Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
” Magyar Nemzet ________ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Jubileum után Befejeződött az ENSZ- közgyűlés jubileumi ülésszaka. Tíz napon át huszonöt esztendő eredményeivel, sikereivel, kudarcaival egyaránt behatóan foglalkoztak a felszólalók. Megvonták a világszervezet negyedszázados tevékenységének mérlegét és előretekintettek a következő évtized várható, főbb feladatainak meghatározásával. Elmúltak az ünnepségek és hétfőn már a megszokott keretek között folytatódik a 127 tagállam küldötteinek munkája. Itt az ideje, hogy megvizsgáljuk: mit végeztek a világszervezet székhelyén egybesereglett államférfiak, politikusok, diplomaták? Anélkül, hogy tüzetesebben, egyenként szemügyre vennénk az elhangzott beszédeket és részletesebben elemeznénk konkrét tartalmukat, összefoglalóan megállapíthatjuk: hasznos, jó munka — és bizonyos, főként kezdeti zavaró jelenségek ellenére —, alkotó légkör jellemezte a tanácskozásokat. A jubileumi állásfoglalások többsége hozzájárult az ENSZ további szerepének tisztázásához, a különböző társadalmi rendszerű államok külpolitikai törekvéseinek alaposabb megismeréséhez, konstruktív javaslatok megtételéhez, magas szintű diplomáciai eszmecserék, fontostalálkozók lebonyolításához. A nemzetközi köz- véleménynek rengeteg alkalma nyílott az elmúlt két és fél évtizedben hozzászoknia a szenvedélyektől, túlzásoktól, elhamarkodott véleményektől mentes, kizárólag a tényeken alapuló józan és reális ítéletalkotáshoz. A világszervezet létének, lehetőségeinek, tevékenysége határainak, egész szerepkörének vizsgálatakor csak abból a meggondolásból indulhatunk ki, hogy feltétlenül helyes, üdvös és előremutató lépést jelentett az ENSZ létrehozása és fenntartása a második világháború óta eltelt negyedszázadban. Az ENSZ-től, természetszerűleg nem lehet „csodákat” várni, de az elsőszámú nemzetközi fórumra eddig és a jövőben is joggal lehet számítani a nemzetközi együttműködés és biztonság, a vitás kérdések békés megoldása, a válságok rendezése, a feszültségek enyhítése, konkrét megállapodások elérése terén. Nincs igazuk azoknak, akik már régen szerették volna eltemetni e szervezetet és évek óta valósággal „elsiratták”, túlhaladottnak nyilvánították egész gépezetét. Az ENSZ hivatását azok igyekeznek mesterségesen alábecsülni és leértékelni, akiknek nem felel meg, hogy létezik viharos, konfliktusokkal terhes korunkban egy változatlanul igen nagy tekintélyű testület, amelyen képviselettel rendelkezik az öt földrész országainak döntő többsége és elmondhatja véleményét minden delegátus a hazáját, népét foglalkoztató kérdésekről. Nem vitatható, hogy a szervezet pozitív „összképe”, a különböző hatalmak együttműködése, a leszerelés és a gyamatosítás elleni küzdelem tekintetében felmutatott sikerei mellett változatlanul jelentkeznek olyan negatívumok is, amelyek akadályozzák még eredményesebb működését. Mind a mai napig nem valósult meg az ENSZ egyetemessége. Nagy utat tett meg huszonöt esztendő leforgása alatt a világszervezet: az általános politikai viták évről évre világosan tükrözték a nemzetközi erőviszonyokban végbement változásokat, a béke, a haladás, a demokrácia, a szocializmus pozícióinak feltartóztathatatlan térnyerését. Az Alapokmány kiállta az idők próbáját, az ENSZ-re szükség volt és van, az elmérgesedett viszályok, s a konstruktív légkörű viták napjaiban egyaránt. Az ünnepi ülésszakban sem csalódott a békeszerető világközvélemény, még annak ellenére sem, hogy eredetileg sokkal látványosabb és egészében legmagasabb szintű találkozónak ígérkezett. A speciális amerikai környezet hatásai alól kétségkívül jónéhányan nem tudták kivonni magukat, s küldöttekre, megfigyelőkre, tudósítókra — legalábbis egy részükre — észrevehető befolyást gyakorolt a washingtoni jeges fuvallat már a jubileum előtt is, majd főként az első hét eseménysorozatakor. A főleg amerikai belpolitikai fogyasztásra szánt hisztériakeltés hullámai többször átcsaptak a világszervezet székházának még oly jól őrzött falain is. A szocialista országok delegátusai azonban egyetlen pillanatra