Magyar Nemzet, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
írt 100 fillérMaisvik Neazet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1970. november 21 XXVI. évfolyam, 273. szám Nemzetközi vita • f f • •• re • • rr • az iskola jövőjéről Rugalmas iskolarendszer, a zsákutcák elkerülése, oktatási válság, a képzés második útja a televízión, az esti iskolákon, tanfolyamokon keresztül — napokon át székről a kifejezésekről vitatkoztunk a bécsi Schottenringen levő Hotel de France különtermében. A tanácskozást, amelyen ezek a kérdések oly sűrűn szerepeltek, az osztrák UNESCO- bizottság rendezte, tíz középeurópai ország 70, a pedagógiával és a neveléstudománnyal foglalkozó újságírója számára. Külön rangot az adott ennek a gondosan, vendéglátói udvariassággal megszervezett konferenciának és tapasztalatcserének, hogy az UNESCO párizsi központja vállalta védnökségét — egyik magas beosztású képviselője mindvégig nagy figyelemmel kísérte a munkát —, és hogy a rendezésben egyebek között részt vállalt az osztrák oktatási és művészetügyi minisztérium, személyesen Leopold Gratz miniszter is. A napirenden nem általában az oktatás, a képzési rendszer szerepelt, hanem sokkal szűkebben az egyes országok által megalkotott. Vagy kidolgozásra, váró iskolareform. Miután Európa valamennyi állama égető szükségének érzi az oktatás szervezésének és tartalmának megújítását, könnyen érthető az érdeklődés a beszámolók iránt. A konferencia, ha úgy tetszik, szeminárium munkájának középpontjában ugyanis a meghívott országok beszámolói álltak hazájuk pedagógiai reformjairól. A nagy háborús megrázkódtatásoktól megmenekült gazdag Svájc képviselője ugyanolyan őszintén ismertette a 25 kanton 25-féle iskolatörvénye okozta problémákat, mint az előkelő olasz napilap szerkesztője a hazája déli részében még 18 százalékos analfabetizmust. És az NSZK oktatásügyéről szólva — amely ország képviselője díszes könyvvel dokumentálta az oktatásban részt vevők ugrásszerűen megnövekedett számát — kibontakoztak bizonyos képzési, iskolarendszerben problémák. Éppen a Német Szövetségi Köztársaság beszámolójában hangzott el az az adat, hogy a 3 millió nyugatnémet gyermek számára csupán egymillió férőhely van az óvodákban, és ennek legalább a kétszeresére volna szükség. Öröm volt hallani, hogy némely szocialista ország ebben a kérdésben jobban áll: Romániában a gyerekek 62 százalékát, Csehszlovákiában pedig 70 százalékát tudják óvodában elhelyezni. Az az emelkedett, kulturált szellem, amely lényegében az elejétől a végéig jellemezte a munkát, mind a tanácskozás, mind az azt követő háromnapos osztrák körút során, megértheti, hogy a hangsúly a kísérletekre, a már elért eredményekre és a jó törekvésekre tevődött. A referátumokat követő, gyorsan cikázó kérdések is főként arra szorítkoztak, hogy bizonyos gondokat a szakmai oktatásban, a pedagógusképzésben, a pedagógus-újságírók tevékenységében, a televíziós oktatásban hogyan lehetne jól megoldani. Mi, a magyar delegáció tagjai is úgy véltük, hogy ez volt a tanácskozás leghasznosabb része. A gondolat, amely magas szintű kormánydelegációk tárgyalásain, európai és regionális értekezleteken is ma már végigvonul, hogy ismerjük meg jobban egymás gazdasági és kulturális törekvéseit, gondosan mérlegeljük egymás tapasztalatait, sajátos töltést adott ennek az UNESCO-tanácskozásnak is. Vitathatatlan persze — és hiba volna ettől eltekinteni —, hogy a társadalmi berendezkedések különbözősége alapvetően meghatározza nemcsak az iskolarendszert, hanem azokat a reformokat is, amelyek bizonyos modernebb célok felé törnek utat. Így hát például az NDK újságíró-képviselőjének beszámolója, amelyből kiviláglott, hogy hazája iskolarendszerében számos nehéz probléma megoldódott, és hogy náluk tízosztályos a kötelező iskolai oktatás, híven tükrözte az ország társadalmi helyzetét is, ahogyan a magyar küldöttség beszámolójában is