Magyar Népegészségügyi Szemle, 1939 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1939-01-15 / 1. szám
2 A kolnép gyógyszerei és miszticizmusa Dr. ORIENT GYULA, egyetemi tanár, Kolozsvár. Ismeretes, hogy a köznépnek igen helyes ösztönei mondjuk, érzékei vannak. Ezek örökségképen szállnak át utódról utódra, vagyis az ősi tapasztalat öröklődik. Különösen a gyógyítás terén kell a köznépnek a gondolkozását és tapasztalatát méltányolnunk, mivel gyógyítás dolgában függetlenebbül gondolkodik a műveltebb osztálynál. A műveltebb osztály ugyanis, az orvosától várja a rendeléseket és a tanácsokat a diéta legapróbb részletéig és teljesíti is azokat, mint ahogy a cipője csinálását a cipészre, vagy ruhája elkészítését a szabóra bízza stb., úgy bízza betegsége gyógykezelését az orvosára. A köznép szegényebb vagy vagyonosabb része, betegsége esetén végig próbál előbb mindenféle családi gyógyszert és módot és csak végszükségben, vagy ha az alkalmazni kívánt gyógymódszerben kételkedik, kéri ki az orvos tanácsát. Köhögés, szédülés, oldalszúrás ellen megvan mindenkinek a maga gyógyszere. Fejfájás esetén pl. 4—6 piócát helyez a betegség székhelyének a közelébe, mondjuk a halántékra, vagy a tarkóra. S higyjük el, hogy a fejfájás ellen alkalmazott gyógykezelésnek e módja legalább is rövid időre enyhülést hoz létre. A falusi orvosnak és a gyógyszerésznek bő alkalma van a népnél megfigyelni olyan gyógyeljárásokat és gyógykezeléseket, amelyek néha meglepő hatást fejtenek ki, de melyet elárulni nem hajlandók. E nagy titkolódzásnak a legtöbb esetben az az oka, hogy félnek az orvos vagy a gyógyszerész gúnyjától vagy, hogy nevetségessé teszik őket, ha titkukat elárulják. A népies szereknek két csoportja van : egy részük jóformán az ősi történelem előtti időkből származik, vagy a nép nagy tömegének századokon át felhalmozott együttes tapasztalásából ered, más részük maradvány, szokásból kiment, eldobott szerek tömegéből. Számtalanszor megesik, hogy a selejtezett szerek valamelyike ismét előkerül s új célokra használják, de az is előfordul, hogy valamelyes népies szer lesz figyelem tárgya s azt az orvosi gyakorlat, sőt a tudomány is jóvá hagyja. Hogy a spárga (Asparagus off.L.) emeli a női nemi ösztönt, már Melius Juhász Péter 1578-ban Kolozsváron megjelent „Herbáriuma". „A Fáknak, füveknek nevekről, természetéről és hasznairól" című műve is megemlíti: „A spárga meddőséget elűz“. Hasonlóan írnak