Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Áras 1,20 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA­I Vasárnap 1970. szeptember 27 XXVI. évfolyam, 227. szám Válság Egész héten át megdöb­benve, lélegzetvisszafojtva figyelte a világ a jordániai gyilkos testvérháború fejle­ményeit. Az 1967 júniusi háború óta állandó feszült­ségben és permanens válság­ban élő Közel-Keleten a jordániai polgárháború kö­vetkeztében hosszú napokig olyan súlyos robbanásve­szély keletkezett, amely szé­les körű konfrontációval, közvetlen nyugati katonai beavatkozással fenyegetett. A válság — minden jel sze­rint — túljutott, ugyan a f orrpontján, de tartós és megnyugtató kibontakozás­­á­ról aligha beszélhetünk, s­­ változatlanul jelentkeznek törekvések a helyzet újra­­élezésére azon erők részéről, amelyek nem érdekeltek a békés megoldásban. A jordániai belső állapo­tok, az arab világban fel­mérhető erőviszonyok, sok­kal bonyolultabbak annál, mintsem véres incidensként lezártnak tekinthetnénk a rendkívüli megpróbáltatá­sokkal járó küzdelmet A térség jelene és jövője, kü­lönösképpen pedig az egész nemzetközi helyzet alakulá­sa szempontjából, azonban már most, a legfrissebb ese­mények fényében is levon­hatunk a történtekből né­hány, lényeges tanulságot. Ami magát a sokat szenve­dett Jordániát illeti, nem kétséges, hogy mindaddig nem lehet a problémákat va­lamennyi érdekeltnek meg­felelően rendezni, amíg megoldatlan a hazájuk föld­jéről elűzött palesztinai százezrek sorsa. Ez tehát el­sődlegesen nem jordániai belügy, hanem az általános arab—izraeli, immár több, mint két évtizedes viszály szerves alkotórésze. A polgárháború drámai óráiban az is világosan ki­­derült, mennyire ingatag és ellentmondásos Husszein király pozíciója, egész poli­tikai vonalvezetése. A Nyu­gat-barátságáról ismert uralkodó — saját közvéle­ménye és főként az arab országok lakosságának több­ségét alkotó palesztinok nyomására — annak idején vállalta a harcot a külső el­lenséggel, s hadserege helyt­állt nehéz körülmények kö­zepette. A trónját féltő fia­tal király a későbbiekben többször szembekerült a jor­dániai földön működő geril­laszervezetekkel, amelyek tiltakoztak a közel-keleti válság politikai megoldásá­nak keresése ellen, s nem fogadták el az idén augusz­tus első hetében életbe lé­pett tűzszünetet sem. Husz­­szein a polgári kormány me­nesztésével és katonai dik­tatúra kihirdetésével maga készítette elő a fegyveres összetűzéseket, a hadsereg legreakciósabb tisztjeinek segítségével elérkezettnek látta az időt a végső leszá­molásra a gerillákkal. Az uralkodót és vezérkarát kül­ső támogatói eszközként használták fel az amúgy is törékeny és nézeteltérések­től megosztott arabok arc­vonalának aláaknázására. A király és a polgárháborúban részt vevő reguláris csapa­tok parancsnokainak súlyos felelőssége abban rejlik, hogy rendkívüli kegyetlen­séggel támadták a felszaba­­dítási szervezetek hátvédjét és kint jelentő menekült­táborokra, polgári településekre, s nem kímélték ártatlan öregek, asszonyok, gyermekek életét. A jordániai speciális adottságokon túlmenően a válság megmutatta, hogy az arab világban napjainkban mennyire polarizálódnak az erők: Nasszer, Nimeri és Kadhafi elnökökkel az élén, az EAK, Szudán, Líbia és más, velük egyetértő orszá­gok államférfiai a legtragi­kusabb pillanatokban sem veszítették el fejüket, ha­nem tevőlegesen léptek fel és egymást követő közvetí­tési kísérletekkel, sorozatos tanácskozásokkal igyekez­tek elősegíteni, hogy mi­előbb megszűnjék a polgár­­háború. A kairói megbeszé­lésekről kiküldött békéltető bizottságnak komoly érde­mei vannak abban, hogy a szembenálló feleket sikerült rávenni a mégoly bizonyta­lan, vagy átmeneti jellegű tűzszünetre is. A közel-keleti konfliktus régóta sokkal jelentősebb annál, mintsem az államok egyik vagy másik csoport­ja saját feladatának tekint­hetné a kibontakozás módo­zatainak felkutatását. A négy nagyhatalom képvise­lői a világszervezet kereté­ben számos tanácskozássoro­zaton tisztázták álláspontju­kat és