Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

% zölték, hogy negyven Palesz­tinai gerilla szombat hajnal­ban elrabolta bejrúti szállodá­jából dr. Abdel Szalam Mad­­zsali volt jordániai minisztert, Madzsali tábornagy, katonai főkormányzó unokaöccsét, aki a jordániai harcok első nap­jaiban érkezett Libanonba. A gerillák feleségével és két gyermekével együtt egy gép­kocsin hurcolták el, miután el­vágták a szállodába vezető te­lefonvonalakat. A tűzszünet után A tűzszünet Ammanban csökkentette ugyan a harcok hevességét, de a harcok még korántsem értek véget — je­lentik a nyugati hírügynöksé­gek. Szombat délután a Dzse­­bel Amman városrészben he­ves lövöldözés kezdődött a partizánok és a hadsereg egy­ségei között A negyedben emelkedő Husszein-szálló több találatot kapott és egyik eme­lete kigyulladt A tűzharc 35 percig tartott A Reuter Bejrútból jelenti, hogy a Palesztinai partizánok nyolcórai fogva tartás után szombat délután szabadon bo­csátották Abdel Szalam Mad­­zsalit, Jordánia katonai fő­kormányzójának unokaöccsét. Abdel Szalam Madzsali isme­retlen helyre távozott A Palesztinai ellenállási szervezetek központi bizottsá­gának rádióadója megjegyzé­seket fűzött az Ammanban megalakult új kormány össze­tételéhez. Hangoztatta, hogy az új kormány létrejötte semmi­ben sem módosítja a paleszti­­naiak álláspontját és nem be­folyásolja a jordániai helyze­tet, mert nem változott a ki­rályi rendszer és Husszein to­vábbra is hatalmon maradt Az Iraki KP és a Baath-párt A Pravda beszámolója a kongresszusról Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Pravda szombati számában beszámol az Iraki Kommunis­ta Párt II. kongresszusáról, amely meghallgatta és megvi­tatta Aziz Mohammednek, az Iraki Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak beszámolóját és elfogadta az új pártprogramot. A kongresszus egyhangúlag támogatta a kommunista és munkáspártok 1969-ben meg­tartott nemzetközi értekezleté­nek határozatait és kiemelte azok fontosságát a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének megerősítése szempont­jából. Nagy figyelmet szentelnek a kongresszuson annak a harc­nak, amelyet az arab népek vívnak az imperializmus és az izraeli agresszió ellen, az ag­resszió következményeinek fel­számolásáért, az arab államok területi épségének és az arab népek, beleértve a Palesztinai arab nép törvényes jogainak helyreállításáért. A kongresz­­szus támogatásáról biztosítot­ta az arab államoknak a kö­zel-keleti válság politikai ren­dezésére irányuló akcióit. Fel­hívta a felszabadult arab or­szágokat, hogy küzdjék le a köztük levő ellentéteket és erősítsék az egységet és a szo­lidaritást az izraeli agresszió és a mögötte álló imperialista és reakciós erők ellen vívott küzdelemben. Az iraki kommunisták sok­oldalúan elemezték azt a poli­tikai és társadalmi fejlődést, amely az utóbbi­­három évben végbement Irakban. A beszá­moló egyebek között rámutat: a Baath-párt vezette jelenlegi rendszer külpolitikai téren, egészében antiimperialista, a köztársaság nemzeti függet­lenségének megszilárdítására irányuló politikát követ. A je­lenlegi kormány egy sor pozi­tív intézkedést hozott, mint például a földreformról, a munkások társadalom- és nyugdíjbiztosításáról szóló tör­vény, valamint a munkatör­vény. Nagy elismeréssel nyi­latkozott a kongresszus a kurd­ probléma békés megol­dását célzó egyezményről. A beszámoló azt is leszögezi, hogy a kormány az arab szo­lidaritás megszilárdításának útjára