Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
WIFEBiss Magyar Nemzet ^ ___________________________________________________,__________,_______________,__________________,______ _ / ; A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAI Jósan értékelés Az egyének, a családok szempontjából egyáltalán nem közömbös, milyen szomszédságban élnek, miként alakul a környezetük helyzete. Az egészséges, kellemes közérzet egyik legfontosabb meghatározója: a jó szomszédság légkörének kialakítása. Mennyivel inkább így van ez a nagyobb közösségek, a népek és országok történelmi kapcsolatainak formálásakor, különösen itt, Európa azon tájain, ahol hosszú évszázadokon át a letűnt idők hatalmasai mesterségesen igyekeztek egymás ellen fordítani a különböző nyelveken beszélő tízmilliókat. Ezek a gondolatok ébrednek bennünk, amikor a magyar—csehszlovák kormányfői tárgyalásokról megjelent közös közlemény megállapításait tanulmányozzuk és ismét tüzetesen elolvassuk Lubomir Strougal újságírók körében megfogalmazott elvi jelentőségű és ugyanakkor lényeges gyakorlati elgondolásokat is bőségesen tartalmazó fejtegetéseit. Miért emelkedik ki a budapesti tanácskozássorozat a két országot a felszabadulás óta összefűző, immár hagyományos közéleti megnyilvánulásaiból? Meggyőződésünk szerint mindenekelőtt azért — és véleményünket a tények sokasága támasztja alá —, mivel együttműködésünk az élet minden területén minőségileg magasabb és hatékonyabb színvonalra jutott, s az eddig elért konkrét eredmények alapján joggal feltételezhetjük: már a jelenben és a közeljövőben még inkább érvényesül kölcsönös törekvésünk kapcsolataink fejlesztésére. Aki figyelmesen áttekintette a két kormányfő megnyilatkozásait, a tárgyaláson szereplő — valamenynyiünket közvetlenül érintő és érdeklő — kérdéseket, megelégedéssel tapasztalhatta: a két ország közvéleménye józan értékelést kapott mind a közelmúlt fejleményeiről, mind pedig napjaink teendőiről és az előttünk álló történelmi szakasz megoldásra váró, elvégzendő feladatairól. S így van ez rendjén. A jó szomszédság fogalmának egyik legszervesebb alkotóeleme éppen a teljes nyíltság és őszinteség, az elért sikerek feletti közös öröm, a lehetőségek reális mérlegelése, az adottságok szakszerű analizálása, az előrevivő út fontos állomásainak együttes kijelölése. Természetesen nem kívánjuk tételesen felsorolni és megismételni a közös közlemény minden lényeges fejezetét, az ipari, a mezőgazdasági kooperáció, a szakosítás, valamint a műszaki-tudományos együttműködés további fejlesztésére vonatkozó, valóban átfogó elgondolásokat. Fock Jenő és Lubomir Strougal az elvi irányvonalak lefektetésével az arra illetékes szakemberek egész légióját mozgósította, s mi méltán bízunk a gyakorlati megvalósításban részt vevők felelősségtudatában, felkészültségében, népeink egyetértésében. Éppen a csehszlovák miniszterelnök rendkívül őszinte hangú, a problémákat sohasem szépítgető, a valósággal bátran szembenéző sajtóértekezleti megjegyzéseiből szeretnénk kiemelni egy számunkra különösen megragadó és tanulságos részletet, az értelmiség szerepét megvilágító elemzést. A csehszlovákiai sikeres konszolidációról, a szocializmus építéséről szólva dr. Strougal nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a műszaki értelmiség is mind jobban magáévá teszi a párt politikáját. „Természetesen vannak még problémáink az alkotó értelmiség köreiben, írókkal, művészekkel, tudományos dolgozókkal. De nem lehetünk türelmetlenek — mondotta —, következetes, kitartó, meggyőző munkára van szükség, s együtt kell működnünk e területen is a becsületesen gondolkodó emberekkel.” Úgy érezzük, hogy a baráti és szövetséges Csehszlovákia kormányfője — éppen a realizmus szellemében és a konszolidáció nagy munkájának hatékony elősegítése érdekében — az egyedül helyes és járható utat jelölte meg, s ehhez az egész magyar közvélemény, soraiban alkotó értelmiségünk, mielőbbi, maradéktalan