Magyar Nyelvőr – 10. évfolyam – 1881.

Szarvas Gábor. A névmagyarosítás kérdése

8 KIADÓ HIVATAL Bdapest. M­egjelenik minden hónap 15-én hrom ivnyi tartalommal. X. kötet. Magyar NYELVŐR SZERKESZTI SZARVAS GÁBOR. 1881. JANUÁR 15. A NÉVMAGYAROSÍTÁS KÉRDÉSE. Kevesen vagyunk, s e kevesen is pusztulunk, veszünk. A magyar faj napról napra fogy, napról napra keresbedik. Falvak vannak, azelőtt tiszta magyar ajkúak, a­melyek ma egészen el vannak oláhosodva, el vannak tótosodva. Igaz, t. i. hogy ezt a panaszt sokszor hallottuk föl­hangzani, s igaz a panasz is, azaz hogy az a része, a­mely azt mondja, hogy kevesen vagyunk. De a pusztuláson, fogyáson való sopánkodás fölötte ingoványos, nagyon is süppedékes talajon nyugszik. Azt nem tagadhatni, hogy egyes helységek eltótosodtak, eloláhosodtak, de ezekkel szembe állíthatjuk épen népesebb, első rangú városainkat. Gondoljunk csak vissza, mik voltak magyarság tekintetében csak negyven év előtt is Győr, Pécs, Szabadka, Baja, Nagyvárad, Csaba, Nyíregyháza, Orosháza sat., s mik e városok ma ? Pusztulunk, veszünk. Nem tisztünk a történeti adatok nyomozása, de még nem is szükséges az utolsó számig tudnunk, hogy ennyien meg ennyien voltak, elég ha elfo­gadjuk, hogy alig rúgtak többre, mint másfél milliónyi főre őseink, midőn e hazát elfoglalták. Irtotta számukat a tatár­járás, fogyasztott, pusztított a félhold uralma s a német nyomás, és mekkora a számuk ma. Majd pontosan meg­mondja a népszámlálás. A magyarság száma nem fogyott, s nem fogy, hanem egyre emelkedik s emelkedni fog — idegen származású polgártársaink magyarosodása által. Hány meg hány családja van e hazának, a melynek neve még manap is idegen, de szivében magyar vér lüktet, ajkáról magyar szó hangzik ? A véget nem érő szám M. NYELVŐR. X.­­ SZERKESZTŐ II. ker. Fo-utcza, 11. Sí. I. füzet.

Next