Magyar Népegészségügyi Szemle, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-15 / 1. szám

2 gyermekből válhat nemes tettekre kész, erős ember, aki kitartó munkássággal, igaz rátermettséggel és kötelességtudó szívvel ké­pes a hazának és a társadalomnak hasznára válni. Ám ha ez a nagy vágy valóban ott fészkel szerető lelketek mélyén, s ez a cél hevíti szíveteket, akkor elsősorban már a cse­csemőiket tápláló anyák vessék el maguktól azt a téves, szeren­csétlen hitet, hogy a sörivás által képesek gyermekeiknek bőséges és tápláló anyatejet nyújtani. Ne higyyétek ezt, ti őrködő anyák, mert méreg az, amit nekik ilyen módon megszaporodott tejjel nyújtani tudtok. A sör­propagandát szolgáljátok vele gyermeketek vesztére. Hiszen a laikusok által is könnyen megérthető, hogy az a gyermek, aki már az anyatejjel szívja magába a bódító alkohol káros mérgét, az nem jogosíthat fel nagy reményekre, mert a leg­gyengébb sör is olyan mennyiségű alkoholt tartalmaz, amely nem­csak a gyermek testi fejlődését hátráltatja, hanem különösen szel­lemi kifejlődésére van káros hatással. Ezt a döbbenetes tételt úgy véssétek az emlékezetetekbe, mint a Szentírás valamelyik nagy igazságát. Legfőbb óhajom, hogy meg­értsétek és olyan szeretettel fogadjátok szavaimat, amilyen szere­tettel indított engem hozzátok és senkinek se essék rosszul, ha ráutalok továbbá arra az aggodalmat keltő­­hézagra is, amely sok­szor a felmagasztalt anyai szeretet és a józan nevelési rendszer közé ékeli magát. A legjobb, a legáldozatkészségesebb anya is olyan hibát követhet el, melynek súlyos következményeit később még élete árán sem háríthatja el gyermekéről. Ott történik gyak­ran a hiba, hogy sok anya, aki egyébként a szenvedések minden kálváriáját kész volna gyermekéért magára vállalni, mégis vakon, süketen siklik el olyan dolgok felett, melyek ugyan jelentéktelen­nek látszanak, valójában pedig egész életre kihatóak és csirái le­hetnek a későbbi tragédiáknak. Gondoljatok csak arra, ti féltő, jó anyák, milyen óvó gond­dal és szeretettel vezetitek kicsi gyermekeiteket a sírna, jó úton, hogy picinyke lába bele ne botoljék a kőbe. És tartjátok kezüket szorosan, féltve a későbbi években is. S mégis ... ez az áldott, óvó anyai kéz nem emelkedik fel tiltón akkor, amidőn férje, vagy bárki más bort tölt serdülő gyermekeinek poharába is. Sőt talán néha ő maga is engedélyezi nekik és tölt néhány cseppet a mé­regből, amelyre azt szokták mondani: „Egy kis pohár borocska senkinek sem árthat.“ Látszólag úgy is fest, mintha igaz volna, ám ki mérheti fel

Next