Magyar Nemzet, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

2 világ békéjét is fenyegeti. „Sürgős megoldásra van szük­ség, mert minden nap kése­delem csak fokozza a ve­szélyt” — mondotta. „Izrael politikája növekvő agresszivi­tást mutat és a legutóbbi időszakban attól sem riad vissza, hogy kollektív bünte­tés-szankciókat alkalmazzon az arab lakossággal szemben és bombázza a polgári la­kosságot.” A két államfő kedden foly­tatta megbeszéléseit Swissair-katasztrófa­­Arafat határozottan cáfolta a nyugati vádaskodást Ammanból jelenti a Reu­ter és az AFP. Jasszer Ara­fat, a Palesztinai gerillák ve­zetője kedden az ammani jo­gászklubban sajtóértekezletet tartott, s ezen kijelentette, hogy a jordániai kormány és a kommandók ellentéte „mú­­lékony válság” volt. Arafat nem közölt részlete­ket a válságot lezáró, vasár­nap létrejött titkos megálla­podásról, csak annyit mon­dott, hogy sikerült visszaállí­tani a február 10-e (a jor­­dán kormány biztonsági in­tézkedéseit ezen a napon hoz­­ták)­ előtti helyzetet. Arafat az egész palesztinai ellenállási mozgalom nevében szólva határozottan cáfolta, hogy a kommandó-csoportok valamelyikének is köze volna a Swissair svájci légitársaság gépének szombati katasztró­fájához. A Palesztinai Felsza­­badítási Szervezet vezetője hangoztatta, hogy a mozgalom elhatárolja magát a polgári személyek elleni merényletek­től, bárhol is történjenek azok. Az egyesített parancs­nokság hamarosan alaposan meg fogja vizsgálni a repülő­gépek elleni támadások egész problematikáját Szovjetunióbeli látogatásáról Arafat kijelentette, hogy a palesztinai forradalmárok képviselőjeként látogatott­­el a Szovjetunió baráti népéhez. Mint mondotta, a szovjet ve­zetők nagy megértést tanúsí­tottak a palesztinaiak céljai iránt Husszein jordániai király interjút adott a londoni Ti­­mes-nak. A nyilatkozatban, amely a lap keddi számában jelent meg, Husszein ismét borúlátóan nyilatkozott a kö­zel-keleti­­ helyzet kilátásairól. A Jordánia területén mű­ködő palesztinai felszabadí­tási szervezetek és a kormány viszonyáról szólva, Husszein kiemelte, hogy egyezmé­nyük nem jelenti a kormány meghátrálását „Bajkeverők­ről” beszélt az ellenállók so­raiban, de ezek — mint mon­dotta — kisebbségben vannak, az ellenállási mozgalomban részt vevő szervezetek többsé­ge támogatja őt Az arab sajtó tiltakozik Az arab országok sajtója — beleértve a Libanonban meg­jelenő jobboldali újságokat is — kedden felháborodottan kommentálták a svájci kor­mány hétfőn nyilvánosságra hozott intézkedését, amely megszigorítja az arab állam­polgárok beutazását az ország területére. A kairói Al Ahram meg­állapítja: „Erősödik a gyűlö­­letkampány az arabok ellen”. A lap azzal vádolja az Egye­sült Államokat, Izraelt, va­lamint néhány nyugati orszá­got hogy kiaknázza a Coro­­nado-gép katasztrófáját és felszítja az arabok elleni gyűlöletet. Bő teret szentel a lap a világ különböző részein tapasztalható megnyilatkozá­soknak és bírálja a brit saj­tót, amely „cionista körök be­folyására megkísérli a pa­lesztinai ellenállási mozgalom­ra hárítani a felelősséget a légiszerencsétlenség miatt”. Közel-keleti járatok, bojkottja Londonban Azoknak a légitársaságok­nak a képviselői, amelyek kapcsolatban állnak a lon­doni polgári repülőtérrel, kedden délelőtt a brit fővá­rosban ülést tartottak zárt aj­tók mögött, hogy megtárgyal­ják, milyen intézkedéseket