Magyar Nemzet, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

írt 1­00 fillérMaisvik­ Neazet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1970. november 21 XXVI. évfolyam, 273. szám Nemzetközi vita • f f • •• re • • rr • az iskola jövőjéről Rugalmas iskolarendszer­, a zsákutcák elkerülése, ok­tatási válság, a képzés má­sodik útja a televízión, az esti iskolákon, tanfolyamo­kon keresztül — napokon át székről a kifejezésekről vi­tatkoztunk a bécsi Scho­t­­tenringen levő Hotel de France különtermében. A tanácskozást, amelyen ezek a kérdések oly sűrűn szere­peltek, az osztrák UNESCO- bizottság rendezte, tíz közép­európai ország 70, a pedagó­giával és a neveléstudo­mánnyal foglalkozó újság­írója számára. Külön ran­got az adott ennek a gondo­san, vendéglátói udvarias­sággal megszervezett kon­ferenciának és tapasztalat­­cserének, hogy az UNESCO párizsi központja vállalta védnökségét — egyik magas beosztású képviselője mind­végig nagy figyelemmel kí­sérte a munkát —, és hogy a rendezésben egyebek kö­zött részt vállalt az osztrák oktatási és művészetügyi minisztérium, személyesen Leopold Gratz miniszter is. A napirenden nem általá­ban az oktatás, a képzési rendszer szerepelt, hanem sokkal szűkebben az egyes országok által megalkotott. Vagy kidolgozásra, váró is­kolareform. Miután Európa valamennyi állama égető szükségének érzi az oktatás szervezésének és tartalmá­nak megújítását, könnyen érthető az érdeklődés a be­számolók iránt. A konferencia, ha úgy tet­szik, szeminárium munkájá­nak középpontjában ugyan­is a meghívott országok be­számolói álltak hazájuk pedagógiai reformjairól. A nagy háborús megráz­kódtatásoktól megmenekült gazdag Svájc képviselője ugyanolyan őszintén ismer­tette a 25 kanton 25-féle iskolatörvénye okozta prob­lémákat, mint az előkelő olasz napilap szerkesztője a hazája déli részében még 18 százalékos analfabetizmust. És az NSZK oktatásügyéről szólva — amely ország kép­viselője díszes könyvvel do­kumentálta az oktatásban részt vevők ugrásszerűen megnövekedett számát — kibontakoztak bizonyos kép­zési, iskolarendszerben­ prob­lémák. Éppen a Német Szö­vetségi Köztársaság beszá­molójában hangzott el az az adat, hogy a 3 millió nyu­gatnémet gyermek számára csupán egymillió férőhely van az óvodákban, és ennek legalább a kétszeresére vol­na szükség. Öröm volt halla­ni, hogy némely szocialista ország ebben a kérdésben jobban áll: Romániában a gyerekek 62 százalékát, Csehszlovákiában pedig 70 százalékát tudják óvodában elhelyezni. Az az emelkedett, kultu­rált szellem, amely lényegé­ben az elejétől a végéig jel­lemezte a munkát, mind a tanácskozás, mind az azt követő háromnapos osztrák körút során, megértheti, hogy a hangsúly a kísérle­tekre, a már elért eredmé­nyekre és a jó törekvésekre tevődött. A referátumokat követő, gyorsan cikázó kér­dések is főként arra szorít­koztak, hogy bizonyos gon­dokat a szakmai oktatásban, a pedagógusképzésben, a pe­dagógus-újságírók tevékeny­ségében, a televíziós okta­tásban hogyan lehetne jól megoldani. Mi, a magyar delegáció tagjai is úgy vél­tük, hogy ez volt a tanács­kozás leghasznosabb része. A gondolat,­­ amely magas szintű kormánydelegációk tárgyalásain, európai és re­gionális értekezleteken is ma már végigvonul, hogy is­merjük meg jobban egymás gazdasági és kulturális tö­rekvéseit, gondosan mérle­geljük egymás tapasztala­tait, sajátos töltést adott en­nek az UNESCO-tanácsko­­zásnak is. Vitathatatlan persze — és hiba volna ettől eltekinteni —, hogy a társadalmi beren­dezkedések különbözősége alapvetően meghatározza nemcsak az iskolarendszert, hanem azokat a reformokat is, amelyek bizonyos moder­nebb célok felé törnek utat. Így hát például az NDK újságíró-képviselőjének be­számolója, amelyből kivi­láglott, hogy hazája iskola­­rendszerében számos nehéz probléma megoldódott, és hogy náluk tízosztályos a kötelező iskolai oktatás, hí­ven tükrözte az ország tár­sadalmi helyzetét is, aho­gyan a magyar küldöttség