Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)
1969-12-04 / 282. szám
M lumii' Vaih iar .. go fillér 1 E ff fi W W E ff S I: ifi 9 X*^e^282.s*an» " A HAZAFIAS NÉP FRONT LAPJA " A népfrontban megtestesült népi-nemzeti egység kiállta a történelem próbáját A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ünnepi ülése Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása 25. évfordulóján Szikrázott a téli nap a Szegeden nemrég lehullt friss havon, amikor kiszálltak a különvonatból azok a vendégek, akik az ország minden részéből, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 25 éves jubileuma alkalmából érkeztek a Tisza-parti városba. Szép volt ez a város ünnepi, havas, zúzmarás ruhájában és igazi ünneppé avatta a napot az MSZMP, a kormány és a széles tömegeket átfogó mozgalom megannyi jelenlevő képviselője, akiknek arcáról szinte leolvasható volt az emlékezés, a meghatott felidézése a két és fél évtizedes, valóban történelmi napok élményének. Feszes, keménytartású úttörők fogadták őket vörös szegfűvel, és álltak ünnepi sorfalat a vasútállomás épületénél. A Szegedi Nemzeti Színház falai előtt felsorakozott az ünneplők népes serege, hogy a szegedi szervezetek képviselőivel karöltve leleplezzék a márványtáblát, amelyen aranybetűk hirdetik: „Itt alakult meg 1944. december 3-án az ország haladó erőit hazánk demokratikus újjáépítésére tömörítő Magyar Nemzeti Függetlenségi Front." A 25 évvel ezelőtti eseményt Papp Gyula, a városi tanács vb-elnökhelyettese méltatta, majd a városi tanács nevében, dr. Biczó György vbelnök, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében pedig Kállai Gyula és Erdei Ferenc koszorúzta meg az emléktáblát. Ezután az ünneplők elfoglalták a színház széksorait. Megkezdődött az ünnepség, amelyen méltatták a nemzeti élniakarás és optimiizmus szellemét élesztő mozgalmat, amelynek rövid de kifejező mottója ez a mondat volt: „Lesz magyar újjászületés!’’ Felcsendült az ünnepi nyitány. Első hangjai szinte elemi erővel dübörögtek Vaszy Viktor karmesteri pálcája nyomán. A szétcsapódó függöny mögött az emelvény hátterét uraló hatalmas nemzetiszínű zászló redői előtt helyet foglalt az ünnepi ülés elnöksége, amelynek tagjai közül — és a nézőtér soraiban ülők közül is — számosan vettek részt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 3-án ugyanitt megtartott alakuló ülésén. Az elnökségben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, továbbá Erdei Lászlóné, dr. Ortutay Gyula és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökei, Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, valamint Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, Sípos Géza, a szegedi városi pártbizottság első titkára, Török László, a Csongrád megyei tanács vb-elnöke, dr. Biczó György, a szegedi megyei jogú városi tanács vb-elnöke és más személyiségek, néptömegek harcukban, új országépítő munkájukban igaz vezetőjükre leltek a legálissá vált Magyar Kommunista Pártban, amely mindvégig lendítő ereje volt a függetlenségi front programja megvalósításának. — „Magyarország nem volt, hanem lesz” — hirdette a program. Negyed századdal a felszabadulás után — a történelem által igazolva — nyugodtan mondhatjuk, hogy a második világháború romjaiból kiemeltük hazánkat. A felszabadulás örömet, lendületet, értelmet adott a munkának. Országunk a dolgozó tömegek cselekvő támogatásával nemcsak újjáépült, hanem egy új politikai és gazdasági rendszert, szocialista társadalmat hozott létre. Az elmúlt huszonöt esztendő ennek az új, szocialista Magyarországnak a történetét sűríti magában. Az