lépett, valamint, hogy szélesíti és erősíti az együtt­működést a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Kosziéin fogadta Schillert Moszkvából jelenti a TASZSZ­ Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke szombaton a Kremlben fogadta Karl Schillert, az NSZK gazdaságügyi miniszte­rét, aki a Szovjetunió külke­reskedelmi miniszterének meghívására tartózkodik Moszkvában. Mint hivatalosan közölték, Alekszej Koszigin és Karl Schiller a találkozó során szá­mos olyan kérdést érintett, am­ely a Szovjetunió és a Né­m­et Szövetségi Köztársaság gazdasági kapcsolatainak fej­lesztési lehetőségeivel függ össze. Koszigin és Schiller megbe­szélése két óra hosszat tartott. A lengyel-nyugatnémet megbeszélések Bonnban és Varsóban folytatódnak Seheel New Yorkban Winiewicz külügyminiszter-helyettessel tárgyalt New Yorkból jelenti a DPA. Walter Seheel nyugatnémet külügyminiszter pénteken New Yorkban több mint egyórás megbeszélést folytatott Józef Winiewicz lengyel külügymi­niszter-helyettessel. Az eszme­csere során megállapodtak a nyugatnémet—lengyel tárgya­lások további időpontjában. A megbeszéléseket — mint a nyugatnémet külügyminiszté­rium szóvivője közölte — ok­tóber 5-én külügyminiszter­helyettesi szinten tartják Bonnban és amennyiben a ta­nácskozások­­ eredményesek, november elején Varsóban folytatják azokat. A nyugatné­met küldöttséget ekkor Seheel külügyminiszter vezeti majd. A pénteki megbeszélésen — tájékozott nyugatnémet körök közlése szerint — „hasznos eszmecserét” folytattak a két országot érintő kérdésektől kezdve nemzetközi problémá­kig bezárólag. Így egyebek kö­zött szó volt a közel-keleti helyzetről és az európai biz­tonsági értekezlet kérdéseiről. A lengyel—nyugatnémet ta­nácskozást megelőzően Leheel a külföldi újságírók New York-i sajtóebédjén tett nyi­latkozatában kijelentette, Len­gyelországnak joga van arra, hogy nemzetközileg biztosított határok között éljen. Az NSZK tiszteletben tartja az Odera— Neisse-vonalat, mint Lengyel­­ország nyugati határát, ugyan­akkor azonban azt kívánja, hogy békeszerződé­s erősítse meg e határvonalat. Egy nyugatnémet szóvivő kijelentette, Seheel közölte lengyel kollégájával, hogy „a tehető legszélesebb körű” egyezményt kívánja kötni Len­gyelországgal. * Varsóból jelenti az MTI: Lengyelországi látogatáson tartózkodik Richard von Weiz­­saecker, a nyugatnémet CDU parlamenti képviselője, a Bun­destag külügyi bizottsági tagja, ismert evangélikus személyi­ség. Weizsaecker „Az NSZK he­lye Európában” címmel elő­adást tartott a lengyel nemzet­közi politikai intézetben, majd találkozott és hosszabb beszél­getést folytatott Adam Will­­mann lengyel külügyminisz­ter-helyettessel. Svéd választások Stockholmból jelenti a UPS. A svédországi választások vég­leges eredményei hétfőre vár­hatók. Az eddigi összesítések alapján megállapítható, hogy a szociáldemokrata párt — bár néhány mandátumot vesztett — mégis az ország kormányzó pártja marad. A 700 000 postán beküldött szavazatból péntek estig 220 ezret számoltak össze, azaz 28 választókörzet közül 13-nak az eredményei ismeretesek. NATO-hadgyakorlat Oslóból jelenti a TASZSZ. Szombaton befejeződött a NA­TO „Északi esküvő” fedőnevű haditengerészeti gyakorlata, amely majdnem két hétig tar­tott Anglia, az Egyesült Álla­mok, Norvégia, az NSZK, Dá­nia s több más ország hadi­flottájához és légierőihez tar­tozó egységek részvételével. Madar Nemzet Dél-Vietnamban viszonylagos nyugalom, Kambodzsában harcok Hírügynökségi