Magyar Nemzet, 2017. szeptember (80. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

tear Unifil 2017. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT Számos intézményt, gleccsert és élőlényt is elneveztek a már életében sztárként kezelt Alexander von Humboldtról Hatvanezer növényminta Noha Dunát lehet rekeszteni a (nálunk leg­alábbis) méltatlanul kevéssé ismert tudósok­ból, a biológiai-földrajzi lista élén szinte bizto­san Alexander von Humboldt áll. Nehéz össze­foglalni, hány modern tudományterület meg­születése köthető a nevéhez. Miközben beutaz­ta Amerikát és Oroszországot, olyan alapvető összefüggésekre jött rá, amelyek után nem túl­zás azt állítani, hogy ő volt - Andrea Wulf köny­vének címét idézve - a természet feltalálója. MOLNÁR­ ndrea Wulf Humboldt-életrajzát eredeti megjelenése óta körülrajongja minden­ki, és elnyerte az angol tudományos aka­démia szerepét betöltő Royal Society is­­meretterjesztőkönyv-díját is. A termé­szet feltalálója az utóbbi évek egyik leg­többre becsült nem fikciós könyve. Persze ilyenkor mindig fennáll a veszélye, hogy a kritikusok inkább az emelkedett, tiszteletre méltó témát díjazzák, nem magát a szöveget, és ez olvasás közben némileg be is igazolódik. Bár rendkívül ér­dekes a könyv - és félreértés ne essék, csak ajánlha­tó mindenkinek­­, nem biztos, hogy mind az ötszáz oldalra szükség volt a történet elmeséléséhez. Egy­­egy kevésbé izgalmas résznél az olvasó megnézi, hány oldal van még hátra a következő fejezetig. Hiba volna ugyanakkor a szerzőt azzal vádol­nunk, hogy néhol túlságosan belefeledkezett az írásba, hiszen Humboldt élete - és legfőképpen zse­nialitása - egész egysze­rűen magával ragadó. A felfedező - mert Hum­boldt valószínűleg legin­kább annak tarthatta ma­­gát - a maga korában kész világsztár volt. Úgy tartották, a XIX. század elején az akkor harmin­cas-negyvenes éveiben járó Humboldtnál csak Napóleon volt híresebb. Az amerikai Thomas Jefferson egyenesen „ko­runk egyik legnagysze­rűbb díszének” nevezte. Mindez az ismertség ne­ve gyakori alkalmazásában is megnyilvánult. Világ­szerte számos intézményt, parkot, gleccsert, ten­geráramlatot, folyót és legfőképpen élőlényt ne­veztek el róla annak idején. Utóbbiak közül több őrzi a nevét, mint bármely más emberét, a Hum­­boldt-pingvintől kezdve a Humboldt-tintahalon keresztül a Humboldt-liliomig. A nevek megma­radtak, Humboldt azonban - Németországot kivé­ve - eltűnt a köztudatból. Humboldt a porosz miniszter és nyelvész Wil­helm öccseként született 1769-ben gazdag főneme­si családba. Vélhetően esélye sem lett volna véghez­vinni mindazokat a felfedezéseket, amelyekért em­lékezünk rá, ha nem áll rendelkezésére akkora vagyon, amelyből harmincévesen ötéves amerikai expedícióra indult. Az utazás megváltoztatta az életét. Mélyen behatolt a venezuelai esőerdőbe, krokodilok lakta folyókon kelt át, ezer kilométere­ket túrázott az Andokban. Eközben vulkánokat má­szott meg, és eljutott a világ (akkoriban gondolt) legmagasabb hegyére, a Chimborazóra is. Felduzzadt poggyásszal tért vissza Európába: több tízezer csillagászati, földrajzi megfigyelés, hatvanezer növényminta, jegyzetoldalak, rajzok