Magyar Nemzet, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

X.ms BO fillérMa» Neiwt A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Vasárnap 1972. november 5 XXVIII. évfolyam 262. szám Békepolitika A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 55. év­fordulójára készülve a hala­dó, békeszerető világközvé­lemény feszült figyelemmel várja a moszkvai ünnepsé­geken elhangzó megnyilat­kozásokat, amelyeknek a nemzetközi élettel foglalko­zó elemzései mindenkor fel­ölelték a világpolitika egé­szét, megvilágították korunk döntő kérdéseit és kijelölték a jószándékú emberek kö­zös fellépésének, együttes cselekvésének útját. A lenini békepolitika szellemében a szovjet diplomácia vezetői alkotó módon járultak hozzá a különböző földrészek vál­sággócainak felszámolásá­hoz, a konfliktusok meg­szüntetéséhez, a vitás prob­lémák tárgyalásokon történő rendezéséhez. Az SZKP XXIV. kongresz­­szusán kidolgozott és elfoga­dott békeprogram követke­zetes végrehajtásakor olyan nagyszabású diplomáciai of­­fenzíva tanúi lehettünk, amelyre aligha volt még példa aránylag rövid idő le­forgása alatt. A Szovjetunió párt- és állami vezetői be­utazták jóformán az egész világot, felkeresték a külön­böző társadalmi rendszerű államokat, fáradhatatlanok­nak bizonyultak a béke ér­dekében kifejtett kezdemé­nyezésekben, józan érvekkel igyekeztek meggyőzni tár­gyalópartnereiket, minden­hová elvitték a jóakaratra és megértésre törekvés üzene­tét. Erőfeszítéseik konkrét eredményekkel jártak. Ha napjainkban a világpolitika lényeges területein a kibon­takozó enyhülési folyamat­ról beszélhetünk és két alap­vető vonatkozásban is to­vábbi biztató hírekre szá­míthatunk, akkor a feszült­ség fokozatos csökkenéséért, a tárgyalások elvének gya­korlati érvényre juttatásáért, a megegyezések lehetősé­geinek kereséséért, az álta­lános együttműködés módo­zatainak felkutatásáért jog­gal illeti az érdem a szovjet külpolitika irányítóit, a kü­lönböző diplomáciai poszto­kon becsülettel helytálló munkatársait. Nem kívánjuk statisztikai adatokkal alátámasztani megállapításunkat, de úgy véljük, nem férhet kétség hozzá: az utóbbi időszakban a világ egyetlen fővárosa sem fogadott, üdvözölt any­­nyi magas rangú vendéget, államfőt, kormányelnököt, külügyminisztert, tekinté­lyes gazdasági és pénzügyi szakértőt, mint Moszkva. Egymástól eltérő nézeteket valló, a fejlettség különböző szintjén levő, a saját orszá­gaik politikáját meghatározó személyiségek érezték szük­ségét annak, hogy még köze­lebbről megismerjék a szov­jet vezető államférfiak állás­pontját, elgondolásait, meg­vitassák a kétoldalú kapcso­latok fejlesztésének, a haté­kony, kölcsönösen gyümöl­csöző együttműködésnek so­ron következő feladatait és távlatait. A eszmecserék a tényleges megállapodások mellett jelentős politikai ta­nulságokkal szolgálnak. Még­ azok is rájönnek a szov­jet békepolitika lényegére, megtanulják tisztelni a világ első szocialista államának történelemformáló erejét, meggyőződnek a felelős tisztségek betöltőinek és az egyszerű állampolgároknak őszinteségéről, a különböző népek és kormányok köze­ledését szolgáló magatartá­sáról, akik látogatásuk előtt esetleg előítéleteket, bizal­matlanságot tápláltak, s nem egykönnyen tudtak megsza­badulni évtizedek beidegző­désétől, korábban lerakodott elfogultságaiktól. Néhány napos megbeszélé­sek nem oldhatnak ugyan meg minden problémát, de — éppen a legutóbbi hetek fejleményeiből kitűnően — kedvező légkört teremtenek a további tanácskozásokhoz, az alapos felkészültséggel megismétlődő tanácskozá­sokhoz. S ebben rejlik a do­log lényege: tárgyalni kell a viszályok felszámolására, az egész emberiség érdekeit szolgáló egyezmények létre­hozására, a koegzisztencia jegyében a széles körű együttműködés megteremté­sére. Egyesek átmeneti, ha­logató taktikája, a megálla­podások aláírását akadályo­zó tevékenysége, egyáltalán nem okozhat csüggedést: a béke helyreállításába vetett remények változatlanul in­dokoltak. A történelem azo­kat igazolja, akik igazságos ügyért küzdenek, a fejlődés törvényszerűsége mindenütt biztosítja a haladás erőinek győzelmét. Ötvenöt esztendő alatt alapjaiban változott meg a világ. A Szovjetunió és a szocialista közösség együttes fellépésének hatékonyságát megsokszorozza a nemzetkö­zi munkásosztály, a