jelentések szerint a dél-vietnami had­színtéren pénteken viszonyla­gos nyugalom volt. Csak az ország északi részében, főleg Thua Thien tartományban, a demilitarizált övezettel délre voltak harcok. A szabadságharcosok 11 amerikai és dél-vietnami heli­koptert találtak el, ezek közül hat lezuhant — közölte a sai­­goni amerikai parancsnokság. Tran Van Lám dél-vietnami külügyminiszter, aki kéthetes látogatásáról pénteken tért vissza az Egyesült Államokból, újságírók előtt kijelentette, a kormány azt tanácsolja Ky alelnöknek, halassza el tervbe vett washingtoni látogatását A Lon Nol-rendszer csapa­tai kéthetes véres harcok után visszafoglalták a partizánoktól Tang Kauk városát, Phnom Penhtől 83 kilométernyire északra. Meglepetésükre nem ütköztek számottevő ellenál­lásba, a szabadságharcosok taktikai okokból már koráb­ban kivonultak a városból. A Phnom Penh-i kormány szóvivője kijelentette, hogy noha a két hét óta tartó csa­tározások jelentős embervesz­teséggel jártak, a város visz­­szafoglalása „lélektanilag igen jelentős, mert a k­ormánycsa­­patok az utóbbi hat hónapban lényegében állandóan védeke­zésbe szorultak. Tüntetések várják N­ixont Olaszországban Az amerikai elnök ma érkezik S Rómába Rómából jelenti az MTI. Nixon amerikai elnök vasár­nap érkezik Olaszországba. A Nixon-látogatás programjáról kiadott közlemény hangsú­lyozza, hogy az Egyesült Álla­mok elnöke olaszországi láto­gatása idején kizárólag heli­kopterrel közlekedik majd. Ni­xon Rómában megbeszélést folytat Saragat köztársasági elnökkel, Colombo miniszter­­elnökkel és Moro külügymi­niszterrel, majd részt vesz a 6. amerikai flotta Nápoly tér­ségében rendezendő díszszem­léjén. Olaszország egész területén széles körű tiltakozó mozgal­mat váltott ki a küszöbönálló Nixon-látogatás. Olaszország kisebb-nagyobb városaiban egymást követik a különböző népi tiltakozó tüntetések, még­pedig „Nixon, ne számíts Olaszországra” jelszóval. Így például pénteken este Livor­­nóban több ezer ember tünte­tett a palesztinai ellenállási mozgalom iránti szolidaritás jegyében. Pisában ifjú kom­munisták, továbbá szocialis­ták, a PSZUP-hoz és a Keresz­ténydemokrata Párt balszár­nyához tartozó tüntetők ítél­ték el az amerikaiak csendőr­szerepét és azt a körülményt, hogy Olaszország alárendelt szerepet tölt be a nemzetközi politikában. Párizsból jelenti az MTI. Szombaton délelőtt repülőgé­pen Párizsba érkezett Henry Kissinger, Nixon elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója. Kis­singer­ megérkezése után talál­kozott Bruce nagykövettel, a vietnami tárgyalásokon részt vevő amerikai delegáció veze­tőjével és helyettesével, Philip Habibbal. Diplomáciai körök szerint a találkozón Kissinger előkészítette azt a megbeszé­lést, amelyre a tervek szerint október 4-én fog sor kerülni Írországban Nixon elnök és Bruce között. Allende programjai Többpárti kormány, nagyipar államosítás Chilében Santiagóból jelenti a Reuter: Salvador Allende, aki a közel­múltban az elnökválasztásokon a legtöbb szavazatot kapta, nyilatkozatot adott a „Latin” hírügynökség tudósítójának. Visszautasította és alaptalan­nak minősítette azokat a váda­kat, hogy amennyiben hata­lomra kerül (a kongresszus választ közte és a jobboldali Alessandri között, minthogy Allende nem kapott abszolút többséget), nem tartja meg a többpártrendszert Allende a továbbiakban alá­húzta: tudománytalan dolog lenne azt állítani, hogy Chile jövendő kormánya szocialista kormány lesz. „Ismételten ki­fejtettem, és