Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
z legmeglepőbb vonása az, ami hiányzik belőle: a folyamatban levő laoszi invázióra csupán a „vietnamizálási” program keretében utal. Bevezetőjében Nixon hangsúlyozta, hogy kormányának „a külpolitikában végbemenő alapvető átalakulás korszakán kell átvezetnie a nemzetet”, mivel a nemzetközi feltételek gyökeres megváltozása következtében elmúlt „Amerika uralkodó túlsúlyának korszaka, amelyben amerikai erőforrásokra és amerikai receptekre hagyatkozhattunk”. A változások között Nyugat-Európa és Japán gazdasági és politikai megerősödését, számos új független nemzet porondra lépését, „a merev kelet—nyugati kétpólusú világnak” a sokoldalú diplomácia „változékony új korszakába” való átlépését említi. A legnagyobb hangsúlynál azt emeli ki, hogy „a növekvő szovjet hatalom kor szálát megváltoztatta a katonai egyenletet". Minno-ilol JHn* A Nixon-doktrína az elnök értelmezése szerint azt a „realitást” kívánja kifejezni, hogy az USA „nagyfontosságú” nemzetközi szerepe továbbra is „nélkülözhetetlen”; más nemzetek, „saját javukra éppen úgy, mint a mi érdekünkben” nagyobb felelősséget kell hogy magukra vállaljanak”, a „kommunista világban jelentkező policentrizmus különböző kihívásokat és új alkalmakat teremt”. Az elnök szerint a Nixondoktrina a más nemzetekkel való „társas viszonyt” állítja az „új külpolitika” középpontjába További fejtegetéseiben azonban elárulja, hogy „az amerikai nép némiképpen belefáradt a legutóbbi 25 év nemzetközi terheibe és ezt a vietnami háború gyötrelme csak siettette”. Az elnöki jelentés közvetve ugyan, de félreérthetetlenül beismeri, hogy a világcsendőri szerep a régi formában az amerikai nép „belefáradása” miatt is tarthatatlanná vált. A szovjet—amerikai viszonyról szólva az elnök elismeri a Szovjetunió „vitathatatlan Világhatalmi státusát”. Megállapítja, hogy a két világhatalmat „megosztó nagyon is valóságos nézetkülönbségek” mellett vannak létfontosságú „közös érdekek”, ezek között elsősorban az, hogy „egyik sem akar nukleáris csapásokat mérni a másikra”. A SAlt-megítéleset kilátását A SALT-megbeszélések kilátásait az elnöki jelentés „bizonyos optimizmussal” ítéli meg, de nem számít ,gyorsan létrejövő megállapodásokra". A szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásának általános mérlegét a jelentés „vegyesnek” találja. A pozitív oldalon említi a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról folyó „komoly párbeszédet”, a tengerfenék atomfegyvermentesítéséről szóló szerződés aláírását, az atomsorompó-egyezmény ratifikálását, a Berlinnel kapcsolatos megbeszélések felvételét és az első gyakorlati lépések megtételét a világűrben való együttműködés kialakítására. Nixon elnök másfelől azt a nézetet hangoztatja, hogy „nem bátorítóak a Szovjetunió lépései a Közel-Kelettel, Berlinnel és Kubával kapcsolatban”. Az elnök szerint „itt az alkalmas pillanat” arra, hogy az USA és a Szovjetunió egyaránt felmérje kapcsolataik helyzetét és „mérlegelje a további haladáshoz szükséges döntések szükségességét”. Megjegyzi, hogy a most közreadott külpolitikai jelentést ilyen felmérésnek tekinti, s úgy vélekedik, hogy a Szovjetunió vezetőinek az SZKP jövő hónapban sorra kerülő XXIV. kongresszusa ad majd alkalmat az átfogó mérlegelésre. „Gyötrelme* 'irtó*TM" A Közel-Keletről és Indokínáról szóló fejezetek az eddig folytatott amerikai külpolitikai összefoglaló áttekintését