te­gyenek a Swissair Coronado­­gépének katasztrófája és az osztrák­­ légitársaság gépén bekövetkezett robbanás után. Ezzel egyidejűleg jelentette Londonból a Reuter és az AFP hírügynökség, hogy a heathrowi repülőtér földi alkalmazottai bejelentették: nem dolgoznak egyetlen kö­zel-keleti légijárat gépével, il­letve rakományával sem. A felsorolt légitársaságok nagy többsége arab országé, de a listán szerepel az izraeli El Al, valamint az ugyancsak nem arab Irán Air vállalat is. Izrael különben hatalmas propagandahadjáratot és dip­lomáciai kampányt folytat. A Tel Aviv-i ultrák katonai megtorló intézkedéseket kö­vetelnek. Golda Meir hétfői beszédének ismertetésére visz­­szatérve, a Reuter tudósítója kiemeli, hogy a miniszterel­nök-asszony valamiféle szank­ciókat sürgetett azok ellen az országok ellen is, amelyek területén palesztinai felsza­­badítási szervezetek működ­nek. Az angol hírügynökség burkolt fenyegetésként érté­keli Golda Meir beszédének azt a mondatát, hogy Izrael szeretné, ha minden közel­­keleti ország repülőgépei za­vartalanul közlekednének, de abba nem egyezik bele, hogy Izrael gépei ne repülhessenek biztonságosan. A Fehér Házban megkezdődtek Pompidou és Nixon tanácskozásai Kis Csaba, az MTI tudósító­ja jelenti Washingtonból. Ni­xon elnök katonai díszpamipá­val, ünnepélyes keretek között fogadta kedden Washington­ban Pompidou francia elnököt, aki első hivatalos látogatására érkezett az Egyesült Államok­ba. A Fehér Ház másik olda­lán ugyanakkor amerikai zsi­dó szervezetek képviselői tün­tettek Pompidou ellen, akit amiatt támadnak, hogy Fran­ciaország sugárhajtású vadász­gépeket ad el Líbiának. A francia elnök már hétfőn megérkezett az amerikai fő­városba, ahol Nixon képvise­letében Agnew alelnök fogad­ta­ a repülőteret. Pompidou az éjszakát a Camp David-i elnö­ki nyaralóban töltötte és ked­den helikopteren érkezett a Fehér Házhoz, ahol Nixon, Agnew, Rogers külügyminisz­ter és az amerikai kormány számos más tagja köszöntötte. Az ünnepélyes fogadtatás után a két elnök azonnal meg­kezdte tárgyalásait. A több mint egyórás első megbeszélés után Pompidou részt vett az országos sajtóklub ebédjén és válaszait az újságírók kérdé­seire látogatásával és Francia­­ország politikájával kapcsolat­ban. Este a francia elnök tisz­teletére Nixon díszvacsorát adott a Fehér Házban. Nixon elnök hangsúlyozot­tan udvarias és meleg fogad­tatásban részesítette francia kollégáját. A két elnök rövid beszédet mondott. Mind Nixon, mind Pompidou hangsúlyozta a tárgyalások fontosságát, és azt, hogy nyílt és őszinte esz­mecserére számítanak a meg­beszélések során. A laoszi hazafias erők katonai sikerei A Patet Lao rádiója kedden jelentést adott ki a Kőedény­síkságon február 15-e és 19-e között lefolytatott hadművele­tekről. Eszerint a laoszi haza­fias erők február 15-én és­­ 16-án a kormány­csapatok tíz állását foglalták el. Február 18-ára virradóan a Patat Lao fegyveres erői tá­madást intéztek a Kőedény­síkságtól mintegy ötven kilo­méterre délre levő Long Chent ellen. Ezenkívül támadást in­téztek Xieng Khouang vidé­kén több ellenséges állás el­len. A hazafias erők február 18-án erőteljes támadást in­téztek a Kőedény-síkság repü­lőtere ellen, február 19-én pe­dig elfoglalták a kormánycsa­patok Xieng Khouangtól hét kilométerre északra levő egyik állását —Mafflrímzet - Nagygyűlés Prágában Husák beszéde a