beszámolójában is a szak­középiskolák vagy a tagoza­tos gimnáziumi osztályok sikerei megvilágították azo­kat az alapokat, amelyekre nálunk az egész iskolarend­szer épül. És ha már magunkat em­lítjük, mint nem először az ilyen jellegű nemzetközi ta­nácskozásokon, mind a ma­­gy­ar beszámolót, mind a kérdésekre adott válaszokat figyelemmel fogadták. Sőt, a tanácskozások szünetei­ben, majd az osztrák vidék meglátogatásakor gyakran ültek mellénk osztrákok, nyugatnémetek, svájciak, olaszok, hogy bizonyos kér­déseket a főiskolai rangú óvónő- é­s tanítóképzésről, a tanítási órákba illeszkedő, imponálóan jól kidolgozott — nem mi mondtuk, hanem a külföldiek — iskolateleví­zióról, az ifjúsági szerveze­tek munkájáról stb. alapo­sabban megismerhessenek. Talán annak is köszönhető ez, hogy beszámolónkban nem hallgattunk a gondok­ról sem, így hát, ha ered­ményekről szóltunk, ezek hitelét megerősítették meg­vallott problémáink is. Mi kevésbé dicsekedhettünk el olyan egyetemi épületekkel, mint amilyeneket Klagen­furtban vagy Linzben lát­hattunk, aligha van olyan Fischer von Erlach által épí­tett pompás kastélyunk is Salzburg mellett, mint ami­lyenben az osztrák vendég­látóipar fiatal dolgozói ta­nulnak. De elmondhatjuk: a tanköteles korú gyerme­kek 99 százaléka rendes ide­jében beiratkozik az első osztályba, 80 százaléka 14 éves korában, 91 százaléka pedig a tankötelezettség ha­tárán, tehát 16. életévét be­töltve elvégzi az általános iskola nyolcadik osztályát. És egyebek között talán ez is olyan eredmény — sok­sok pedagógiai gondunk mellett —, amit egy szocia­lista ország kétkedés nélkül, mégis büszkén járhat Euró- P. Gábor István Brezsnyev vezetésével elindult Budapestre az SZKP küldöttsége Közzétették a lengyel—NSZK szerződés szövegét A külpolitikai helyzet VARSÓBAN ÉS BONNBAN egyidejűen, pénteken nyilvá­nosságra hozták a két nappal korábban parafált lengyel— nyugatnémet szerződés szövegét. Amint a cím is utal rá, a szerződésben a kapcsolatok rendezésének elveit rögzítették. Brandt kancellár rádió- és televízióbeszédében­ ezt a momen­tumot emelte ki, hangoztatva, hogy egy békés jövő alapjait rakták le. A szerződés bevezetője hangsúlyozza, hogy a máso­dik világháború óta — amelynek első áldozata Lengyelország volt — több mint 25 év telt el, s ezalatt mindkét országban új nemzedék nőtt fel. A két fél megállapította, hogy Lengyel­­ország nyugati államhatára a potsdami értekezlet határozatá­nak megfelelően húzódik (1. cikkely). Ezzel összefüggésben kijelentik, hogy sem most, sem a jövőben nem támasztanak területi követeléseket egymással szemben. A továbbiakban a szerződés állást foglal a két ország együttműködésének kibő­vítése mellett (3. cikkely). A Moszkvában, aláírt szovjet—nyu­gatnémet szerződéshez hasonlóan most is leszögezik, hogy „e szerződés nem érinti a két fél korábban megkötött meg­állapodásait, vagy a rájuk vonatkozó nemzetközi szerződése­ket”. Az NSZK kormánya jegyzéket intézett a három nyugati nagyhatalomhoz, amelyben külön is kitér arra, hogy a Varsó­ban parafált okmány nem érinti és nem is érintheti a négy nagyhatalom németországi jogait. Az egyezményt egyébként ■a két kormányfő ék a­ két külügyminiszter, későbbi időpontban — amint az MTI tudósítója jelenti, még ebben az évben — írja alá. Am­int az várható volt, a nyugatnémet­ellenzek azonnal reagált a varsói megállapodásra. A CDU nevében Bartel szö­gezte le, hogy az okmány „nagyon messzemenő, fájdalmas következményekkel járó határozatokat tartalmaz. Még élesebb hangnemben foglalt állást az Áttelepültek Szövetségének elnöksége. A nemzetközi érdeklődés közben már az NDK és az NSZK képviselőinek újabb találkozójára is irányul. A két német kor­mány csütörtökön elvileg megegyezett abban, hogy az első kapcsolatfelvétel november végén lesz. Bonni jól értesült kö­rök szerint esetleg már jövő szerdán találkozik Egon Bahr, a nyugatnémet kancellári hivatal államtitkára és Michael Kohl, az NDK Minisztertanácsának