Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
Lift? 80 fillérMaga Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA b r Kedd 1971. február 23 XXVII. évfolyam* 43. szám Alkotó együttműködés a csehszlovák miniszterelnök hazánkban, a magyar külügyminiszter Dániában. Látszólag az első pillantásra nincs semmiféle összefüggés a két magas szintű látogatás között. A látszat azonban ez esetben is csalóka, hiszen napjaink Európájában nem játszódhat le egyetlen esemény sem elszigetelten, földrészünk diplomáciai életének minden mozzanata szoros kölcsönhatásban áll. Éppen a Varsói Szerződéshez tartozó államok külügyminiszterei állapították meg legutóbbi bukaresti tanácskozásukon, hogy a szocialista országok a jövőben is konstruktív erőfeszítéseket tesznek a kontinens valamennyi állama közötti normális, kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztésére. A magyar kormány — népünk teljes egyetértésével és támogatásával — aktív, békeszerető külpolitikájával, számos kezdeményezésével tevőlegesen hozzájárult eddig is az alkotó együttműködés szellemében az európai feszültség enyhítéséhez, a biztonsági értekezlet előkészítéséhez. Ezen az úton kívánunk haladni a jövőben is. Közvéleményünk régóta felismerte azt az alapigazságot, hogy sikereink forrása a baráti, szövetséges szocialista országokkal való szoros összefogásban rejlik, további eredményeket csak együttes, határozott, előrevivő fellépésünktől várhatunk. Ha , Európában joggal beszélhetünk az általános légkör bizonyos fokú megjavulásáról és bizakodással tekinthetünk a földrészünket érintő kérdések tárgyalásokon kibontakozó rendezésének lehetősége felé, akkor sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül a széles körű együttműködést elősegítő és változatlanul gátló tényezőket. A pozitív oldalon jelentkeznek igen erőteljesen a szocialista országok megújuló, konkrét és konstruktív javaslatai, negatívumként mutatkoznak azoknak az atlanti köröknek diplomáciai hadmozdulatai, amelyek feltartóztatni és hátráltatni akarják a vitás problémák megoldását, az összeurópai kollektív biztonsági rendszer kidolgozására hivatott értekezlet megrendezését, az előkészítési szakasz meggyorsítását. Az eddigi tanácskozásokból ítélve, a tények és lehetőségek józan mérlegelésekor, az álláspontok összevetésénél nincs semmi okunk a felesleges aggodalomra, ugyanakkor elhamarkodott lenne feltételezni, hogy az európai népek egyetemes érdekeinek szolgálatából kiinduló elképzelések könynyen és simán tért hódíthatnak. Elég ha utalunk arra a nyilvánvaló amerikai taktikára, amely a washingtoni vezető körök szemszögéből úgy próbálta feltüntetni a budapesti felhívást, és az első indítványt követő, többi kiegészítő nyilatkozatot, hogy azokban valamiféle „veszélyeztetés” található az Egyesült Államokra nézve. Holott a valóságban egyetlen reális nyugati megfigyelő, helyzetelemző sem tudta mindeddig alátámasztani az ilyen téves hiedelmeket. Feltételezhető az előzmények ismeretében, hogy gyanakvásuk tulajdonképpen alig palástolható félelmet takar: bizonyára tartanak a nagy pillanat eljövetelétől, amikor egyetlen, hatalmas tárgyalóasztal mellett foglal majd helyet Európa valamennyi országának küldöttsége és megkezdi a mélyreható elvi vitát, a gyakorlati intézkedések hosszú sorának elfogadását kontinensünk békéjének és biztonságának szerződéses szavatolására. A bizalmatlanság tengerentúli hirdetői csak egy lényeges momentumról feledkeznek meg: senki sem akarja kizárni, távol tartani őket e konferenciától. Csupán tőlük függ: felülvizsgálják-e mielőbb eddigi elutasító állásfoglalásukat és hajlandók-e bekapcsolódni az előkészítő munkába? Európa népei sürgetik az államférfiakat, a diplomatákat , ne vesztegessék az időt, haladjanak előbbre. Érthető ez a reális türelmetlenség, a halogatókkal szembeni mind határozottabb fellépés. Az egy helyben topogók felett elrohan a történelem. Népünk, amely évszázados mulasztásokat, az önpusztító tétlenségből eredő felbecsülhetetlen károkat igyekezett pótolni röpke két és fél évtized alatt, saját jól felfogott érdekeiből kiindulva szorgalmazza az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó értekezlet mielőbbi összehívását. Feladatunk kettős. Mindenekelőtt még jobban meg kell szilárdítanunk barátainkhoz fűződő kapcsolatainkat. Lehet-e fontosabb teendőnk, mint előmozdítani, még harmonikusabbá tenni jó viszonyunkat szocialista szomszédainkkal? Amidőn Strougal miniszterelnök személyében hazánkban üdvözölhetjük a csehszlovák kormányfőt és kifejezésre juttatjuk azt az őszinte óhajunkat, hogy alkotó együttműködésünk tovább erősödjék, nyomban válaszoltunk az önmagunk feltette kérdésre. Valóban, nincs és nem is lehet komolyabb törekvésünk, mint a szocialista közösség egységének szolgálata. Annál is inkább, mivel a budapesti megbeszélések egyik központi témája a kibontakozó európai távlatok értékelése és az ebből következő gyakorlati munka meghatározása. Nem szeretnénk viszont e történelmi küldetés teljesítésekor „bezárkózni”, hiszen vezérlő célunk éppen a széles körű egyetértés létrehozása. Ebből adódik második feladatunk: a diplomáciai eszmecserék, a két- és többoldalú konzultációk folytatása azokkal, akik más szövetségi rendszerhez tartoznak, de jó szándékkal fogadták elgondolásainkat. Péter János a dán fővárosban — közvetlenül a bukaresti tanácskozás után — a szocialista országok becsületes, építő jellegű indítványainak lényegéről nyújthat értékes felvilágosításokat. Elsődlegesen pedig egy rokonszenves, szorgalmas, kis népet tájékoztathat a magyar közvélemény őszinte békevágyáról. Íme: elérkeztünk az összefüggésekhez, a találkozási ponthoz, két látogatás és egy konferencia között. Matolcsy Károly Megkezdődtek a magyar—csehszlovák kormányfői tárgyalások A külpolitikai helyzet BUDAPESTEn hétfőn megkezdődtek a magyar—csehszlovák tárgyalások. Strougal csehszlovák miniszterelnök hétfőn érkezett hazánkba. Délután sor került Fock Jenő és Lubomir Strougal első eszmecseréjére. A két miniszterelnök áttekintette a két ország közötti kapcsolatok alakulását és a legfontosabb nemzetközi kérdéseket. Az MTI értesülése szerint egyetértettek abban, hogy lehetséges és kívánatos a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés bővítése és továbbfejlesztése. A nemzetközi helyzet értékelésében a két fél teljes nézetazonosságot tanúsított. Hétfőn Losonczi Pál is fogadta a csehszlovák kormányfőt. A magyar diplomácia eseményeihez tartozik Péter János külügyminiszter kedden kezdődő dániai látogatása. A látogatás lehetőséget nyújt arra, hogy folytassák a két ország között 1966-ban Budapesten megkezdett eszmecserét. A Magyar Népköztársaság és Dánia között a kapcsolatok jól fejlődnek diplomáciai, gazdasági és kulturális területen egyaránt. Idén januártól érvénybe lépett az új, öt évre szóló kereskedelmi és műszaki együttműködési megállapodás, a magyar külügyminiszter mostani látogatásakor pedig államközi egyezményt ír majd alá a kulturális kapcsolatok kiszélesítéséről. A szocialista országok sajtója továbbra is részletesen kommentálja a Varsói Szerződés országai külügyminisztereinek múlt heti bukaresti találkozóját Az Izvesztyija hétfői számában megállapítja: a találkozón kifejezésre jutott a szocialista országoknak az az elhatározása, hogy áttérnek az értekezlet előkészítésének új, aktív szakaszára. A prágai Rudé Právo utal azokra a fejleményekre, amelyek kedvezően hatottak az európai helyzetre, így a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződésre, valamint e dokumentumokban lefektetett elvekre, a jelenlegi határok tiszteletben tartására, az erőszak alkalmazásáról való lemondásra és az együttműködésre. Az NSZK-val ebben a szellemben hajlandó tárgyalni a csehszlovák fél is a még rendezetlen kérdésekről — írja a CSKP lapja. Scheel nyugatnémet külügyminiszter, visszaérkezve washingtoni látogatásáról, kijelentette, hogy nincs nézeteltérés Bonn és Washington között az NSZK „keleti politikáját” illetően. A közelmúltban a nemzetközi sajtóban számos ezzel ellentétes vélemény látott napvilágot, a kommentátorok szerint ugyanis az Egyesült Államok „túl gyorsnak” ítélte az NSZK és a szocialista országok közötti tárgyalásokat. Scheel mostani nyilatkozatában — feltételezhetően Washington újbóli megnyugtatására — síkraszállt az NSZK és