Járdányi Pál - Olsvai Imre (szerk.): A Magyar Népzene Tára 7. - Népdaltípusok 2. (Budapest, 1987)
Bevezető
BEVEZETŐ Kötetünk szervesen illeszkedik abba az előző, hatodik kötettel megkezdett sorozatba, amely a magyar népzene nagy többségét képviselő strófikus dallamokat zenei típusonkénti rendben teszi közzé. A dallamtípus (röviden: típus) elnevezés lényegében fedi a Bartók és Kodály által s óta használt törzsdallam, variánscsoport, dallam és változati köre, dallamcsalád fogalmát. A nagy elődök által meghatározott kategóriáktól legföljebb árnyalatokban s a változatok gazdagságában különbözik: a folyamatos gyűjtőmunka során ugyanis nemcsak a típusok száma emelkedett, hanem a típusokon belüli változatállomány zenei képe is általában szélesebbé, sokrétűbbé vált. Ismeretes, hogy a strófikus dallamok szövegkapcsolata meglehetősen kötetlen és szerteágazó; egy-egy típus változataihoz egyaránt kapcsolódhatnak lírai dalok, balladák és alkalomhoz kötött szövegek, ritkábban bár (de nem véletlenszerűen) szövegtelen, hangszeres előadásban is elhangozhatnak. Ez a felismerés késztette népzenekutatóinkat már e század elejétől fogva olyan zenei elvű rendszerek felépítésére, amelyek mind a teljes kéziratos anyag tárolásában, mind pedig a kinyomtatott tudományos közléseikben egyértelműen használhatók. A zenei elvtől csak a Nagyszalontai Gyűjtés dallamközlési rendje tért el a gyűjtemény tetemesebb szöveganyagának szövegelvű rendezése kedvéért (MNGy XIV., Kodály 1924). A zenei elvű rendszerezés okairól, szükségességéről s e rendszerezőmunka kialakulásáról és fejlődéséről bővebben esik szó az előző kötet Bevezetőjében (MNT VI., all. oldaltól a 16. oldal első bekezdéséig és a 19. oldal 2. bekezdésétől a 20. oldal aljáig; lásd továbbá: Olsvai 1978, 1979). Kötetünk anyaga az I.A) l.a) kezdőcsoport XV—XXXV. típusát tartalmazza. Ezek lényegileg ötfokú dallamok, formaelvük a többé-kevésbé azonos vagy nagyon hasonló dallammagból építkező ereszkedő kvintszerkezet: A5 A* A A, A5 AJ A Av, néha már-már: A 5 B 5 A B, amelyben az I. és III. sor vége magasabb a II., illetve a IV. sorénál, azaz a sorvégek ereszkednek. A dallammag, illetve dallamsor vonala völgy alakú, a teljes dallamstrófa váza tehát, Járdányi Pál tömör megfogalmazása szerint, „négy pentaton völgy”.* Ez a szerkezetfajta több kötetre rúgó dallamanyagot ölel fel. Dallamtípusonként kisebbnagyobb melodikus-motivikus különbségek jellemzik, szinte nincs két típus, melynek I. 5