adják. Ebben az összefüggésben megismétli, hogy a Nixon-kormány „Vietnamot tekinti az USA leggyötrelmesebb problémájának, de a legveszedelmesebbnek a közel-keleti helyzetet tartja, ahol az amerikai és a szovjet politika összeütközése könynyen ellenőrizhetetlennek bizonyulhat”. Az elnök kijelenti, hogy „nem adta fel a tárgyalásokat", de a tárgyalások alternatívájaként folytatja a háború „vietnamizálását”. Az amerikai csapatok „rendezett kivonásának” folytatását ígéri, de fejtegetéséből világosan kitűnik, hogy az indokínai háború évekig tartó elhúzódásával, s az amerikai csapatok tartós jelenlétével számolt Az elnök végül ismét világosan kifejezésre juttatta: a Nixon-doktrina értelmében a „vietnamizálás” ugyanazt a célt követi, mint a Johnsonkormányzat eszkalációs politikája — a katonai győzelem kivívását, ázsiai emberanyaggal. „Idővel — hangoztatja a jelentés — Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz együttesen 28 milliós lakossága, a térségben levő partnerek segítségével végül is több mint kiegyenlíti a 20 milliós Észak- Vietnam erőforrásait. Addig azonban a részünkről nyújtott védelmi támogató akciók fontos szerepet töltenek be az átmeneti időszakban”. Mini Ssmph javaslat* Az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kezdjen tárgyalásokat Berlinből jelenti az MTI. Berlinben csütörtökön nyilvánosságra hozták annak a levélnek a szövegét, amelyet Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke intézett Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármesterhez és amelyet az NDK Minisztertanácsának megbízottja szerdán délelőtt adott át Nyugat-Berlinben. Willi Stoph az NDK kormánya nevében javasolja, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kezdjen tárgyalásokat egymással a nyugat-berlini lakosok NDK- beli utazásáról, ideértve az NDK fővárosának meglátogatását is. Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Willi Stoph levelét Bonnban úgy fogadták, mint a legfontosabb kezdeményezést, amelyet az NDK kormánya eddig Nyugat-Berlüt irányába tett A levél szövegét csütörtökön a kora délutáni órákban hozták nyilvánosságra a nyugatnémet fővárosban. Brandt kancellár azonban már csütörtökön reggel beszámolt róla a minisztertanácsban, s ezzel párhuzamosan lázas tárgyalások kezdődtek meg Bonn és Nyugat- Berlin, valamint Bonn és a három nyugati nagyhatalom között Az első hivatalos nyugatnémet állásfoglalást Ahlers, a kormány szóvivője olvasta fel a sajtónak. E szerint Willi Stoph levele, ügyem.Így, mint bizonyos jelek a szovjet kormány részéről, azt mutatják, hogy jóakarat nyilvánul meg a nyugat-berlini problémák rendezésére. A bonni kormány hangsúlyozza, hogy a Nyugat- Berlnnel kapcsolatos minden tárgyalás alá van rendelve a négy nagyhatalom tárgyalásainak. Emellett azonban minden lehetőséget ki kell használni a „nyugat-berlini lakosság helyzetének könnyítésére”. Schütz ebben az értelemben fog válaszolni Stoph miniszterelnök levelére — mondotta Adlers. Mint az MTI tudósítójának illetékes bonni kormánykörökben elmondották, Bonnt részben meglepte, részben nem lepte meg az NDK kormányfőjének levele Nem lepte meg abból a szempontból, hogy bizonyos NDK-javaslatok a dolog természeténél fogva esedékesek voltak, olyan javaslatok, amelyek az NDK és a nyugat-berlini szenátus közötti közvetlen tárgyalásra tartoznak.. Meglepte viszont Borait a levél időpontja. Ebből a nyugatnémet kormány arra következtet, hogy