sikereket kíván. Tesszük ezt annál inkább, mert szerénytelenség nélkül hivatkozhatunk saját tapasztalatainkra, amelyeket ismételten teljes elismeréssel méltatott magas rangú vendégünk. " Nem véletlenül foglalkoztunk hosszasabban a gazdasági és belpolitikai kérdésekkel, hiszen teljes nézetazonosságunk ezeken a döntő területeken eleve megszabják egységes fellépésünket a világpolitikában. A magyar és a csehszlovák miniszterelnök a nemzetközi helyzetről folytatott véleménycserében különösen nagy figyelmet szentelt az európai béke és biztonság kérdéseinek. Néhány nappal a Varsói Szerződéshez tartozó államok külügyminisztereinek bukaresti tanácskozása után, igen jó alkalomnak bizonyult eszmecseréjük arra, hogy mélyrehatóan megvitassák, milyen konkrét és újabb erőfeszítésekkel járulhatnak hozzá kormányaink, népeink a kedvező európai politikai légkör kialakításához, a budapesti felhívásban elsőként javasolt biztonsági értekezlet előkészítéséhez. A mostani állásfoglalásból is kicsentítilt az óhaj: országaink készek a kapcsolatok fejlesztésére, kiszélesítésére a többi európai kormánnyal. A közlemény a leghalványabb kétséget sem hagyta az iránt, hogy mennyire elítéljük az enyhülés folyamatának akadályozóit, a moszkvai és varsói szerződés ratifikálásának kerékkötőit, bárhol működjenek is. Nyilvánvaló, hogy az ő magatartásuk revideálásától függnek a többi számításba jöhető lépések. Szomszédok találkoztak a Duna partján és megerősítették barátságukat. A kormányfői tanácskozás hasznosnak és értékesnek bizonyult. Joggal reméljük, hogy a komoly megfontolásokon, a kölcsönös érdekek figyelembevételén, a közös célok követésén alapuló elhatározások maradéktalanul testet öltenek a mindennapok gyakorlatában. " Moszkvai kormánynyilatkozat A Szovjetunió elítéli az Egyesült Államok laoszi agresszióját A külpolitikai helyzet A VILÁGPOLITIKA LEGÚJABB VÁLSÁGGÓCÁRÓL, a laoszi helyzetről nyilatkozatot adott ki a szovjet kormány Ebben a Szovjetunió határozottan elítéli az Egyesült Államok és a saigoni rezsim laoszi agresszióját. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok „lábbal tiporja” az indokínai rendezésre vonatkozó nemzetközi megállapodásokat, s a legújabb agresszió világszerte felháborodást váltott ki. A szovjet kormány visszatér Nixon elnök február 17-i sajtóértekezletére, amelyen az elnök nem zárta ki a légierő újabb bevetését a VDK ellen A nyilatkozat rámutat: „Úgy látszik, hozzá akarják szoktatni a közvéleményt ahhoz, hogy az Egyesült Államok Indokínában büntetlenül járhat el.” A laoszi betörés, a VDK elleni fenyegetés további bonyodalmakat idéz elő az indokínai helyzetben. Ily módon az Egyesült Államok súlyos felelősséget vállal, és a szovjet—amerikai kapcsolatokban sem múlnak el nyomtalanul az indokínai események. A béke helyreállításának módját a szovjet kormánynyilatkozat a DIFK, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a Laoszi Hazafias Front javaslataiban jelöli meg. Indokinát és benne a laoszi helyzetet csupán a vietnamizálási program keretében említette meg külpolitikai üzenetében Nixon elnök. A hatvanötezer szóból álló kongresszusi üzenet számba veszi a nixoni külpolitika főbb vonatkozásait. A szovjet—amerikai kapcsolatokról az üzenet „pozitív” és „negatív” mozzanatokat említ. A SALT-tárgyalások az elnök megítélése szerint nem hoznak túl gyorsan eredményt. Nixon Vietnamot tartja a „leggyötrelmesebb” problémának, viszont a Közel- Keletet a legveszedelmesebbnek, mert — úgymond — ebben a térségben „az összeütközés könnyen ellenőrizhetettennek bizonyulhat”. Az európai viszonylatokat az elnök „Berlin” problémáján keresztül közelíti roeg, és ezt a rendezést jelöli meg „próbakőnek”, általában ettől teszi függővé a szovjet— nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását és az európai biztonsági értekezlet összehívását. Kiderül az elnöki állásfoglalásból, hogy az Egyesült Államok igényt tart a