sem engedték megtéveszteni magukat, jól tudták: a nemzetközi élet törvényszerűségei, a világpolitikai erőviszonyok eleve megszabják még a legnagyobb tőkés állam manőverezési lehetőségeinek határait is. A szocialista államok külügyminiszterei, diplomatái kezdettől fogva fáradhatatlanul keresték kollégáikkal folytatott eszmecseréiken, a plenáris üléseken és a Biztonsági Tanácsban a békés kibontakozás módozatait, elsősorban az akut veszélyt magában hordozó közel-keleti válságból. Ha a második jubileumi hét közepén még a saját rémképeiktől gyötört amerikai szemleírók is észrevehető enyhülésről kezdtek beszámolni, ezért az érdem elvitathatatlanul a haladó, szocialista küldötteket illeti, mindenekelőtt pedig a szovjet diplomácia irányítóit, akik Gromikóval az élükön megváltoztatták az ülésszak hangulatát. Ez alól sem a Fehér Házban tartott találkozón, sem a világszervezet színe előtt nem vonhatta ki magát Nixon elnök, aki maga is elismerte a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásának elsődleges fontosságát az egész világhelyzetre nézve. Ilyen előzmények alapján az erődemonstrációkkal néhány hét alatt „elővarázsolt” amerikai jéghegyeket — reméljük mielőbb — elolvadásra ítéli az ENSZ-ben tömörült államok nagy többségének békeakarata. Bátoksy Károly Allende az új chilei elnök Befejeződött az ENSZ ünnepi ülésszaka A külpolitikai helyzet AZ ENSZ SZÉKHELYÉN lezárult a jubileumi közgyűlés. Az MTI washingtoni tudósítója szerint a tíznapos jubileumi ülésszak mérlegét úgy vonják meg, hogy az nem olyan lett, „mint amilyennek remélték, de bizakodóbb hangulatban fejeződött be, mint ahogyan elkezdődött”. Szombaton délelőtt három dokumentum elfogadásával fejeződött be az ünnepi ülésszak. Az első az alapokmány elveit erősíti meg, a második meghirdeti az ENSZ következő fejlesztési évtizedét, a harmadik középpontjában a különböző államok baráti kapcsolatai és együttműködése áll. Az igen óvatos derűlátás elsősorban a Nixon—Gromiko találkozó után váltotta fel a pesszimizmust. Az amerikai elnöknek a közgyűlésen elmondott beszéde felemás visszhangot keltett. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint különösen angol és francia körökben fogadták ellenzéssel Nixonnak a két szuperhatalom világpolitikai szerepét erőteljesen aláhúzó kijelentéseit, mivel mind Párizsnak, mind pedig Londonnak vannak bizonyos politikai törekvései — elsősorban a Közel-Keleten. A francia Figaro szerint több ország úgy vélekedik, hogy a világpolitika kérdéseibe a kisebb államoknak is lehet beleszólása. Jarring szerint az elnök a különbségekre tette a hangsúlyt, amelyek elválasztják az eltérő álláspontokat. Riad egyiptomi külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy tettek követik az elnöki szavakat. Moszkvában az MTI tudósítója szerint a fogyatékosságok és gyengeségek ellenére is igen nagy szerepet tulajdonítanak az ENSZ békefenntartó tevékenységének. A Pravda hírmagyarázója kommentárt fűzött Szato japán kormányfő felszólalásához. Szato szerint „a tárgyalások az északi szovjet területekről, amelyek ősi japán területek, nem haladnak előre”. A Pravda cikkírója szerint nincsenek ilyen megbeszélések és a vitatott területi kérdés már régen megoldódott korábbi egyezmények alapján. Az ENSZ székhelyén lefolytatott sorozatos kétoldalú találkozók egyik témája a Közel-Kelet mellett a nyugat-berlini kérdéscsoport volt. A nyugat-berlini Tagesspiegel című lap szerint New Yorkban pozitívan értékelték Gromiko állásfoglalását, mert abban a szovjet külügyminiszter állást foglalt a négy nagyhatalom további tárgyalásai mellett. Steath brit kormányfő sajtóértekezletén azt hangoztatta, hogy addig nem lehet megrendezni az európai biztonsági értekezletet, amíg „nemrendeződik a berlini kérdés”. Szerinte ez nem lehetetlen, de sok munkát igénylő feladat. Brandt és Scheel legutóbbi állásfoglalásait részletesen ismertették a varsói lapok. A Zycie Warszawy kiemelte, mint az MTI varsói tudósítója írta, hogy a Brandt-kormány minden nehézség ellenére folytatja eddigi politikáját. A Tribuna Ludu szerint nem kétséges, hogy „mindkét kormány a nehézségek leküzdésére