Magyar Nemzet, 2001. március (64. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-24 / 70. szám
V 36 2001. március 24., szombat Magazin ♦ » V ikavers I. A szi. m ár hazafias és kegyeleti érzelmeket egyaránt sért a kriptanyitás engedélye, érzelmek nélkül, a barguzini Petőfi-kérdés jelen állásának áttekintésével lehet megalapozni az engedély visszavonatását. Csaknem tíz éve már, hogy a barguzini Petőfi-kérdés tudományos tisztázására felkért MTA szakértői bizottságának jelentését az MTA elnöksége 1991 áprilisában elfogadta, s előírta az eredmények közzétételét. 1992-ben szerkesztésemben meg is jelent a Nem Petőfi! című tanulmánykötet az alábbi, végsőkig tömörített mondanivalóval: 1. Petőfi Sándor soha nem járt Szibériában, ezért eleve elhibázott, dilettáns vállalkozás volt ott keresni a sírját. 2. Emiatt - de a személyéről megmaradt visszaemlékezések alapján is - a véletlenül felbukkant barguzini Petrovics azonossága a költővel teljes biztonsággal kizárható. Petrovics létező személy volt, sírja a barguzini temetőben talán feltárható, mindenesetre a Megamorvexpedíció nem találta meg. 3. A 7. sírban feltárt felső (7.) csontváz ismeretlen, európai jellegű személy maradványa, aki az ugyanebben a gödörben, alatta fekvő burját férfival (28. csontváz) lehetett - a vérrokonság kizárhatóságából következően - házassági vagy élettársi kapcsolatban. 4. A 7. számú csontváz tehát már a hétköznapi régészeti gyakorlat szerint is nőnek volt tekinthető, ezt a valószínűséget a szakértői bizottság természettudományos csoportja, Farkas Gyula professzor és munkatársai, Lengyel Imre professzor, Valerij Pavlovics Alekszejev akadémikus, továbbá Alekszandr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Zvjagin professzor kettőse egyöntetűen igazolta. Mindezeken túl Harsányi László professzor megállapította, hogy a szóban forgó nő nem 1856-ban, hanem csupán valamikor 1890-1950 között kerülhetett a földbe. E közös véleménnyel állt szemben dr. Kiszely István és csapata nézete, miszerint a 7. csontváz férfi, sőt Petőfi Sándor maradványa. A teljes csődöt elismerni nem akaró Kiszely István Morvai Ferenc segítségével még 1991-ben elszállította a Moszkvában őrzött és az MTA által a barguzini sírjába visszatemetni javasolt csontvázat az Ohio állambeli Clevelandbe, s hamarosan terjeszteni kezdte azt a hírt, miszerint egy amerikai laboratóriumban a csontvázat férfi maradványának határozták meg. Erre azért volt szüksége, hogy felnyittathassa a Petőfi családnak a Fiumei úti sírkertben álló kriptáját, s a költő édesanyja, Hrúz Mária csontvázából vett mintával immár a mitokondriális DNS-vizsgálat ürügyén kísérelje meg bebizonyítani a barguzini csontoknak Petőfi Sándor földi maradványaival való azonosságát. A sírfelnyitás hivatalos körülményeit a Főpolgármesteri Hivatalban 1996-ban rögzítették. Ennek pontjai között szerepelt az amerikai vizsgálati eredmények bemutatása, a csontváz Magyarországra hozatala és semleges helyen való további őrzése. Amennyiben az ameriikai DNS-vizsgálati eredmény férficsontvázat jelzett volna, akkor kerülhetett volna sor a csontváznak a barguzini lelettel" való azonosítását követően - a nemmeghatározás hitelesítésére. Ismételt férfieredmény esetén folytatódott volna az eljárás a Petőfi-kripta megfelelő körülmények közötti, szakszerű felnyitásával, az ott nyugvó személyek azonosításával. Ezeket a feltételeket a Megamorv-Petőfi Bizottság nem vállalta, ezért azóta a közelmúltig semmi sem történt. Az események a legutóbbi időben gyorsultak fel, és kettős kifejletet