltatja a Patriot című indiai lap, amely megállapítja: a moszkvai közlemény gyarapítja Csehszlovákiá­ban a szocializmus erőit, és kedvező légkört teremt mindazon problémák gyors megoldására, amelyeket az ellenforradalom saját céljaira kísérelt meg felhasználni. Ezzel kihúzza a talajt a burzsoá propaganda lába alól, és csapást mér azokra a kö­rökre, amelyek azt remélték, hogy Csehszlovákiát kiszakítják a szocialista országok közösségéből. A­ Nyugat-berlini Német Szocialista Egységpárt lapja, a Die Wahrheit a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanács­kozásának előkészítésével foglalkozó bizottság budapesti ülés­szakának eredményéhez fűz kommentárt. Az ülésszak újabb csalódást okozott az imperialistáknak — hangsúlyozza a lap, majd a nemzetközi helyzet részletes elemzése összefoglalása­ként megállapítja: szükséges a nemzetközi tanácskozás össze­hívása, amelyen megvitatnák az imperializmus elleni harc fel­adatait a jelenlegi szakaszban és előmozdítanák a kommunista és munkásmozgalom és az összes antiimperialista erők egysé­gének és összefogásának­ erősödését.­­ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN, ahol az elnökválasztási harc nyomja rá bélyegét a politikai életre, a három elnök­jelöltnek a UPI hírügynökség számára adott külpolitikai prog­ramnyilatkozata volt az elmúlt napok legjelentősebb eseménye. A nyilatkozatokból ismét világosan kiolvasható az elnökségre pályázó három politikus jellegzetes állásfoglalása: Wallace szél­sőséges politikai felfogása, Humphrey gyengesége, hogy nem tud kellő mértékben elszakadni a Johnson-féle irányzattól, és Nixon koncepciója, amely a demokrata kormányzás kudarcai­ból kíván tőkét kovácsolni magának hangzatos kijelentésekkel. A Reuter egyébként ismerteti a Harris közvéleménykutató inté­zet legújabb vizsgálatának eredményét. A Washington Postban közzétett adatok szerint ma már a szavazók 40 százaléka támo­gatja Nixont, 28 százaléka Humphreyt és 14 százaléka Wal­­lace-t. Heves harcok Saigon birtoklásáért Amerikai katonák kegyetlenkedései polgári személyek ellen A dél-vietnami hadszíntér „északi frontján”, Da Nang térségében az amerikai fegy­veres erők napok óta sikerte­len hadműveletet folytatnak a Thuong Duc-i különleges ki­képzőtáborba beszorított dél­­vietnami és amerikai alakula­tok felmentésére. A gyűrűben rekedt intervenciós katonák immár tíz napja elkeseredett kísérleteket tesznek, hogy ki­jussanak a népi felszabadító fegyveres erők szorításából. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint az amerikai felmentő sereg kilenckilomé­­ternyire megközelítette a tá­bort, de hirtelen partizánosz­tagok fogták körül őket. Az amerikaiak kénytelenek vol­ta­k vadászbombázók és tüzér­ség támogatását kérni. A ha­zafiak automata fegyverekkel, páncélöklökkel és 60 millimé­ Trang Bang és Binh Chanh övezeteiben, amelyeken ke­resztül a kambodzsai határtól a főváros felé tartó stratégiai jelentőségű útvonalak halad­nak. Az amerikaiak három koncentrikus körben építették ki Saigon védelmi vonalait, de ezek közül az elsőt, az úgy­nevezett külső védelmi vona­lat a hazafiak a Tay Ninh térségében indított offenzí­­váikkal már korábban áttör­ték. Az amerikaiak most bom­bázásokkal próbálják vissza­szorítani az előrenyomuló for­radalmi néphadsereget. Kedd déli­ tudósítások sze­rint a Saigon környékén tevé­kenykedő szabadságharcos egységek szilárdan megvetet­ték lábukat a fővárostól 40 kilométernyire fekvő Trang Bang övezetében. Az amerikai légierő és a ha­terős aknavetőkkel szálltak harcba. A „déli frontszakaszon” a főváros birtoklásáért vívott diflotta viszont változatlanul hevesen támadja a Vietnami Demokratikus Köztársaság te­rületét. ütközetek során — az AFP je­lentése szerint — a gerilla­­hadsereg osztagai mindinkább megközelítik Saigont. Különö­sen élénk, a harci tevékenység Egyre újabb jelentések ér­keznek a Dél-Vietnamban ál­lomásozó amerikaiak kegyet­lenkedéseiről. Ezek az utóbbi időben olyan méreteket öltöt­ tek, hogy az amerikai hadi­­törvényszék több esetben kénytelen volt példát statuál­ni. Az UPI jelentése szerint a Da Nang városában összeült katonai bíróság­­kétévi kény­­szermunkára és lefokozásra ítélte a­z amerikai tengerész­­gyalogos hadtest egyik altiszt­jét, aki ez év május 5-én Hué közelében felakasztott egy pol­gári személyt. ENSZ: Vietnam és Közel-Kelet az általános vita középpontjában Dél-Afrikát és Rhodesiát elítélő bizottsági határozat New Yorkból jelenti a TASZSZ és AP. Az ENSZ- közgyűlés általános vitájában hétfőn este Csád, Szudán, Gö­rögország és Finnország kép­viselője szólalt fel. Tombalbaye, a Csád Köztár­saság elnöke