ez nem is lehet másként, hogy kormányom többpárti kormány lesz. A po­litikai pártok további műkö­désének megakadályozása egyenlő lenne a népi egység­front megtorpedózásával” — magyarázta Allende. Kormányának gazdaságpoli­tikájával kapcsolatban Allen­de hangsúlyozta, hogy jóllehet tervbe vette a legnagyobb ma­gánbankházak és bányaválla­latok államosítását, a magán­­szektor területe számszerűen a legnagyobb marad. Állami el­lenőrzés alá kerülnek majd azonban a csaknem mind kül­földi tőkével működő alap­­anyag-kitermelő nagyvállala­tok, így a nagy réz-, fém- és salétromkonszernek; ezek mel­lett külföldi tulajdonban levő szolgáltató vállalatok egy ré­sze, s végezetül a biztosító- és bankintézmények. A Radé Pro Ti­tu­le A CSKP ma már egészséges párt Flesch István, az MTI prá­gai tudósítója jelenti: Cseh­szlovákiában a kommunisták párttagsági igazolványának cseréje után a sajtó nagy fi­gyelmet fordít a CSKP meg­szilárdult belső helyzetének elemzésére és a párt széles társadalmi összefogást hirdető új politikájának megvilágítá­sára. A központi lapok meg­állapítják, hogy a CSKP sorai­nak megtisztulásával, a tag­ság eszmei és szervezeti egy­ségének, valamint elkötelezett tevékenységének növekedésé­vel új helyzet állt elő a párton belül. Míg néhány hónappal ezelőtt a CSKP-nak csak úgy­nevezett egészséges derékhadá­ról lehetett beszélni, addig ma már egészséges pártról is. Eb­ből azonban tíz következik — mutatnak rá nyomatékosan —, hogy a tagkönyvcsere után a pártban mindenki egyenlő jo­gokat élvez, mindenkire azo­nos felelősség és kötelezettsé­gek hárulnak. „A párt soraiban élvezett egyenlőség kizárja bármiféle kiváltságos hatalmi pozíciók elfoglalását, s politikai tevé­kenységünkben nincs helye az elviség címén jelentkező radi­kalizmusnak” — írja a párt­elnökség álláspontját tolmá­csoló vezércikkében Miroslav Moc, a Rudé Právo főszerkesz­tője, a CSKP KB titkárságá­nak tagja. A pártelnökség az aktív tö­megpolitika gyakorlását a tár­sadalmi fejlődés logikusan kö­vetkező új szakaszának minő­síti a CSKP belső legégetőbb problémáinak megoldása után. Ebben az új szakaszban, ame­lyet lényegében Gustav Husák, a CSKP KB első titkára az ostravai bányászgyűlésen el­hangzott beszédében hirdetett meg, a párt elsőbbséget bizto­sít a gazdasági tervek kidol­gozásának, a tudományos és műszaki élet fejlesztésének, az életszínvonal emelésének, a szocialista demokrácia kiszéle­sítésének, valamint a párton kívüliekhez, az értelmiséghez és az ifjúsághoz fűződő kap­csolatok rendezésének. 0 (Washington, UPI) A Fe­hér Ház szóvivője pénteken bejelentette, hogy Melvin Laird hadügyminiszter október 1 és 5 között Törökországba és Gö­rögországba látogat. Cseh­szlovák —a­fgán kapcsolat Prágából jelenti az M­TI. A csehszlovák fővárosban közle­ményt adtak ki Mohammad Zahir sah afgán király négy­napos látogatásáról. A közle­mény elmondja, hogy a két ország államfője a tárgyalások során azonos vagy egymáséhoz közelálló nézeteket vallott a nemzetközi helyzet legfonto­sabb vonatkozásainak megíté­lésében. Svoboda elnök elfogadta a sah meghívását, hogy alkalmas időpontban látogasson el Af­ganisztánba. .Vasárnap, 1979. szeptember 27. Párizs arab politikája Párizs, szeptember 26. Egy héten belül másodízben érkezik a francia fővárosba Buteflika algériai külügymi­niszter. A két ország magas rangú képviselői hétfőn tár­gyalásokat kezdenek — fran­cia részről Ortoli ipari fejlesz­tési miniszter, a küldöttség vezetője — és a megbeszélé­seknek mind