Magyar Nemzet, 1999. december (62. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
40 Mahir Nemzet Múltidéző Kávéház könyvtárral, zónaételekkel és parlamenten kívüli vitákkal Csak az volt a neve: a Central Századvégen született, századvégen születik újjá a pesti Belváros egykori és majdani ékessége, a Centrál kávéház. Az üzleti sikerei mellett kiemelkedő karitatív tevékenységéről, a magyar tudomány nagyvonalú támogatásáról is közismert Somodi Imre elhatározta, hogy életre kelti a magyar kultúra, a magyar szellemiség egyik tetszhalott intézményét. Megvásárolta a Károlyi Mihály utca 9. számú házat, amelyben irodák lesznek, a földszintjén pedig ismét megnyitja kapuját a hajdan méltán híres s most megújult Centrál kávéház. A hagyományőrzésről gondoskodik az épület külső és belső kialakításával megbízott Gereben Gábor Ybl-díjas építész és felesége, Pataki Dóra belsőépítész. A tervezett határidő egy kissé módosul, hiszen az ünnepélyes megnyitó szilveszter helyett a legutóbbi hírek szerint január 5-én lesz. A patinás intézmény történetéről annyit, hogy 1887-ben nyílt meg Erényi Ullmann Lajos frissen épült házában, Quittner Zsigmond tervei szerint. „Nem mondta senki Szaniválnak, még kevésbé központi kávéháznak. Csak az volt a neve: a Centrál” - írja Laczkó Géza a kávéházról, melyet a mai Károlyi Mihály utcában rendezett be Seemann kávés a veje, Frankl részére. Egy korabeli ítész szerint: „A világítótestek s az egész berendezés, úgymint a márványasztalok, fotelek, biliárdasztalok, az egész játékszoba s a kávékonyha, sőt az edények és csészék is oly szépek, hogy szebbet elképzelni sem lehetne.” Már az 1890-es években fontos szellemi központ, amikor Kiss József merész lapjával, A Héttel nekivág a magyar rengetegnek. Itt áll az ő kerek asztala, amelyet újdondászok ülnek körül, akik eredetiek, lázadók, a modern élet természetes hangján szólnak: Ignotus, Kóbor Tamás, Színi Gyula, Makai Emil és a Kató-versek költője, Heltai Jenő. A Hét glosszája az Innen onnan rovatban: „Föstik a Cent rál kávéházat - azaz, hogy már befestötték, a A Hét megint viszszatérhetett az ő rendes sarkába, ahol szombat délelőttönkint az összes munkatársai egybegyűlnek, megcsinálni a revíziót. A kávéház füstös falai új díszt öltöttek, s pompeji urak meg aszszonyok nézik róluk nagy érdeklődéssel, mekkorát haladt a világ a viaszoslaptól s a szilosztól egész az Athenaeum nyomdáig, amelynek kedvéért hetenkint egy délelőttre ebbe a szomszédos kávéházba gyülekezünk.” Az első világháború után a Centrál lesz a szellemi központ, a Nyugat íróinak törzshelye. A Nyugat írói mindennaposak a kávéházban, minden kedden Nyugat-zsúr van, szerdánként az írónők tartják itt összejöveteleiket. A Centrált írta meg Babits Siena néven a Halálfiaiban. A Centrált szellemét idézi Laczkó Géza a Babits-emlékkönyvben: „A Centrálban szoktunk volt találkozni. A legkülönösebb társaság gyűlt össze a Központi kávéház kurtábbik végének belső sarokasztalánál. Ahányan voltunk, szinte annyi kor- és eszmeosztály, egyik véglettől a másikig. Minden tekintetben középhelyet foglalt el Schöpflin Aladár.” Tóth Eszter írónő, Tóth Árpád költő leánya szívesen emlékezik vissza saját kávéházi élményére és még inkább édesapja kötődésére a törzsasztalhoz. Mint mondotta, ötesztendős kislányként járt ott először, amikor a kor nagyjai megkülönböztetett szeretettel vették őt körül. A füst és a csillogás maradt meg emlékezetében, később nemigen volt köze a belvárosi irodalmi és tudományos találkahelyhez és annak különböző jogutódaihoz. Apja gyakran járt oda, mondhatni, törzshelye volt a kávéház. A világmegváltó gondolatok cseréjén túl repült az idő a sakkozással, a biliárdozással és a kártyajátékkal is. Tóth Árpád asztaltársaságához tartozott Szabó Lőrinc is. Egy alkalommal közöttük volt dr. Mikes Lajos, Az Est irodalmi rovatvezetője, és amikor sakkozás közben meghallotta, hogy a két költő amúgy mellékesen jó gyorsíró - 250 szótag fölött írtak mindketten -, behívta magához Tóth Árpádot a szerkesztőségbe és állandó feladattal látta el. Így jutott kenyérkeresethez az írónő édesapja. A Karinthy dinasztia legifjabb tagja, Márton, a színházcsináló, aki a nagy nevet viseli, éppen tizennyolc esztendővel ezelőtt alapította teátrumát. Mivel éppen könyvet ír, családja történetét, még többet tud a nagypapa hétköznapjairól, mint más unoka. Hogy Karinthy Frigyes állandó látogatója volt a kávéháznak, arra több irodalmi bizonyíték is rendelkezésre áll, például az Utazás a koponyám körül című műve. Karinthy Márton, az unoka, rendező és színidirektor. A Centrál újjáépítését természetesen nagy örömmel fogadja. Hogy mit jelent neki a hely? Mára irodalomtörténeti emléket és a valamikori Eötvös