Magyar Nemzet, 2001. március (64. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-24 / 70. szám

V 36 2001. március 24., szombat Magazin ♦ » V­ ikavers I. A s­z­i. m­ ár hazafias és kegyeleti érzel­meket egyaránt sért a kripta­nyitás engedélye, érzelmek nélkül, a barguzini Petőfi-kér­­dés jelen állásának áttekintésé­vel lehet megalapozni az enge­dély visszavonatását. Csaknem tíz éve már, hogy a barguzini Petőfi-kérdés tu­dományos tisztázására felkért MTA szakértői bizottságának jelentését az MTA elnök­sége 1991 áprilisában elfogadta, s előírta az eredmények közzétételét. 1992-ben szerkesztésemben meg is jelent a Nem Petőfi! című tanulmánykötet az alábbi, végsőkig tömörített mondanivalóval: 1. Petőfi Sándor soha nem járt Szibériában, ezért eleve elhibázott, dilettáns vállalkozás volt ott keres­ni a sírját. 2. Emiatt - de a személyéről megmaradt visszaemlé­kezések alapján is - a véletlenül felbukkant barguzini Petrovics azonossága a költővel teljes biztonsággal ki­zárható. Petrovics létező személy volt, sírja a barguzini temetőben talán feltárható, mindenesetre a Megamorv­­expedíció nem találta meg. 3. A 7. sírban feltárt felső (7.) csontváz ismeretlen, európai jellegű személy maradványa, aki az ugyanebben a gödörben, alatta fekvő burját férfival (28. csontváz) le­hetett - a vérrokonság kizárhatóságából következően - házassági vagy élettársi kapcsolatban. 4. A 7. számú csontváz tehát már a hétköznapi régé­szeti gyakorlat szerint is nőnek volt tekinthető, ezt a va­lószínűséget a szakértői bizottság természettudomá­nyos csoportja, Farkas Gyula professzor és munkatár­sai, Lengyel Imre professzor, Valerij Pavlovics Alekszejev akadémikus, továbbá Alekszandr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Zvjagin professzor kettőse egyönte­tűen igazolta. Mindezeken túl Harsányi László pro­fesszor megállapította, hogy a szóban forgó nő nem 1856-ban, hanem csupán valamikor 1890-1950 között kerülhetett a földbe. E közös véleménnyel állt szemben dr. Kiszely István és csapata nézete, miszerint a 7. csont­váz férfi, sőt Petőfi Sándor maradványa. A teljes csődöt elismerni nem akaró Kiszely István Morvai Ferenc segítségével még 1991-ben elszállította a Moszkvában őrzött és az MTA által a barguzini sírjába visszatemetni javasolt csontvázat az Ohio állambeli Clevelandbe, s hamarosan terjeszteni kezdte azt a hírt, miszerint egy amerikai laboratóriumban a csontvázat férfi maradványának határozták meg. Erre azért volt szüksége, hogy felnyittathassa a Petőfi családnak a Fiu­mei úti sírkertben álló kriptáját, s­ a költő édesanyja, Hrúz Mária csontvázából vett mintával immár a mitokondriális DNS-vizsgálat ürügyén kísérelje meg be­bizonyítani a barguzini csontoknak Petőfi Sándor földi maradványaival való azonosságát. A sírfelnyitás hivatalos körülményeit a Főpolgár­mesteri Hivatalban 1996-ban rögzítették. Ennek pontjai között szerepelt az amerikai vizsgálati eredmények be­mutatása, a csontváz Magyarországra hozatala és sem­leges helyen való további őrzése. Amennyiben az ameri­i­kai DNS-vizsgálati eredmény férficsontvázat jelzett vol­na, akkor kerülhetett volna sor­­ a csontváznak a bar­guzini lelettel" való azonosítását követően - a nem­meghatározás hitelesítésére. Ismételt férfieredmény esetén folytatódott volna az eljárás a Petőfi-kripta meg­felelő körülmények közötti, szakszerű felnyitásával, az ott nyugvó személyek azonosításával. Ezeket a feltétele­ket a Megamorv-Petőfi Bizottság nem vállalta, ezért az­óta a közelmúltig semmi sem történt. Az események a legutóbbi időben gyorsultak fel, és kettős kifejletet