felszólította a vi­lágszervezetet, keresse azokat a módozatokat, amelyek lehe­tővé teszik korunk legtragiku­sabb konfliktusainak felszá­molását. Ezek között említette a Vietnam elleni amerikai ag­ressziót, a nigériai polgárhábo­rút és Izrael agresszióját az arab államok ellen. Ali Abdel Rahman szudáni miniszterelnök-helyettes be­szédében sajnálattal állapítot­ta meg, hogy az ENSZ képte­len volt valóra váltani Afrika és a világ népeinek reményeit, és nem tudta megfékezni az agresszorokat a Közel-Kele­ten. Pipinelisz görög külügymi­niszter felszólalásában a cip­rusi helyzettel, a görög—török kapcsolatokkal és a közel-ke­leti válsággal foglalkozott. A fasiszta katonai junta tagja elítélte Csehszlovákia „meg­szállását” mivel­­ véleménye szerin­t „megsérti az emberi jogokat". Karjalainen finn külügymi­niszter beszédében hangsú­lyozta az ENSZ felelősségét. Az alapokmányban lefektetett elvek szigorú betartására szó­lította fel. Támogatta V Thant felhívását, hogy az Egyesült Államok szüntesse be Észak- Vietnam bombázását, és elis­meréssel szólt az ENSZ-nek a közel-keleti konfliktus rende­zésére tett erőfeszítéseiről. Vé­gül kifejezte reményét, hogy a szocialista országok fegyve­res erőit mielőbb kivonják Csehszlovákiából. Az ENSZ-közgyűlés szociá­lis, emberiességi és kulturális bizottságában hétfőn 87 sza­vazattal egy ellenében (ez Dél- Afrikáé volt), határozatot fo­gadtak el, amely elítéli Dél- Afrikát és Rhodesiát, mert ha­lálbüntetéseket alkalmaz a dél-afrikai népek szabadság­törekvésének elfojtására. James Russell Wiggins, az Egyesült Államok új állandó ENSZ-képviselője hétfőn dél­után átnyújtotta megbízóleve­lét U Thant főtitkárnak. NATO-külügyminiszterek tanácskozása New Yorkból jelenti az MTI. Csupán Izland és Portugália külügyminisztere hiányzott hétfőn este a NATO-külügy­miniszterek New York-i „mun­­kavacsorájáról”, amelyet Bush amerikai külügyminiszter adott a Waldorf-Astoriában. A nem hivatalosnak minősített ta­nácskozásra abból az alkalom­ból került sor, hogy a minisz­terek többsége az ENSZ-köz­gyűlés alkalmából a világszer­vezet székhelyén tartózkodik. Brandt nyugatnémet külügy­miniszter szintén részt vett a megbeszélésen. A miniszterek elsősorban a NATO miniszteri tanácsülésé­nek új időpontját vitatták meg. Az ülést december helyett november második felében rendezik meg Brüsszelben. Ve­zető helyet kapnak az új ter­vekben a katonai elképzelések. A New York-i tanácskozáson a hírek szerint fontos helyet kapott a kelet-európai politika, a NATO állásfoglalása a ke­let-nyugati kapcsolatok és az enyhülés kérdésében. Bush tájékoztatta kollégáit Gromiko szovjet külügyminisz­terrel folytatott vasárnapi esz­mecseréjéről. Gromiko egyéb­ként hétfőn Stewart angol kül­ügyminiszterrel is találkozott. Majd kedden találkozott Manescu román külügyminisz­terrel és megbeszélést folyta­tott Medici olasz külügymi­niszterrel is. A UPI hírügynökségnek külpolitikájáról nyilatkozott a három amerikai elnökjelölt Washingtonból jelenti a Reuter és UPI. Nixon köztár­saságpárti elnökjelölt hétfőn az UPI hírügynökség szerkesz­tői előtt tartott beszámolót né­hány külpolitikai elképzelésé­ről. Kijelentette, ha elnökké vá­lasztják, „ütőkártyául” fogja felhasználni a­ VDK ellen in­tézett részleges bombatáma­dásokat. Azt állította, hogy az Egyesült Államoknak idő előtt nem szabad kijátszania lap­jait a párizsi vietnami—ame­rikai tárgyalásokon. E félre­érthetetlenül „erőpolitikusi” megnyilatkozása után Nixon azt bizonygatta, hogy Párizs­ban igyekszik tisztes békét kötni, és erre csak ő alkalmas. Emlékeztetett arra, hogy szün­telenül bírálta a John­son-kor­­mányzatot, amely csak elfecsé­relte az Egyesült Államok katonai erejét. Törekedni fog arra, hogy Vietnamban a harc oroszlánrészét a dél-vietnami hadsereg vállalja. Igyekszik majd „kiszélesíteni a diplomá­ciai tárgykört”, olyan kérdé­sek megvitatását óhajtja napi­rendre tűzni, amelyek jelen­leg nem szerepelnek a párizsi tárgyalásokon. Humphrey alelnök, a De­mokrata Párt elnökjelöltje be­szédet mondott a UPI szer­kesztőinek és kiadóinak érte­kezletén. Ebben áttekintette az amerikai—szovjet kapcsolatok alakulását, perspektíváit, és javasolta, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió rend­szeres időközökben, legalább évente csúcsértekezleten vi­tassa meg a legfontosabb nem­­­zetközi problémákat. Humphrey kifejtette azt a véleményét, hogy a rendsze­res csúcstalálkozók alkalma­sabbnak bizonyulnának „a béke ügyében kifejtett közös és gyümölcsöző munkára ”, mint rendszertelen időközök­ben tartott megbeszélések, mert azokat mindig túl nagy várakozás előzi meg és a hír­

Next