Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)

1969-12-04 / 282. szám

M lum­­ii' Vaih iar .. go fillér 1 E ff fi W W E ff S I: ifi 9 X*^e^282.s*an» " A HAZAFIAS NÉP FRONT LAPJA " A népfrontban megtestesült népi-nemzeti egység kiállta a történelem próbáját A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ünnepi ülése Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása 25. évfordulóján Szikrázott a téli nap a Szegeden nem­rég lehullt friss havon, amikor kiszálltak a különvonatból azok a vendégek, akik az ország minden részéből, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 25 éves jubileuma alkal­mából érkeztek a Tisza-parti városba. Szép volt ez a város ünnepi, havas, zúzmarás ruhájában és igazi ünneppé avatta a napot az MSZMP, a kormány és a széles tömege­ket átfogó mozgalom megannyi jelenlevő képviselője, akiknek arcáról szinte leolvas­ható volt az emlékezés, a meghatott felidé­zése a két és fél évtizedes, valóban törté­nelmi napok élményének. Feszes, kemény­­tartású úttörők fogadták őket vörös szegfű­vel, és álltak ünnepi sorfalat a vasútállomás épületénél. A Szegedi Nemzeti Színház falai előtt fel­sorakozott az ünneplők népes serege, hogy a szegedi szervezetek képviselőivel karöltve leleplezzék a márványtáblát, amelyen arany­­betűk hirdetik: „Itt alakult meg 1944. de­cember 3-án az ország haladó erőit hazánk demokratikus újjáépítésére tömörítő Magyar Nemzeti Függetlenségi Front." A 25 évvel ezelőtti eseményt Papp Gyula, a városi tanács vb-elnökhelyettese méltatta, majd a városi tanács nevében, dr. Biczó György vb­­elnök, a Hazafias Népfront Országos Taná­csa nevében pedig Kállai Gyula és Erdei Ferenc koszorúzta meg az emléktáblát. Ezután az ünneplők elfoglalták a színház széksorait. Megkezdődött az ünnepség, ame­lyen méltatták a nemzeti élniakarás és opti­­miizmus szellemét élesztő mozgalmat, amely­nek rövid de kifejező mottója ez a mon­dat volt: „Lesz magyar újjászületés!’’ Felcsendült az ünnepi nyitány. Első hang­jai szinte elemi erővel dübörögtek Vaszy Viktor karmesteri pálcája nyomán. A szét­csapódó függöny mögött az emelvény hát­terét uraló hatalmas nemzetiszínű zászló redői előtt helyet foglalt az ünnepi ülés elnöksége, amelynek tagjai közül — és a nézőtér soraiban ülők közül is — számosan vettek részt a Magyar Nemzeti Független­ségi Front 1944. december 3-án ugyanitt megtartott alakuló ülésén. Az elnökségben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Apró Antal, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Kisházi Ödön, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának helyettes el­nöke, továbbá Erdei Lászlóné, dr. Ortutay Gyula és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökei, Erdei Fe­renc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkár­helyettese, valamint Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, Sípos Géza, a szegedi városi pártbizottság első titkára, Török László, a Csongrád me­gyei tanács vb-elnöke, dr. Biczó György, a szegedi megyei jogú városi tanács vb-elnöke és más személyiségek, néptömegek harcukban, új or­szágépítő munkájukban igaz vezetőjükre leltek a legálissá vált Magyar Kommunista Párt­ban, amely mindvégig lendítő ereje volt a függetlenségi front programja megvalósításának. — „Magyarország nem volt, hanem lesz” — hirdette a program. Negyed századdal a felszabadulás után — a törté­nelem által igazolva — nyu­godtan mondhatjuk, hogy a második világháború romjai­ból kiemeltük hazánkat. A fel­­szabadulás örömet, lendületet, értelmet adott a mun­kának. Országunk a dolgozó tömegek cselekvő támogatásával nem­csak újjáépült, hanem egy új politikai és gazdasági rend­szert, szocialista társadalmat hozott létre. Az­ elmúlt huszon­öt esztendő ennek az új, szo­cialista Magyarországnak a történetét sűríti magában. Az elmúlt két évtizedben pártunk kormányzó párt lett. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt tevékenységében állandóan tá­maszkodik a Hazafias Nép­frontba tömörült párton kívüli dolgozók millióira. "­­ Az elmúlt negyed század tapasztalata azt bizonyítja, hogy mindig akkor oldottuk meg jól feladatainkat, amikor helyesen alkalmaztuk a nem­zeti összefogás politikáját, ami­kor a szocializmus építésének ügyét az egész nép ügyévé tet­tük — fejezte be beszédét Apró Antal. Ezután Erdei Ferenc akadé­mikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott: ünnepi beszédet met hadseregtől, a magyar­­ nyilas csatlósaitól. Így szaba­dult fel hazánk, s így nyílt­­ meg az útja az új világnak, a népi Magyarország felépí­tésének. " Apró Antal megnyitó beszéde Az ünnepi ülést Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök­­helyettese nyitotta meg. Bevezetőben utalt arra, hogy a felszabadulás negyedszáza­dos évfordulójára emlékező országos ünnepségsorozat ki­emelkedő eseményeként került sor a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának ünnepi ülé­sére. A Negyed század távlatából joggal állíthatjuk, hogy a gya­korlatban jónak, időtállónak bizonyult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front által 25 évvel ezelőtt elfogadott prog­ram Magyarország demokrati­kus újjáépítésére. Igazolják ezt a hazánkban, végbement nagy társadalmi, gazdasági átalaku­lások, egész szocialista fejlődé­sünk. E program alapján sike­rült kibontakoztatni egy széles körű népi-nemzeti összefogást, amely politikai alapját jelen­tette a demokratikus pártok koalíciójának. Bölcs előrelátás­sal jelölte meg a Szegeden nyilvánosságra hozott program a felemelkedés útját és eszkö­zeit „Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az or­szág! Mindezek ellenére a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front azt hirdeti: lesz magyar újjászületés!” „Ha a magyar nép maga veszi kezébe sorsá­nak irányítását, akkor Magyar­­ország megmenekülhet és újjá­születhet” — idézte Apró Antal az 1944-es felhívásból. — Pártunk a felszabadult országrészeken hosszú és sú­lyos illegalitás évei után elő­ször itt, Szegeden lépett a dol­gozó tömegek elé országépítő programjával. Akkor — a le­gális Kommunista Párt zászló­­bontása idején — sokan meg­lepődtek, hogy rövid idő alatt milyen nagy erőt képvisel a Kommunista Párt, amely a falvakban, városokban, üze­mekben jelentős politikai be­folyásra tett szert és program­ját a felszabadult dolgozó tö­megek mindenütt örömmel tá­mogatták. Az akk­ori háborús és nehéz gazdasági, sokszor át­tekinthetetlen, bonyolult poli­tikai helyzetben is irányítani, szervezni tudta a párt az or­szág talpraállásáért folyó har­cot. Napirendre tűzte dolgozó népünk és az ország előtt álló legalapvetőbb kérdések megol­dását. A felszabadult magyar Erdei Ferenc beszéde — Huszonöt évvel ezelőtt, 1944. december 3-án ezen a helyen alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Akkor a felszabadulás drámai élménye és az új Magyaror­­ország felépítésének a haza­fiúi gerjedelme töltött el ben­nünket. „Lesz magyar újjá­születés!’’ — hirdették a kom­munisták, s ebben a szán­dékban egyesültek akkor a más pártbeliek és a párton­­kívüli hazafiak is. — Személy szerint én októ­ber 24-én érkeztem Szegedre. Budapesten már átéltünk egy hetet a Szálasi uralom der­mesztő rémnapjaiból, s a Ma­gyar Front ösztönzésével és útmutatásával indultunk el Kunszentmiklós és Kiskunha­las felé a fronton keresztül. Drámai napok és hetek vol­tak azok, s átéltünk a törté­nelem új hajnalának minden izgalmát. Kiskunhalas határá­ban hallottuk először apátfal­­vai parasztember szájából, hogy „szabad földön va­gyunk”, a város alatt fogtunk először kezet szovjet katoná­val; Szegeden tervezgettünk először a régi elvtársakkal és barátokkal, hogy miképpen kezdjük az új életet; Maros­­lele akkori püspöki birtokán beszéltünk először uradalmi cselédekkel arról, hogy a föl­det hogyan osztjuk fel. Ma­kón régi szövetkezeti társak­kal elkezdtük az igazi szövet­kezeti munkát, s üzembe in­dítottuk a volt egykézszövet­­kezet konzervgyárát, hogy a Szovjet Hadsereg ellátásához járuljunk hozzá. Makón él­tük meg a felszabadult nép első mozdulásait, pártot szer­veztünk, Nemzeti Bizottságot alakítottunk, oroszul tanul­tunk és a néphatalom képvi­selőinek éreztük magunkat. Szegeden pedig — a Magyar Kommunista Párt Külföldi Bizottsága tagjaival találkoz­va —, közös akarattal a nem­zeti újjászületés demokratikus összefogásának a gondolatával fogtunk hozzá a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front szer­vezéséhez. Nagy sorsfordulónk — Megindítottuk a Délma­­gyarország című napilapot, mint a Függetlenségi Front szószólóját. Mi minden tör­tént ott a szerkesztőségben! Rádión vettük a frontok ese­ményeiről szóló híreket, ön­kéntes riportereink számoltak be az új élet kezdő lépéseiről, Szegeden és vidékén; a bori rézbányából, tanyai bujdosás­­ból és a harcok színhelyeiről jöttek egymás után elvtársak, honfitársak és barátok, s mi boldogok voltunk, hogy a bő­séges termés évében étellel­­itallal, s az új élet megkez­désének a cselekvő munká­jával fogadhattuk őket. — így értük meg 1944. de­cember 3-át, amikor ezen a helyen kihirdettük a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakítását és országos szervezkedésének a megindí­tását. — Azóta 25 év telt el Él­tünk a történelemadta lehető­séggel: új demokratikus népi államot építettünk fel, meg­alapoztuk a szocializmust és ma úgy tekinthetünk vissza az elmúlt negyedszázadra, hogy új országot építettünk fel, megvalósítottuk a nép ural­mát, s a népfrontban megtes­tesült népi-nemzeti egység ki­állta a történelem próbáját. Formájában változott a 25 év alatt, de lényegében állandó­sult és erősödött: a kommu­nisták és pártonkívüliek ösz­­szefogását, az osztályok szö­vetségét valósítja meg, most már nem az ország romokból való újjáépítésére, hanem a szocializmus teljes felépítésé­re.­­ Emlékezzünk most a 25 évvel ezelőtti időszakra is, az azóta eltelt történelmi kor­szakra is, de nézzünk előre a történelmi jövőbe is. — Maga a felszabadulás volt a nagy sorsfordulónk, erre kell elsősorban és legfőkép­pen emlékeznünk. A puszta tényt nagyon egyszerű sza­vakkal idézhetjük: 1944 szep­temberében Léptek először Magyarország földjére a fel­szabadító szovjet csapatok, decemberre már az ország keleti felén véget vetettek a nemzetpusztító fasiszta ura­lomnak és 1945. április 4-ére egész országunk területét megszabadították a hitleri né­ Nemzetünk új helyet foglal el a világban — De miért volt ez felsza­badulás, és mi volt a felsza­badító nagy élmény ebben, amire nagyon jól kell emlé­keznünk nekünk, akik átéltük és részt vettünk benne, s na­gyon nyomatékosan kell emlé­keztetnünk azokat, akik azóta nőttek fel? — Történeti mértékkel mér­ve mai életünk kiindulópont­ja ez, s minden régi itt vég­ződik, s minden új itt kezdő­dik. Tudtuk és éreztük ezt akkor is? Igen, tudtuk és éreztük, ha nem is mindenki és nem is egyértelműen. Olyan keveset tudtunk a Szovjetunióról és a szocializ­musról, s annyi ijesztőt hir­dettek azelőtt és akkor róla, hogy a nagy fordulat sokak­ból nemcsak a felszabadulás érzését váltotta ki, hanem­ a kétség és az aggodalom érzé­sét is. A felszabadító és a ba­ráti gesztusok, légiója új ki­látás ablakait tárta ki, s ha aggódva és