Párizs, mind Algír elsőrendű jelentőséget tulajdonít. A találkozó akkor is különös figyelmet érdemel­ne, ha a közel-keleti válság nem állna ennyire a világpo­litika középpontjában, így azonban ez a látszólag másod­rendű esemény még inkább alapos vizsgálatot igényel. Nem egyébről van szó, mint hogy a francia-algériai tárgyalások elemzésével közelebb kerül­hetünk Párizs közel-keleti, még jobban szűkítve a kört, földközi-tengeri politikájának nyitjához. A hétfőn kezdődő­­megbe­­séléseket több hetes válság előzte meg. Bumedien kormánya július 21-én közölte, hogy Algéria mintegy 80 százalék­kal emeli a francia vállalatok által kitermelt és elsősorban Franciaországba szállított kő­olaj adóját. Párizsi üzleti kö­rök értékelése szerint ez átla­gosan 65 százalékkal csökken­tené a Szaharában érdekelt francia vállalatok — legtöbb­jük állami irányítás alatt áll — nyereségét — és ez már szinte deficitessé tenné műkö­désüket. Ilyen helyzetben Franciaországnak kifizető­dőbb lenne, ha átirányítaná egész olajpolitikáját, másutt keresne beszerzési forrásokat. Legalábbis erre a következ­tetésre jutott az Entreprise, a francia nagytőke befolyásos hetilapja, amely részletes ta­nulmányban vizsgálta meg az algériai olaj helyzetét a fran­cia gazdaságban és hatását a két ország politikájára. A lap szerint, amennyiben Francia­­ország új beszerzési források után nézne, számára ez átme­neti nehézségeket jelentene, hosszú távra viszont jelentő­sebb problémát nem okoz. Ez­zel szemben Algériát kettős veszteség is érné: le kellene mondania egy biztos piacról és megfosztaná magát ipari fej­lesztési politikájának egyik legbiztosabb befektetési for­rásától. Ezek után — kérdi az Entreprise — miért szánta rá magát Bumedien kormánya, hogy ilyen radikális intézke­désekkel kész helyzet elé állít­sa Franciaországot? Bármi­lyen különösnek is tűnik — teszi hozzá a párizsi nagytőke orgánuma — Algéria azt akar­ta, hogy a francia-algériai viszony egészét vizsgálják felül és er­re csak akkor volt reménye, ha a kérdéssel csúcsszinten foglalkoznak. Valóban. Pom­­pidou elnök az Elysée-palotá­­ba kérte a külügyminiszté­rium, a pénzügyminisztérium és az ipari fejlesztési minisz­térium dossziéit, személyes üzenetet intézett Bumedien­­hez, akitől ugyancsak szemé­lyes választ kapott. Ez indí­totta útjára a hétfőn kezdődő magas szintű tárgyalássoroza­tot. Algériának kettős megfon­tolásai voltak. Politikailag tisztában volt vele, hogy Pom­­pidou számára elsőrendű je­lentőségű a földközi-tengeri övezet, ezért nem fog lemon­dani az algériai olajról. Ha viszont továbbra is igényt tart rá, akkor a Szaharában műkö­dő francia társaságok adójá­nak emelése Párizsban súlyos gazdasági problémákat vet fel A veszteséget csak úgy lehe­tett volna kiegyenlíteni, ha Franciaországban emelik a kőolaj árát, ami láncreakció­­szerűen az ipari árak drágulá­sát is maga után vonja. Olyan időben, amikor a francia gaz­daságpolitika elsősorban az infláció ellen küzd, az egész kérdéscsoport elsőrendű álla­mi ügy lett, így vette kezébe Pompidou elnök a dolgok irá­nyítását, miután az algériai olaj ügyében stratégiai, pénz­ügyi és politikai kérdések ta­lálkoznak. Algéria ezzel elér­te, hogy a legmagasabb szin­ten foglalkozzanak a dologgal, aminek pedig végső következ­ménye: az átmeneti és látszó­lagos válság után végered­ményében még szorosabbra fű­zik majd Franciaország és Algéria viszonyát. Az olajár­­­­ban valahol a középúton meg­állapodnak — véli az Entrepri­se —, viszont