februári évfordulón Flesch István, az MTI tudó­sítója jelenti Prágából. A prá­gai Óváros téren kedd délután a párt és kormány vezetőinek jelenlétében a fővárosi dolgo­zók képviselői, valamint a né­pi milícia, a nemzetbiztonsági testület és a néphadsereg egy­ségei ünnepi felvonulást és nagygyűlést tartottak abból az alkalomból, hogy 22­ évvel ez­előtt a szocialista erők meg­hiúsították a burzsoázia puccs­kísérletét és megszilárdították a néphatalmat. A nagygyűlésen Gustáv Hu­sák, a CSKP KB első titkára mondott ünnepi beszédet. Pár­huzamot vont az 1948-as és 1968-as politikai események között, s megállapította, hogy mindkét esetben osztályharc folyt a szocializmusért, a munkásosztály hatalmáért és az ország külpolitikai irány­vonaláért. Husák hangsúlyozta: az 1948-as és 1968-as emigránsok jelenleg mélységes egyetértés­ben szidalmazzák a csehszlo­vák államot, a pártot és a né­pet. A nyugati propagandának arra az állítására válaszolva, hogy Csehszlovákiában politi­kai pereket készítenek elő, Hu­sák kijelentette: „Már több­ször hangoztattuk és most megismételjük, hogy nem enge­dünk meg semmiféle kiagyalt koncepciós per megrendezését, ám engedünk törvénysértése­ket Ám a munkásosztály ha­talmának, a forradalmi vív­mányoknak és a szocializmus­nak a védelmében felhaszná­lunk minden törvényes esz­közt.” Husák a fasizmus alól tör­tént felszabadulás jelentőségé­nek méltatása után kitért Csehszlovákia és az NSZK vi­szonyára. „Az NSZK kormány­körei harminc évvel a mün­cheni döntés után mindmáig képtelennek bizonyultak arra, hogy helyrehozzák a mün­cheni egyezménnyel, az ország megszállásával és a háborús bűntettekkel Csehszlovákiának okozott károkat Most Bonn­ból jelét adják, hogy hajlan­dók magatartásuk bizonyos megváltoztatására. A magunk részéről kijelentettük, hogy örömmel fogadjuk az európai országok közötti kapcsolatok rendezését, s ugyanúgy üdvö­zöljük az NSZK és Csehszlo­vákia viszonyának rendezésére irányuló törekvéseket. Az el­hangzott szavak után azonban a bonni kormánytól konkrét tetteket várunk”. A CSKP és a csehszlovák kormány minden erőfeszítése arra irányul, hogy Európában és­ mindenütt másutt megszi­lárduljon a béke és a kollektív biztonság. Jó kapcsolatokat kí­vánunk kiépíteni minden szomszédos állammal. De erről csak a kölcsönös egyenjogúság alapján és a második világhá­ború következményeinek tisz­teletben tartásával vagyunk hajlandók tárgyalni — hang­súlyozta Husák. Beszédének végén a párt el­ső titkára rámutatott arra, hogy a politikai hatalomért ví­vott harc sikeres befejezése után türelmes magatartást kell tanúsítani a megtévedtek meg­nyerése érdekében. „Nem le­szünk bosszúállók, nem kívá­nunk valamiféle revansot ven­ni, de felelősségre vonjuk azo­kat, akik tudatosa­n a szocia­lista rend szétbomlasztására törekedtek.” Elérkezett annak az ideje is — mondotta —, hogy az értel­miség határozott választ ad­jon: kivel szándékozik halad­ni. A dolgozó néppel, ellene, vagy a kivárás álláspontjára helyezkedik? Meggyőződésünk, hogy az értelmiség minden ré­tegének nyíltan támogatnia kell a szocialista úton haladó munkásosztályt. A néppel, a nemzettel kell haladnia és sen­kivel mással — fejezte be be­szédét Gustáv Husák. Csehszlovák emigránsok megfosztása állampolgárságuktól Prágából jelenti a CTK. A cseh belügyminisztérium, ked­den közzétett közleménye sze­rint a Cseh Nemzeti Tanács elnöksége az