kelet—nyugati közeledési folyamat ellenőrzésére, legalábbis erre lehet következtetni abból a megfogalmazásból, hogy a NATO-partnerek — elsősorban az NSZK — ne keressék „az Egyesült Államoktól elkülönülve” a közeledést a Szovjetunióhoz. Főképp európai problémákról és a biztonsági értekezlet előkészítéséről tárgyal a magyar külügyminiszter Koppenhágában. Péter János kifejtette, hogy az előkészítésen szüntelenül munkálkodni kell. Hartling dán külügyminiszter arról beszélt, hogy a két ország alapvető érdekei azonosak, noha a szocialista Magyarország a Varsói Szerződés, Dánia pedig a NATO tagja. Az NDK és Nyugat-Berlin kapcsolatainak javítására tett indítványt Stoph, az NDK miniszterelnöke Schütz kormányzópolgármesterhez írt levelében, amelyben a nyugat-berlini lakosok NDK-beli látogatásának engedélyezését helyezte előtérbe. Schütz Bonnban Brandt kancellárral konzultált az NDK javaslatáról. Ami az indokínai térség csütörtöki eseményeit illeti, Laosz déli részén folytatódtak a harcok, a Patet Lao egységei sikeresen ellenállnak a benyomult saigoni elitcsapatoknak. Dél-Vietnamban a DNFF csapatai támadták a saigoni erőket. A saigoni rezsim elnöke, Thieu, az AP szerint, egy nyilatkozatában olyasmit fejtegetett, „csak idő kérdése, hogy mikor törnek be a délvietnami csapatok Észak-Vietnam területére”. Mindenesetre a sajtóban elhangzott megállapítást hivatalosan a rezsim nem kommentálta. Párizsban megtartották a vietnami értekezlet 104. ülését, amelyen az amerikai és a saigoni küldöttség vezetője ismét a ,,csapatok kölcsönös visszavonását” emlegette, a VDK nevében Xuan Thuy a laoszi agresszióról, a Nixondoktrína igazi értelméről beszélt. Szovjet kormánynyilatkozat Az indokínai népek ügye diadalmaskodni fog Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet kormány az Egyesült Államok laoszi intervenciójával kapcsolatban nyilatkozatot adott ki: " A Laosz elleni invázióval az Egyesült Államok tovább bővíti agresszív cselekményeit e szuverén állam ellen — hangsúlyozza a nyilatkozat. — A szovjet kormány határozottan elítéli a Laosz elleni fegyveres intervenciót, mint az Egyesült Államok újabb bűnös cselekményét, amely durván megsérti az általánosan elfogadott nemzetközi jogszabályokat és jogelveket, ellenkezik azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket az Egyesült Államok az ENSZ alapokmányában vállalt. Az Egyesült Államok lábbal tiporja az indokínai rendezésre vonatkozó 1954-es genfi megállapodásokat és az 1962-ben Laoszra vonatkozólag elfogadott genfi egyezményeket, amelyek jó alapot teremtettek az ország helyzetének békés rendezésére. A hosszú évek óta húzódó vietnami háború, a hadműveletek kiterjesztése Kambodzsára és a saigoni—amerikai fegyveres erők betörése Laoszba, az agresszió fokozása és a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni újabb provokációkkal való fenyegetőzés — mind az amerikai imperializmus részéről Indokína népei ellen elkövetett és világszerte felháboordást keltő agresszió egy-egy láncszeme. — Az Egyesült Államok a cinikus vietnamizálási politi kát követve, laoszi terveinek közvetlen végrehajtására a dróton rángatott saigoni bábrendszer csapatait állította be annak a számításnak alapján, hogy „ázsiaiak kezével harcol az ázsiaiak ellen”. Washingtonban azt állítják, hogy az amerikai fegyveres erők „korlátozottan vesznek részt a behatolásban, csupán a délvietnami csapatok tüzérségi támogatását és utánpótlását biztosítják. Komoly következmények A légihaderő és tüzérség felhasználásával történő támadás ugyanolyan bűntett, mint a szárazföldi csapatok támadása. A halálba küldött laosziak számára nem lényeges különbség, mitől halnak meg, puskagolyótól-e vagy repülőgépről leszórt bombáktól. Ebben a vonatkozásban az Egyesült Államok nem számíthat semmiféle enyhébb elbírálásra. Február 17-i sajtóértekezletén Nixon amerikai elnök egyértelműen kijelentette, hogy nincs kizárva az amerikai légihaderő újabb