ezrei voltak a birtokában. Annyi könyvet írt ezek­ből (a maga korában a csillagászati Cosmos lett a leghíresebb), hogy élete vége felé már maga sem tudta számba venni műveit. De nem állt meg a puszta megfigyelésnél és le­írásnál. Ő volt az első ökológus és biogeográfus egy személyben, elsőként vetette fel, hogy Dél-Ameri­­ka keleti és Afrika nyugati partvonala összeillik. Felismerte az ökoszisztémák élőlényeinek egy­másrautaltságát, sőt az emberi tevékenység kör­nyezetromboló erejét. Leírta, hogy a gyarmati fél­ FORRÁS: ANDREA WULF: A TERMÉSZET FELTALÁLÓJA desurak által folytatott kizsákmányoló, monokul­túrát erőltető mezőgazdasági praktikák hogyan ölik meg az esőerdőt, erózióra kárhoztatva a talajt. Humboldt több mint egy évszázaddal a legtöbb ku­tató előtt eljutott a klímaváltozás veszélyének felis­meréséig. Kimutatta, hogy az ember háromféle­képpen teheti tönkre a bolygót: erdőirtással, a vi­zek eloszlásának felborításával és az ipari közpon­tok légszennyezésével. Humboldt hatvanéves korában, már világhíres tudósként elfogadta az orosz kormány ismételt meghívását, hogy expedíciót vezessen a hatalmas országba. A következő nyolc hónapban több mint 15 ezer kilométert tettek meg postakocsin, eközben 12 ezer lovat használtak. Ez az út semmiben sem hasonlított a meghatározó latin-amerikai expedíci­óhoz. Túl gyorsan haladtak, és sehol sem időztek elég hosszan, így nem volt lehetősége igazán jelen­tős tudományos felfedezésekre. De nem is ez volt a legkellemetlenebb, hanem a cári vezetés hozzáállá­sa. Még Közép-Ázsia legeldugottabb zugaiban is szoros: felügyelet alatt tartották Humboldt csapa­tát, és megtiltották, hogy az általa tapasztalt társa­dalmi visszásságokról bármit is világgá kürtöljön. Nem is ment többé vissza, hiába hívták. Andrea Wulf: A természet feltalálója - Alexander von Humboldt kalandos élete Park Könyvkiadó, Budapest, 2017 Fordította: Makovecz Benjamin 4490 forint A Alexander von Humboldt és Aimé Bonpland növényeket gyűjt a Chimborazo lábánál Humboldt Bogotába vezető útjuk során egy turbacói (ma Kolumbia része) indiánnal beszélget­ ­ íTtTr'ít­i'. magazin 29 könyvest­ár Szerkentyűk M.CS. sak egészség legyen! - szól az évez­redes bölcsesség. Az ember régtől f elsőrendű fontosságúnak tekintet­vez­te egészségét, és megőrzése, hely­reállítása érdekében akár nevetséges praktikákat is képes volt bevetni. A má­ig ható „egészségkultusz” valamikor a XIX. században kezdődött, együtt fej­lődve az orvostudomány és a mechani­ka forradalmával. A viktoriánus kor­­­és hatására a teljes nyugati világ­­ a gépek, kallantyúk, fo­gaskerekek, dugattyúk és hajtókarok lá­zában égett, így értelemszerű volt, hogy az új találmányok megtalálják helyüket a népi (vagy inkább polgári) gyógyászat­ban is. Egyre-másra jelentek meg a mai fitneszgépekre hasonlító alkalmatossá­gok, amelyek legfurcsábbjait Magyar László András Solenoid és pelithe című könyvében mutatja be. A legkülönösebb kinézetűek az orto­pédiai betegségekben szenvedők és a balesetek után lábadozók testi deformi­tásait gyógyítani próbáló berendezések. Ott van például a „dr. Gerson-féle szerke­zet”, amelybe elvileg beleállt