az NDK kormánya pozitívan ítéli meg a négyhatalmi tárgyalásokat, s értelmét látja megnyitni a tárgyalások úgynevezett „harmadik szintjét”. A (Tokió, Reuter) két japán cég 10,5 millió dollár értékben motorgyártó üzemet szállít Lengyelországnak. . .... Strougal nyilatkozata Prágából jelenti az MTI. Lubomir Strougal miniszterelnök a Rusé Právának adott rövid nyilatkozatban számolt be magyarországi látogatásáról. A budapesti tárgyalásokat igen hasznosnak minősítette, s megállapította: déli szomszédainkat jobban meg kell ismernünk. — Vendéglátóink jóvoltából tárgyalásaink valóban nem formális, hanem rendkívül szívélyes légkörben folytak. Nagy felelősségtudattal, de ugyanakkor nagy bizalommal is utaztunk a magyar fővárosba — mint amikor az ember legjobb barátait keresi fel Péter János: Szüntelenül munkálkodni kell a biztonsági értekezlet összehívásán Bokor Pál az MTI kiküldött tudósítója jelenti Koppenhágából. A Christiansborg-palotában szerdán este lezajlott kormányvacsorát a magyar—dán kapcsolatok ismerői bizonyára Péter János külügyminiszter dániai látogatásának „hangulati csúcspontjaként" tartják majd számon. Mint a külügyminiszter kíséretének egyik tagja a bankett után megjegyezte: a vendéglátók korábban is szívélyes, de mégis tartózkodó magatartása a látogatás második napjának végére, nem utolsósorban a délelőtti hivatalos megbeszélések eredményeként, lényegesen oldottabbá vált. A légkörnek ezt a felengedését, a növekvő bizalmat tanúsították a vacsorán elhangzott pohárköszöntők is. As alipes erdeiek Először Paul Hartling köszöntötte magyar kollégáját abból az alkalomból, hogy betegségéből felépülve eleget tehetett a dán kormány meghívásának. Ezt követően nemzetközi kérdésekről az országok kölcsönös egymásra utaltságáról szólt, ami azt jelenti, hogy a mostani dán—magyar eszmecsere nemcsak két politikai és társadalmi rendszer találkozását jelenti, hanem két olyan ország párbeszédét is, amelyeknek az alapvető érdekei azonosak az európai béke megőrzésében. A dán kormány véleménye szerint a jelenlegi európai helyzet kedvezőbb a korábbinál — mondotta Hartling —, de úgy véli: „az európai biztonsági értekezlet összehívásához szükséges jó légkör kialakulása összefügg a Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi tárgyalások kimenetelével.” Péter János válaszában elmondotta, hogy bár e látogatás különféle okok miatt több éven át halasztást szenvedett, azért mindig számon tartotta a dán kormány meghívását, s örömmel készült rá, annál is inkább, mert a két országot hagyományos jó kapcsolatok fűzik egymáshoz. Haekkerup volt dán külügyminiszter látogatása pedig 1966-ban nem csupán a két ország viszonyának szorosabbra fűzése, hanem a kelet—nyugati kapcsolatok javulása szempontjából is nagy jelentőségű volt. A mostani látogatás, amelyre a NATO brüsszeli tanácskozása és a Varsói Szerződés tagállamainak berlini, illetve bukaresti konzultációi után került sor, jó alkalmat szolgáltatott a véleménycserére az európai helyzetről Bár két különböző politikai és társadalmi rendszer képviselői vannak jelen — emlékeztetett a külügyminiszter —, együtt kell fáradoznunk egy biztonságosabb világ megteremtéséért. " A hírltomások irtokai lehetnek Péter János megismételte azt a gondolatot, amely magyar részről kétségkívül a látogatás egyik vezérmativántává vált: pillanatnyi szünet nélkül kell munkálkodni a kontinens problémáinak megoldásán, s ezzel