Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

Lift? 80 fillérMaga Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA b r K­edd 1971. február 23 XXVII. évfolyam* 43. szám Alkotó együttműködés a csehszlovák miniszter­­elnök hazánkban, a magyar külügyminiszter Dániában. Látszólag az első pillantás­ra nincs semmiféle össze­függés a két magas szintű látogatás között. A látszat azonban ez esetben is csaló­ka, hiszen napjaink Európá­jában nem játszódhat le egyetlen esemény sem elszi­getelten, földrészünk diplo­máciai életének minden mozzanata szoros kölcsönha­tásban áll. Éppen a Varsói Szerződéshez tartozó álla­mok külügyminiszterei álla­pították meg legutóbbi bu­karesti tanácskozásukon, hogy a szocialista országok a jövőben is konstruktív erőfeszítéseket tesznek a kontinens valamennyi álla­ma közötti normális, kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok fejlesztésére. A magyar kormány — né­pünk teljes egyetértésével és támogatásával — aktív, bé­keszerető külpolitikájával, számos kezdeményezésével tevőlegesen hozzájárult ed­dig is az alkotó együttmű­ködés szellemében az euró­pai feszültség enyhítéséhez, a biztonsági értekezlet elő­készítéséhez. Ezen az úton kívánunk haladni a jövőben is. Közvéleményünk régóta felismerte azt az alapigaz­ságot, hogy sikereink forrá­sa a baráti, szövetséges szo­cialista országokkal való szoros összefogásban rejlik, további eredményeket csak együttes, határozott, előre­vivő fellépésünktől várha­tunk. Ha , Európában joggal beszélhetünk az általános légkör bizonyos fokú meg­­javulásáról és bizakodással tekinthetünk a földrészün­ket érintő kérdések tárgya­lásokon kibontakozó rende­zésének lehetősége felé, ak­kor sohasem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a széles körű együttműködést elősegítő és változatlanul gátló tényező­ket. A pozitív oldalon je­lentkeznek igen erőteljesen a szocialista országok meg­újuló, konkrét és konstruk­tív javaslatai, negatívum­ként mutatkoznak azoknak az atlanti köröknek diplo­máciai hadmozdulatai, ame­lyek feltartóztatni és hátrál­tatni akarják a vitás problé­mák megoldását, az össz­európai kollektív biztonsági rendszer kidolgozására hi­vatott értekezlet megrende­zését, az előkészítési szakasz meggyorsítását. Az eddigi tanácskozások­ból ítélve, a tények és lehe­tőségek józan mérlegelése­kor, az álláspontok összeve­tésénél nincs semmi okunk a felesleges aggodalomra, ugyanakkor elhamarkodott lenne feltételezni, hogy az európai népek egyetemes ér­dekeinek szolgálatából ki­induló elképzelések köny­­nyen és simán tért hódít­hatnak. Elég ha utalunk ar­ra a nyilvánvaló amerikai taktikára, amely a washing­toni vezető körök szemszö­géből úgy próbálta feltün­tetni a budapesti felhívást, és az első indítványt köve­tő, többi kiegészítő nyilatko­zatot, hogy azokban valami­féle „veszélyeztetés” talál­ható az Egyesült Államokra nézve. Holott a valóságban egyetlen reális nyugati meg­figyelő, helyzetelemző sem tudta mindeddig alátámasz­tani az ilyen téves hiedelme­ket. Feltételezhető az előz­mények ismeretében, hogy gyanakvásuk tulajdonkép­pen alig palástolható félel­met takar: bizonyára tarta­nak a nagy pillanat eljöve­telétől, amikor egyetlen, ha­talmas tárgyalóasztal mel­lett foglal majd helyet Euró­pa valamennyi országának küldöttsége és megkezdi a mélyreható elvi vitát, a gya­korlati intézkedések hosszú sorának elfogadását konti­nensünk békéjének