igyekeztek közös ne­vezőre hozni elgondolásai­kat, kezdeményezéseiket. Az elmúlt félszáz napban azon­ban kitűnt, hogy nem min­denki értelmezi egyformán a tűzszünetet és a dajanista „kemény vonalnak” nyílt támogatást nyújtó amerikai tényezők tulajdonképpen hátbatámadták a Rogers­­terv végrehajtását, s növel­ték a feszültséget. Washing­ton flottatüntetéssel, több hadosztály készenlétbe he­lyezésével felkészült a jor­dániai közvetlen katonai in­tervencióra, s ha erre még­sem került sor, az illetékes amerikai köröket bizonyára meggondolásra késztette a Szovjetunió határozott, bé­keszerető fellépése és a ha­ladó arab államok még szo­rosabb tömörülése. A szovjet diplomácia tö­rekvései félreérthetetlenül az arab pozíciók megerősí­tésére irányultak, amikor a vérontás befejezésére, ön­mérsékletre és nyilvánva­lóan a nagy összefüggések­ben, széles perspektívákban való gondolkodásra ösztö­nözték a különböző főváro­sokban az érdekelteket. E felhívás éppen akkor hoz­ta meg gyümölcseit, amikor C. L. Sulzberger, az egyik legbefolyásosabb amerikai publicista már a világmére­tű konfrontáció rémét fes­tette a falra. A tekintélyes közíró aggodalmait, persze, elsősorban a ma Európába érkező Richard Nixon elnök oszlathatja el, ha körútját nem földközi-tengeri erőde­monstrációként használja fel, mint eredetileg tervez­te. A közel-keleti válságból a Biztonsági Tanács útmu­tatása alapján van kiút, s ezt követik a szocialista or­szágok aktív támogatásával a haladó arab államok. A békeszerető világközvéle­mény azt követeli, hogy Ni­xon mostani látogatása és tanácskozásai ne torlaszol­ják el ezt az egyedüli ki­utat. Matolcsy Károly M­imer­ sajtótájékoztatója Kairóban A békéltető bizottság a jordániai helyzetről Új kormány Ammanban A külpolitikai helyzet­­ A JORDÁNIAI TŰZSZÜNET híre pozitív fejleményként hatott mindenütt. A békéltető bizottság jelentése szerint azon­ban ez sem tartott sokáig, a jordániai hatóságok máris meg­szegték, sőt a jordán hadsereg egységei tüzeltek a bizottság páncélozott gépkocsijára is. Nimeri szudáni elnök, aki a bi­zottságot vezette, Kairóban sajtóértekezleten számolt be jordániai tapasztalatairól és arról az elképesztő méretű vé­rengzésről, ami a héten történt. Arafat, a Palesztinai Ellenál­lási Szervezetek vezetője, aki Nimerivel együtt érkezett az EAK fővárosába, elmondotta, hogy becslése szerint körülbelül 25 ezer Palesztinai arab esett el, vagy sebesült meg a testvér­háborúban. Nimeri a jordán hadsereg áldozatainak számát öt­ezerre becsüli. Ugyanakkor csupán Ammanban körülbelül 14 ezer palesztinai arabot tartóztattak le. Nimeri egyébként azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy része volt az elmúlt hetek eseményeiben. Mint mondotta, véle­ménye szerint, az Egyesült Államok és Izrael összeesküvése nemcsak Jordánia, hanem minden arab állam, elsősorban a haladó arab államok ellen irányult. A szudáni elnök kijelen­tette, hogy miután Jordánia megszegte a tűzszünetet, így nem lehet tudni, mi lesz a következő lépés. A Kairóban tanácskozó állam- és kormányfők most elemzik a helyzetet, de nem való­színű, hogy az arab államok közös katonai beavatkozására kerül sor. Líbia döntését kommentálva — a­m­elyek értelmében Kadhafi líbiai elnök bejelentette, hogy megszakítja diplomá­ciai kapcsolatait Jordániával —, Nimeri kifejtette, hogy sze­rinte a kairói értekezleten több olyan állam is képviselteti magát, amely nem kíván majd kapcsolatokat fenntartani a jordániai hatóságokkal, ha azok továbbra is megsértik a tűz­szünetet. Moszkvai politikai körökben is természetesen nagy figye­lemmel kísérik a jordániai fejleményeket. Ismeretes, hogy a szovjet kormány diplomáciai csatornákon egész sor arab ország tudomására hozta azt a meggyőződését: mindent meg kell tenni a jordániai fegyveres küzdelem mielőbbi beszünteté­sére. Ugyanakkor — emelik ki Moszkvában az MTI tudósítójá­nak jelentése szerint — a szovjet kormány más irányú lépé­seket is tett. Felhívta Washington figyelmét arra, hogy „vala­mennyi kormánynak körültekintően kell