a gerincfer­düléssel küzdő páciens, a fejét felakasz­tották a fölülről lógó zablába, a készülék rúdjai pedig kalodába fogták a testét. Ez­után a kerekek, fékek és ellensúlyok bo­nyolult rendszerével módszeresen torzí­tották eredeti testtartását. Kérdés ugyan­akkor, hogy az általában orvosi műszere­ket forgalmazók katalógusaiból átemelt ábrákon szereplő gépezetek mennyire voltak használatosak valójában (használ­hatók voltak-e egyáltalán bármire is), vagy csak a gyártók segítségükkel igye­keztek a furcsaságokra mindig vevő kun­csaftok újdonságvágyát kielégíteni. Hogy ne maradjon titok, a címadó ké­szülékek közül a solenoid nem más, mint - a hivatalos leírás szerint - „autoin­­dukciós arzen­alizáló kamra”, amely egy telefonfülke méretű tekercs, amely­be erős áramot vezetnek, miközben a beteg benne ül. A peltthét pedig Witt­­man Elemér forgalmazta a múlt század harmincas éveiben. „Hővel kombinált rádiumbesugárzással” működött, és a férfi altestére kellett csatolni, hogy gyor­san roborálni tudja a legyengült szerve­zetet, és kezelje a potenciazavarokat. Élvezetes, könnyed könyv a Solenoid és pelithe, kívánatosságából azonban sokat veszít, amikor a boltban válogató leendő olvasó szeme a vonalkód fölé té­ved. Vajon komolyan gondolta a kiadó, hogy egy kis alakú, tárgymutatóval együtt 167 oldalas, kizárólag monokróm ábrákat tartalmazó, talán félórányi la­pozgatásra elegendő élményt nyújtó könyvecskét ilyen drágán árul? SOLENOID PELITHE Magyar László András: Solenoid és pelithe - Régi gyógyszerköntyűk Corvina Kiadó, Budapest, 2017 4990 forint HIRDETÉS 'Davide JMomsmotto LEONARDO DA VINCI: AZ IDŐTLEN ZSENI Nagymenők sorozat Leonardo da Vinci a reneszánsz meghatározó alakja volt: festő, szobrász, zenész és feltaláló egy személyben. Zseninek született, aki mert tévedni, és a határokat feszegette. Ugyan sokszor nem fejezte be műveit, képtelen­nek tűnő terveiben pedig kevesen hittek, mégis mindig meg tudott újulni. Művészként és gondolkodóként is jócskán megelőzte korát. A sorozat kö­tetei a világtörténelem nagy alakjait mutatják be. Olyan személyiségeket, akik igazán menők voltak saját korukban, nyomot hagytak maguk után, és megváltoztatták a világot! MÓRA KÖNYVKIADÓ 80 oldal, 1499 Ft Marie Anne IRÉNÉ FRAÍN: MARIE CUriE SZERELMES Marie Curie, a kétszeres Nobel-díjas tudós médialincselés áldozata lett. Az ok magán­életi: Pierre Curie halála után néhány évvel Marie, és Pierre volt tanítványa, Paul Langevin, egymásba szeret. A romantikus és izgalmas történetet bemutató regényes életrajz igazi politikai és médiathriller, az idegengyűlöletnek és a hétköznapi gyűlöl­ködésnek is szomorú krónikája. Iréne Frain nem spórolta meg a kutatást, hogy törté­nelmileg is konzisztenssé tegye a történteket: elment a helyszínekre, végigtanulmá­nyozta a rendőrségi és sajtóarchívumokat, sőt, Marie laboratóriumi jegyzőkönyv pontosságával vezetett háztartási naplója adta kezébe a vezérfonalat. A botránysajtó mai módszerei már akkor is működtek, paparazzókkal, követéssel és magánéleti titkok ellopásával együtt - még úgy is, hogy a hiteles orgánumok Marie Curie pártján álltak. TYPOTEX KIADÓ 350 oldal, 3500 Ft

Next