alábbi személye­ket fosztotta meg a cseh ál­lampolgárságtól: Jiri Pelikánt, amiért 1969 szeptemberében törvényel­lenesen elhagyta Csehszlovákia területét, Lon­donban nyilatkozatot adott ki, hogy nem hajlandó visszatér­ni hazájába és külföldön tanú­sított magatartásával kárt okoz Csehszlovákia érdekeinek. O­takar Rambouskát, amiért 1968 szeptemberében törvény­ellenesen elhagyta Csehszlo­vákia területét és külföldön tartózkodik; Iván Svitakot és Óta Síkot, amiért külföldön tartózkodnak és magatartásuk­kal kárt okoznak a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság ér­dekeinek. Ítélet a varsói diverziós csoport perében Varsóból jelenti az MTI. A varsói vajdasági bíróság ked­den délután ítéletet hirdetett Maciej Kozlowski és négy tár­sa politikai diverziós csoport­jának perében. A bíróság Ma­ciej Kozlowskit négy és fél­évi, Jakub Karpinskit négy­, Krzysztof Szymborskit és Ma­ria Tworkowskát három és fél ,három és fél, Maria Szpa­­kowskát pedig háromévi bör­tönbüntetésre ítélte. A bíró­ság, tekintettel arra, hogy a vádlottak már tavaly letartóz­tatásban voltak, valameny­­nyiükre vonatkoztatta a len­gyel államtanács 1969 júniusi amnesztiarendeletét, s így az elítélteknek csak büntetésük kétharmadát kell letölteniük. Twarkowska esetében a bíró­ság egyéb enyhítő körülménye­ket is figyelembe vett, s a vád­lott 21 hónapot tölt majd bör­tönben. A perben beigazolódott, hogy Kozlowski és társai Lengyel­­országból államtitkokat képező politikai és gazdasági jelenté­seket juttattak el Jerzy Gied­­royd­nak, a párizsi „Lengyel Irodalmi Intézet” igazgatójá­nak, a Kultúra című, lengyel nyelvű, emigránsok által szer­kesztett folyóirat főszerkesztő­jének. Egyidejűleg Lengyelor­szágban illegálisan terjesztet­ték az említett szerkesztőség állam- és népellenes kiadvá­nyait. Együttműködtek más nyugati diverziós központok­kal­­ is. Parlamenti vita Londonban a közös piaci csatlakozásról Sugár András, az MTI tudó­sítója jelenti Londonból. A brit alsóház kedden megkezd­te a közös piaci tagság kétna­pos vitáját, amelyben Wilson miniszterelnök és Heath ellen­zéki vezér is részt vesz. Stewart külügyminiszter be­szédében kijelentette, hogy ha nem sikerül ésszerű feltételek­ben megegyezni, akkor Nagy- Britannia nem csatlakozik az Európai Gazdasági Közösség­hez. Stewart erőteljesen cáfol­ta a brit sajtóban napvilágot látott jelentéseket, melyek sze­rint a kormány a „Fehér Könyvben” azért tette közzé a belépés várható költségeit, mert szeretné visszavonni ko­rábbi belépési kérelmét. A konzervatív ellenzék ré­széről Maudling helyettes párt­vezér szólalt fel és hangoztat­ta: „rendkívül kiábrándító” a Fehér Könyv. Londonban egyébként beje­lentették, hogy George Thom­son, európai ügyekkel foglal­kozó külügyminiszter-helyettes márciusban Brüsszelbe, Lu­xemburgba, Hágába és Bonn­­ba látogat, ahol folytatja a belépési tárgyalások előkészí­tését. ­ Öngyilkos lett cellájában Dutschke merénylője Nyugat-Berlinből jelenti a DPA. Kedden hajnalban hol­tan találták nyugat-berlini cel­lájában Josef Bachmannt, aki 1968 áprilisában sikertelen merényletet hajtott végre Ru­di Dutschke, az ismert diák­vezető ellen. A nyugat-berlini rendőrség közlése szerint Bachmann egy műanyagzacs­kót húzott a fejére és a hely­színre siető orvosok már csak a fulladás okozta halált tud­ták megállapítani. A 25 éves Bachmannt emberölési kísérle­tért 1969 márciusában egy nyugat-berlini esküdtszék hét­évi börtön­büntetésre ítélte. Szerda, 1970. február . ­mi­ a hírek mögött van FÜGGETLENSÉG VAGY ŐRSÉGVÁLTÁS GUAYANÁBAN? Guayana volt angol gyarmat hétfőtől köztársaság lett. Bár már több mint három eszten­deje, 1966. május 26-án hiva­talosan elnyerte függetlensé­gét, a brit főkormányzó csak most, a köztársaság kikiáltása­kor távozott Nagy-Britannniá­ba. Dél-Amerika északkeleti partján fekvő három volt gyarmati terület: brit, holland és francia­ Guayana közül így látszatra, a legteljesebb füg­getlenséget az angol rész vív­ta ki. Suriname, a Holland Ki­rályság autonóm területe, francia Guayana pedig az európai „anyaország” tengeren túli megyéje marad­t. Ugyan­akkor a most kikiáltott köz­társaság függetlensége is csak látszólagos. Miközben Guayana 1950 óta fokozatosan haladt a függet­lenség megszerzése felé, újabb és újabb szálakat szakított meg Londonnal, a 215 000 négyzet­­kilométer területű és mind­össze 700 000 lakosú országot Washington kezdte bevonni érdekszférájába. Az „őrségváltás” előkészíté­se éles belpolitikai harc köze­pette ment végbe. Az 1950-ben alakult Népi Haladó Párt, amelynek fő célkitűzése a brit gyarmati uralom felszámolása volt, kezdetben valamennyi helyi politikai erőt tömörített. A kolondalizmus elleni harc­ban elért sikerekkel párhuza­mosan azonban a párt megosz­lott. Az egyértelműen antiim­­perialista célkitűzéseket han­goztató Cheddi Jagannal szemben az ország másik ve­zető politikusa, Forbes Bum­­ham létrehozta saját pártját, a Népi Nemzeti Kongresszust. Bumham­ egészen 1964-ig csak másodlagos szerepet tudott be­tölteni, akkor azonban angol és amerikai támogatással a vá­lasztásokon — szövetségre lép­ve a konzervatív Egyesült Érő Pártjával — megtörték Jagan nyolcesztendős miniszterelnöki hatalmát. A változást elsősor­ban az amerikai érdekek sür­gették, hiszen ekkor már Ja­­gant „Latin- Ameri­ka második Castrójaként” emlegették. Az 1968-as decemberi vá­lasztások idején a Die Welt már egyértelműen azt írta, hogy az eredmény jobban ér­dekelte Washingtont, mint a volt gazdát, Londont. A Népi Nemzeti Kongresszus erősen vitatható körülmények között néhány ezer szavazattal par­lamenti többséghez jutott. Ez­zel reális közelség­be került Guayana teljes függetlenségé­nek deklarálása, amennyiben az Egyesült Államok politikai köreiben azt hangoztatták, hogy Bucham sikere biztosí­tékot jelent a konszolidációra. A haladó erők háttérbe szorí­tásával, és így az erőszakosan létrehozott belpolitikai „csend” biztosításával, Washington nemcsak a politikai irányítást vette át Londontól, hanem fo­kozatosan kiterjeszti gazdasági hatalmát is Guayanában. A gazdag bau­­xitlelőhelyeket a Mellon-cso­­porthoz tartozó Alumínium Co. of America (Alcoa) hasz­nálja ki, és a cukornádültet­­vények jelentős része is angol kézből az észak-amerikaiak­hoz került. Guayana függetlenségét azonban nemcsak a washing­toni behatolás fenyegeti, ha­nem Venezuela is. A két or­szág viszonyát évek óta határ­incidensek teszik feszültté. A venezuelai hadsereg 1968 jú­liusában a Cuyumi folyón el­foglalt több szigetet, majd ta­valy januárban valóságos fel­kelést provokált ki a határ­menti területeken. A caracasi kormány az összetűzésekért mindig Guayanát tette felelős­sé. Mégha ez így is van, akkor is megkérdőjelezi Venezuela tárgyalási készségének realitá­sát az a tény, hogy