törekszik". Párizsban bő terjedelemben kommentálják a lapok Tito franciaországi villámlátogatását és a Pompidou elnökkel folytatott megbeszéléseket. Általában azt emelik ki, hogy Belgrád és Párizs nézetei, kivált „a tömbpolitika” megítélésében állnak közel egymáshoz. A nagy érdeklődéssel kísért chilei belpolitikai küzdelem eldőlt: Salvador Allendét — a szeptemberi választások relatív győztesét — a a parlament két háza szombaton nagy többséggel elnökké választotta der Allende elnökké választását” — jelentette ki a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában Luis Corcalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. Nagy többséggel Allendét választotta elnökké a chilei parlament Hat évre Chile köztársasági elnökévé választotta a parlament Salvador Allendét. A törvényhozás két házában a Népi Egységfront jelöltje 133 szavazatot kapott. Hírügynökségi jelentések szerint a kommunistákat, szocialistákat, valamint más baloldali csoportokat tömörítő Népi Egységfront jelöltje, Salvador Allende 153 szavazatot kapott. Ellenfele, Jorge Alessandri, a jobboldal jelöltje mindössze 35-öt. Hét képviselő tartózkodott a szavazástól, öten nem jelentek meg. A magát marxistának valló Salvador Allende november 4-én lép a jelenlegi kereszténydemokrata elnök, Eduardo Frei örökébe. Allende 1908-ban született egy valparaisói polgárcsalád gyermekeként. Orvosi diplomát szerzett. Egyetemi évei alatt kezdte meg politikai tevékenységét, diáksztrájkokat szervezett Ibanez tábornok népellenes rendszere ellen. 1937- ben a Radikális Párt jelöltjeként képviselői mandátumot szerzett, s 1939-ben a Chilei Népfront kormányában közegészségügyi miniszter lett. Egyik alapítója volt a chilei szocialista pártnak, amely 1943-ban főtitkárrá választotta. 1945-től szenátor, 1946-tól elnökké választásáig a szenátus alelnöke. 1951-ben a kommunisták, a radikálisok és a népi szocialista dalakt létrehozták a NepfroskA, s az 1952-es, 1958-as és 1954-es elnökválasztásokon egyedüli jelöltként Allendet indították. A rendkívüli állapot bevezetését követően nyugalom honolt Santiagóban. Katonai és rendőri egységek zárták le a nemzeti kongresszus épületét és környékét, biztosítva a szavazás zavartalan lebonyolítását A rendkívüli állapot, a statáriális bíráskodás és az éjszakai kijárási tilalom bevezetésére azután került sor, hogy feltehetően szélsőjobboldali merénylők csütörtökön súlyosan megsebesítették Allende egyik személyes jóbarátját René Schneider tábornokot, a chilei fegyveres erők főparancsnokát. Az 57 éves Schneider állapota a nemzetvédelmi minisztérium által kiadott legújabb jelentés szerint változatlanul súlyos, bár némi javulás tapasztalható. A merénylettel kapcsolatban, mint a santiagói rendőrkapitányság közölte, eddig hét személyt vettek őrizetbe. „A Schneider tábornok elleni támadást egy összefüggő terv részének tekintjük, amelyet a chilei reakció, az amerikai Központi Hírszerző Hivatal ügynökeinek részvételével készített azzal a céllal, hogy megakadálozza U Thant: Jelentősek az ENSZ eredményei U Thant ENSZ-főtitkárszombaton beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés záróülésén, amelyet az alapokmány életbe lépésének 25. évfordulóján rendeztek meg. A Reuter szerint U Thant kijelentette: „Amikor a szűk nemzeti érdekek hajhászása a katasztrófa szélére juttatta a világot, könnyű volt azt mondani, hogy az ENSZ vallott kudarcot. A világszervezet eredményei jelentősek, még akkor is, ha hiányosnak bizonyultak. Ez azonban nem ok, vagy esetleges ürügy a kétségbeesésre. A kormányoknak jobban kellett volna törekedniük az eddigieknél jobb együttműködésre az ENSZ keretein belül, jobban kellett volna bízniuk abban, hogy képesek az ilyen együttműködésre.” A főtitkár helytelenítően szólt a fegyverkezési versenyről, állást foglalt a gyarmatosítás minden formájának felszámolása mellett, figyelmeztetett az élelmiszerhiányban, a túlzott városiasodásban, a szegénységben, a természeti erőforrásokkal folytatott rablógazdálkodásban és a környezett szennyezésében rejlő veszélyekre, amelyekkel — mint mondotta — a világszervezet tulajdonképpen túl későn kezdett el