és biz­tonságának szerződéses sza­vatolására. A bizalmatlanság tengerentúli hirdetői csak egy lényeges momentumról feledkeznek meg: senki sem­ akarja kizárni, távol tartani őket e konferenciától. Csu­pán tőlük függ: felülvizsgál­­ják-e mielőbb eddigi eluta­sító állásfoglalásukat és hajlandók-e bekapcsolódni az előkészítő munkába? Európa népei sürgetik az államférfiakat, a diplomatá­kat , ne vesztegessék az időt, haladjanak előbbre. Érthető ez a reális türelmetlenség, a halogatókkal szembeni mind határozottabb fellépés. Az egy helyben topogók felett elrohan a történelem. Né­pünk, amely évszázados mu­lasztásokat, az önpusztító tétlenségből eredő felbecsül­hetetlen károkat igyekezett pótolni röpke két és fél év­tized alatt, saját jól felfogott érdekeiből kiindulva szor­galmazza az európai bizton­ság és együttműködés kér­déseivel foglalkozó értekez­let mielőbbi összehívását. Feladatunk kettős. Min­denekelőtt még jobban meg kell szilárdítanunk bará­tainkhoz fűződő kapcsola­tainkat. Lehet-e fontosabb teendőnk, mint előmozdíta­ni, még harmonikusabbá tenni jó viszonyunkat szo­cialista szomszédainkkal? Amidőn Strougal miniszter­elnök személyében hazánk­ban üdvözölhetjük a cseh­szlovák kormányfőt és kife­jezésre juttatjuk azt az őszinte óhajunkat, hogy al­kotó együttműködésünk to­vább erősödjék, nyomban válaszoltunk az önmagunk feltette kérdésre. Való­ban, nincs és nem is lehet komolyabb törekvésünk, mint a szocialista közösség egységének szolgálata. An­nál is inkább, mivel a bu­dapesti megbeszélések egyik központi témája a kibonta­kozó európai távlatok érté­kelése és az ebből követke­ző gyakorlati munka meg­határozása. N­em szeretnénk viszont e történelmi küldetés telje­sítésekor „bezárkózni”, hi­szen vezérlő célunk éppen a széles körű egyetértés létre­hozása. Ebből adódik máso­dik feladatunk: a diplomá­ciai eszmecserék, a két- és többoldalú konzultációk folytatása azokkal, akik más szövetségi rendszerhez tar­toznak, de jó szándékkal fogadták elgondolásainkat. Péter János a dán főváros­ban — közvetlenül a buka­resti tanácskozás után — a szocialista országok becsüle­tes, építő jellegű indítvá­nyainak lényegéről nyújthat értékes felvilágosításokat. Elsődlegesen pedig egy ro­konszenves, szorgalmas, kis népet tájékoztathat a ma­gyar közvélemény őszinte békevágyáról. Íme: elérkez­tünk az összefüggésekhez, a találkozási ponthoz, két lá­togatás és egy konferencia között. Matolcsy Károly Megkezdődtek a magyar—csehszlovák kormányfői tárgyalások A külpolitikai helyzet BUDAPESTEn hétfőn megkezdődtek a magyar—csehszlovák tárgyalások. Strougal csehszlovák miniszterelnök hétfőn érke­zett hazánkba. Délután sor került Fock Jenő és Lubomir Strougal első eszmecseréjére. A két miniszterelnök áttekin­tette a két ország közötti kapcsolatok alakulását és a legfonto­sabb nemzetközi kérdéseket. Az MTI értesülése szerint egyet­értettek abban, hogy lehetséges és kívánatos a magyar—cseh­szlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés bőví­tése és továbbfejlesztése. A nemzetközi helyzet értékelésében a két fél teljes nézetazonosságot tanúsított. Hétfőn Losonczi Pál is fogadta a csehszlovák kormányfőt. A magyar diplomácia eseményeihez tartozik Péter János külügyminiszter kedden kezdődő dániai látogatása. A látoga­tás lehetőséget nyújt arra, hogy folytassák a két ország között 1966-ban Budapesten megkezdett eszmecserét. A Magyar Nép­­köztársaság és Dánia