Magyar Nyelvőr – 85. évfolyam – 1961.
Grétsy László: A műszaki nyelv művelésének útjai
MAGYAR NYELVŐR 85. ÉVFOLYAM * 1961. JANUÁR—MÁRCIUS * 1. SZÁM A műszaki nyelv művelésének útjai 1. Folyóiratunk legutóbbi számában csupán általánosságban, az ilyen irányú munkák remélhetőleg hosszú sorát megelőző első lépés megtételének szándékával szóltam a műszaki nyelv művelésének fontosságáról. Most itt az ideje, hogy megvilágítsam, mit is értek, mit is érthetünk a nyelvművelés ez ágán voltaképpen. Tegyük föl tehát a kérdést: milyen módon fejleszthetjük, hogyan gondozhatjuk a műszaki nyelvet? A szakmai nyelvek s így ezeken belül a műszaki nyelv művelése kettős feladat: egyrészt általános, másrészt speciális, sajátos. Általános annyiban, hogy a műszaki szövegekben ugyanúgy előfordulhatnak nyelvi vétségek, magyartalanságok, fogalmazásbeli vagy akár helyesírási hibák, mint bármely egyéb magyar nyelvű szövegben, s e fogyatékosságok kiküszöbölése, valamint — megelőzés végett — a közfigyelemnek a gyakoribb hibákra való felhívása a nyelvművelőkre vár. Speciális, csak a műszaki nyelvet érintő ez a feladat annyiban, amennyiben bizonyos szakma, iparág vagy valamely tudományos szakterület sajátos szóanyaga, tehát műszavai és műkifejezései igénylik a nyelvész segítségét, az avatott nyelvművelő sikeres beavatkozását. Vizsgáljuk meg— ha csupán egészen röviden is — e két irányú, de a valóságban sűrűn egybemosódó feladatot célja szerint, tehát mind a két fölvetett szempontból! 2. A műszaki nyelv általános értelemben vett művelése lényegében ugyanazokon az elvi és gyakorlati alapokon nyugszik, amelyek az egész magyar nyelvközösségre kiterjedő nyelvváltozatok, tehát az irodalmi és a köznyelv nyelvhelyességi vizsgálatához szolgálnak kiindulópontul. Az ilyen jellegű, tehát bizonyos fokig korlátozott műszaki nyelvművelés szükségességét és fontosságát természetesen fölösleges volna e helyen bizonygatnunk. Nem véletlen, hogy akik a műszaki nyelvet egészében vagy részleteiben közelebbről ismerik, újra meg újra harcba szólítanak minden anyanyelvét szerető magyart a műszaki tudományok és a technika nyelvének tisztasága és magyarsága védelmében. Így tett Vincze Oszkár (Megjegyzések műszaki nyelvünkről, Nyr. 78: 197—202) és Péczely Antal (A magyar műszaki nyelvről: Bányászati Lapok 1955. 213—8), így tett a Papp Antal, Torma Domokos és mások fáradozásának eredményeként sokszorosításban terjesztett folyóiratnak, a Műszaki Nyelvőrnek valamennyi cikkírója, így tett Mosonyi Emil akadémiai levelező tag, legutóbb például a műszaki értelmező szótársorozattal kapcsolatos, már említett ankéton elmondott hozzászólásában stb. Hogy a műszaki nyelvművelésnek ez a fajtája milyen kérdéskörökre terjed ki, azt a jelen tanulmány keretén belül még felsorolni sem lehet. Nézetem szerint azonban nincs is szükség e felsorolásra, hiszen az érdeklődő az