a 215 000 négyzetkilométeres területből 130 000 négyzetkilométert, azaz Guayanának nagyobb részét igényli. A néhány napos köztársaság jövője „két tűz közé” került Valószínűleg Bumham tovább kívánja erősíteni a Washing­tonhoz fűződő szálakat hogy így szerezzen támogatást a venezuelai területi követelé­sekkel szemben. L. Gy. VILÁGGAZDASÁG Nyugat-európai „kihívás" A nemrégiben politikai pá­lyára lépett, kitűnő francia új­ságíró, Servan­ Schreiber köny­ve nyomán fogalommá vált már az „amerikai kihívás­", ami a nemzetközi gazdasági viszonyokban az Egyesült Ál­lamok túlsúlyát, csaknem ural­kodó szerepét jelzi — Nyugat- Európával szemben. Az ame­rikai fölény a többi között ab­ban mutatkozik meg, hogy az ország vállalatai igen fontos pozíciókhoz jutottak a nyu­gat-európai piacokon, éppen a legfontosabbnak mondható iparágakban, így a számító­gép- és autógyártásban, vala­mint a vegyiparban tevékeny­kednek sok sikerrel és profit­tal. Ismert ez a folyamat ám lassan kezdenek kibontakozni egy ellentétes előjelű gazdasá­gi jelenség körvonalai is. Ért­hető, hogy csupán fokozatosan, hiszen az amerikai fölény alapja a fejlettebb technika, technológia, és a különbség hosszantartó fejlődés eredmé­nye. Az ellentétes folyamat megnyilvánulásai közé tarto­zik, hogy —­ amint a brit Guardian hírül adta — nö­vekszik azoknak a nyugat­európai vállalatoknak a szá­ma, amelyek figyelmüket az Egyesült Államok felé fordít­ják. Túlzás lenne persze eb­ből valamiféle „arccal Ameri­ka felé” jelszóra következtet­ni, de az kétségtelen, hogy a legutóbbi időben több cég mu­tatott ilyen irányú érdeklődést Példaként említjük, hogy a British Petroleum végül is be­bocsátást nyert — némi kö­télhúzás után — az amerikai olajpiacra, s a nyugatnémet Siemens is az eddiginél lénye­gesen szélesebbre szeretné tár­ni az ajtót amerikai­ tevékeny­sége előtt Hogy mindezt túlérteketni nem szabad, arra két szám­adat figyelmeztet: amerikai vállalatok külföldön 65 mil­liárd dollár aktívával rendel­keznek, ellenben a külföldi cégek (s közöttük elsődlegesen a nyugat-európaiak) az Egye­sült Államokban ennek mind­össze hatodrészével (tizenegy­­milliárd dollárral) dicseked­hetnek. Bár az adatok — mint jeleztük — túlterjednek az Egyesült Államok és Nyugat- Európa viszonylatain, mégis az arányok többé-kevésbé eb­ből a szempontból is hívei­ tükrözik a valóságot A Közös Piac egyik bizott­ságában olyan tervet készíte­nek elő, amely megkönnyíti a közösségi cégek egyesülését. Ennek célja éppen az lenne, hogy „több, világméretekben is kereskedni tudó vállalkozás legyen, egyensúly jöjjön létre a „hatok” és Amerika ipara között.” „A program nem amerika­­ellenes” — hangsúlyozta nyo­matékosan a bizottság egyik vezetője, Guido Colonna. Azt azonban éreztette, hogy nem nézték túlzottan jó szemmel az amerikai mammut-kompu­­ter cég a Westinghouse Elect­ric Corporation egyik legutób­bi akcióját, amellyel bekebele­zett egy belga vállalatot. „Az ilyen esetekben — mondotta — az a célunk, hogy az euró­pai vállalkozásoknak nagyobb lehetőségeket kínáljunk, mint az amerikaiak.” Kilátásba he­lyezte, hogy a „hatok” cégei támogatást kaphatnak a jövő­ben abban az esetben, ha egy­más között kötnek „házasságo­kat”, s nem- amerikai vállala­tokkal társulnak. Mindez va­lószínűleg arra vezet, hogy a nyugat-európai nagyvállalatok a jövőben versenyképesebbek lesznek, mint eddig, KE­X I

Next