bevetése a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok vezetői úgy látszik, hozzá akarják szoktatni a közvéleményt ahhoz, hogy az Egyesült Államok Indokínában büntetlenül járhat el, s hogy az amerikai agresszorok mindent megúsznak szárazon. Veszedelmes tévedés ez, amely a legkomolyabb következményeket vonhatja maga után, mindenekelőtt magára az Egyesült Államokra nézve. Az Egyesült Államok már viselt széles körű légi háborút a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Jól ismeretes, mivel végződött ez a meggondolatlan kaland: teljesen kudarcot vallott az a számítás, hogy így megtörhetik a VDK népét. Most is kudarc vár az Egyesült Államoknak arra a tervére, hogy az Észak-Vietnam ellen irányuló katonai provokációk útján éri el célját. A Vietnami Demokratikus Köztársaság a szocialista család tagja. A Szovjetunió és a többi szocialista állam segítséget nyújt ezután is a testvéri vietnami népnek az Egyesült Államok agressziójának viszszaverésében. Az Egyesült Államok súlyos felelősséget vállal a nemzetközi helyzetben mutatkozó újabb bonyodalmakért. Említett cselekményei nem múlhatnak el nyomtalanul a szovjet—amerikai kapcsolatokat illetően sem. A szovjet kormány újból leszögezi, hogy az indokínai probléma megoldásához mindenekelőtt az amerikai agreszszió beszüntetése, valamint e térség népei azon elidegeníthetetlen nemzeti jogainak tényleges elismerése szükséges, hogy külső beavatkozás nélkül alakíthassák sorsukat. A béke helyreállításának módja — Az indokínai béke helyreállításának reális, konstruktív programját alkotják a Délvietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány 1970. szeptember 17-i ismert javaslatai, amelyeket a VDK kormánya is támogat. Valamint a Kambodzsai Nemzeti Egységfront és a Laoszi Hazafias Front javaslatai. — A Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül az amerikai agresszió újabb eszkalációját. A szovjet nép kész továbbra is megadni minden szükséges segítséget a testvéri Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, az indokínai hazafiaknak, akik törvényes jogaikat védelmezik, létfontosságú érdekeik és vágyaik megvalósításáért harcolnak. Nem kétséges, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek igazságos ügye diadalmaskodni fog. A Nhan Dán vezércikke A VDK népének állandó készültségben kell lennie A Reuter jelentette Hanoiból: a VDK hatóságai csütörtökön felszólították az ország lakosságát: vértezze fel magát egy esetleges invázióval szemben.A Nhan Dán, a Vietnami Dolgozók Pártjának lapja csütörtöki vezércikkében a laoszi hadihelyzettel foglalkozva leszögezi: „Tekintettel az amerikai légierő korlátlan bevetésével való fenyegetődzésre, valamint arra a veszélyre, hogy Észak-Vietnam ellen inváziót hajtanak végre, a VDK népének és hadseregének állandó készültségben kell állnia ” Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti Washingtonból. Nixon elnök washingtoni idő szerint csütörtökön délben az amerikai kongresszus elé terjesztette kötetnyi terjedelmű külpolitikai üzenetét „Az Egyesült Államok külpolitikája az 1970-es években — a béke építése” címmel. A 180 svA DPI és az AP jelentése szerint a Laoszba betolakodott dél-vietnami intervenciós csapatok csütörtökön újabb súlyos vereséget szenvedtek: a laoszi határtól mintegy 24 kilométernyire, az úgynevezett „31-es számú dombon” kiépített támaszpontjuk elesett. A Patet Lao fegyveres erői — háromnapi tüzérségi előkészítés után — csütörtökön „lerohanták” a támaszpontot — közölték Saigonban. A hazafiak légvédelmének zárótüze miatt amerikai „mentesítő” helikopterek meg sem tudják közelíteni a támaszpontot. Nixon külpolitikai üzenete van gépelt oldalon mintegy 65 000 szót tartalmazó tanulmány felolvasása legalább 10 órát venne igénybe, ezért a törvényhozás tagjai írásban ismerkedtek meg az elnök üzenetével, amelyhez Nixon bevezetőt mondott. A szokatlanul nagy terjedelem ellenére az elnöki üzenet