Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)
1969-12-04 / 282. szám
% gyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása itt Szegeden 1944. december 3-án. A magyar kommunisták háború alatti harca volt a szegedi esemény előzménye. A második világháború kezdete óta a fasizmus és a háború ellen úgy szállt síkra a kommunista párt, hogy széles nemzeti összefogást hirdetett, s munkások, parasztok és értelmiségiek szövetségét szervezte a nemzeti függetlenség és a demokratikus haladás kivívására. És ez a harc eredményes volt, már a felszabadulás előtt tömegbázist teremtett. És hogy ez nem alkalmi taktika volt, azt a felszabadulás utáni események is, a Magyar Szocialista Munkáspárt mai népfrontpolitikája is tanúsítja. Az első népfront-tömörülések — Hazánkban a népfrontmozgalom szervezett megindulása 1941-ben kezdődött. A főbb események és megnyilvánulásai a következők voltak: a Népszava karácsonyi száma 1941-ben, a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakulása 1942-ben, a Magyar Front megalakulása 1944-ben, majd ugyanakkor a Nemzeti Felszabadító Bizottság létrehozása. Mindezeket a fasizmus elleni harcban a kommunisták kezdeményezték és szervezték, de részt vettek benne a baloldali szociáldemokraták, a Kisgazdapárt haladó tagjai és a Parasztpárt képviselői is. Ezek az első népfronttömörülések részben pártszövetségként, részben a haladó erők mozgalmi szövetkezése formájában jöttek létre. Ami 1944. december 3-án történt Szegeden, az a népinemzeti egység új feltételek közt való szélesebb megvalósulása volt. A felszabadulás nyomán megújult demokratikus fejlődés útján a történelem megerősítette mindazt, amiért a kommunisták pártja küzdött szövetségben más pártbeli és pártonkívüli hazafiakkal. A szegedi újjászerveződés továbbfejlesztette és továbbvitte a Horthy-korszakban kezdett harcot. Azóta ez a politikai szövetség lett a demokratikus forradalmi vívmányok és a szocialista alapok lerakásának is, szocialista fejlődésünknek is a társadalmi-politikai bázisa. És ma is ez politikánk alapja. A történelem igazolta azt a politikát az akkori és mostani kétkedőkkel szemben. •■w Huszonöt évvel ezelőtt ezen a helyen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt népfront jellegű koalíciós pártszövetség formájában lett folytatója elődjének, a Magyar Frontnak — a szakszervezetek csatlakozásával —, amelyhez Budapest felszabadítása után a Polgári Demokrata Párt is csatlakozott. Ez a pártkoalíció társadalmi-politikai tartalmát tekintve osztályszövetség volt: dolgozó osztályok és rétegek frontja a nagybirtokos-tőkés osztállyal szemben. Ezen belül is folyt azonban osztályharc a munkásosztály és szövetségesei, valamint a koalíciós pártok egy részében is jelen levő tőkés osztályérdekek képviselői között. Ez a belső ellentét később harcokra is vezetett. Ilyen kezdetek után fejlődött ki felszabadult országunk népfrontmozgalma igen változatos szervezeti formák és többféle politikai törekvések változásain keresztül. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártok koalíciója volt az ország demokratikus átalakításának és újjáépítésének a programjával, de olyan módon, hogy a pártok külön listával indultak a két első választásokon — 1945-ben és 1947-ben —, viszont a kormány a Front koalíciós kormánya volt. Ennek megfelelően a Függetlenségi Front tulajdonképpen a pártközi értekezletek egyezkedéseiben valósult meg. A helyi politikai életben azonban kezdetben a nemzeti bizottságok valóságos népfrontszervek voltak, amelyekben kommunisták és más pártbeliek összefogása nyilvánult meg a régi hatalom bázisainak a szétverése és az új néphatalom megszervezése céljával. Lényegében ugyanilyen jellegű népi szervek voltak a földosztó bizottságok is. Ezekben a harcokban a „hol kit győz le?” kérdése a dolgozó osztályok javára dőlt el. A tőkés osztályok elvesztették pozícióikat, megerősödött a munkás-paraszt szövetség, megnövekedett a Kommunista Párt tömegbefolyása, egyesült a két munkáspárt. Az osztályharc ilyen kimenetele teremtette meg a feltételeket a szocialista átszervezés napirendre tűzésére. Mindez kihatott a népfront szervezeti formájára is. Az az álláspont jutott érvényre, amely túlhaladottnak