a szakközépiskolák vagy a tagozatos gimnáziumi osztályok sikerei megvilágították azokat az alapokat, amelyekre nálunk az egész iskolarendszer épül. És ha már magunkat említjük, mint nem először az ilyen jellegű nemzetközi tanácskozásokon, mind a magyar beszámolót, mind a kérdésekre adott válaszokat figyelemmel fogadták. Sőt, a tanácskozások szüneteiben, majd az osztrák vidék meglátogatásakor gyakran ültek mellénk osztrákok, nyugatnémetek, svájciak, olaszok, hogy bizonyos kérdéseket a főiskolai rangú óvónő- és tanítóképzésről, a tanítási órákba illeszkedő, imponálóan jól kidolgozott — nem mi mondtuk, hanem a külföldiek — iskolatelevízióról, az ifjúsági szervezetek munkájáról stb. alaposabban megismerhessenek. Talán annak is köszönhető ez, hogy beszámolónkban nem hallgattunk a gondokról sem, így hát, ha eredményekről szóltunk, ezek hitelét megerősítették megvallott problémáink is. Mi kevésbé dicsekedhettünk el olyan egyetemi épületekkel, mint amilyeneket Klagenfurtban vagy Linzben láthattunk, aligha van olyan Fischer von Erlach által épített pompás kastélyunk is Salzburg mellett, mint amilyenben az osztrák vendéglátóipar fiatal dolgozói tanulnak. De elmondhatjuk: a tanköteles korú gyermekek 99 százaléka rendes idejében beiratkozik az első osztályba, 80 százaléka 14 éves korában, 91 százaléka pedig a tankötelezettség határán, tehát 16. életévét betöltve elvégzi az általános iskola nyolcadik osztályát. És egyebek között talán ez is olyan eredmény — soksok pedagógiai gondunk mellett —, amit egy szocialista ország kétkedés nélkül, mégis büszkén járhat Euró- P. Gábor István Brezsnyev vezetésével elindult Budapestre az SZKP küldöttsége Közzétették a lengyel—NSZK szerződés szövegét A külpolitikai helyzet VARSÓBAN ÉS BONNBAN egyidejűen, pénteken nyilvánosságra hozták a két nappal korábban parafált lengyel— nyugatnémet szerződés szövegét. Amint a cím is utal rá, a szerződésben a kapcsolatok rendezésének elveit rögzítették. Brandt kancellár rádió- és televízióbeszédében ezt a momentumot emelte ki, hangoztatva, hogy egy békés jövő alapjait rakták le. A szerződés bevezetője hangsúlyozza, hogy a második világháború óta — amelynek első áldozata Lengyelország volt — több mint 25 év telt el, s ezalatt mindkét országban új nemzedék nőtt fel. A két fél megállapította, hogy Lengyelország nyugati államhatára a potsdami értekezlet határozatának megfelelően húzódik (1. cikkely). Ezzel összefüggésben kijelentik, hogy sem most, sem a jövőben nem támasztanak területi követeléseket egymással szemben. A továbbiakban a szerződés állást foglal a két ország együttműködésének kibővítése mellett (3. cikkely). A Moszkvában, aláírt szovjet—nyugatnémet szerződéshez hasonlóan most is leszögezik, hogy „e szerződés nem érinti a két fél korábban megkötött megállapodásait, vagy a rájuk vonatkozó nemzetközi szerződéseket”. Az NSZK kormánya jegyzéket intézett a három nyugati nagyhatalomhoz, amelyben külön is kitér arra, hogy a Varsóban parafált okmány nem érinti és nem is érintheti a négy nagyhatalom németországi jogait. Az egyezményt egyébként ■a két kormányfő ék a két külügyminiszter, későbbi időpontban — amint az MTI tudósítója jelenti, még ebben az évben — írja alá. Amint az várható volt, a nyugatnémetellenzek azonnal reagált a varsói megállapodásra. A CDU nevében Bartel szögezte le, hogy az okmány „nagyon messzemenő, fájdalmas következményekkel járó határozatokat tartalmaz. Még élesebb hangnemben foglalt állást az Áttelepültek Szövetségének elnöksége. A nemzetközi érdeklődés közben már az NDK és az NSZK képviselőinek újabb találkozójára is irányul. A két német kormány csütörtökön elvileg megegyezett abban, hogy az első kapcsolatfelvétel november végén lesz. Bonni jól értesült körök szerint esetleg már jövő szerdán találkozik Egon Bahr, a nyugatnémet kancellári hivatal államtitkára és Michael Kohl, az NDK Minisztertanácsának államtitkára. A