között a kapcsolatok jól fejlődnek diplo­máciai, gazdasági és kulturális területen egyaránt. Idén január­tól érvénybe lépett az új, öt évre szóló kereskedelmi és mű­szaki együttműködési megállapodás, a magyar külügyminiszter mostani látogatásakor pedig államközi egyezményt ír majd alá a kulturális kapcsolatok kiszélesítéséről. A szocialista országok sajtója továbbra is részletesen kom­mentálja a Varsói Szerződés országai külügyminisztereinek múlt heti bukaresti találkozóját Az Izvesztyija hétfői számá­ban megállapítja: a találkozón kifejezésre jutott a szocialista országoknak az az elhatározása, hogy áttérnek az értekezlet előkészítésének új, aktív szakaszára. A prágai Rudé Právo utal azokra a fejleményekre, amelyek kedvezően hatottak az euró­pai helyzetre, így a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyu­gatnémet szerződésre, valamint e dokumentumokban lefekte­tett elvekre, a jelenlegi határok tiszteletben tartására, az erő­szak alkalmazásáról való lemondásra és az együttműködésre. Az NSZK-val ebben a szellemben hajlandó tárgyalni a cseh­szlovák fél is a még rendezetlen kérdésekről — írja a CSKP lapja. Scheel nyugatnémet külügyminiszter, visszaérkezve washing­toni látogatásáról, kijelentette, hogy nincs nézeteltérés Bonn és Washington között az NSZK „keleti politikáját” illetően. A közelmúltban a nemzetközi sajtóban számos ezzel ellentétes vélemény látott napvilágot, a kommentátorok szerint ugyanis az Egyesült Államok „túl gyorsnak” ítélte az NSZK és a szo­cialista országok közötti tárgyalásokat. Scheel mostani nyilat­kozatában — feltételezhetően Washington újbóli megnyugta­tására — síkraszállt az NSZK és az Egyesült Államok fokozot­tabb együttműködéséért. A nyugatnémet külügyminiszter sze­rint a Nyugat-Berlinről folytatott négyhatalmi tárgyalások „kritikus” és „döntő szakaszhoz” közelednek, s azt a vélemé­nyét hangoztatta, hogy még az idén rendezik Nyugat-Berlin problémáját. Ami a világ más térségeit illeti, ezekben a napokban foko­zott figyelem irányul a Közel-Keletre, azt követően, hogy az EAK kedvező választ adott Jarring ENSZ-közvetítő rendezést célzó kérdéseire. Az izraeli kormány vasárnapi ülésén, hosszas huzavona után, hivatalos választ adott a svéd különmegbízott kérdéseire, valamint az EAK legújabb indítványára. Tel Aviv ismét a manőverezés taktikájához nyúlt. A közlemény szerint ugyanis Izrael „kész tárgyalni az EAK-kal a békeszerződéssel összefüggő kérdésekről” — azaz hivatalosan nem utasítja el a kezdeményezést —, viszont nem hajlandó visszavonni fegy­veres erőit a hatnapos háború előtt fennállt fegyverszüneti vonalak mögé. Amint az MTI tudósítója jelentette, Kairóban a közleményt a Jarring-javaslatok nyílt és kategorikus eluta­sításaként értékelik. Washingtoni sajtóértesülések szerint az amerikai kormány, bár hivatalosan eddig nem foglalt állást, úgy véli: Tel Aviv „legalábbis nyitva hagyta az ajtót”. Fock Jenő és Lubomir Strougal megkezdte tárgyalásait Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság szövetségi kormányá­nak elnöke — Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnökének meghívására — feleségének társaságában hivatalos baráti látogatásra Magyarországra ér­kezett. A csehszlovák kor­mányfőt útjára elkísérte Karal Kurka, a csehszlovák külügy­miniszter első helyettese, Ka­rol Ujházy, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese, Vratis­­lav Vlk, a miniszterelnökség