államtitkára. A két Németország közötti kapcsolatok rendezésének egyik fontos feltétele, hogy eredményre vezessenek a négyhatalmi tárgyalások Nyugat-Berlin státusáról. A legutóbbi találkozót követően a nyugati sajtó egybehangzóan azt jelentette, hogy több kérdésben előrehaladás történt. A pénteki Figaro egy Nyugat-Berlinről szóló cikksorozat befejező részében azt írta, hogy az NSZK kormánya „hajlandó messzemenő engedménye­ket tenni”. A lap azt sem tartja kizártnak, hogy az NSZK és Nyugat-Berlin között megszakadnának a közvetlen politikai kapcsolatok, ugyanakkor a gazdasági együttműködés továbbra is megmarad. Az európai kérdések mellett pénteken a legjelentősebb nem­zetközi esemény az ENSZ székhelyén zajlott le. A világszerve­zet megalakulása óta először történt meg, hogy a közgyűlés­ben többséget kapott az a határozati javaslat, amely a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállítását irá­nyozta elő. Minthogy azonban ezúttal is „fontos napirendi pontnak” nyilvánították a kérdést, azaz az elfogadáshoz két­harmados többség lett volna szükséges, Kína továbbra sem foglalhatja el jogos helyét a világszervezetben. Egyébként a Novoje Vremja szovjet külpolitikai hetilap részletesen elemzi a kínai külpolitikát. A Szovjetunió — írja a lap — erő­feszítéseket tesz az államközi kapcsolatok normalizálására, s reméli, hogy sikerül a két fél tartós érdekeinek megfelelő megoldást találni a Pekingben jelenleg is folyó tárgyalásokon. A továbbiakban a lap azt boncolgatja, hogy miért fordít olyan nagy gondot a Nyugat a Kínához való közeledésre. A Novoje Vremja szerint ennek egyrészt gazdasági okai vannak, más­részt — s a lap itt nyugati véleményeket idéz — ily módon kívánnak éket verni a Szovjetunió és Kína közé, s ez meg­felelne az amerikai politika céljainak. Az SZKP küldöttsége elutazott az MSZMP X. kongresszusára Az SZKP küldöttsége Leonyid Brezsnyev vezetésé­vel pénteken elutazott Buda­pestre. A küldöttséget a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusára hívták meg. A delegáció tagjai: Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára, Konsztantyin Katusev, a Központi Bizott­ság titkára, Grigorij Romanov, a Központi Bizottság tagja, a leningrádi terül­eti pártbizott­ság első titkára és Konsztan­tyin Ruszakov, a Központi Revíziós Bizottság tagja, a Központi Bizottság osztály­­vezetője. Fjodor Tyitov, a Központi Bizottság tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete Budapesten csat­lakozik a szovjet pártküldött­séghez. Moszkva kijevi pályaudva­rán a delegációt Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Minisztertanács el­nöke, Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, Andrej Kirilenko, Kirill Mazurov, Alekszandr Selepin, Mihail Szuszlov, Gennagyij Voronov, a Politikai Bizottság tagjai. Dmitrij Usztyinov, a PB pót­tagja, a KB titkára, Pjotr Gyemicsev, a PB póttagja, Iván Kapitonov, Borisz Ponomarjov és Mihail Szolo­­mencev, a Központi Bizott­ság titkárai, Andrej Gromiko, a Központi Bizottság tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, valamint más hivatalos sze­­mélyiségek búcsúztatták. A pályaudvari búcsúztatá­son megjelent Csaba Ferenc, a Magyar Népköztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivő­je, valamint a magyar nagy­­követség számmos vezető mun­katársa. Megérkeztek az első külföldi vendégek Pénteken megérkeztek az MSZMP X. kongresszusára az első külföldi vendégek. A Kubai Kommunista Párt küldöttsége Fabio Grobart, a Központi Bizottság tagja ve­zetésével, tagjai: Luis Alvarez, a Matanzas megyei bizottság szervező titkára és Floreal Chomón Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagy­követe; a Ciprusi Dolgozó Nép Ha­ladó Pártjának küldöttsége Andreasz Fantisz főtitkárhe­lyettes vezetésével, tagja: Mi­­chalisz Puburisz, a Politikai Bizottság tagja; Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának küldöttsége Bert Pearce, a Politikai Bizottság tagja, a párt walesi