cserébe Francia­­ország az eddiginél nagyobb és határozottabb segítséget nyújt Algéria nagyszabású ipari fejlesztési tervének meg­valósításához. A nyolc hónap­pal ezelőtt megkezdett máso­dik négyéves terv 15 milliárd frankot irányoz elő az algé­riai ipar fejlesztésére és ebből hatmilliárd frankot csak a kőolaj- és földgáztermelés fej­lesztése igényel. Bizonyára az sem véletlen, hogy a francia— algériai tárgyalások megkez­désének másnapján nyit iro­dát Párizsban a most létesített Francia—Arab Bank Unió, amelynek alaptőkéjét 60 szá­zalékban 17 arab bank adja, 40 százalékát pedig az egyik legnagyobb francia pénzinté­zet. A banknak egyiptomi el­nöke és francia alelnöke van, a többi funkciót arányosan osztották el. A párizsi lapoknak általá­ban az a véleményük, hogy a hétfőn kezdődő francia—algé­riai tárgyalások fő kérdése az olaj lesz — pontosabban ez a kiindulópont — de a két or­szág viszonyát átfogóan te­kintik át és ebben szerepet kapnak a sajátos francia külpolitikai meggondolások. Immár hónapok óta Pompi­dou földközi-tengeri politiká­járól beszélnek, mind több szó esik azonban arról, hogy ez a mediterrán terv kapcsolatban van Európával. Franciaország igen tart attól, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nem­csak gazdaságilag, hanem po­litikailag is erősödik, hama­rosan az „ötödik nagyhata­lom” rangjára emelkedhet a nemzetközi ügyekben, gazda­sági erőben a franciákénál lé­nyegesen nagyobb befolyás­sal. Párizs ezért nyugat-euró­pai partnert keres magának a hozzá hasonló középhatalmi szinten és ezt Angliában véli megtalálni. Úgy gondolja ezenkívül, hogy a Földközi­tenger az a térség, ahol Pá­rizs és London közös érdekelt­séggel léphet fel, amint erre a napokban a Nation című francia kormánypárti lap­ utalt. Ezzel függ össze, hogy a kö­zel-keleti ügyekben a leg­utóbbi egy héten határozot­­tabbak lettek a francia állás­­foglalások. Nemcsak a régi de gaulle-i gondolat egyszerű felelevenítése, a Rogers-terv helyett a négyhatalmi össze­hangolás követelése. Francia kormánykörök szerint ma a Biztonsági Tanács négy tagjá­nak közel-keleti összehangoló akciója keretében Franciaor­szág és Anglia, mint két kö­zel-keleti középhatalom együt­tesen léphet fel. Ennek a francia közel-kele­ti és földközi-tengeri politiká­nak egyik lényeges elve a ha­tározott Amerika-ellenes hang visszatérése, miután de Gaulle tavalyi visszavonulása után Párizsban valamit enyhült Washington bírálata. A Le Monde vezércikke ezt az újon­nan jelentkezett Amerika-ellenes hangot alapvető fontosságúnak tartot­ta. Rámutatott arra, hogy Pá­rizs közel-keleti politikájá­ban a döntő fordulatot a szer­dai minisztertanácsi közle­mény jelentette. Most már nem általánosságban foglaltak állást a közel-keleti kérdések­ben, hanem igen konkrétan. Azt is megmondották, hogy a veszélyes helyzet kialakulá­sáért elsősorban az Egyesült Államokat tartják felelősnek. A Le Monde ugyancsak jelen­tősnek tartja, hogy a szerdai minisztertanács a korábbitól eltérően vetette fel a palesz­tinai problémát: ennek nem humanitárius vonatkozásait, hanem politikai jellegét dom­borította ki. Ennek mellőzése — hangoztatta a közlemény — magában hordhatja minden további egyezmény „kétértel­műségének csíráját”. A fran­cia kormány hétfőn olyan arab kormánnyal kezd tárgya­lásokat, amely a palesztinai kérdést minden arab ügy kö­zéppontjába helyezi, így Pá­rizs állásfoglalásának megint komoly nemzetközi jelentősé­ge van ebben az időpontban. Várkonyi Tibor

Next