elmúlt két évtizedben pártunk kormányzó párt lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységében állandóan támaszkodik a Hazafias Népfrontba tömörült párton kívüli dolgozók millióira. " Az elmúlt negyed század tapasztalata azt bizonyítja, hogy mindig akkor oldottuk meg jól feladatainkat, amikor helyesen alkalmaztuk a nemzeti összefogás politikáját, amikor a szocializmus építésének ügyét az egész nép ügyévé tettük — fejezte be beszédét Apró Antal. Ezután Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott: ünnepi beszédet met hadseregtől, a magyar nyilas csatlósaitól. Így szabadult fel hazánk, s így nyílt meg az útja az új világnak, a népi Magyarország felépítésének. " Apró Antal megnyitó beszéde Az ünnepi ülést Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese nyitotta meg. Bevezetőben utalt arra, hogy a felszabadulás negyedszázados évfordulójára emlékező országos ünnepségsorozat kiemelkedő eseményeként került sor a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ünnepi ülésére. A Negyed század távlatából joggal állíthatjuk, hogy a gyakorlatban jónak, időtállónak bizonyult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front által 25 évvel ezelőtt elfogadott program Magyarország demokratikus újjáépítésére. Igazolják ezt a hazánkban, végbement nagy társadalmi, gazdasági átalakulások, egész szocialista fejlődésünk. E program alapján sikerült kibontakoztatni egy széles körű népi-nemzeti összefogást, amely politikai alapját jelentette a demokratikus pártok koalíciójának. Bölcs előrelátással jelölte meg a Szegeden nyilvánosságra hozott program a felemelkedés útját és eszközeit „Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország! Mindezek ellenére a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front azt hirdeti: lesz magyar újjászületés!” „Ha a magyar nép maga veszi kezébe sorsának irányítását, akkor Magyarország megmenekülhet és újjászülethet” — idézte Apró Antal az 1944-es felhívásból. — Pártunk a felszabadult országrészeken hosszú és súlyos illegalitás évei után először itt, Szegeden lépett a dolgozó tömegek elé országépítő programjával. Akkor — a legális Kommunista Párt zászlóbontása idején — sokan meglepődtek, hogy rövid idő alatt milyen nagy erőt képvisel a Kommunista Párt, amely a falvakban, városokban, üzemekben jelentős politikai befolyásra tett szert és programját a felszabadult dolgozó tömegek mindenütt örömmel támogatták. Az akkori háborús és nehéz gazdasági, sokszor áttekinthetetlen, bonyolult politikai helyzetben is irányítani, szervezni tudta a párt az ország talpraállásáért folyó harcot. Napirendre tűzte dolgozó népünk és az ország előtt álló legalapvetőbb kérdések megoldását. A felszabadult magyar Erdei Ferenc beszéde — Huszonöt évvel ezelőtt, 1944. december 3-án ezen a helyen alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Akkor a felszabadulás drámai élménye és az új Magyarorország felépítésének a hazafiúi gerjedelme töltött el bennünket. „Lesz magyar újjászületés!’’ — hirdették a kommunisták, s ebben a szándékban egyesültek akkor a más pártbeliek és a pártonkívüli hazafiak is. — Személy szerint én október 24-én érkeztem Szegedre. Budapesten már átéltünk egy hetet a Szálasi uralom dermesztő rémnapjaiból, s a Magyar Front ösztönzésével és útmutatásával indultunk el Kunszentmiklós és Kiskunhalas felé a fronton keresztül. Drámai napok és hetek voltak azok, s átéltünk a történelem új hajnalának minden izgalmát. Kiskunhalas határában hallottuk először apátfalvai parasztember szájából, hogy „szabad földön vagyunk”, a város alatt fogtunk először