kétségekkel küzd­ve is, de már az első napok­ban az egész dolgozó nép kezdte felismerni a felszaba­dulás felemelő távlatait, s napról napra mindinkább a magáénak ismerte meg az el­nyert szabadságot Így érezte ezt a munkásosztály és a szegényparasztság, s nem kis részben együtt érzett velük az értelmiség is. A Negyedszázad távlatában ma már tisztán és fényesen világít előttünk azoknak a nagy időknek az emléke: új fejezete kezdődött akkor nem­zetünk történelmének. Azóta új korszakban élünk, megvál­tozott a világ körülöttünk, új ország, új nép lépett a régi helyébe, s nemzetünk új he­lyet foglal el a világban. Jo­gos öntudattal tekinthetünk tehát vissza most az ünnepi emlékezés napjaiban az­ el­múlt negyedszázad alatt meg­tett útra. 1944 őszén és telén olyan korszaka kezdődött ha­zánk történetének, ami tör­ténelmi méreteikben még csak kezdetén tart. És minden re­ményünk jogos, hogy ebben a korszakban a felszabadult nép országa, a szocialista népek közösségébe tartozó Magyar­­ország történelme legna­gyobbra törő fejezetét fogja megvalósítani. A történelmi lecke . Most, felszabadulásunk 25 éves évfordulóján, jogos öntudattal gondolhatunk új korszakunk eddigi időszakára, történelmi arányú eredmé­nyeivel is,­­kudarcaiból szer­zett tapasztalatainkkal is, olyan korszaka ez hazánk történetének, amely megsza­kította az elbukások és el­nyomás százados váltakozását, s most olyan jövőt ígér né­pünknek, hogy mindent meg tudunk valósítani, amit az előző forradalmi és reform­korszakok megkíséreltek, s ezen felül azt is teljesíteni tudjuk, amit korunkban ne­künk, a ma élő nemzedéknek kell felismerni és elvégezni. — Valamikor úgy mondtuk: „élni tudtunk a szabadsággal”. Most másképpen kell monda­nunk: megtanultuk az új korszak történelmi leckéjét. Megismertük a szocializmus eszméjének történelmi arcu­latát, felfogtuk nemzeti létünk feltételeit és távlatait, tapasz­talatokat szereztünk az új tri­­lág felépítésének és berende­zésének járható és nem járha­tó útjairól, s mind többet tu­dunk arról, hogy hogyan kell tervezni és építeni a szocia­lista termelést és kultúrát, az állami és társadalmi intézmé­nyeket. És legfőképpen: meg­teremtettük a szocialista népi­nemzeti egység alapjait, meg­alapoztuk társadalmunk min­den osztályának és rétegének együttműködését, a közösen vállalt célért, a szocializmus megvalósításáért. Ami kezdet­ben csak a kommunisták és a kommunista párt ügye volt, az már nemzeti üggyé lett, s az ma is elöljáró, s az irá­­nyítás felelősségének a súlyát hordozó marxista-leninista párttal együtt halad és együtt dolgozik az egész nép túlnyo­mó többsége. Három döntő tényező . A múltra való visszaem­lékezés csak akkor erőforrá­sa a jövőnek is, ha nemcsak felidézzük a múlt eseményeit és hangulatát, hanem okait is kutatják annak, ami akkor és azóta történt. Felszabadu­lásunknak és a felszabadult ország fejlődésének három döntő tényezőjét mindeneset­re fel kell ismernünk: — a szocialista Szovjetunió léte és ereje, majd a szocia­lista országok közössége az a legfőbb erő, ami felszaba­dulásunknak, majd a felsza­badult ország fejlődésének az alapja; — a magyar munkásmozga­lom, a magyar kommunisták pártjának a céltudatossága, megújulásra képes vezető ere­je és a történelem alakulásá­nak a megítélésében tanúsí­tott biztonsága az a legfőbb belső erő, amely nemzeti fej­lődésünket előreviszi; — és végül, de nem utolsó­sorban, az a titka negyedszá­zados fejlődésünknek, hogy a munkásosztály és a kommu­nisták, valamint a nemzet egyéb haladó erői: parasztok, értelmiségiek és általában minden hazafias haladó erő között tartós és szilárd szö­vetséget sikerült létrehozni . Ennek az utóbbinak a messzeható és előremutató megnyilvánulása volt . Ma

Next