összefüggésben az európai biztonsági konferencia előkészítésén, még akkor is, ha eközben továbbra is maradnak rendezetlen, megoldásra váró kérdések. Azokon a területeken kell aktivitást kifejteni, ahol erre reális lehetőség van — hangoztatta Péter János. Annak ellenére, hogy az európai ügyekért a felelősség súlya a nagyhatalmakra hárul, a kisebb országok is sokat tehetnek a közös gondok enyhítése, az európai biztonság érdekében. Csütörtökön Péter János folytatta hivatalos tárgyalásait, majd megismerkedett két nemzetközi hírű dán iparvállalattal. A délelőtti hivatalos megbeszélést követően a külügyminiszter megtekintett egy új, városkörnyéki bevásárló központot, amely Észak-Európa legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Ezután a világpiacon Rex-Rotary néven szereplő dán vállalat központi gyártelepére látogatott el, ahol megtekintette a cég által gyártott ultramodern fénymásoló, sokszorosító és stencilező gépeket. Az Anhydro A/S nevű dán vállalatnál tett látogatásnak az adott különös hangsúlyt, hogy ez a cég máris szerződést kötött hazai vállalatainkkal egy teljes tejporító gépsor leszállítására. A csütörtöki dán lapok, köztük a legnagyobb koppenhágai napilap, a Berlingske Tidende, vezető helyen számoltak be Péter János hivatalos látogatásának szerdai eseményeiről. ■ Magyar Nemzet Befejeződtek a magyar—lengyel külügyi megbeszélések Varsóból jelenti az MTI. Csütörtökön hazautazott Varsóból a Marjai József külügyminiszter-helyettes vezette magyar küldöttség, amely háromnapos lengyelországi tartózkodása során megbeszéléseket folytatott az Adam Willmann miniszterhelyettes vezette lengyel külügyminisztériumi küldöttséggel az időszerű európai problémákról Marjai József miniszterhelyettest, csütörtökön fogadta Stefan Jedrychowski külügyminiszter. A találkozón jelen volt Némety Béla, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete. A külpolitika hírei (Prága, CTK) Az 1948 évi februári népi forradalom győzelmének 23. évfordulója alkalmából Prágában megkoszorúzták Klement Gottwald sírját A koszorúzáson jelen volt Husák, Svoboda és Strougal. A csehszlovák fővárosban megrendezett nagygyűlésen Kopek, a városi pártbizottság vezető titkára mondott ünnepi beszédet . (Varsó, PAP) Gierek, a LEMP KB első titkára, Jaroszewicz miniszterelnök és Jaruzelski nemzetvédelmi miniszter szerdán találkozott a szovjet hadsereg északi csoportjának tisztjeivel. O (Moszkva, TASZSZ) Babiuch és Tejchma, a LEMP KB titkárai látogatást tettek Moszkvában, ahol találkoztak Szuszlovval, az SZKP Központi Bizottságának titkárával. A megbeszéléseken a két párt együttműködésének további fejlesztését vitatták meg. A (Belgrád, MTI) A jugoszláv külügyminisztérium szóvivője hangoztatta: Belgrád pozitívan értékel minden olyan álláspontot, és kezdeményezést, amely nagyobb politikai megértéshez vezet, s az európai biztonsági értekezlet demokratikus úton történő előkészítését szolgálja. A szóvivő a Varsói Szerződés tagállamainak legutóbbi bukaresti tanácskozását kommentálta. A (Bonn, AFP) Szovjetnyugatnémet kereskedelmi egyezmény megkötéséről kezdődtek tárgyalások Bonnban. A (Tel Aviv, Reuter) Az izraeli válasz „többé-kevésbé” megegyezik azzal a nyilatkozattal amelyet Tel Aviv vasárnap adott ki. Mindkét állásfoglalás a Jarring-javaslatokkal kapcsolatos. Lapjelentések szerint a jeruzsálemi probléma megoldására az izraeli külügyminisztérium öt változatot dolgozott ki .Péntek, 1908 február 20. VILÁGGAZDASÁG Élelmezési világgondok A világ élelmezési helyzete (döbbenetes, de való) egyike napjaink legsúlyosabb, legaggasztóbb problémáinak. A mezőgazdasági művelés terén elért tudományos eredmények, a mezőgazdasági technika kivételes fejlődése ellenére, a világ lakosságának jelentékeny része éhezik, illetve a nem kielégítő táplálkozás következményeitől szenved. Ismert tény, hogy még a leggazdagabb kapitalista országokban is milliószám élnek hiányosan táplált emberek. A Time nevű amerikai hetilap a közelmúltban közölt adatokat a csecsemőhalálozásról. Az Egyesült Államokban a csecsemőhalandóság természetesen lényegesen alacsonyabb, mint a fejlődő országokban, de lényegesen magasabb, mint jó néhány nyugat-európai országban. „Az Egyesült Államok minden gazdagsága és tudományos eredményei ellenére csak a 11 helyen áll abbeli képességében, hogy legfiatalabb állampolgárait születésük első évfordulója eléréséhez segítse” — állapítja meg a lap, majd az okok kutatásakor rámutat, hogy azok elsősorban a szegénységben, a nem kielégítő táplálásban lelhetők fel. . A tömeges méretű élelmezési nehézségek gondja azonban — ez mindenki előtt ismert — elsősorban a fejlődő országok problematikája. Az ázsiai, afrikai, latin-amerikai országok egy főre eső élelmiszerfogyasztása (kalóriaértékekben számolva) mindössze kétharmada a fejlett kapitalista országok fogyasztásának. Egyes országok esetében pedig a statisztikai mutatók nem érik el a fizikai minimumot sem. Még jellemzőbb képet ad a fehérjefogyasztás (amely a normális élet és a munkaképesség elengedhetetlen feltétele) statisztikája: a fejlődő országok legfeljebb 20—25 százalékát fogyasztják a nyugateurópai országok, illetve az Egyesült Államok átlagának. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) idevágó tanulmányai bizonyítják, hogy az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok egy főre eső mai élelmiszer-fogyasztása alig haladja meg a második világháború előtti színvonalat És ami még nyugtalanítóbb: a legutóbbi években, előbbre lépés helyett, erőteljesen visszaeső tendencia mutatkozik. A világ élelemtermelése (az utóbbi 10 év átlagában) ugyan évi 4 százalékos emelkedést mutatott, de ennek belső megoszlása súlyos aránytalanságokat takart. A fejlett országok évi 6 százalékos növekedésével szemben a fejlődő országok kevesebb, mint 1 százalékos „előrehaladást” tudtak felmutatni. Most ez a stagnálás csapott át hanyatlásba: a fejlődő országok élelmiszer termelése ma 4 százalékkal alacsonyabb, mint 1966-ban. Hogy mindez mit jelent a napi élet gyakorlatában, arról nyilatkozzék egy „Illetékes” személyiség (idézet Johnson volt amerikai elnök 1966-ban, az „Élelemmel a békéért!" — program meghirdetésekor mondott beszédéből) : A csecsemőhalandóság a volt gyarmati országokban 30-szor nagyobb, mint az iparilag fejlett országokban ... Nincsenek kimutatható statisztikai adatok az éhezés következtében elpusztuló százezrekről, az éhezéstől szenvedő milliókról, de ezek a tömegtragédiák napjaink létező, szörnyű útitársai. Nagyon sok tudományos kutató és politikus, a fejlődő országokban zajló „demográfiai robbanásokkal” (a népszaporulat évi 3 százalékos, illetve ennél magasabb növekedési arányát értik ez alatt) magyarázza a problémákat. Eltérő megközelítésekkel, de lényegében a XVIII. században élt reakciós angol közgazdász Malthus teóriáját elevenítik fel, a „túlnépesedési