gyar­mati sorból felszabadult né­pek, a kolonialista elnyomás ellen harcoló milliók, a föld­kerekség minden becsületes, békére vágyó lakójának ösz­­szefogása. A világpolitika menetét döntően ezek a té­nyezők határozzák meg — nélkülük és ellenük senki sem kísérletezhet ,,sajátsá­gos” megoldásokkal, még kevésbé kényszerítheti rá a legkorszerűbb fegyverek be­vetésével akaratát az egysé­ges frontba tömörült népek­kel. Megnyugvással jelent­hetjük ki az ünnep küszö­bén, hogy a reális adottsá­gokat egyre inkább felisme­rik olyan körökben is, ahol sokáig a vágyálmok vezé­relték a tetteket, illúziók hatották át a szavakat. Európában alig több, mint két hét múlva megkezdődik a biztonsági és együttműkö­dési értekezlet sokoldalú diplomáciai előkészítése. A helsinki tanácskozások nyi­tánya — reményeink és fel­­tételezéseink szerint — csak­nem egybeesik az indokínai kibontakozás korszakával, s a legújabb közel-keleti fejle­mények is arra engednek következtetni, hogy a politi­kai eszközök érvényesülésé­re lehet számítani. A számvetés eredménye pozitív, biztató jelenségek követik egymást. A Szovjet­unió következetes békepoli­tikája — mindannyiunk ak­tív támogatásával és teljes egyetértésével — olyan jövő felé vezeti az emberiséget, amelynek megteremtéséért október hősei harcoltak és életüket áldozták. Matolcsy Károly Közös közlemény a magyar-lengyel tárgyalásokról A külpolitikai helyzet­ ­ A LENGYEL ÁLLAMFŐ TÁRGYALÁSAI a magyar ve­zetőkkel szombat délután befejeződtek az Országház Mun­­kácsy-termében. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki, amely összefoglalja Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársa­ság Államtanácsa elnökének magyarországi programját, meg­beszéléseit a magyar államférfiakkal. A közlemény leszögezi, hogy a lengyel államelnök széles körű és gyümölcsöző eszme­cserét folytatott Budapesten, a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A tárgyalásokon kifejeződött a nézetek teljes azo­nossága országaink vezetői között. A felek megállapították, hogy „a marxizmus—leninizmus közös eszméje és a szocializ­mus építésének azonos céljai, amelyek a Magyar Népköztársa­ságot és a Lengyel Népköztársaságot összekötik, hozzájárulnak a hagyományos magyar—lengyel barátság és a szocialista országok egységének erősítéséhez". A közlemény szól a két­oldalú együttműködés fejlesztéséről, az élet minden területén, s áttekintést ad a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről folytatott véleménycseréről, különös tekintettel az európai biz­tonság megvalósítására irányuló törekvésekre. A lengyel állam­fő, akit szombat délelőtt a budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem díszdoktorává avatott, elutazott hazánkból. A lengyel sajtó változatlanul első oldalain számol be a len­gyel­ Államtanács elnökének magyarországi látogatásáról. Az újságok hírt adnak a Kádár Jánossal, valamint Focsó Jenővel folytatott megbeszélésekről és ismertetik Losonczi Pál és Henryk Jablonski lánggyári beszédét. A Trybuna Ludu hang­súlyozza: „Hagyományos barátságunk szocialista tartalommal telítődött. A budapesti magas szintű látogatás nemcsak két­oldalú együttműködésünk előtt nyitott újabb távlatot, hanem hozzájárul a szocialista közösség erősítéséhez is.” Hasonló hang­nemben foglalkozik az államfői látogatással a többi varsói lap is, kiemelve, hogy „a lengyel Államtanács elnöke igen pozití­van értékeli a magyar párt- és állami vezetőkkel folytatott megbeszéléseit”. A NIXON HALOGATÓ TAKTIKÁJÁT a vietnami béke­­“A megállapodást illetően éles szavakkal ítélte el McGovern, a Demokrata Párt elnökjelöltje. „Most már láthatjuk, amikor az elnök legfőbb tanácsadója­­bejelentette, hogy eljött a bék­e, csak reményeinket csigázta fel, mielőtt a választási urnához, járulnánk. Az elnök beszélhet a békéről, de nincs béke és nem is volt” — mondotta McGovern. Ismételten hangsúlyozta beszé­dében, hogy megválasztása esetén első elnöki tevékenysége a békeegyezmény aláírása lenne. Most, amikor finishez közeledik az Egyesült Államokban a választási kampány, az amerikai megfigyelők többsége arra a következtetésre jut írja a TASZSZ New York-i tudósí­tója —, hogy a lakosság még egyetlen választási hadjárat során sem tanúsított ilyen közömbösséget. A kampány sok ténye azt tanúsítja, hogy Nixon