foglalkozni. Elismerte, hogy drámaian fogalmaz, de hozzáfűzte, hogy elsősorban a kérdések értek el drámai fokot, s a dráma könnyen tragédiába torkollhat. U Thant szót emelt a világszervezet egyetemessége mellett. Mint mondotta, arra van szükség, hogy minden nép képviseltethesse magát és hallathassa szavát a közgyűlésben és az ENSZ más fórumain — félreérthetetlenül állást foglalva ezzel a Kínai Népköztársaság és az úgynevezett megosztott országok jelenléte mellett. Az ENSZ-et olyan szervezetté kell tennünk — mondotta a főtitkár —, amely felülemelkedik a nemzeteket és népeket elválasztó régi vitákon és konfliktuson, s az egész emberiség érdekeit szem előtt tartva eredményesen foglalkozhat a Föld tényleges problémáival. Ehhez arra van szükség, hogy kialakuljon a „földhazafiság”, a globális szolidaritás — jelentette ki U Thant és állást foglalt a kicsinyes nemzeti és kereskedelmi érdekeken felülemelkedő közös felelősségtudat kialakítása mellett. Sorozatos tanácskozások a jubileumi ülésszak végén Három nyilatkozat elfogadásával szombaton befejeződött az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszaka. Az általános vitában nyolcvanhatan szólaltak fel. A kétoldalú találkozók egyik középponti témája továbbra is a közelkeleti helyzet volt. Az ENSZ jubileumi ülésszakát szombat délelőtt, az emlékülés dokumentumainak elfogadása után U Thant főtitkár és Edward Hambro, a 25. közgyűlés elnöke zárta le rövid beszéddel. Este a közgyűlési teremben nagyszabású záróhangversenyt rendeztek. A washingtoni Fehér Ház sajátos „feledékenysége” folytán ugyanerre az időpontra hívták meg az emlékülésszakon részt vevő állam- és kormányfőket, továbbá a világszervezet főtitkárát és a 25. közgyűlés elnökét Washingtonba, ahol Nixon elnök díszvacsorát rendezett a delegációk tiszteletére. U Thant és Edward Hambro nem fogadta el a meghívást. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország külügyminisztere pénteken csaknem négy óra hosszat tanácskozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének székházában a közel-keleti helyzetről. Az eszmecsere két szakaszra oszlott: a külügyminiszterek először azon a vacsorán vettek részt, amelyet U Thant, az ENSZ főtitkára adott tiszteletükre, majd ezt követően az ENSZ nagykövetek bevonásával folytattak tanácskozásokat. A külügyminiszterek pénteki tanácskozásairól közleményt adtak ki, amelyet U Thant olvasott fel A közlemény szerint megállapodtak abban, hogy maximális erőfeszítéseket fejtenek ki annak érdekében, hogy: 1. Jarring nagykö- Salvavet a lehető readjoanabibeas óha hozzáláthasson feladata teljesítéséhez; 2. a közvetlenül érdekelt felek közötti megállapodás révén sikerüljön a tűzszünetet egy később meghatározandó időpontig meghoszszabbítani; 3. a Biztonsági Tanács 242-es határozata alapján békés megoldást találjanak. Gromiko—Schumann eszmecsere Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken az ENSZ székhelyén megbeszélést folytatott Schumann francia külügyminiszterrel. A baráti légkörben lezajlott találkozó során — mint a TASZSZ jelenti — a két külügyminiszter az európai biztonság kérdéseiről és az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszakának munkájáról folytatott eszmecserét. Ugyancsak pénteken került sor Makariosz érsek ciprusi elnök és Gromiko eszmecseréjére. A XJPI jelentése szerint Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök külpolitikai tanácsadója több mint egy órát töltött pénteken a szovjet ENSZ- küldöttségnél. Nem derült ki, hogy kivel és miről tárgyalt, de az amerikai hírügynökség tudósítója kiszimatolta, hogy Kissinger látogatása idején az épületben tartózkodott Gromiko és Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete. Rogers amerikai külügyminiszter egyórás megbeszélést folytatott Riad egyiptomi külügyminiszterrel. Távozóban Riad közölte, hogy eszmecserét folytattak, de konkrét javaslatokat — nyilván a közel-keleti helyzet megoldására — egyikük sem tett. Amerikai körökből az AP úgy értesült, hogy egyik fél részéről sem merült fel a tűzszünet megsértésének vagy a helyzet amerikai részről követelt úgynevezett kiegyenlítésének a kérde?