szekciójá­nak titkára vezetésével, tagja: Daniel Lyon, a Végrehajtó Bizottság tagja, a londoni vá­rosi pártbizottság tagja, Írország Kommunista Pártja küldöttsége Michael O’Riordan főtitkár vezetésével, tagja: Hugh Murphy, a Politikai Bi­zottság tagja, a Német Kommunista Párt küldöttsége Herbert Mies al­elnök vezetésével, tagjai: Kurt Erlebach, az elnökség tagja és Günter Weiss, a Központi El­lenőrző Bizottság tagja; San­ Marino Kommunista Pártja küldöttsége, amelyet Vincenzo Pedini, a Központi Bizottság tagja vezet, s tagja: Guiseppe Renzi, a Központi Bizottság tagja; a Francia Kommunista Párt küldöttsége Francois Billoux, a Politikai Bizottság tagja ve­zetésével, tagja: Raymond Treppo, a Központi Bizottság tagja; a Török Kommunista Párt küldöttsége Yakub Demir, a Központi Bizottság első titká­ra vezetésével, tagja: Dursan Kaya, a Központi Bizottság munkatársa, a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Ignacio Gallego, a Végrehajtó Bizott­ság tagja, a titkárság tagja vezet, a delegáció tagjai: Ma­­nuel Delicado, a Végrehajtó Bizottság tagja, Melquesider Rodriguez, a Központi Bizott­ság tagja. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Aczél György, az MSZMP KB titkára, Katona Imre, a Központi Bizottság tagja, a budapesti pártbizott­ság titkára, Nemeslaki Tiva­dar, dr. Orbán László, Sándor József, a Központi Bizottság osztályvezetője. Somoskői Gá­bor, Szirmai Jenő, Tömpe Ist­ván, Gál László, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a Központi Bizottság tagjai fo­gadták. Az ISSZK elismerte a* Odera—a Weisse-határt A Varsó -Bonn szerződés öt cikkely­e Péntek délután .Varsóban és Bonnban egyidejűleg nyilvánosságra hozták a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság november 18-án parafáit államközi szerződésének szö­vegét. Az MTI varsói tudósítójának jelentése szerint az okmány szövege a következő: Szerző­dés a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság kapcsolatai rendezé­sének alapjairól. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köz­társaság, — figyelembe véve, hogy a második világháború befejezése óta, amelynek első áldozata Lengyelország volt és amely súlyos szenvedést hozott Európa népeire, több mint 25 év telt el, — emlékezve arra, hogy ez idő alatt mindkét or­szágban új nemzedék nőtt fel, amelynek biztosítani kell bé­kés jövőjét, — attól az óhajtól vezérelve, hogy egymás között megteremtsék a békés egymás mellett élés, valamint a nor­mális fejlődés és a jó viszony tartós alapjait, — az európai béke és biztonság megszilár­dítására törekedve, — felis­merve, hogy a határok sérthe­tetlensége, valamint az összes európai ország jelenlegi hatá­rok közötti területi integritá­sának és szuverenitásának tisz­teletben tartása a béke döntő feltétele, a következőkben ál­lapodtak meg: I. cikkely: 1. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egybe­hangzóan megállapítják, hogy a meglevő határ, amelynek vo­nalát az 1945. augusztus 2-i potsdami értekezlet határoza­tának IX. kezetében közvetle­nül Swinoutsc­e (Swinemün­­de)-től nyugatra a Balti-ten­gertől kiindulva, s innen az Odera folyó mentéti a Nysa- Luzycka (Lausitzer-Neisse) fo­lyótorkolatig, majd a Nysa- Luzycka mentén Csehszlová­kia határáig állapították meg, a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatárát képezi. 2. Megerősítik fennálló hatá­raik sérthetetlenségét, most és a jövőben is kölcsönös kötele­zettséget vállalnak egymás te­rületi integritásának feltétlen tiszteletben tartására. 3. Kije­lentik, hogy egymással szem­ben nincs semmiféle területi követelésük és a jövőben sem fognak semmilyen területi kö­vetelést támasztani. II. cikkely: 1. A Lengyel Népköztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot mind egymáshoz való viszonyukban, mind Európa és a világ­ biz­tonsága biztosításának kérdé­seiben az ENSZ alapokmányá­ban lefektetett célok és elvek fogják vezérelni. 2. Ennek­­megfelelően az ENSZ alapszak

Next