ítélte az addigi pártkoalíciót, s ezt az osztályszövetség közvetlenebb formája váltotta fel. 1949-ben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Magyar Függetlenségi Népfronttá alakult át. Ennek az egyesült Munkáspárt — a Magyar Dolgozók Pártja — mellett a két agrárpárt, a Polgári Demokrata Párt — ez egyben megszűnésük kezdete is volt — és a különféle társadalmi szervezetek lettek a tagjai. Ez a népfrontjellegű politikai szövetség már lényegében elvesztette pártkoalíció jellegét és a munkás-paraszt szövetség lett a politikai bázisa, abban a formában, hogy az egyesült munkáspárt vezetésével szövetkeztek benne a szocialista átszervezéssel egyetértő politikai erők. Ennek megfelelően a választásokon egységes listával indult az így átszerveződött népfront, s a többi pártok tevékenysége fokozatosan meg is szűnt. Ez a népfronttömörülés azonban a személyi kultusz viszonyai között és az akkor eluralkodott dogmatizmus következtében teljesen formálissá vált, mert az egyesült munkáspárt szövetségi politikája torzulást szenvedett. 1953-ban a politikai hibák és a törvénysértések feltárása nyomán állott elő ismét olyan helyzet, amikor a népfrontmozgalom újjászerveződhetett: 1954-ben alakult meg a Hazafias Népfront, s ez év októberében tartotta első kongresszusát. Ez szintén nem pártkoalíció volt, hanem a különféle társadalmi szervezetek és egyes személyek tömörülése a Magyar Dolgozók Pártja köré a szocialista építés programja alapján. Az akkori hatalmi harcok eredményeként azonban a népfrontmozgalom nem tudott konszolidálódni, mind jellege, mind politikai alapjai tekintetében ellentétes tendenciák ütköztek össze keretei között, s olyan irányzat is érvényre jutott benne, hogy a pártonkívüliek szervezetévé, lényegében a párt ellenzékévé váljék. A reakciós erők a maguk politikai céljai szolgálatába próbálták állítani a népfrontot. Jó kudarcok ellenére is gyarapítottuk és továbbfejlesztettük ezt a népfrontpolitikát. A néphatalom kivívása megvédése és megszilárdítása, a szocialista társadalmunk fejlesztése és ezen az alapon elért nemzeti előrehaladásunk egyértelműen bizonyítják, hogy hazánkban sikeresen valósítjuk meg azt a népfrontpolitikát, amelyet a munkásosztály és pártja kezdeményezett, s amelyhez társadalmunk mind szélesebb körei csatlakoztak. A nemzeti egység politikája ez, amely a szocializmus alapjain teremti meg a munkásosztály, a parasztság, továbbá az értelmiségi és egyéb rétegek szövetségét a szocializmus teljes felépítése, hazánk békéjének és függetlenségének a védelme, nemzeti fejlődésünk fellendítése céljával. Ez a politika következetesen érvényesült az elmúlt időszakban, s ez alapon működött és fejlődött népfrontmozgalmunk. Hogy eredményes volt ez a politika, azt különösen bizonyítja, hogy nemzeti fejlődésünk nagy történelmi jelentőségű feladatait sikerült eredményesen megoldanunk. Ilyen volt elsősorban a néphatalom megvédése és megszilárdítása, továbbá a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A szocialista átszervezés nagy történelmi lépését úgy tettük meg, hogy az a termelés csökkenése nélkül valósult meg, továbbá oly módon, hogy az átszervezés után gyorsan konszolidálódott a termelőszövetkezetek nagyobb része, s a mezőgazdasági termelés a viszonylag fogyatékos anyagi-műszaki feltételek mellett — erőteljesen fellendült. Ilyen jelentőségű a gazdaságirányítás reformja is, amely növeli a gazdálkodó szervek kezdeményezését és felelősségvállalását, gyarapítja népgazdaságunk erőforrásait. Hasonló fejlődés van kibontakozóban országunk politikai életében is. A helyi hatáskörök növelése, az új választási törvény és általában az állami és társadalmi szervek önállóságának és felelősségének a növelése a főbb lépései ennek a törekvésnek. Nem kisebb jelentőségű az a fejlődési folyamat, ami a közgondolkodásban, a társadalmi légkörben végbemegy. A kritikai szellem erősödése és a bátrabb viták kibontakozása magában véve is eredmény, de még inkább ennek a tartalma, jellege. A szocialista gondolkodástól távol álló nézetek és a szocializmus korábbi fázisában megrekedt felfogások is kifejezésre jutnak közvéleményünkben, azonban ezekkel szemben mind erősebb a hangja a haladó demokratikus szocialista szemléletnek. Tudományban, irodalomban, művészetben, egész közgondolkodásunkban és a társadalmi közvéleményben tanúi vagyunk az ilyen irányú fejlődésnek. Mind többen és bátrabban gondolkoznak társadalmunk közgondjain, s egyre többen vállalják a felelősséget is azért, hogy cselekvőbben részt vegyenek a közügyek intézésében. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy oldottabb és javuló tendenciájú társadalmunk közérzete, annak ellenére és azzal együtt, hogy ilyen légkörben élesebben jelennek meg társadalmunk problémái és ellentmondásai is. De éppen ilyen társadalmi légkörben közelebb is jutunk igazi megoldásokhoz. A legfőbb mindebben az, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó folyamatában élünk, s ezt a folyamatot akarjuk a továbbiakban is előrevinni. A Hazafias Népfront IV. kongreszszusa is ennek a fejlődésnek volt egyik állomása, továbbvivő lépcsője, továbbhaladás és feljebblépés az eddig követett úton. Ugyanakkor nem kitérés a változó körülmények és az előrehaladó fejlődés nyomán jelentkező problémák és ellentmondások elől, hanem feltárásukra és megoldásukra irányuló eltökélt szándék, támaszkodva eddig szerzett tapasztalatainkra és követve eddigitoknjit alap€ÍfCÍOÉDBÍk Széles, demokratikus politikai tömegmozgalom — 1957-ben — az ellenforradalom leverése után — teremtett tiszta helyzetet a Magyar Szocialista Munkáspárt határozott állásfoglalása: a népfront nem a pártonkívüliek szervezete, nem is tömegszervezet, hanem széles demokratikus társadalmi, politikai tömegmozgalom, amely mint a népi-nemzeti egység kifejezője, összekapcsolja a tömegszervezeteket, társadalmi-kulturális szerveket, de szélesebb is e szerveknél, hatása terjedjen ki a szervezetlen hazafias tömegekre is. S ebbenaz állásfoglalásban a párt népfront politikája, szövetségi politikája jutott kifejezésre, s egyben a népfront létjogosultságának elismerése a szocializmus felépítésének időszakában. — Ez a politika vetette meg az alapját mai népfrontmozgalmunknak, s azóta ezen az alapon bontakozott ki a Hazafias Népfront tevékenysége, ez alapon tisztult fokozatosan szerepe, s ilyen jellegében vált szocialista társadalmunk állandósult intézményévé. — Bátran elmondhatjuk, hogy a negyedszázad során — a visszaesések és az ezzel a fc- Madar Nemzet Bátran tekintsünk előre — És most ez alapon kell szembenéznünk a jövő feladataival. Elegendő alapunk van ahhoz, hogy bátran tekintsünk előre és ingadozás nélkül haladjunk előre a kipróbált úton. — Jelenlegi időszakban gazdasági fejlődésünk a politikai fejlődés legfőbb frontja is. Gazdasági irányítási rendszerünk reformját sikeresen megkezdtük. Most az van soron, hogy a reformot következetesen és folyamatosan fejlesztve vigyük tovább. El kell érnünk, hogy gazdaságunk hatékonysága gyorsan és jelentősen növekedjék, javítsuk versenyképességünket a külföldi piacokon és jobban kielégítsük a hazai szükségleteket. Mindezt csak egy úton érhetjük el: gazdasági reformunk következetes végrehajtásával és ésszerű fejlesztésével. Ehhez tartozik az is, hogy tovább növeljük a szocialista vállalatok önállóságát és kezdeményezését, az egyes dolgozók jobb munkájának a növekvő honorálását, továbbá az is, hogy gazdaságirányító szerveink megtanulják a gazdaságpolitikai befolyásolás legalkalmasabb módszereit. Együttvéve azt a szocialista elvet kell jobban megvalósítani, hogy „ki-ki képességei szerint és ki-ki munkája szerint”, valamint azt, hogy a szocialista tervgazdaság előnyeit a piaci hatások érvényesítésén keresztül kell teljesebben kiaknáznunk. — A kezdet biztató, s azon múlik a további siker, hogy következetesen haladjunk tovább a megkezdett úton. Az életszínvonal szükséges és kívánatos további emelését csak termelésünk fejlesztésével, mennyiségének és hatékonyságának emelésével érhetjük el. Ez pedig több és jobb munkát, nagyobb munkafegyelmet, s egyben a korszerű tudomány és technika mind nagyobb mértékű alkalmazását, s a szaktudás emelését követeli meg. Mindennek a gazdaságpolitikai útja, a gazdaságirányítás reformjának a következetes továbbvitele, eddigi kedvező hatásainak a fokozása, és egyes kedvezőtlen hatásainak erélyes leküzdése. A szocialista demokrácia fejlesztése — A szocialista demokrácia továbbfejlesztése és teljes kibontakoztatása a másik nagy törekvésünk. Nagy lépéseket tettünk már ennek az útján is; maga a gazdaságirányítás reformja is döntő tényezője ennek. — Az 1967. évi választásokat is mint a szocialista demokrácia fejlesztésének egyik fontos történeti állomását értékelhetjük. A legfőbb jelentősége az volt, hogy állami életünkben a demokratizálás fontos lépését tettük meg. A megítélés egyértelmű: a választások sikere a bizalom általános megnyilvánulása volt a párt politikája, a Hazafias Népfront választási felhívásában kifejtett programja mellett. A választások során javult a társadalmi szervek együttműködése, növekedett a Hazafias Népfront szerepe, önállósága és kezdeményezőkészsége. Az új törvényt általános helyeslés fogadta, az általa biztosított lehetőségeket azonban még nem aknáztuk ki eléggé. Mindenesetre kiterjedt és értékes tapasztalatokat szereztünk, s e tapasztalataink a demokratizmus további kiszélesítésére, választási gyakorlatunk fejlesztésére biztatnak. — A választásokat követően megélénkült a népfront tevékenysége az újjáválasztott testületekben, az országgyűlésben és tanácsokban is, továbbá az egyéni választókerületekben végzett képviselői és tanácstagi tevékenység megszervezésében is. Most már elismertté és gyakorlattá vált, hogy a Hazafias Népfront tevékenysége az államhatalmi szervekkel kapcsolatban nemcsak a választásokra terjed ki, hanem a választások között is a választók és választottak közötti kapcsolat fenntartására és a közvetítésére az államhatalmi szervektől a választókhoz és fordítva. — A Hazafias Népfront egyik legfőbb feladata, hogy tömegpolitikai bázisa legyen az államhatalom helyi szerveinek és az eddiginél gyakrabban éljen észrevételező, bíráló és javaslattevő jogával, s a szocialista demokrácia fejlesztésének állandó tényezőjévé váljék. A szocialista demokrácia kifejlesztése azonban nem korlátozható az állami életre, szocialista társadalmunk fejlesztése sok és részben új feladatokat állít elénk társadalmunk egész kiterjedésében. Már történeti tapasztalataink és bizonyítékaink is vannak arra nézve, hogy a szocialista demokrácia tényleges megvalósítása milyen történeti fejlődés útján halad előre a társadalmi élet egyes területein. Szemünk előtt és közreműködésünkkel halad előre az a társadalmi folyamat, amely intézményeink szervezeti fejlesztését, intézményeinken belül az eljárások demokratizálását állítja előtérbe. Előrelátható, hogy a gazdaságirányítás reformja tovább erősíti a szocialista demokrácia fejlesztésének a lehetőségeit is, feltételeit is. És a bürokrácia betegsége ellen is a demokrácia szélesítése és fejlesztése a legfőbb orvosság. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésében tehát sok tennivalónk ma még aollami tevékenység terén a központi és a tanácsi szervekben ép a gazdasági életben és a társadalmi tevékenység minden területén, és nem utolsósorban az emberek gondolkodásában. És mindebben fáradozni szintén egyik fő feladatai a Hazafias Népfrontnak. A mi mai népfrontmozgalmunk őrzi is azt a nemzeti tőkét, amit a felszabadulás időszakában megalapoztunk és tovább is fejleszti azt önt és ápolja abban, hogy a nemzeti összefogás, a népi-nemzeti egység szövetségi politikáját visszük tovább. És továbbfejlesztjük abban, hogy a szocialista nemzeti egység gyarapításán és fejlesztésén fáradozunk, s a munkás-paraszt szövetséget te a többi haladó rétegekkel való szövetségét is erősítjük a szocializmus építésének e programja alapján. — Mindebben a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes és elvi alapokon nyugvó marxista—leninista politikája a szilárd alap és az elismert vezető erő. Ez a politika válságos helyzetekben te szilárdnak és rugalmasnak bizonyult és tévedések, vagy torzulások kiigazítására is volt elegendő ereje. Ez teremtett eddig is bizalmat iránta társadalmunk legszélesebb köreiben, s ennek a hitelét teremtette meg a jövőre nézve is. A 25 évvel ezelőtti eseményekre való visszaemlékezés időszakaiban él most az ország. Az évforduló eddigi eseményei azt bizonyítják, hogy jól emlékezik népünk felszabadulásának és új élete kezdetének immár történelmi eseményére. A szocialista