Klubot a Hordóval, ahol avantgárd előadások váltották egymást jóízű vitákkal fűszerezve. Ahol hétvégeken dübörgött a rock and roll, ahol barátságok és szerelmek szövődtek. Egyébként, mint mondotta, a nagyapa törzshelye fiatal korában a New York kávéház volt, majd később 1922 és 1934 között a Hadik kávéház. A família 1934-ben a Reviczky utcába költözött, ekkor lett igazán törzshelye a Centrál. Fia, Karinthy Ferenc, közismert becenevén Cini, egy alkalommal így ír apjáról: „A Centrál kávéházban nem találta a helyét, átment a Parisettebe, onnan az Abbáziába, ott megebédelt, majd a Japánba, s alkonyatkor visszatért a Centrálba. A törzsasztal még üres volt, apám hívei tudták, hogy ebben az időben egyedül szeret lenni. Ilyenkor írt, a kávéház áporodott füstje, egyhangú csörömpölése, zsongása elringatta, s e különös zene hangjára indult meg keze a papiroson. A pincérek, mint egy szertartás mellékes szereplői, halkan végezték feladatukat: váltogatták a feszetéspoharakat, kiszórták a megtelt hamutartókat. Az utcáról a járókelők bebámultak, s komolyan bólintottak: az öreg ír. Néha apám is kibámult a sötétedő utcára, a járókelők elúsztak előtte. Hirtelen engem látott meg, délutáni kószálásom vezetett erre. Kérdőn tekintettem be. - Cinkó - gondolta apám. Intett, hogy dolgozik, nem ér rá.” Ennyit ízelítőül a múlt hangulatából. S hogy milyen lesz a jövő évezred belvárosi kávéháza, arról Ajkay Lajos cégvezető tájékoztatott. Először is társasági intézmény kíván lenni, melyet a tolerancia és a demokratikus légkör jellemez. Parlamenti vitát nélkülöző társalgás halk moraja lengi be majd a megújult termeket. A kirakatüveg éppoly nagy és átlátszó lesz, mint a múltban volt, ki is látnak majd a benn ülők, és benézhetnek az arra járók. Az elképzelések szerint a törzsközönség a jövő évezred híres írói, újságírói, tudományos kutatói, orvosai, polgárosodott vállalkozói, kereskedői, ügyvédei és nem utolsósorban művészei lesznek. Újmódi akadémiát hozhatnak létre itt a gazdasági és a kulturális elit képviselői. Együtt gondolkodhatnak a megoldandó társadalmi gondokon, hiszen a kávéház is lehet törzsasztalaival a közélet színtere. A kiszolgálóhelyiségek az ő igényeiket elégítik ki, hiszen a kávéházban lesz házikönyvtár a legszükségesebb kézikötetekkel, számítógépek állnak rendelkezésre, természetesen a világháló használatát kínálva. A játékok közül a sakk, a kártya, a dominó rendelkezésre áll, biliárdasztal nem lesz. A vendégeket pompás terembelső fogadja, különös szépségű óra jelzi az idő múlását. A bronzcsillárok a hajdani bécsi világítótestek mai másai, a tonettszékeket egy londoni katalógusból választották az építészek, de az eredetieknek megfelelően, s Olaszországból érkeztek. A falakat nem tapéta díszíti, hanem különleges festészeti eljárással készült nonfiguratív, a miliőbe illő festmény. Ismét lesznek törzsasztalok, közöttük feltehetően a Magyar Nemzet szerkesztőségének is. A beruházók a színvonalas, hagyományhű építészeti stílus mellett garantálják a sajátos gasztronómiai élvezeteket is. Reffle Miklós mestercukrász a Béke Szállóból érkezett ide. A világszínvonalú technikai felszereltséggel rendelkező műhelyben pompás sütemények készítésére van mód. A kávéház különlegessége a diós-mákosmézes Centrál-kalács lesz. Bede Róbert fiatal szakácsmester kiváló stábjával, fantasztikus receptgyűjteményével kápráztatja el a vendégeket. Elképzelései valóra váltásához nem hiányzik a legkorszerűbb konyhatechnika. A légkondicionált kávéház reggel hét órától éjjel egy óráig várja a betérőket. Természetesen szerepel a kínálatban a hideg és a meleg reggeli, friss péksüteménnyel. A régi időkhöz méltón lesz zónaétel 10 és 12 óra, valamint 14 és 18 óra között. A főidőben főként magyaros ízű ebédet és vacsorát tálalnak, az étlap háromnyelvű: magyar, német és angol. A konyha éjfélig fogad el megrendelést. A felszolgálók hada fekete-fehérben sürög-forog, és közülük egy-egy pincér mosolyogva fogadja a vendéget az ajtóban. A kávéház képéhez társul a füst. Itt is érvényesül a törvény, és külön étkezhetnek a dohányosok és a nem dohányzók. A termek nagy elődökről kapják nevüket, ennek megfelelően A Hét, a Nyugat és az Újhold emlékét is megidézi egy-egy helyiség. Bár a korhűen tetszetős intézmény még 1999-ben elkészül, a megnyitóra 2000. január 5-én kerül sor, az ünnepélyes avatásra pedig a hónap végén. Várhegyi Andrea A kávéház kurtábbik végében a nyi kor- és eszmeosztály Karinthy Frigyes állandó látogatója volt a kávéháznak legkülönösebb társaság gyűlt össze, ahányan voltak, szinte any- 1 Homlokzat az új évezredhez - Gereben módra A falakat különleges festészeti eljárással készült nonfiguratív festmény díszíti 1999. december 24., péntek