intézkedéseit fonto­lóra venni”. A tűzszünet után kialakult helyzetet elemezve a Pravda nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy a veszély még nem múlt el. Ennek kapcsán a szovjet sajtó vezető lapja külö­nösen két mozzanatra hívja fel a figyelmet: 1. Az izraeli veze­tők mindent latba vetnek, hogy a Jordániával szembenálló feleket a testvérgyilkos összecsapások folytatására bujtogas­­sák. 2. Még mindig fennforog az amerikai intervenció veszélye Jordániával kapcsolatban. Október 4-én érkezik hazánkba az Indiai Köztársaság elnöke Losonc­i Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének meghívására V. V. Girt, az Indiai Köztársa­ság elnöke és felesége októ­ber 4—7 között hivatalos láto­gatást tesz Magyarországon. A békéltető bizottság jelentése-Huszonötezer palesztinai arab vesztette életét vagy sebesült meg Nimeri szudáni elnök Kai­róba visszatérve részletesen beszámolt az arab vezetők­nek a vezetése alatt álló kü­lön bizottság tapasztalatairól és a jordániai vérontás mé­reteiről. Nasszer és Husz­­szein üzenetet váltott. Liba­nonban elrabolták Madzsaf­ volt jordániai minisztert. Kairóból jelenti a MEN­A. Nimeri szudáni elnök, az Am­­manból péntek este vissza­tért különleges békéltető bi­zottság vezetője szombaton Kairóban tartott sajtóértekez­letén közölte, hogy a bizottság részletes jelentésben számolt be az egyiptomi fővárosban tárgyaló arab vezetőknek a valóságos jordániai helyzetről. A vérontás méreteiről Ni­meri elmondotta, hogy a kor­mánycsapatok legalább ötezer embert vesztettek, megsemmi­sült 93 harckocsijuk és szám­talan páncélozott katonai jár­művük. Arafat szerint a har­cok során 25 ezer palesztinai arab vesztette életét, vagy se­besült meg. Nimeri bizottsága abban a meggyőződésében tért vissza Ammanból, hogy a jordániai hatóságok Husszein közremű­ködésével az egész palesztinai nép fizikai megsemmisítésére szőttek terveket. Jordánia azonnal megsértette a tűzszü­­neti megállapodást. A kor­mánycsapatok több ízben tü­zet nyitottak a békéltető bi­zottságot szállító páncélozott járműre is. A szudáni elnök a továb­biakban ismertette Jasszer Arafat álláspontját. A PFSZ központi bizottságának elnöke úgy tudja, hogy a jordániai hatóságok a harcok fellángo­lását megelőzően kiköltöztet­ték Amman lakosságának jó részét, és a fővárost 14 ezer főnyi katonasággal népesítet­ték el. E katonai erőket az izraeli frontvonalról vonták el Nagyarányú letartóztatások Arafat javasolta, hogy közös arab erők felügyeljenek a tűz­­szüneti rendelkezések betartá­sára. Megerősítette azokat a híreket, amelyek szerint a ge­rillák változatlanul ellenőrzé­sük alatt tartják az ország északi területeit, és képesek a harc folytatására A hatóságok egyébként csak Ammanban 14 ezer Palesztináit tartóztattak le, akiknek egyetlen bűnük, hogy elég fiatalok a fegyver­forgatáshoz. A palesztinai mozgalom dokumentumokkal tudja bizonyítani, miszerint a tűzszünet ellenére Husszein király újabb egységeknek adott olyan értelmű utasítást, hogy indítsanak támadást a gerillák ellenőrzése alatt álló ammani körzetek ellen — kö­zölte Nimerivel a palesztinai központi bizottság elnöke. A szudáni elnök hozzáfűzte: az arab vezetőkkel folytatott péntek éjszakai tanácskozáson határozták el, hogy sajtóérte­kezleten hozzák a világ tudo­mására a jordániai esemé­nyekkel kapcsolatos álláspont­jukat. A sajtóértekezleten el­hangzó megállapításokról „rendkívül szigorú hangú” jegyzékben tájékoztatták Husz­­szeint, aki azt hiszi, hogy há­rom nap alatt leküzdheti a gerillákat. Az ország északi része azonban teljesen a pa­lesztinai harcosok kezén van és Husszein három hónap alatt sem tudná megkaparin­tani még Amman ellenőrzését sem. Nasszer és Husszein üzenetváltása­­ A Kairóban tartózkodó arab vezetők péntek este a Hilton Szállóban folytatták a tűzszü­net nyomán kialakult jordá­niai helyzet megvitatását A hajnali órákig elhúzódó ta­nácskozáson részt vett Jasszer Arafat, a PFSZ központi bi­zottságának elnöke is, aki pén­­tek este érkezett az egyiptomi fővárosba Nimeri szudáni el­nökkel, a különleges békéltető bizottság vezetőjével együtt. A megbeszélések befejeztével Nasszer elnök a Kairóban ta­nácskozó arab állam- és kor­mányfők nevében táviratot in­tézett Husszein királyhoz. Az üzenetben Nasszer leszögezi: a Nimeri-féle bizottság birtoká­ban levő értesülések egyértel­műen bizonyítják, hogy Jor­dániában a palesztinai ellen­állási mozgalom tudatos, mód­szeres felszámolása folyik. A jordániai hatóságok a tűzszü­net ellenére változatlanul ka­tonai erőkkel támadják a pa­lesztinai kommandókat, a tűz­szünet betartására adott am­mani biztosítékok „értéktelen, üres szavak”. Jordániában az összes emberi elvek megsérté­sével rettenetes vérontás fo­lyik — hangzik a távirat. Az Al Ahram szombati szá­ma megerősíti azokat a pén­teki hírügynökségi jelentése­ket, amelyek szerint Daud dandártábornok, a jordániai katonai kabinet csütörtökön lemondott miniszterelnöke po­litikai menedékjogot kért Lí­biától és kérésének teljesíté­séhez Kadhafi ezredes, a for­radalmi parancsnokság taná­csának elnöke hozzájárult. Kadhafi egyébként pénteken bejelentette, hogy országa megszakította diplomáciai kap­csolatait Jordániával, vissza­hívta ammani nagykövetségé­nek munkatársait és távozásra szólította fel Jordánia Tripo­­liban akkreditált nagykövetét. Bejrútból jelenti az AFP. Husszein jordániai király Nasszer elnök üzenetére kül­dött választáviratában , ame­lyet az ammani rádió ismerte­tett —, kijelentette: — néhány órán belül ismerteti az új jor­dániai kormány névsorát, — a kormánycsapatok szi­lárdan tartják magukat a tűz­­szüneti megállapodáshoz, s így tesznek a jövőben is a palesz­tinai mozgalom „szélsőséges elemeinek provokációi ellené­re”; — a jordán hatóságoknak nem áll szándékukban a pa­lesztinai mozgalom felszámo­lása; — a jordániai csapatok Ir­­bid és Ramtha körzetében ál­lomásoznak, a jordán hatósá­gok és az arab vezetők békél­tető missziója között létrejött megállapodás megvalósítására várva.­­ Ammanban helyreállt a nyugalom, néhány „felforgató elem” által provokált inci­dens kivételével Új jordániai kormány Ammanból jelenti a Reuter. Az ammani rádió bejelentette, hogy Ahmad Tukán paleszti­­ni származású veterán polgári politikus vezetésével megala­kult az új jordániai kormány, amely a szeptember 16-án ki­nevezett katonai kormányt­ váltja fel. Ez utóbbi minisz­terelnöke Mohamed Daud, a napokban mondott le tisztsé­géről. Tukán korábban már több ízben töltött be különböző tisztségeket a jordániai kor­mányban: volt miniszterelnök­helyettes, hadügyminiszter és a miniszterelnökségi hivatal államminisztere. Hetvenes éveiben jár. A külügyminiszteri tárcát ugyancsak Tubán fogja betöl­teni. Az első jelentések szerint a 13-tagú kabinet legalább öt tagja katona, öt miniszter pe­dig palesztinai származású. Husszein király felhatalmaz­ta Tukant, az „újjáépítési és egységkormány” miniszterel­nökét, tegyen meg mindent, hogy az országban helyreáll­jon a normális élet. Az AFIF szombat este jelen­tette az új kormány össze­tételét. A kabinet belügymi­nisztere Szaleh Al-Salah, a hadügyminiszter pedig Akas Al-Zabel. Vagyis a kulcsfon­tosságú hadügyi és belügyi minisztérium a katonatisztek kezében maradt. Mohammed Daud volt miniszterelnök ka­tonai kormányából hat kato­natiszt tartotta meg korábbi tisztségét. A palesztinai partizánok be­jelentették, hogy hamarosan szabadon bocsátják a még túszként fogva tartott összes repülőgéputasokat. Az eltérí­téseket végrehajtó szélsőséges Palesztinai Népi Felszabadítá­­si Front újságírókkal közölte, hogy a túszokat Egyiptom jor­dániai nagykövetségének köz­reműködésével adják majd át a Nemzetközi Vöröskeresztnek. A még mindig fogva tartott 38 utas amerikai állampolgár. Az ammani rádió jelentése szerint a kormánycsapatok péntek este kiszabadították Walter Just svájci állampol­gárt, az eltérített gépek egyik túszként fogva tartott utasát. Ezzel tizenhatra emelkedett a Palesztinai Népi Felszabadítási Front fogságából kiszabadított túszok száma. A libanoni biztonsági szer­vekhez közel álló körök köz

Next