az Egyesült Államok fokozottabb együttműködéséért. A nyugatnémet külügyminiszter szerint a Nyugat-Berlinről folytatott négyhatalmi tárgyalások „kritikus” és „döntő szakaszhoz” közelednek, s azt a véleményét hangoztatta, hogy még az idén rendezik Nyugat-Berlin problémáját. Ami a világ más térségeit illeti, ezekben a napokban fokozott figyelem irányul a Közel-Keletre, azt követően, hogy az EAK kedvező választ adott Jarring ENSZ-közvetítő rendezést célzó kérdéseire. Az izraeli kormány vasárnapi ülésén, hosszas huzavona után, hivatalos választ adott a svéd különmegbízott kérdéseire, valamint az EAK legújabb indítványára. Tel Aviv ismét a manőverezés taktikájához nyúlt. A közlemény szerint ugyanis Izrael „kész tárgyalni az EAK-kal a békeszerződéssel összefüggő kérdésekről” — azaz hivatalosan nem utasítja el a kezdeményezést —, viszont nem hajlandó visszavonni fegyveres erőit a hatnapos háború előtt fennállt fegyverszüneti vonalak mögé. Amint az MTI tudósítója jelentette, Kairóban a közleményt a Jarring-javaslatok nyílt és kategorikus elutasításaként értékelik. Washingtoni sajtóértesülések szerint az amerikai kormány, bár hivatalosan eddig nem foglalt állást, úgy véli: Tel Aviv „legalábbis nyitva hagyta az ajtót”. Fock Jenő és Lubomir Strougal megkezdte tárgyalásait Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnöke — Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány elnökének meghívására — feleségének társaságában hivatalos baráti látogatásra Magyarországra érkezett. A csehszlovák kormányfőt útjára elkísérte Karal Kurka, a csehszlovák külügyminiszter első helyettese, Karol Ujházy, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Vratislav Vlk, a miniszterelnökség külügyi főosztályának és protokoll osztályának vezetője és dr. Jan Kolar, a miniszterelnöki kabinet munkatársa. A vendégek fogadtatására az ünnepi zászlódíszt öltött Ferihegyi repülőtéren megjelent Fock Jenő és felesége, dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Lázár György munkaügyi miniszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Gál Tivadar,a Minisztertanács titkárságának vezetője, dr. Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Kőmives István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Vince József, hazánk prágai nagykövete és több más közéleti személyiség. Hétfő délelőtt az Országházban a Minisztertanács tanácstermében megkezdődtek a magyar—csehszlovák tárgyalások. Magyar részről részt vett az eszmecserén Fock Jenő, Paja Frigyes, Vince József, dr. Várkonyi Péter, Drecin József és Perczel László, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Csehszlovák részről részt vett a tárgyaláson dr. Lubomir Strougal, Karél Kurka, Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Karol Ujházy, Vratislav Vik és dr. Jan Kolar. Az MTI munkatársának értesülése szerint a baráti, elvtársi, nyílt légkörű tárgyaló sok során Fock Jenő és dr. Lubomir Strougal kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső életéről, fejlődéséről, a szocialista építésben elért sikerekről, valamint a megoldásra váró problémákról és további feladatokról. Áttekintették a két ország között dinamikusan fejlődő, sokoldalú baráti kapcsolatokat és egyetértettek abban, hogy lehetséges és kívánatos e kapcsolatok bővítése és továbbfejlesztése minden területen, különös tekintettel az ipari, mezőgazdasági és műszaki-tudományos együttműködésben a kooperáció és szakosítás fejlesztésére. Eszmecserét folytattak a két szomszédos szocialista országot kölcsönösen érintő legfontosabb nemzetközi kérdésekről, amelyek értékelésében teljes nézetazonosságot állapítottak meg. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke délután hivatalában fogadta dr. Lubomir Strougalt. A szívélyes hangú eszmecserénél jelen volt Paja Frigyes, Vince József és Frantisek Dvorsky. Péter János ma utazik Dániába Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere a dán kormány meghívására, kedden hivatalos látogatása Dániába utazik. A magyar külügyminiszter első alkalommal utazik Dániába. A látogatás célja, hogy folytassa az 1966-ban Budapesten megkezdett eszmecserét, amely — mint az akkor kiadott közös közlemény megállapította — előmozdította a két ország közötti kölcsönös megértést. A tőkés országok közül Dániával kötöttük meg 1963-ban az egyik első hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt is. Az 1970. január 1-ével életbe lépett újabb — öt évre szóló — kereskedelmi egyezmény, valamint ipari, gazdasági és műszaki együttműködésről szóló megállapodás már előirányozta a két ország közötti kooperációt, a dokumentumcseréket, valamint a szakemberek kölcsönös látogatását. A két ország közötti kereskedelmi forgalom növekedését érzékelteti, hogy 1965-ben a Dániába telnyúló magyar export 80,4millió, az import pedig 80,5 millió devizaforintot tett ki. 1970-ben ez a szám 141 millió, illetve 137,3 millió devizaforintra emelkedett. A Magyar Népköztársaság és Dánia között kialakult jó viszony eredményeként, diplomáciai kapcsolatainkat 1964- ben nagykövetségi rangra emeltük, s egy évvel később ■vagyonjogi megállapodás jött létre a két ország között. Kulturális kapcsolataink az utóbbi években megélénkültek. Koppenhága, illetve Budapest kölcsönösen nagy sikerrel mutatkozott be a magyar és a dán fővárosban megrendezett nagyszabású kiállításon. A kulturális kapcsolatok fejlődésének újabb fontos állomása lesz az együttműködésről szóló államközi egyezmény, amelyet Péter János külügyminiszter ir alá dániai látogatása alkalmából. A DNFF erői fokozzák támadásaikat Dél-Vietnamban Újabb thaiföldi csapatok Laoszban A nyugati hírügynökségek jelentése szerint mindössze néhány túlélő maradt a laoszi területre behatolt dél-vietnami zsoldosok egyik „ranger-zászlóaljából”. Az egység akkor morzsolódott szét, amikor a Patet Lao erői a dél-vietnami —laoszi határtól nyolckilométeres távolságban megsemmisítő csapást mértek a „rangerekre”. Mint a VPI hangoztatja, a 450 fős zászlóaljból 50-en életüket vesztették, 100-an megsebesültek, 250-en pedig eltűntek. Ez azt jelenti, hogy a halálos veszteségek száma 300-ra tehető. Egy másik UPI-jelentés arról számol be, hogy Dél-Laoszban 22 kilométerrel a délvietnami határtól, teljesen megrekedt a saigoni zsoldoshadsereg páncélos egységeinek előrenyomulása. A zsoldosok Sepone városa felé tartottak, de a hazafias erők elvágták útjukat és a város környékét elaknásították. Dél-Vietnamban észrevehetően növekszik a DNFF fegyveres erőinek nyomása az amerikai és saigoni csapatokra. Hivatalosan közölték, hogy hétfőre virradóra a hazafias erők ötven amerikai és saigoni állás ellen intéztek támadást. Egy saigoni szóvivő beismerte, hogy „bizonyos egységek” közepes vagy súlyos veszteségeket szenvedtek. A Da Nang-i amerikai támaszpontot ért támadásnál egy óriási teherszállító gép közvetlen találatot kapott és megsemmisült, két másik gép pedig megrongálódott. Saigonban , és Phnom Penhben bejelentették, hogy Kompong Cham kambodzsai tartományi székhely közelében holtan találtak egy francia fotóriportert. Egy saigoni katonai szóvivő hangoztatta, hogy Francis Bailly halálának oka nem ismeretes. Az újságíró 17 nappal ezelőtt tűnt el Az AFP jelentése szerint Phoumi Vongvichi, a Laoszi Hazafias Front főtitkára sürgős üzenetet intézett a Szovjetunióhoz és Nagy-Britanniához, az 1962-es genfi értekezlet két társelnökéhez, tájékoztatva őket arról, hogy az Egyesült Államok felszólítására újabb thaiföldi csapatokat dobtak át laoszi területekre. Az üzenet arra kéri a Szovjetuniót és Nagy-Britanniát, hogy az Egyesült Államokat és Thaiföldet kötelezzék laoszi intervenciójuk beszüntetésére A VNA hanoi jelentése szerint a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztériuma figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne merészeljen támadást indítani a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A VNA által közölt nyilatkozat hangoztatja, hogy az UDK-ra mért minden csapást az Egyesült Államok Dél-Vietnamban tízszeresen kap vissza. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormányhoz hasonlóan, nyilatkozatban ítélte el az Egyesült Államoknak az indokínai háború fokozására és kiszélesítésére irányuló akcióit. Semmiféle fenyegetés nem ingathatja meg Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek