Magyar Nemzet, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-05 / 262. szám
X.ms BO fillérMa» Neiwt A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Vasárnap 1972. november 5 XXVIII. évfolyam 262. szám Békepolitika A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójára készülve a haladó, békeszerető világközvélemény feszült figyelemmel várja a moszkvai ünnepségeken elhangzó megnyilatkozásokat, amelyeknek a nemzetközi élettel foglalkozó elemzései mindenkor felölelték a világpolitika egészét, megvilágították korunk döntő kérdéseit és kijelölték a jószándékú emberek közös fellépésének, együttes cselekvésének útját. A lenini békepolitika szellemében a szovjet diplomácia vezetői alkotó módon járultak hozzá a különböző földrészek válsággócainak felszámolásához, a konfliktusok megszüntetéséhez, a vitás problémák tárgyalásokon történő rendezéséhez. Az SZKP XXIV. kongreszszusán kidolgozott és elfogadott békeprogram következetes végrehajtásakor olyan nagyszabású diplomáciai offenzíva tanúi lehettünk, amelyre aligha volt még példa aránylag rövid idő leforgása alatt. A Szovjetunió párt- és állami vezetői beutazták jóformán az egész világot, felkeresték a különböző társadalmi rendszerű államokat, fáradhatatlanoknak bizonyultak a béke érdekében kifejtett kezdeményezésekben, józan érvekkel igyekeztek meggyőzni tárgyalópartnereiket, mindenhová elvitték a jóakaratra és megértésre törekvés üzenetét. Erőfeszítéseik konkrét eredményekkel jártak. Ha napjainkban a világpolitika lényeges területein a kibontakozó enyhülési folyamatról beszélhetünk és két alapvető vonatkozásban is további biztató hírekre számíthatunk, akkor a feszültség fokozatos csökkenéséért, a tárgyalások elvének gyakorlati érvényre juttatásáért, a megegyezések lehetőségeinek kereséséért, az általános együttműködés módozatainak felkutatásáért joggal illeti az érdem a szovjet külpolitika irányítóit, a különböző diplomáciai posztokon becsülettel helytálló munkatársait. Nem kívánjuk statisztikai adatokkal alátámasztani megállapításunkat, de úgy véljük, nem férhet kétség hozzá: az utóbbi időszakban a világ egyetlen fővárosa sem fogadott, üdvözölt anynyi magas rangú vendéget, államfőt, kormányelnököt, külügyminisztert, tekintélyes gazdasági és pénzügyi szakértőt, mint Moszkva. Egymástól eltérő nézeteket valló, a fejlettség különböző szintjén levő, a saját országaik politikáját meghatározó személyiségek érezték szükségét annak, hogy még közelebbről megismerjék a szovjet vezető államférfiak álláspontját, elgondolásait, megvitassák a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének, a hatékony, kölcsönösen gyümölcsöző együttműködésnek soron következő feladatait és távlatait. A eszmecserék a tényleges megállapodások mellett jelentős politikai tanulságokkal szolgálnak. Még azok is rájönnek a szovjet békepolitika lényegére, megtanulják tisztelni a világ első szocialista államának történelemformáló erejét, meggyőződnek a felelős tisztségek betöltőinek és az egyszerű állampolgároknak őszinteségéről, a különböző népek és kormányok közeledését szolgáló magatartásáról, akik látogatásuk előtt esetleg előítéleteket, bizalmatlanságot tápláltak, s nem egykönnyen tudtak megszabadulni évtizedek beidegződésétől, korábban lerakodott elfogultságaiktól. Néhány napos megbeszélések nem oldhatnak ugyan meg minden problémát, de — éppen a legutóbbi hetek fejleményeiből kitűnően — kedvező légkört teremtenek a további tanácskozásokhoz, az alapos felkészültséggel megismétlődő tanácskozásokhoz. S ebben rejlik a dolog lényege: tárgyalni kell a viszályok felszámolására, az egész emberiség érdekeit szolgáló egyezmények létrehozására, a koegzisztencia jegyében a széles körű együttműködés megteremtésére. Egyesek átmeneti, halogató taktikája, a megállapodások aláírását akadályozó tevékenysége, egyáltalán nem okozhat csüggedést: a béke helyreállításába vetett remények változatlanul indokoltak. A történelem azokat igazolja, akik igazságos ügyért küzdenek, a fejlődés törvényszerűsége mindenütt biztosítja a haladás erőinek győzelmét. Ötvenöt esztendő alatt alapjaiban változott meg a világ. A Szovjetunió és a szocialista közösség együttes fellépésének hatékonyságát megsokszorozza a nemzetközi munkásosztály, a gyarmati sorból felszabadult népek, a kolonialista elnyomás ellen harcoló milliók, a földkerekség minden becsületes, békére vágyó lakójának öszszefogása. A világpolitika menetét döntően ezek a tényezők határozzák meg — nélkülük és ellenük senki sem kísérletezhet ,,sajátságos” megoldásokkal, még kevésbé kényszerítheti rá a legkorszerűbb fegyverek bevetésével akaratát az egységes frontba tömörült népekkel. Megnyugvással jelenthetjük ki az ünnep küszöbén, hogy a reális adottságokat egyre inkább felismerik olyan körökben is, ahol sokáig a vágyálmok vezérelték a tetteket, illúziók hatották át a szavakat. Európában alig több, mint két hét múlva megkezdődik a biztonsági és együttműködési értekezlet sokoldalú diplomáciai előkészítése. A helsinki tanácskozások nyitánya — reményeink és feltételezéseink szerint — csaknem egybeesik az indokínai kibontakozás korszakával, s a legújabb közel-keleti fejlemények is arra engednek következtetni, hogy a politikai eszközök érvényesülésére lehet számítani. A számvetés eredménye pozitív, biztató jelenségek követik egymást. A Szovjetunió következetes békepolitikája — mindannyiunk aktív támogatásával és teljes egyetértésével — olyan jövő felé vezeti az emberiséget, amelynek megteremtéséért október hősei harcoltak és életüket áldozták. Matolcsy Károly Közös közlemény a magyar-lengyel tárgyalásokról A külpolitikai helyzet A LENGYEL ÁLLAMFŐ TÁRGYALÁSAI a magyar vezetőkkel szombat délután befejeződtek az Országház Munkácsy-termében. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki, amely összefoglalja Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnökének magyarországi programját, megbeszéléseit a magyar államférfiakkal. A közlemény leszögezi, hogy a lengyel államelnök széles körű és gyümölcsöző eszmecserét folytatott Budapesten, a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A tárgyalásokon kifejeződött a nézetek teljes azonossága országaink vezetői között. A felek megállapították, hogy „a marxizmus—leninizmus közös eszméje és a szocializmus építésének azonos céljai, amelyek a Magyar Népköztársaságot és a Lengyel Népköztársaságot összekötik, hozzájárulnak a hagyományos magyar—lengyel barátság és a szocialista országok egységének erősítéséhez". A közlemény szól a kétoldalú együttműködés fejlesztéséről, az élet minden területén, s áttekintést ad a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről folytatott véleménycseréről, különös tekintettel az európai biztonság megvalósítására irányuló törekvésekre. A lengyel államfő, akit szombat délelőtt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatott, elutazott hazánkból. A lengyel sajtó változatlanul első oldalain számol be a lengyel Államtanács elnökének magyarországi látogatásáról. Az újságok hírt adnak a Kádár Jánossal, valamint Focsó Jenővel folytatott megbeszélésekről és ismertetik Losonczi Pál és Henryk Jablonski lánggyári beszédét. A Trybuna Ludu hangsúlyozza: „Hagyományos barátságunk szocialista tartalommal telítődött. A budapesti magas szintű látogatás nemcsak kétoldalú együttműködésünk előtt nyitott újabb távlatot, hanem hozzájárul a szocialista közösség erősítéséhez is.” Hasonló hangnemben foglalkozik az államfői látogatással a többi varsói lap is, kiemelve, hogy „a lengyel Államtanács elnöke igen pozitívan értékeli a magyar párt- és állami vezetőkkel folytatott megbeszéléseit”. A NIXON HALOGATÓ TAKTIKÁJÁT a vietnami béke“A megállapodást illetően éles szavakkal ítélte el McGovern, a Demokrata Párt elnökjelöltje. „Most már láthatjuk, amikor az elnök legfőbb tanácsadójabejelentette, hogy eljött a béke, csak reményeinket csigázta fel, mielőtt a választási urnához, járulnánk. Az elnök beszélhet a békéről, de nincs béke és nem is volt” — mondotta McGovern. Ismételten hangsúlyozta beszédében, hogy megválasztása esetén első elnöki tevékenysége a békeegyezmény aláírása lenne. Most, amikor finishez közeledik az Egyesült Államokban a választási kampány, az amerikai megfigyelők többsége arra a következtetésre jut írja a TASZSZ New York-i tudósítója —, hogy a lakosság még egyetlen választási hadjárat során sem tanúsított