külügyi főosztályának és pro­tokoll osztályának vezetője és dr. Jan Kolar, a miniszterelnö­ki kabinet munkatársa. A vendégek fogadtatására az ünnepi zászlódíszt öltött Feri­hegyi repülőtéren megjelent Fock Jenő és felesége, dr. Aj­­tai Miklós, a kormány elnök­­helyettese, Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter, Lázár György munka­ügyi miniszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyet­tese, dr. Gál Tivadar,a Minisz­tertanács titkárságának veze­tője, dr. Várkonyi Péter, a kor­mány Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese, Kőmives István, a fő­városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökhelyettese, Vince József, hazánk prágai nagykövete és több más köz­életi személyiség. Hétfő délelőtt az Ország­házban a Minisztertanács ta­nácstermében megkezdődtek a magyar—csehszlovák tárgyalá­sok. Magyar részről részt vett az eszmecserén Fock Jenő, Paja Frigyes, Vince József, dr. Várkonyi Péter, Drecin Jó­zsef és Perczel László, a Kül­ügyminisztérium főosztályve­zetője. Csehszlovák részről részt vett a tárgyaláson dr. Lubomir Strougal, Karél Kur­ka, Frantisek Dvorsky, Cseh­szlovákia budapesti nagyköve­te, Karol Ujházy, Vratislav Vik és dr. Jan Kolar. Az MTI munkatársának ér­tesülése szerint a baráti, elv­társi, nyílt légkörű tárgyaló­ sok során Fock Jenő és dr. Lubomir Strougal kölcsönösen tájékoztatták egymást orszá­gaik belső életéről, fejlődésé­ről, a szocialista építésben el­ért sikerekről, valamint a megoldásra váró problémákról és további feladatokról. Áttekintették a két ország között dinamikusan fejlődő, sokoldalú baráti kapcsolatokat és egyetértettek abban, hogy lehetséges és kívánatos e kap­csolatok bővítése és­ továbbfej­­lesztése minden területen, kü­lönös tekintettel az ipari, me­zőgazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködésben a kooperáció és szakosítás fej­lesztésére. Eszmecserét folytattak a két szomszédos szocialista országot kölcsönösen­­ érintő legfonto­sabb nemzetközi kérdésekről, amelyek értékelésében teljes nézetazonosságot állapítottak meg. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke délután hivatalá­ban fogadta dr. Lubomir Strougalt. A szívélyes hangú eszmecserénél jelen volt Paja Frigyes, Vince József és Frantisek Dvorsky. Péter János ma utazik Dániába Péter János, a Magyar­ Nép­köztársaság külügyminisztere a dán kormány meghívására, kedden hivatalos látogatása Dániába utazik. A magyar külügyminiszter első alkalommal utazik Dániá­ba. A látogatás célja, hogy folytassa az 1966-ban Buda­pesten megkezdett eszmecse­rét, amely — mint az akkor kiadott közös közlemény meg­állapította — előmozdította a két ország közötti kölcsönös megértést. A tőkés országok közül Dá­niával kötöttük meg 1963-ban az egyik első hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt is. Az 1970. január 1-ével életbe lépett újabb — öt évre szóló — kereskedelmi egyezmény, valamint ipari,­ gazdasági és műszaki­­ együttműködésről szóló megállapodás már elő­irányozta a két ország közötti kooperációt, a dokumentumcse­réket, valamint a szakemberek kölcsönös látogatását. A két ország közötti kereskedelmi forgalom növekedését érzékel­teti, hogy 1965-ben a Dániába telnyúló magyar export 80,4­­millió, az import pedig 80,5 millió devizaforintot tett ki. 1970-ben ez a szám 141 mil­lió, illetve 137,3 millió deviza­­forintra emelkedett. A Magyar Népköztársaság és Dánia