Magyar Nyelvőr – 83. évfolyam – 1959.
1. szám - Nyelvművelés - Zsoldos Jenő: Adalékok proletár szavunk történetéhez
. A proletár szó a múlt század harmincas éveinek végén bukkan fel nyelvünkben, de még hosszú utat kell megtennie, míg jelentése a tudományos szocializmus értelmezését megközelíti. Teljesebb latin hangalakja a reformkor szókészletébe részint mint szótári elem, részint mint antik római osztálykategória-megjelölés öröklődött át. Szótáraink csak melléknévi jelentésben említik. Wagner : Phras. 17752 : Proletarius, a, um. Közönséges, alávaló, köz, nem igen becsüs, gemein, schlecht; PPB. 1782 : Proletarius, a, um . Köz, Nem igen betsüs, Alávaló ; Márton 1818 : Proletarius, a,um. gyermekekkel foglalatoskodó ... 2. közönséges, alávaló, roszsz, gemein, gering, schlecht. A szó főnévi alakjához tapadó jelentést ez a lexikoni meghatározás adja : ,,Proletariusoknak neveztetett Rómában a népnek utolsó és legszegényebb osztálya, melly a statusnak csak gyermekeivel (proles) fizethetett" (Közhasznú Esmeretek Tára 1833. 9 . 527). Ebben az időpontban aligha idézett fel a szó a köztudatban más képzetet, mint a nyomorgó, nincstelen szegény alakját. Ugyancsak kevesek számára jelentette a franciaországi forradalmi hagyományok és munkásmozgalmi eredmények távlatát a szó francia nyelvű alakja ebben az újsághírben: „Marseilleben nem régóta új republicanus lap jelen meg illy czimmel : ,Le Proletaire' " (Jelenkor 1834. 597). Még az 1848-i forradalom előtt két évvel is csak sovány értelmezéssel kerül a szó német alakja Ballagi német—-magyar szótárába : „Proletarier, der alacsonysorsú". Ez az 1846-ból való jelentés mint a proletár szónak első és egyetlen nyoma a reformkori szótárirodalomban ugyancsak keveset érzékeltetett a fejlett ipari országok munkásságának hírlapjainkban már eléggé gyakran érintett problémáiból. Ballagi magyar szófordítása egyébként azért is feltűnő, mert a közlés idején már gazdagabb tartalommal tudatosodott a szó jelentése a magyar közismeretben. Amint a munkásosztály fogalmának és a munkásmozgalom nem egy szavának kialakulásához a franciaországi munkásság életének és harcainak mozzanatai adtak indítékot (vö. Nyr. 80 [1956] : 417; 81 [1957] : 19), úgy proletár szavunk kezdeti használatának hátterében is francia események állnak. A szavazati jog kiterjesztése ezen efféle érvek hangzanak el Párizsban : „A proletariusok nem hallgatnak misét, pedig ők teszik a többséget; ők a papság fizetését ki fogják törölni a költségvetésből" (Hírnök 1838. okt. 8. 2). A tömegre való utalás és a fenyegetés tartalma kétségtelenné teszi, hogy itt a szón a munkásokat és a városi plebejusok széles rétegét kell értenünk. Ugyanezt a francia népi többséget idézi Szontágh Gusztáv is : „Fülöp Lajos gáncsoltatik, hogy a választók számát nem szaporítja, a proletariusok törekvéseinek ellene szegül . . . Próbálja meg Guizot a politikai jogokat egész a proletariusokig kiterjeszteni mi lesz következése?" (Propylaeumok a társasági philosophiához. Buda, 1843. 153). Ennek a francia kapitalista társadalom viszonyai között élő proletárnak osztálygyűlöletét ismerte meg Eötvös József franciaországi tartózkodása idején. Világosan látja a társadalom két egymástól „távol álló osztály"-ának kibékíthetetlen ellentétét, de ez a feszültség ,,A karthausi"-ban még nem ösztönöz osztályharcra, hanem csak passzív gyűlöletben jelentkezik. Regényében, ,,a társaság legalantasabb lépcsőin álló" „napszámos" így juttatja hanghoz a maga sivár, távlat nélküli életének érzelmi elemeit : „ne higyj — így szól a proletarius, elkeseredett szívvel, felnőtt magzatához, — mert csak csalódásokat fognál találni; ne remélj, mert a föld