kezet szovjet katonával; Szegeden tervezgettünk először a régi elvtársakkal és barátokkal, hogy miképpen kezdjük az új életet; Maroslele akkori püspöki birtokán beszéltünk először uradalmi cselédekkel arról, hogy a földet hogyan osztjuk fel. Makón régi szövetkezeti társakkal elkezdtük az igazi szövetkezeti munkát, s üzembe indítottuk a volt egykézszövetkezet konzervgyárát, hogy a Szovjet Hadsereg ellátásához járuljunk hozzá. Makón éltük meg a felszabadult nép első mozdulásait, pártot szerveztünk, Nemzeti Bizottságot alakítottunk, oroszul tanultunk és a néphatalom képviselőinek éreztük magunkat. Szegeden pedig — a Magyar Kommunista Párt Külföldi Bizottsága tagjaival találkozva —, közös akarattal a nemzeti újjászületés demokratikus összefogásának a gondolatával fogtunk hozzá a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szervezéséhez. Nagy sorsfordulónk — Megindítottuk a Délmagyarország című napilapot, mint a Függetlenségi Front szószólóját. Mi minden történt ott a szerkesztőségben! Rádión vettük a frontok eseményeiről szóló híreket, önkéntes riportereink számoltak be az új élet kezdő lépéseiről, Szegeden és vidékén; a bori rézbányából, tanyai bujdosásból és a harcok színhelyeiről jöttek egymás után elvtársak, honfitársak és barátok, s mi boldogok voltunk, hogy a bőséges termés évében étellelitallal, s az új élet megkezdésének a cselekvő munkájával fogadhattuk őket. — így értük meg 1944. december 3-át, amikor ezen a helyen kihirdettük a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakítását és országos szervezkedésének a megindítását. — Azóta 25 év telt el Éltünk a történelemadta lehetőséggel: új demokratikus népi államot építettünk fel, megalapoztuk a szocializmust és ma úgy tekinthetünk vissza az elmúlt negyedszázadra, hogy új országot építettünk fel, megvalósítottuk a nép uralmát, s a népfrontban megtestesült népi-nemzeti egység kiállta a történelem próbáját. Formájában változott a 25 év alatt, de lényegében állandósult és erősödött: a kommunisták és pártonkívüliek öszszefogását, az osztályok szövetségét valósítja meg, most már nem az ország romokból való újjáépítésére, hanem a szocializmus teljes felépítésére. Emlékezzünk most a 25 évvel ezelőtti időszakra is, az azóta eltelt történelmi korszakra is, de nézzünk előre a történelmi jövőbe is. — Maga a felszabadulás volt a nagy sorsfordulónk, erre kell elsősorban és legfőképpen emlékeznünk. A puszta tényt nagyon egyszerű szavakkal idézhetjük: 1944 szeptemberében Léptek először Magyarország földjére a felszabadító szovjet csapatok, decemberre már az ország keleti felén véget vetettek a nemzetpusztító fasiszta uralomnak és 1945. április 4-ére egész országunk területét megszabadították a hitleri né Nemzetünk új helyet foglal el a világban — De miért volt ez felszabadulás, és mi volt a felszabadító nagy élmény ebben, amire nagyon jól kell emlékeznünk nekünk, akik átéltük és részt vettünk benne, s nagyon nyomatékosan kell emlékeztetnünk azokat, akik azóta nőttek fel? — Történeti mértékkel mérve mai életünk kiindulópontja ez, s minden régi itt végződik, s minden új itt kezdődik. Tudtuk és éreztük ezt akkor is? Igen, tudtuk és éreztük, ha nem is mindenki és nem is egyértelműen. Olyan keveset tudtunk a Szovjetunióról és a szocializmusról, s annyi ijesztőt hirdettek azelőtt és akkor róla, hogy a nagy fordulat sokakból nemcsak a felszabadulás érzését váltotta ki, hanem a kétség és az aggodalom érzését is. A felszabadító és a baráti gesztusok, légiója új kilátás ablakait tárta ki, s ha aggódva és kétségekkel küzdve is, de már az első napokban az egész