hoztak. Egyrészt a Fővárosi Közigazgatási Hivatal elnöke, Grespik László, túllépve Demszky Gábor főpolgármester hatáskörén, megadta az engedélyt a Petőfi-kripta felnyitására, amelyhez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) - lévén 25 évnél régebbi eltemetésről szó - automatikusan csatlakozott. Másrészt kiderült, hogy a SOTE rektora, az Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója, Sótonyi Péter már 2000 novembere óta birtokában volt az amerikaiak olyan vizsgálati eredményének, amely a barguzini csontváz női mivoltát mondotta ki. Időközben magam is több kísérletet tettem a vizsgálati eredmények megszerzésére, ami március 20-án járt eredménnyel. Brian C. Smith ezredes, az Amerikai Fegyveres Erők Patológiai Intézete washingtoni laboratóriumának (AFDIL) vezetője részletes tájékoztatást küldött a nevemre. Ennek alapján az elvégzett vizsgálatokat a következő módon foglalhatom össze: 1991 elején dr. James McMahon és dr. Steven Reger, a Cleveland Clinic munkatársai megérdeklődték az AFDIL-nél a barguzini 7. csontváz DNS-vizsgálatának lehetőségét, s az igenlő válaszra dr. McMahon még áprilisban csontmintát küldött. Miután a minta vizsgálatra alkalmatlannak bizonyult, dr. McMahon 1993. június 3-án még egy combcsontmintát továbbított az AFDIL- be. Az 1994. május 6-án kiadott vizsgálati eredmény szerint a minta nő maradványának bizonyult. Ezzel egy időben az AFDIL a maga mintájának egy részletét továbbküldte a Pennsylvania State Universityre dr. Mark Stonekingnek, akinek az ellenőrző vizsgálata ugyancsak női meghatározást eredményezett. 1994-ben dr. McMahon az AFDIL-nél elvégezhető mitokondriális DNS-vizsgálat lehetősége felől érdeklődött. Ismét igenlő választ kapott, ezért 1996. július 17-én négy csontmintát is küldött. Ezek közül kettő vizsgálatra alkalmatlannak bizonyult, a másik kettőből viszont megerősítést nyert az azonos csontvázból való származás ténye, a jobb felkarcsont vizsgálata pedig ismételten női meghatározással végződött. Ezek az eredmények összecsengtek dr. McMahon saját embertani vizsgálatainak eredményeivel is, így teljes biztonsággal ki lehetett mondani, hogy a barguzini 7. csontváz egy nő maradványa. A levél ezután következő legfontosabb részét idézem: „1996. október 1-jén dr. McMahon értesítette Kiszely professzort a Cleveland Clinic antropológiai értékelésének és az AFDIL vizsgálatának eredményéről. Azt javasolta, hogy a maradványokon ne végezzenek további vizsgálatokat, és nem tartotta tanácsosnak, hogy Petőfi Sándor bármely anyai ágú rokonának exhumálását tovább erőltessék.” A levél azzal zárul, hogy az AFDIL munkatársai, beleértve a vizsgálatok idején még ott vezető munkatársként dolgozó dr. Mitchell M. Hollandot is, a munkájukért semmiféle anyagi támogatást vagy kitüntetést nem kaptak sem dr. McMahontól, sem a Cleveland Clinictől, sem Kiszelytől vagy Morvaitól, de az MTA-tól sem. Brian C. Smith levele azt is megemlíti, hogy dr. McMahon az AFDIL vizsgálati eredményeit elküldte a SOTE Igazságügyi Orvos Szakértői Intézetének, de megkapta dr. Pásztor Emília régész, a Magisztrátum Stúdió tagja is. Utóbbi kollegiális szívességéből az 1994. május 6-i és az 1996. október 18-i vizsgálati anyaghoz is hozzájutottam. A két jelentés természetesen egyezik a Smithféle levél tényeivel, csupán kibővíti annak adatait. Ennek ismeretében (Kiszely István egyik cikkét kiegészítve) kijelenthetem, hogy nem „egy Mitchell Holland nevű úr minősített 1997-ben »nőinek« valamilyen csontokat”, hanem Mitchell M. Holland, aki PhD, Branch Chief (AFDIL) titulatúrájú vezető kutatóként volt az egyik aláírója a fent említett két vizsgálati jelentésnek (jövedéki naplószám: 2 449128, ügyszám: 910-002). A többi aláíró között őszinte meglepetéssel fedeztem fel a Megamorv-Petőfi Bizottság által 1991. december 9-én a budapesti Agro Hotelben szervezett sajtókonferencia több olyan résztvevőjét, aki állítólag a barguzini csontváz férfi mivolta mellett kardoskodott. A valóságban például dr. Stoneking a már említett egyik női csontmeghatározó volt, dr. McMahonról és dr. Regerről is esett már szó. Dr. Deborah L. Fisher és Victor W. Weedn ugyancsak vezető beosztású munkatársakként az első, illetve mindkét vizsgálati jegyzőkönyv aláírójaként szerepelnek! A Kiszelycikkben említett svájci kutató bizonyára Mathias Seifert, a zürichi Dendrokronológiai Laboratórium vezetője, aki szerint a 28. sz. csontváz koporsójának fája 1854-1855- ből származik. Az ő vizsgálati jelentése máig sem közölt, a megadott keltezés pedig az úgynevezett terminus ante quem non dátumnál többet aligha jelent, Petőfi Sándorral és a barguzini Petroviccsal a fentiek következtében semmiféle kapcsolatba nem hozható. Az pedig, hogy mikor temettek el egy számunkra közömbös szerepű, ismeretlen barguzini nőt, nos, az a Petőfi-ügyben teljességgel érdektelen! Mivel a barguzini csontváz (mitokondriális) DNS- módszerű vizsgálattal kapott női meghatározása három különböző alkalommal bizonyosodott be (AFDIL - 1994,1996; Pennsylvania State University - 1994), magától értetődő, hogy a dr. McMahon-féle antropológiai, valamint a korábbi magyar és orosz tudósok antropológiai és csontkémiai vizsgálatainak eredményével való egyezése szükségtelenné és pusztán kegyeletsértővé tenné a Petőfi-kripta felbontását. Mivel Grespik László engedélye a tények teljes nem ismerésén alapult, remélem, hogy a főhivatalnok bír annyi önkritikával, hogy elhamarkodott döntését viszszavonja. Szebb reményekre jogosít Budapest főjegyzőjének, Tiba Zsoltnak a Népszava március 21-i számában olvasható nyilatkozata, amely szerint a fővárosi önkormányzat a korábbi feltételekhez látszik ragaszkodni. És mi legyen a szerencsétlen barguzini nő maradványaival? A hírhedtté vált csontvázat nem szabad Magyarországra szállítani, hiszen a magyar tudomány nem működhet közre semmiféle törvénysértésben. A csontoknak átmenetileg az utolsó hivatalos őrzési helyükre, Moszkvába kell kerülniük. Miután pedig ott a visszakapott csontokat az 1989-ben feltárt lelettel azonosítják, az MTA 1991-es kérésének megfelelően kell eljárni, azaz a mardványokat Barguzinba kell szállítani s az eredeti sírgödörbe visszatemetni. Utóirat: A napokban a sajtó felkapott egy újabb adatot, amely szerint a debreceni levéltárban olyan, eddig ismeretlen iratot találtak, amely alapjában megegyezik a Morvai-féle expedíció kutatási eredményeivel, vagyis hogy Petőfit a segesvári csata után elhurcolták az oroszok. Nos, ha valaki csak úgy kutyafuttában valamit tudni akar erről az iratról, olvassa el a Magyar Nemzet Magazinja március 17-i számában közölt cikkemet! Ugyanis a legendagyártó Barátosi Lénárth Lajosnak egy újabb, teljességgel hiteltelen naplóváltozatáról van szó. A szerző a történelemtudományok doktora, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese Szükségtelen a Petőfi-kripta felnyitása Három bizonyíték 13 ILI (Old MAGYAR N [ M 1 E 1 ■ A R C H [ V Morvai Ferenc és Kiszely István Barguzinban a csontokat tartalmazó fémládával Petőfi Sándor barguzini (barguszinszki) sírja Barátosi Lénárth Lajos megtévesztési célzattal készült naplójából