elnöknek lényegesen jobbak az esélyei, mint vetélytársának. Nixonnak sikerült maga mögé felsorakoz­tatnia az uralkodó osztályt. A Republikánus Párt apparátusa megteremtette a­­monopol­ tőke különböző csoportjainak az el­nök újraválasztását támogató széles koalícióját. A választási harcra nagy befolyással van egyébként az a tény is, hogy a ka­pitalista sajtó döntő többsége Nixont támogatja. Ennek ellenére McGovern nem adta fel a küzdelmet, fokozta bírálatát a kor­mány ellen és — hangzik a tudósítás — minden eddiginél éle­sebb hangon ítélte el Nixon halogató taktikáját a vietnami békés rendezést illetően. Közlemény a lengyel államfő magyarországi látogatásáról Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és feleségének meg­hívására 1972. november 1­4 között hivatalos baráti látoga­tást tett Magyarországon Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottsága Politikai­ Bizottságá­nak tagja és felesége. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke tár­gyalásokat folytatott a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnökével. Találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárával, va­lamint Fock Jenővel, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottsága tagjával, a kor­mány elnökével. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem dr. Henryk Jablonski professzort a bölcsé­szettudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Henryk Jablonski elnök ta­lálkozott a budapesti Láng Gépgyár dolgozóival, a kísére­tében levő személyiségekkel együtt meglátogatta Kecske­mét várost és az ottani Ma­gyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezetet. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnöke és a kísé­retében Magyarországra érke­zett személyiségek széles körű és gyümölcsöző eszmecserét folytattak a két országot köl­csönösen érdeklő kérdésekről. kapcsolataink fejlesztése A felek megállapították, hogy a marxizmus—leninizmus közös eszméje és a szocializ­mus építésének azonos céljai, amelyek összekötik a két or­szágot, hozzájárulnak a ha­gyományos magyar—lengyel barátság és a szocialista orszá­gok egységének erősítéséhez. A megbeszélések során fog­lalkoztak a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok, a gyár­tásszakosítás, az ipari kooperá­ció, valamint a műszaki-tudo­mányos együttműködés továb­bi fejlesztésének feltételeivel és irányával, összhangban a két ország, a szocialista gazda­sági integráció érdekeivel, va­lamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXV. ülés­szakán elfogadott komplex program elveivel. . Kedvezően értékelték a két ország politikai, gazdasági, kul­turális és tudományos együtt­működésének eddigi fejlődését. A felek kifejezték egyetérté­­süket a sokoldalú kapcsolatok további fejlesztésével minden területen. A felek a tárgyalások során megállapították, hogy további lehetőségek vannak a gazda­sági együttműködés, az árufor­galom, a kooperáció bővítésére és elmélyítésére, különösen a vegyipar, a járműipar, az elektronikus és elektrotechni­kai ipar, kohóipar, az építő­­ipar, valamint a mezőgazdaság területén. Hangsúlyozták érde­keltségüket a már meglevő kö­zös vállalatok fejlesztésében és bővítésében, új közös vállalko­zások kezdeményezésében, va­lamint a nyersanyagkészletek kiaknázása és feldolgozása te­rületén történő együttműkö­désben is. Megállapodtak abban, hogy a magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bizott­ság 1973 januári üléséig az egyes területek felelős vezetői a most elfogadott elveknek megfelelően konkrét javasla­tokat dolgoznak ki a gazdasági együttműködés szélesítésére. Egyetértés nemzetközi kérdésekben Az államfők megvitatták a két felet kölcsönösen érdeklő legfontosabb nemzetközi kér­déseket, és valamennyi kér­désben teljes egyetértésre ju­tottak. Hangsúlyozták, hogy a két ország közötti szoros kapcso­latokra a Szovjetunióhoz fűző­dő szilárd szövetségre, a Varsói Szerződésre és a szocialista­ országok egységére támasz­kodva Magyarország és Len­gyelország aktívan hozzájárul Európa és a világ békéjének megszilá­rd­í­tásához. Megbeszéléseik során külö­nös figyelmet szenteltek az in­dokínai térség problémáinak. A két ország teljes támogatá­sáról biztosítja a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, a legutóbbi előterjesztett béke­­javaslatait, valamint az Ame­rikai Egyesült Államokkal lét­rejött megállapodást. A két államfő kifejezte meggyőződé­sét, hogy ezek elfogadása és végrehajtása hozzájárul a há­ború befejezéséhez és a viet­nami kérdés békés rendezésé­hez. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság — összhangban eddigi törekvé­seikkel s gyakorlati erőfeszíté­seikkel — továbbra is aktív és széles körű tevékenységet kí­ván folytatni a vietnami há­ború befejezése és a tartós politikai rendezés érdekében. A két fél egyetért abban, hogy az enyhülés és az össz­európai együttműködés terén elért eddigi előrehaladás ked­vező feltételeket teremt a tar­tós európai biztonság és együttműködés megteremtésé­hez. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy még ebben a hó­napban megkezdőd­jenek a sok­oldalú előkészítő tárgyalások Helsinkiben az 1973 folyamán a lehető legkorábbi időpont­ban összehívandó európai biz­tonsági és együttműködési konferencia teljes sikerének biztosítása érdekében. A két államfő úgy véli, hogy a Szovjetunió és a Len­gyel Népköztársaság által a Német Szövetségi Köztársa­sággal megkötött szerződések életbelépése és megvalósítása az európai viszonyok normali­zálásának lényeges tényezője. Megelégedéssel állapították meg, hogy erősödik a Né­met Demokratikus Köztársa­ság nemzetközi helyzete és szerepe. Kijelentik, hogy a biztonság és a békés együtt­működés érdekében rendezni kell a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság államközi kapcsolatait. A Német Demok­ratikus Köztársaságot a nem­zetközi élet teljes jogú rész­vevőjeként kell elismerni, fel kell, venni az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe és más nemzetközi szervezetekbe A felek támogatják Cseh­szlovákiának azt az álláspont­ját, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ismerje el a mün­cheni szerződés érvénytelensé­gét kezdettől fogva, s úgy vé­li, hogy a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kap­csolatainak rendezése a közép­európai helyzet rendezésének szükséges tényezője. Magyarország és Lengyelor­szág teljes támogatást nyújta­nak az arab országok harcá­hoz, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határoza­tának megfelelően felszámol­hassák az izraeli agresszió kö­vetkezményeit. A két szocialista ország ál­lamfőjének tárgyalásai a test­véri barátság és szívélyesség légkörében folytak, s vala­mennyi kérdésben teljes né­zetazonosság mutatkozott. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnökét ma­gyarországi látogatása során a magyar közvélemény testvéri és szívélyes baráti fogadtatás­ban részesítette. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke hiva­talos, baráti látogatásra hívta meg Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnökét, aki a meghí­vást örömmel elfogadta. Urunk Jablonski az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem szombati ünnepi közgyűlésén Henryk Jablonski professzort, a Lengyel Nép­­köztársaság Államtanácsának elnökét a történettudományok terén elért kimagasló munkás­sága és a népek közötti barát­ság elmélyítése érdekében ki­fejtett nagy jelentőségű közéle­ti tevékenysége elismerésekép­pen a bölcsészettudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Az ünnepi tanácsülésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és felesége, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, Roska István külügyminiszter­­helyettes, Németi József, a Ma­gyar Népköztársaság varsói nagykövete. Jelen volt Henryk Jablonski felesége, s ott voltak a lengyel ál­laméinak­ kisérete­­­­nek tag­jai is. Dr. Ád­ám György rektori megnyitója után dr. Székely György, a bölcsészettudományi kar dékánja ismertette Henryk Jablonski sokoldalú tudomá­nyos tevékenységét, a közokta­tás, a nevelés, a felsőoktatás, a tudományos kutatás terén és a közéletben kifejtett munkássá­gát. Hangsúlyozta, hogy tudo­mányos működése nemzetközi­leg is elismert. Henryk Jablonski köszönetet mondott a megtiszteltetésért. Utalt arra, hogy a magyar— lengyel egyetemi hagyományok a XV. századba nyúlnak vissza. Szólt a humanizmus egész ko­rára jellemző lengyel—magyar kölcsönhatásról, majd a nem­zeti és a társadalmi felszaba­dulásért folytatott harcok so­rán született szoros fegyverba­rátságról. Mindkét nemzet* weaboak &raseboxa dobog

Next