törvény”-re. Ezt az elméletet már régen megcáfolta mind a tudomány, mind a gyakorlati élet. A közelmúlt évtizedeit tudományos és technikai forradalma pedig végleg elhantolta, éppen az élelemtermelés „forradalmi” eredményeivel a mezőgazdasági munka produktivitása korlátlan lehetőségeinek feltárásával. A FAO égisze alatt szerveződő Nemzetközi 1972. évi Biológiai Program” előkészítő tanulmányaiban értékes utalások történnek e témára. E szerint, ha a fejlett tudomány, a modern mezőgazdasági technológia, akárcsak közepes eredményeit — egy ésszerű termelési szervezés keretében — át tudnánk adni a fejlődő országok zömének, úgy ez nem csak a világ jelenlegi élelmezési gondjai megoldására lenne elegendő, hanem már ma képes lenne kielégíteni az ENSZ szakértők által a 2000. évre várt 6—6,5 milliárdos világlakosság teljes szükségletét is. Távolról sem kívánjuk mindezzel kisebbíteni a születésszabályozási, illetve családtervezési akciók társadalmigazdasági jelentőségét Ezek az aktív demográfiai beavatkozások nem lényegtelen részei lehetnek a világélelmezési gondok megoldásának. De csak „részei”, és semmiképp sem maga a megoldás. Már csak azért sem, mert bármilyen intenzív és hatásos legyen is a születésszabályozási nemzetközi kampány, alapvető fordulatot reálisan aligha tételezhetünk fel az elkövetkező 15—20 évben. Ugyanakkor 20 év alatt — a jelenlegi termelési tendenciák mellett — a világélelmezési gondok katasztrofálissá mélyülhetnek. Megítélésünk szerint a problémák elsődleges hordozói (így egyben a tényleges megoldások kulcsai) a fejlődő országok társadalmi, politikai viszonyai . " Nem kisebb a felelőssége e témában a volt gyarmatosító és a neokolonialista imperialista hatalmaknak, amelyek évszázadok óta csak arra koncentrálták figyelmüket, hogy az ipari és mezőgazdasági alapanyagok minél nagyobb mennyiségét rabolják ki Afrika, Ázsia és Latin - Amerika országaiból és legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mintsem figyelmet fordítsanak ezen országok nemzetgazdasági érdekeire, a lakosság szociális helyzetére, a mezőgazdaság és az élelmezés problémáira. Nem véletlen, hogy első számú szövetségesük mindenütt a helyi feudális erők, s hogy ebből adódóan minden hatalmukkal és befolyásukkal a legreakciósabb (egyben legelmaradottabb) társadalmi struktúráit konzerválása érdekében léptek és lépnek fel Mindezek ellenpontjaként, a társadalmi igényekkel teljesen összhangban álló forradalmi intézkedésként értékelhetjük, hogy azokban a függetlenné vált fejlődő országokban, ahol a nemzeti problémák valóságos megoldására törekednek, elsőrendű feladatnak — a gyökeres földreform végrehajtását tekintik Nincs és nem lehet más útja az egyes országok, az egyes kontinensek, s így az egész világ élelmezési gondjai megoldásának. A járható út tehát egyértelműen és világosan meghatározható: földünk művelhető területeit művelés alá kell vonni, biztosítani kell a potenciális élelemtermelési lehetőségek hasznosítását. A következő lépés, hogy a tudomány és technika eredményeit is minél szélesebb körben, minél kedvezőbb feltételek között, a fejlődő országok rendelkezésére bocsássuk, megteremtve ezzel a (relatív értékű) produktivitás-emelés lehetőségét is. A világ élelmezési gondjai megszüntetésénél, csak a haladás eszméinek következetes érvényesülése, a kölcsönös érdekeket szem előtt tartó kooperáció és a közös erőfeszítések hozhatnak sikereket Szidnák Péter