hoztak. Egyrészt a Fővárosi Közigazga­tási Hivatal elnöke, Grespik László, túllépve Demszky Gábor főpolgármester hatáskörén, megadta az enge­délyt a Petőfi-kripta felnyitására, amelyhez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) - lévén 25 évnél régebbi eltemetésről szó - automatiku­san csatlakozott. Másrészt kiderült, hogy a SOTE rekto­ra, az Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója, Sótonyi Péter már 2000 novembere óta birtokában volt az ame­rikaiak olyan vizsgálati eredményének, amely a bar­guzini csontváz női mivoltát mondotta ki. Időközben magam is több kísérletet tettem a vizsgálati eredmények megszerzésére, ami március 20-án járt eredménnyel. Brian C. Sm­ith ezredes, az Amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete washingtoni laboratóriumának (AFDIL) vezetője részletes tájékoztatást küldött a ne­vemre. Ennek alapján az elvégzett vizsgálatokat a követ­kező módon foglalhatom össze: 1991 elején dr. James McMahon és dr. Steven Reger, a Cleveland Clinic munkatársai megérdeklődték az AFDIL-nél a barguzini 7. csontváz DNS-vizsgálatának lehetőségét, s az igenlő válaszra dr. McMahon még ápri­lisban csontmintát küldött. Miután a minta vizsgálatra alkalmatlannak bizonyult, dr. McMahon 1993. június 3-án még egy combcsontmintát továbbított az AFDIL- be. Az 1994. május 6-án kiadott vizsgálati eredmény szerint a minta nő maradványának bizonyult. Ezzel egy időben az AFDIL a maga mintájának egy részletét to­­vábbküldte a Pennsylvania State Universityre dr. Mark Stonekingnek, akinek az ellenőrző vizsgálata ugyancsak női meghatározást eredményezett. 1994-ben dr. McMahon az AFDIL-nél elvégezhető mitokondriális DNS-vizsgálat lehetősége felől érdeklő­dött. Ismét igenlő választ kapott, ezért 1996. július 17-én négy csontmintát is küldött. Ezek közül kettő vizsgálatra alkalmatlannak bizonyult, a másik kettőből viszont meg­erősítést nyert az azonos csontvázból való származás té­nye, a jobb felkarcsont vizsgálata pedig ismételten női meghatározással végződött. Ezek az eredmények össze­csengtek dr. McMahon saját embertani vizsgálatainak eredményeivel is, így teljes biztonsággal ki lehetett mon­dani, hogy a barguzini 7. csontváz egy nő maradványa. A levél ezután következő legfontosabb részét idé­zem: „1996. október 1-jén dr. McMahon értesítette Kiszely professzort a Cleveland Clinic antropológiai ér­tékelésének és az AFDIL vizsgálatának eredményéről. Azt javasolta, hogy a maradványokon ne végezzenek to­vábbi vizsgálatokat, és nem tartotta tanácsosnak, hogy Petőfi Sándor bármely anyai ágú rokonának exhumálá­sát tovább erőltessék.” A levél azzal zárul, hogy az AFDIL munkatársai, beleértve a vizsgálatok idején még ott vezető munka­társként dolgozó dr. Mitchell M. Hollandot is, a mun­kájukért semmiféle anyagi támogatást vagy kitünte­tést nem kaptak sem dr. McMahontól, sem a Cleve­land Clinictől, sem Kiszelytől vagy Morvaitól, de az MTA-tól sem. Brian C. Sm­ith levele azt is megemlíti, hogy dr. McMahon az AFDIL vizsgálati eredményeit elküldte a SOTE Igazságügyi Orvos Szakértői Intézetének, de meg­kapta dr. Pásztor Emília régész, a Magisztrátum Stúdió tagja is. Utóbbi kollegiális szívességéből az 1994. május 6-i és az 1996. október 18-i vizsgálati anyaghoz is hozzá­jutottam. A két jelentés természetesen egyezik a Smith­­féle levél tényeivel, csupán kibővíti annak adatait. Ennek ismeretében (Kiszely István egyik cikkét kiegészítve) ki­jelenthetem, hogy nem „egy Mitchell Holland nevű úr minősített 1997-ben »nőinek« valamilyen csontokat”, hanem Mitchell M. Holland, aki PhD, Branch Chief (AFDIL) titulatúrájú vezető kutatóként volt az egyik alá­írója a fent említett két vizsgálati jelentésnek (jövedéki naplószám: 2 449128, ügyszám: 910-002). A többi aláíró között őszinte meglepetéssel fedeztem fel a Mega­morv-Petőfi Bizottság által 1991. december 9-én a buda­pesti Agro Hotelben szervezett sajtókonferencia több olyan résztvevőjét, aki állítólag a barguzini csontváz férfi mivolta mellett kardoskodott. A valóságban például dr. Stoneking a már említett egyik női csontmeghatározó volt, dr. McMahonról és dr. Regerről is esett már szó. Dr. Deborah L. Fisher és Victor W. Weedn ugyancsak vezető beosztású munkatársakként az első, illetve mindkét vizs­gálati jegyzőkönyv aláírójaként szerepelnek! A Kiszely­­cikkben említett svájci kutató bizonyára Mathias Seifert, a zürichi Dendrokronológiai Laboratórium vezetője, aki szerint a 28. sz. csontváz koporsójának fája 1854-1855- ből származik. Az ő vizsgálati jelentése máig sem közölt, a megadott keltezés pedig az úgynevezett terminus ante quem non dátumnál többet aligha jelent, Petőfi Sándor­ral és a barguzini Petroviccsal a fentiek következtében semmiféle kapcsolatba nem hozható. Az pedig, hogy mi­kor temettek el egy számunkra közömbös szerepű, isme­retlen barguzini nőt, nos, az a Petőfi-ügyben teljességgel érdektelen! Mivel a barguzini csontváz (mitokondriális) DNS- módszerű vizsgálattal kapott női meghatározása három különböző alkalommal bizonyosodott be (AFDIL - 1994,1996; Pennsylvania State University - 1994), ma­gától értetődő, hogy a dr. McMahon-féle antropológiai, valamint a korábbi magyar és orosz tudósok antropoló­giai és csontkémiai vizsgálatainak eredményével való egyezése szükségtelenné és pusztán kegyeletsértővé tenné a Petőfi-kripta felbontását. Mivel Grespik László engedélye a tények teljes nem ismerésén alapult, remélem, hogy a főhivatalnok bír annyi önkritikával, hogy elhamarkodott döntését visz­­szavonja. Szebb reményekre jogosít Budapest főjegyző­jének, Tiba Zsoltnak a Népszava március 21-i számában olvasható nyilatkozata, amely szerint a fővárosi önkor­mányzat a korábbi feltételekhez látszik ragaszkodni. És mi legyen a szerencsétlen barguzini nő maradvá­nyaival? A hírhedtté vált csontvázat nem szabad Ma­gyarországra szállítani, hiszen a magyar tudomány nem működhet közre semmiféle törvénysértésben. A cson­toknak átmenetileg az utolsó hivatalos őrzési helyükre, Moszkvába kell kerülniük. Miután pedig ott a visszaka­pott csontokat az 1989-ben feltárt lelettel azonosítják, az MTA 1991-es kérésének megfelelően kell eljárni, azaz a mardványokat Barguzinba kell szállítani s az eredeti sír­gödörbe visszatemetni. Utóirat: A napokban a sajtó felkapott egy újabb ada­tot, amely szerint a debreceni levéltárban olyan, eddig is­meretlen iratot találtak, amely alapjában megegyezik a Morvai-féle expedíció kutatási eredményeivel, vagyis hogy Petőfit a segesvári csata után elhurcolták az oro­szok. Nos, ha valaki csak úgy kutyafuttában valamit tud­ni akar erről az iratról, olvassa el a Magyar Nemzet Ma­gazinja március 17-i számában közölt cikkemet! Ugyan­is a legendagyártó Barátosi Lénárth Lajosnak egy újabb, teljességgel hiteltelen naplóváltozatáról van szó. A szerző a történelemtudományok doktora, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese Szükségtelen a Petőfi-kripta felnyitása Három bizonyíték 13 ILI (Old MAGYAR N [ M 1 E 1 ■ A R C H [ V Morvai Ferenc és Kiszely István Barguzinban a csontokat tartalmazó fémládával­ ­ Petőfi Sándor barguzini (barguszinszki) sírja Barátosi Lénárth Lajos megtévesztési célzat­tal készült naplójából

Next