dolgozó nép kezdte felismerni a felszabadulás felemelő távlatait, s napról napra mindinkább a magáénak ismerte meg az elnyert szabadságot Így érezte ezt a munkásosztály és a szegényparasztság, s nem kis részben együtt érzett velük az értelmiség is. A Negyedszázad távlatában ma már tisztán és fényesen világít előttünk azoknak a nagy időknek az emléke: új fejezete kezdődött akkor nemzetünk történelmének. Azóta új korszakban élünk, megváltozott a világ körülöttünk, új ország, új nép lépett a régi helyébe, s nemzetünk új helyet foglal el a világban. Jogos öntudattal tekinthetünk tehát vissza most az ünnepi emlékezés napjaiban az elmúlt negyedszázad alatt megtett útra. 1944 őszén és telén olyan korszaka kezdődött hazánk történetének, ami történelmi méreteikben még csak kezdetén tart. És minden reményünk jogos, hogy ebben a korszakban a felszabadult nép országa, a szocialista népek közösségébe tartozó Magyarország történelme legnagyobbra törő fejezetét fogja megvalósítani. A történelmi lecke . Most, felszabadulásunk 25 éves évfordulóján, jogos öntudattal gondolhatunk új korszakunk eddigi időszakára, történelmi arányú eredményeivel is,kudarcaiból szerzett tapasztalatainkkal is, olyan korszaka ez hazánk történetének, amely megszakította az elbukások és elnyomás százados váltakozását, s most olyan jövőt ígér népünknek, hogy mindent meg tudunk valósítani, amit az előző forradalmi és reformkorszakok megkíséreltek, s ezen felül azt is teljesíteni tudjuk, amit korunkban nekünk, a ma élő nemzedéknek kell felismerni és elvégezni. — Valamikor úgy mondtuk: „élni tudtunk a szabadsággal”. Most másképpen kell mondanunk: megtanultuk az új korszak történelmi leckéjét. Megismertük a szocializmus eszméjének történelmi arculatát, felfogtuk nemzeti létünk feltételeit és távlatait, tapasztalatokat szereztünk az új trilág felépítésének és berendezésének járható és nem járható útjairól, s mind többet tudunk arról, hogy hogyan kell tervezni és építeni a szocialista termelést és kultúrát, az állami és társadalmi intézményeket. És legfőképpen: megteremtettük a szocialista népinemzeti egység alapjait, megalapoztuk társadalmunk minden osztályának és rétegének együttműködését, a közösen vállalt célért, a szocializmus megvalósításáért. Ami kezdetben csak a kommunisták és a kommunista párt ügye volt, az már nemzeti üggyé lett, s az ma is elöljáró, s az irányítás felelősségének a súlyát hordozó marxista-leninista párttal együtt halad és együtt dolgozik az egész nép túlnyomó többsége. Három döntő tényező . A múltra való visszaemlékezés csak akkor erőforrása a jövőnek is, ha nemcsak felidézzük a múlt eseményeit és hangulatát, hanem okait is kutatják annak, ami akkor és azóta történt. Felszabadulásunknak és a felszabadult ország fejlődésének három döntő tényezőjét mindenesetre fel kell ismernünk: — a szocialista Szovjetunió léte és ereje, majd a szocialista országok közössége az a legfőbb erő, ami felszabadulásunknak, majd a felszabadult ország fejlődésének az alapja; — a magyar munkásmozgalom, a magyar kommunisták pártjának a céltudatossága, megújulásra képes vezető ereje és a történelem alakulásának a megítélésében tanúsított biztonsága az a legfőbb belső erő, amely nemzeti fejlődésünket előreviszi; — és végül, de nem utolsósorban, az a titka negyedszázados fejlődésünknek, hogy a munkásosztály és a kommunisták, valamint a nemzet egyéb haladó erői: parasztok, értelmiségiek és általában minden hazafias haladó erő között tartós és szilárd szövetséget sikerült létrehozni . Ennek az utóbbinak a messzeható és előremutató megnyilvánulása volt . Ma