között kialakult jó viszony eredményeként, diplo­máciai kapcsolatainkat 1964- ben nagykövetségi rangra emeltük, s egy évvel később ■vagyonjogi megállapodás jött létre a két ország között. Kulturális kapcsolataink az utóbbi években megélénkültek. Koppenhága, illetve Budapest kölcsönösen nagy sikerrel mu­tatkozott be a magyar és a dán fővárosban megrendezett nagyszabású kiállításon. A kulturális kapcsolatok fejlődé­sének újabb fontos állomása lesz az együttműködésről szóló államközi egyezmény, amelyet Péter János külügyminiszter ir alá dániai látogatása alkalmá­ból. A DNFF erői fokozzák támadásaikat Dél-Vietnamban Újabb thaiföldi csapatok Laoszban A nyugati hírügynökségek jelentése szerint mindössze né­hány túlélő maradt a laoszi te­rületre behatolt dél-vietnami zsoldosok egyik „ranger-zász­­lóaljából”. Az egység akkor morzsolódott szét, amikor a Patet Lao erői a dél-vietnami —laoszi határtól nyolckilomé­teres távolságban megsemmi­sítő csapást mértek a „range­rekre”. Mint a VPI hangoztatja, a 450 fős zászlóaljból 50-en éle­tüket vesztették, 100-an meg­sebesültek, 250-en pedig eltűn­tek. Ez azt jelenti, hogy a ha­lálos veszteségek száma 300-ra tehető. Egy másik UPI-jelentés ar­ról számol be, hogy Dél-Laosz­­ban 22 kilométerrel a dél­vietnami határtól, teljesen megrekedt a saigoni zsoldos­hadsereg páncélos egységeinek előrenyomulása. A zsoldosok Sepone városa felé tartottak, de a hazafias erők elvágták útjukat és a város környékét elaknásították. Dél-Vietnamban észrevehe­tően növekszik a DNFF fegy­veres erőinek nyomása az amerikai és saigoni csapatok­ra. Hivatalosan közölték, hogy hétfőre virradóra a hazafias erők ötven amerikai és saigoni állás ellen intéztek támadást. Egy saigoni szóvivő beismerte, hogy „bizonyos egységek” kö­zepes vagy súlyos vesztesége­ket szenvedtek. A Da Nang-i amerikai tá­maszpontot ért támadásnál egy óriási teherszállító gép közvet­len találatot kapott és meg­semmisült, két másik gép pe­dig megrongálódott. Saigonban , és Phnom Penh­ben bejelentették, hogy Kom­­pong Cham kambodzsai tarto­mányi székhely közelében hol­tan találtak egy francia fotó­riportert. Egy saigoni katonai szóvivő hangoztatta, hogy Francis Bailly halálának oka nem ismeretes. Az újságíró 17 nappal ezelőtt tűnt el Az AFP jelentése szerint Phoumi Vongvichi­, a Laoszi Hazafias Front főtitkára sür­gős üzenetet intézett a Szov­jetunióhoz és Nagy-Britanniá­­hoz, az 1962-es genfi értekez­let két társelnökéhez, tájékoz­tatva őket arról, hogy az Egyesült Államok felszólításá­ra újabb thaiföldi csapatokat dobtak át laoszi területekre. Az üzenet arra kéri a Szov­jetuniót és Nagy-Britanniát, hogy az Egyesült Államokat és Thaiföldet kötelezzék laoszi intervenciójuk beszüntetésére A VNA hanoi jelentése sze­rint a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügy­minisztériuma figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne merészeljen támadást indí­tani a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A VNA ál­tal közölt nyilatkozat hangoz­tatja, hogy az UDK-ra mért minden csapást az Egyesült Államok Dél-Vietnamban tíz­szeresen kap vissza. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormányhoz hasonlóan, nyilatkozatban­ ítél­te el az Egyesült Államoknak az indokínai háború fokozásá­ra és kiszélesítésére irányuló akcióit. Semmiféle fenyegetés nem ingathatja meg Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek

Next