két Németország közötti kapcsolatok rendezésének egyik fontos feltétele, hogy eredményre vezessenek a négyhatalmi tárgyalások Nyugat-Berlin státusáról. A legutóbbi találkozót követően a nyugati sajtó egybehangzóan azt jelentette, hogy több kérdésben előrehaladás történt. A pénteki Figaro egy Nyugat-Berlinről szóló cikksorozat befejező részében azt írta, hogy az NSZK kormánya „hajlandó messzemenő engedményeket tenni”. A lap azt sem tartja kizártnak, hogy az NSZK és Nyugat-Berlin között megszakadnának a közvetlen politikai kapcsolatok, ugyanakkor a gazdasági együttműködés továbbra is megmarad. Az európai kérdések mellett pénteken a legjelentősebb nemzetközi esemény az ENSZ székhelyén zajlott le. A világszervezet megalakulása óta először történt meg, hogy a közgyűlésben többséget kapott az a határozati javaslat, amely a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállítását irányozta elő. Minthogy azonban ezúttal is „fontos napirendi pontnak” nyilvánították a kérdést, azaz az elfogadáshoz kétharmados többség lett volna szükséges, Kína továbbra sem foglalhatja el jogos helyét a világszervezetben. Egyébként a Novoje Vremja szovjet külpolitikai hetilap részletesen elemzi a kínai külpolitikát. A Szovjetunió — írja a lap — erőfeszítéseket tesz az államközi kapcsolatok normalizálására, s reméli, hogy sikerül a két fél tartós érdekeinek megfelelő megoldást találni a Pekingben jelenleg is folyó tárgyalásokon. A továbbiakban a lap azt boncolgatja, hogy miért fordít olyan nagy gondot a Nyugat a Kínához való közeledésre. A Novoje Vremja szerint ennek egyrészt gazdasági okai vannak, másrészt — s a lap itt nyugati véleményeket idéz — ily módon kívánnak éket verni a Szovjetunió és Kína közé, s ez megfelelne az amerikai politika céljainak. Az SZKP küldöttsége elutazott az MSZMP X. kongresszusára Az SZKP küldöttsége Leonyid Brezsnyev vezetésével pénteken elutazott Budapestre. A küldöttséget a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusára hívták meg. A delegáció tagjai: Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára, Konsztantyin Katusev, a Központi Bizottság titkára, Grigorij Romanov, a Központi Bizottság tagja, a leningrádi területi pártbizottság első titkára és Konsztantyin Ruszakov, a Központi Revíziós Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. Fjodor Tyitov, a Központi Bizottság tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete Budapesten csatlakozik a szovjet pártküldöttséghez. Moszkva kijevi pályaudvarán a delegációt Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Minisztertanács elnöke, Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Andrej Kirilenko, Kirill Mazurov, Alekszandr Selepin, Mihail Szuszlov, Gennagyij Voronov, a Politikai Bizottság tagjai. Dmitrij Usztyinov, a PB póttagja, a KB titkára, Pjotr Gyemicsev, a PB póttagja, Iván Kapitonov, Borisz Ponomarjov és Mihail Szolomencev, a Központi Bizottság titkárai, Andrej Gromiko, a Központi Bizottság tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, valamint más hivatalos személyiségek búcsúztatták. A pályaudvari búcsúztatáson megjelent Csaba Ferenc, a Magyar Népköztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivője, valamint a magyar nagykövetség számmos vezető munkatársa. Megérkeztek az első külföldi vendégek Pénteken megérkeztek az MSZMP X. kongresszusára az első külföldi vendégek. A Kubai Kommunista Párt küldöttsége Fabio Grobart, a Központi Bizottság tagja vezetésével, tagjai: Luis Alvarez, a Matanzas megyei bizottság szervező titkára és Floreal Chomón Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete; a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának küldöttsége Andreasz Fantisz főtitkárhelyettes vezetésével, tagja: Michalisz Puburisz, a Politikai Bizottság tagja; Nagy-Britannia Kommunista Pártjának küldöttsége Bert Pearce, a Politikai Bizottság tagja, a párt walesi