ilyen közömbösséget. A kampány sok ténye azt tanúsítja, hogy Nixon elnöknek lényegesen jobbak az esélyei, mint vetélytársának. Nixonnak sikerült maga mögé felsorakoztatnia az uralkodó osztályt. A Republikánus Párt apparátusa megteremtette amonopol tőke különböző csoportjainak az elnök újraválasztását támogató széles koalícióját. A választási harcra nagy befolyással van egyébként az a tény is, hogy a kapitalista sajtó döntő többsége Nixont támogatja. Ennek ellenére McGovern nem adta fel a küzdelmet, fokozta bírálatát a kormány ellen és — hangzik a tudósítás — minden eddiginél élesebb hangon ítélte el Nixon halogató taktikáját a vietnami békés rendezést illetően. Közlemény a lengyel államfő magyarországi látogatásáról Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és feleségének meghívására 1972. november 14 között hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja és felesége. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke tárgyalásokat folytatott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökével. Találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárával, valamint Fock Jenővel, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjával, a kormány elnökével. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem dr. Henryk Jablonski professzort a bölcsészettudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Henryk Jablonski elnök találkozott a budapesti Láng Gépgyár dolgozóival, a kíséretében levő személyiségekkel együtt meglátogatta Kecskemét várost és az ottani Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetet. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsa elnöke és a kíséretében Magyarországra érkezett személyiségek széles körű és gyümölcsöző eszmecserét folytattak a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. kapcsolataink fejlesztése A felek megállapították, hogy a marxizmus—leninizmus közös eszméje és a szocializmus építésének azonos céljai, amelyek összekötik a két országot, hozzájárulnak a hagyományos magyar—lengyel barátság és a szocialista országok egységének erősítéséhez. A megbeszélések során foglalkoztak a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok, a gyártásszakosítás, az ipari kooperáció, valamint a műszaki-tudományos együttműködés további fejlesztésének feltételeivel és irányával, összhangban a két ország, a szocialista gazdasági integráció érdekeivel, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXV. ülésszakán elfogadott komplex program elveivel. . Kedvezően értékelték a két ország politikai, gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésének eddigi fejlődését. A felek kifejezték egyetértésüket a sokoldalú kapcsolatok további fejlesztésével minden területen. A felek a tárgyalások során megállapították, hogy további lehetőségek vannak a gazdasági együttműködés, az áruforgalom, a kooperáció bővítésére és elmélyítésére, különösen a vegyipar, a járműipar, az elektronikus és elektrotechnikai ipar, kohóipar, az építőipar, valamint a mezőgazdaság területén. Hangsúlyozták érdekeltségüket a már meglevő közös vállalatok fejlesztésében és bővítésében, új közös vállalkozások kezdeményezésében, valamint a nyersanyagkészletek kiaknázása és feldolgozása területén történő együttműködésben is. Megállapodtak abban, hogy a magyar—lengyel gazdasági együttműködési állandó bizottság 1973 januári üléséig az egyes területek felelős vezetői a most elfogadott elveknek megfelelően konkrét javaslatokat dolgoznak ki a gazdasági együttműködés szélesítésére. Egyetértés nemzetközi kérdésekben Az államfők megvitatták a két felet kölcsönösen érdeklő legfontosabb nemzetközi kérdéseket, és valamennyi kérdésben teljes egyetértésre jutottak. Hangsúlyozták, hogy a két ország közötti szoros kapcsolatokra a Szovjetunióhoz fűződő szilárd szövetségre, a Varsói Szerződésre és a szocialista országok egységére támaszkodva Magyarország és Lengyelország aktívan hozzájárul Európa és a világ békéjének megszilárdításához. Megbeszéléseik során különös figyelmet szenteltek az indokínai térség problémáinak. A két ország teljes támogatásáról biztosítja a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, a legutóbbi előterjesztett békejavaslatait, valamint az Amerikai Egyesült Államokkal létrejött megállapodást. A két államfő kifejezte meggyőződését, hogy ezek elfogadása és végrehajtása hozzájárul a háború befejezéséhez és a vietnami kérdés békés rendezéséhez. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság — összhangban eddigi törekvéseikkel s gyakorlati erőfeszítéseikkel — továbbra is aktív és széles körű tevékenységet kíván folytatni a vietnami háború befejezése és a tartós politikai rendezés érdekében. A két fél egyetért abban, hogy az enyhülés és az összeurópai együttműködés terén elért eddigi előrehaladás kedvező feltételeket teremt a tartós európai biztonság és együttműködés megteremtéséhez. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy még ebben a hónapban megkezdődjenek a sokoldalú előkészítő tárgyalások Helsinkiben az 1973 folyamán a lehető legkorábbi időpontban összehívandó európai biztonsági és együttműködési konferencia teljes sikerének biztosítása érdekében. A két államfő úgy véli, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság által a Német Szövetségi Köztársasággal megkötött szerződések életbelépése és megvalósítása az európai viszonyok normalizálásának lényeges tényezője. Megelégedéssel állapították meg, hogy erősödik a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi helyzete és szerepe. Kijelentik, hogy a biztonság és a békés együttműködés érdekében rendezni kell a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság államközi kapcsolatait. A Német Demokratikus Köztársaságot a nemzetközi élet teljes jogú részvevőjeként kell elismerni, fel kell, venni az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és más nemzetközi szervezetekbe A felek támogatják Csehszlovákiának azt az álláspontját, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ismerje el a müncheni szerződés érvénytelenségét kezdettől fogva, s úgy véli, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak rendezése a középeurópai helyzet rendezésének szükséges tényezője. Magyarország és Lengyelország teljes támogatást nyújtanak az arab országok harcához, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának megfelelően felszámolhassák az izraeli agresszió következményeit. A két szocialista ország államfőjének tárgyalásai a testvéri barátság és szívélyesség légkörében folytak, s valamennyi kérdésben teljes nézetazonosság mutatkozott. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnökét magyarországi látogatása során a magyar közvélemény testvéri és szívélyes baráti fogadtatásban részesítette. A Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, aki a meghívást örömmel elfogadta. Urunk Jablonski az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktora Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szombati ünnepi közgyűlésén Henryk Jablonski professzort, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnökét a történettudományok terén elért kimagasló munkássága és a népek közötti barátság elmélyítése érdekében kifejtett nagy jelentőségű közéleti tevékenysége elismeréseképpen a bölcsészettudományok tiszteletbeli doktorává avatta. Az ünnepi tanácsülésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és felesége, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, Roska István külügyminiszterhelyettes, Németi József, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete. Jelen volt Henryk Jablonski felesége, s ott voltak a lengyel államéinak kiséretenek tagjai is. Dr. Ádám György rektori megnyitója után dr. Székely György, a bölcsészettudományi kar dékánja ismertette Henryk Jablonski sokoldalú tudományos tevékenységét, a közoktatás, a nevelés, a felsőoktatás, a tudományos kutatás terén és a közéletben kifejtett munkásságát. Hangsúlyozta, hogy tudományos működése nemzetközileg is elismert. Henryk Jablonski köszönetet mondott a megtiszteltetésért. Utalt arra, hogy a magyar— lengyel egyetemi hagyományok a XV. századba nyúlnak vissza. Szólt a humanizmus egész korára jellemző lengyel—magyar kölcsönhatásról, majd a nemzeti és a társadalmi felszabadulásért folytatott harcok során született szoros fegyverbarátságról. Mindkét nemzet* weaboak &raseboxa dobog