Magyar Népegészségügyi Szemle, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-15 / 1. szám
2 gyermekből válhat nemes tettekre kész, erős ember, aki kitartó munkássággal, igaz rátermettséggel és kötelességtudó szívvel képes a hazának és a társadalomnak hasznára válni. Ám ha ez a nagy vágy valóban ott fészkel szerető lelketek mélyén, s ez a cél hevíti szíveteket, akkor elsősorban már a csecsemőiket tápláló anyák vessék el maguktól azt a téves, szerencsétlen hitet, hogy a sörivás által képesek gyermekeiknek bőséges és tápláló anyatejet nyújtani. Ne higyyétek ezt, ti őrködő anyák, mert méreg az, amit nekik ilyen módon megszaporodott tejjel nyújtani tudtok. A sörpropagandát szolgáljátok vele gyermeketek vesztére. Hiszen a laikusok által is könnyen megérthető, hogy az a gyermek, aki már az anyatejjel szívja magába a bódító alkohol káros mérgét, az nem jogosíthat fel nagy reményekre, mert a leggyengébb sör is olyan mennyiségű alkoholt tartalmaz, amely nemcsak a gyermek testi fejlődését hátráltatja, hanem különösen szellemi kifejlődésére van káros hatással. Ezt a döbbenetes tételt úgy véssétek az emlékezetetekbe, mint a Szentírás valamelyik nagy igazságát. Legfőbb óhajom, hogy megértsétek és olyan szeretettel fogadjátok szavaimat, amilyen szeretettel indított engem hozzátok és senkinek se essék rosszul, ha ráutalok továbbá arra az aggodalmat keltőhézagra is, amely sokszor a felmagasztalt anyai szeretet és a józan nevelési rendszer közé ékeli magát. A legjobb, a legáldozatkészségesebb anya is olyan hibát követhet el, melynek súlyos következményeit később még élete árán sem háríthatja el gyermekéről. Ott történik gyakran a hiba, hogy sok anya, aki egyébként a szenvedések minden kálváriáját kész volna gyermekéért magára vállalni, mégis vakon, süketen siklik el olyan dolgok felett, melyek ugyan jelentéktelennek látszanak, valójában pedig egész életre kihatóak és csirái lehetnek a későbbi tragédiáknak. Gondoljatok csak arra, ti féltő, jó anyák, milyen óvó gonddal és szeretettel vezetitek kicsi gyermekeiteket a sírna, jó úton, hogy picinyke lába bele ne botoljék a kőbe. És tartjátok kezüket szorosan, féltve a későbbi években is. S mégis ... ez az áldott, óvó anyai kéz nem emelkedik fel tiltón akkor, amidőn férje, vagy bárki más bort tölt serdülő gyermekeinek poharába is. Sőt talán néha ő maga is engedélyezi nekik és tölt néhány cseppet a méregből, amelyre azt szokták mondani: „Egy kis pohár borocska senkinek sem árthat.“ Látszólag úgy is fest, mintha igaz volna, ám ki mérheti fel