szekciójának titkára vezetésével, tagja: Daniel Lyon, a Végrehajtó Bizottság tagja, a londoni városi pártbizottság tagja, Írország Kommunista Pártja küldöttsége Michael O’Riordan főtitkár vezetésével, tagja: Hugh Murphy, a Politikai Bizottság tagja, a Német Kommunista Párt küldöttsége Herbert Mies alelnök vezetésével, tagjai: Kurt Erlebach, az elnökség tagja és Günter Weiss, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja; San Marino Kommunista Pártja küldöttsége, amelyet Vincenzo Pedini, a Központi Bizottság tagja vezet, s tagja: Guiseppe Renzi, a Központi Bizottság tagja; a Francia Kommunista Párt küldöttsége Francois Billoux, a Politikai Bizottság tagja vezetésével, tagja: Raymond Treppo, a Központi Bizottság tagja; a Török Kommunista Párt küldöttsége Yakub Demir, a Központi Bizottság első titkára vezetésével, tagja: Dursan Kaya, a Központi Bizottság munkatársa, a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Ignacio Gallego, a Végrehajtó Bizottság tagja, a titkárság tagja vezet, a delegáció tagjai: Manuel Delicado, a Végrehajtó Bizottság tagja, Melquesider Rodriguez, a Központi Bizottság tagja. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Aczél György, az MSZMP KB titkára, Katona Imre, a Központi Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság titkára, Nemeslaki Tivadar, dr. Orbán László, Sándor József, a Központi Bizottság osztályvezetője. Somoskői Gábor, Szirmai Jenő, Tömpe István, Gál László, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a Központi Bizottság tagjai fogadták. Az ISSZK elismerte a* Odera—a Weisse-határt A Varsó -Bonn szerződés öt cikkelye Péntek délután .Varsóban és Bonnban egyidejűleg nyilvánosságra hozták a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság november 18-án parafáit államközi szerződésének szövegét. Az MTI varsói tudósítójának jelentése szerint az okmány szövege a következő: Szerződés a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai rendezésének alapjairól. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, — figyelembe véve, hogy a második világháború befejezése óta, amelynek első áldozata Lengyelország volt és amely súlyos szenvedést hozott Európa népeire, több mint 25 év telt el, — emlékezve arra, hogy ez idő alatt mindkét országban új nemzedék nőtt fel, amelynek biztosítani kell békés jövőjét, — attól az óhajtól vezérelve, hogy egymás között megteremtsék a békés egymás mellett élés, valamint a normális fejlődés és a jó viszony tartós alapjait, — az európai béke és biztonság megszilárdítására törekedve, — felismerve, hogy a határok sérthetetlensége, valamint az összes európai ország jelenlegi határok közötti területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartása a béke döntő feltétele, a következőkben állapodtak meg: I. cikkely: 1. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egybehangzóan megállapítják, hogy a meglevő határ, amelynek vonalát az 1945. augusztus 2-i potsdami értekezlet határozatának IX. kezetében közvetlenül Swinoutsce (Swinemünde)-től nyugatra a Balti-tengertől kiindulva, s innen az Odera folyó mentéti a Nysa- Luzycka (Lausitzer-Neisse) folyótorkolatig, majd a Nysa- Luzycka mentén Csehszlovákia határáig állapították meg, a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatárát képezi. 2. Megerősítik fennálló határaik sérthetetlenségét, most és a jövőben is kölcsönös kötelezettséget vállalnak egymás területi integritásának feltétlen tiszteletben tartására. 3. Kijelentik, hogy egymással szemben nincs semmiféle területi követelésük és a jövőben sem fognak semmilyen területi követelést támasztani. II. cikkely: 1. A Lengyel Népköztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot mind egymáshoz való viszonyukban, mind Európa és a világ biztonsága biztosításának kérdéseiben az ENSZ alapokmányában lefektetett célok és elvek fogják vezérelni. 2. Ennekmegfelelően az ENSZ alapszak