hazaszeretet bőven buzgó forrása lett az évforduló, s a szocialista nemzeti egység történelmi értelmet nyer napjainkban társadalmunk legszélesebb köreiben. S ez egyben a mai politikánk iránti bizalomnak és a jövő iránti bizakodásnak a forrása. — A bizalomnak és a jövőnk iránti reménykedésnek ebben a légkörében emlékezünk vissza a felszabadulásra és az azóta eltelt negyedszázadra. Bizton remélhetjük: felszabadulásunkkal kezdődő korszak első 25 éve csak kezdete hazánk új történelmének. A szocialista rendszerünk továbbfejlődése és népünk alkotókészségének teljes kibontakozása lesz a nagy műve nemzeti történelmünk új korszakának, annak a kornak, amelyben mi élünk és dolgozunk, s amelyben gyermekeink élnek és folytatják a mi munkánkat. Az ünnepi beszéd után Tombácz Imre, Szeged nyugalmazott tanácselnöke, a Hazafias Népfront szegedi városi bizottságának alelnöke, dr. Biczó György, a szegedi városi tanács vb-elnöke, szólalt fel. A jubileumi megemlékezés Apró Antal zárszavával fejeződött be. Csütörtök, 1969. tweate 14 Kállai Gyula pohárköszöntője A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának 25. évfordulója alkalmából szerdán a Szegedi Nemzeti Színházban rendezett ünnepség után a Hazafias Népfront Országos Tanácsa fogadást adott az ünnepi ülés részvevői tiszteletére. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke pohárköszöntőjében a következőket mondotta: — Az ünnepi ülés befejezése után a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében szívből, szeretettel köszöntöm a baráti találkozó minden részvevőjét. A történelmi esemény jelentőségét az ünnepség előadói részletesen és kitűnően méltatták, ezekkel teljes mértékben egyetérthetünk, a városi tanács vb-elnökének felszólalása azonban felbátorít arra, hogy mindenekelőtt Szegedről szóljak néhány szót. Az ország, a nép életében minden városnak, helységnek megvan a maga történelmi útja. Szeged történelmi sorsa úgy alakult, hogy ötven évvel ezelőtt, a Magyar Tanácsköztársaság leverése után, Horthy ellenforradalmi csapatai itt bontottak zászlót, sőt vállalkozásuknak is szegedi gondolat” nevet adták. Szeged népének ehhez valóban nem volt semmi köze. Sokan vagyunk itt együtt, akik tanúsíthatjuk: Szeged lakossága akkor is a munka, a haladás, az emberi és társadalmi felemelkedés mellett állott, azért lelkesedett, polgárai azért hoztak áldozatot. Ezt a programot fogalmazták meg a szegedi nép legjobbjai, a Szegeden élt írók, közöttük Móra Ferenc, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, akiknek munkássága nemzetünk legfőbb szellemi értékei közé magasodott. — Valóban igazságot, jóvátételt lehet látni abban, hogy a felszabadított magyar területeken először itt hangzik el a megújuló ország első jelszava: „lesz magyar újjászületés!” Boldog lehet ez a város, hogy falai között született meg az új Magyarország harci programja. A mai szegedi ünnepség az egész nép és az egész ország ünnepe, mint ahogyan 1944-ben is az egész ország lakosságát lelkesítette és bátorította a Szegeden megfogalmazott program. Az ország nagy részében ugyan még dühöngött és szedte áldozatait a fasiszta terror, de ez a program bizakodást jelentett a fasiszta uralom alatt szenvedő országrésznek is. Én akkor Budapesten éltem és nagyon világosan emlékszem, ahogy amikor tudomást szereztünk a program megszületéséről, hitet, bátorságot, erőt és új elhatározásokat merítettünk belőle. A huszonöt évvel ezelőtt itt megfogalmazott programot azóta a magyar nép valóra váltotta és túl is teljesítette. Ez a program ugyanis még nem a szocializmus felépítésének programja volt, csupán a nehéz helyzetből való elindulás alapjául szolgált. E történeti távon azonban látnunk kell, hogy e program mivül a szocializmus építésének nagy feladatát sem kezdhettük volna meg. — A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében köszönetet mondok Szeged párt-, állami és társadalmi szerveinek a szívélyes, baráti fogadtatásért Ürítsük poharunkat a hazánkat felszabadító Szovjetunióra. A Szovjetunió népeire, felszabadító hadseregére, Szeged városának felvirágoztatására, lakosságának boldogulására. Az ünnepi ülésre érkezett vendégek délután különvonattal visszautaztak a fővárosba.