Magyar Nyelvőr – 85. évfolyam – 1961.
Grétsy László: A műszaki nyelv művelésének útjai
utóbbi években megjelent s már jobbára új, korszerű elvi alapokon nyugvó,, népszerű nyelvművelő munkákból e tekintetben megfelelő tájékozódást szerezhet. Talán hasznosabb lesz ezért, ha valamiféle vázlatos áttekintés helyett inkább néhány, különféle műszaki szövegekből vett gyakorlati példa segítségével mutatom be, hogyan lehet — és szerintem hogyan szükséges — a természettudományos és technikai szakirodalom termékeit nyelvhelyességi szempontból bonckés alá venni. Természetesen számítok az idézett, valamilyen szempontból hibáztatott mondatok általában tőlem is igen nagyra becsült szerzőinek elnézésére, hiszen az a tény, hogy a műszaki irodalomban föllelhető sok ezer, valamint a saját gyűjtésembe szintén teljesen önkényes válogatás következtében bekerült több száz példa közül éppen ezeket szemeltem ki illusztráció céljára, kizárólag annak a következménye, hogy e művek,, illetőleg ezek az adatok voltak leginkább kezem ügyében. E hibák ugyan nyelvi szempontból nem egyforma súllyal esnek a latba, hasonló példákat azonban — legalábbis bizonyos típusúakat — szinte minden műszaki kiadványból, szótárból, folyóiratból, önálló munkából szép számmal idézhetnék. Gyakran tapasztalható műszaki szövegekben, de általában minden más,, főleg „hivatalos" ízű szövegben is, hogy a határozott névelő ok nélkül elmaradt bizonyos mondatokból vagy címszerű közlésekből. Anélkül, hogy utalnék a nyelvészeti szakirodalom e kérdésekkel foglalkozó cikkeire — e hivatkozásokat a rövidség kedvéért az alábbiakban is lehetőleg elhagyom —, valamint anélkül, hogy bármiféle elemzést is fűznék a közölt adatokhoz, szemléltetésül egyszerűen kiragadok egy-két példát gyűjtött anyagomból.. A forrásokat a lehető legrövidebben jelölöm meg. Az elhagyott névelőt zárójelek között beiktatom a szövegbe. .,[A] Tüzelőanyagainkban található energiák felhasználása és annak gazdaságossága elsőrendű fontosságú iparunk számára" (Bodnár: Különböző szénfajták tüzelőtechnikája... Sokszorosított jegyzet. Bp., 1954. 3). ..[A] Különböző olvadási görbéket.. . az 1. ábra szemlélteti" (Bodnár: i. m. 21). „A jelszámokat lásd [az] 1. ábrán" (Egyszerű, vékonyajkú magfúró. . . MSZ 10 664— 56. számú szabvány 3). „[A] Mérésügy szervezete Magyarországon" (Lukács: Mérés és Automatika 1959. 364). ,,[A] Kéziratot ellenőrizte: Pretsch János". (Kajcsi: Vasútállomási ... épületek tervezése . .. Soksz. jegyz. Bp., 1953. 2). ,,[Az] Öntecs sarokrepedései a felület alatt levő, különösen durva oszlopkristályok felületeinek laza összefüggéséből származó szakadások" (Acélkovácsolás terminológiája.3 MSZ 17 714—54. számú szabvány). Hasonlóképpen tipikus hiba a -nál, -nél ragnak nyakló nélkül való használata. Imre Samuval (Nyr. 81: 164—77) együtt magam is azon a véleményen vagyok, hogy a námél-ozó mondatok megítélésében nem szabad túlságosan merevnek lennünk, azt azonban, hogy szinte minden műszaki munka hemzseg a más ragok rovására terjeszkedő, más ragokat kiszorító -nál, -nél-től,, csakugyan nem nézhetjük jó szemmel. Csupán néhány példát mutatok be a található sok ezerből. A -hor, -ban, -ben, -on, -en, -ön, -hoz, -hez, -höz és egyéb ragok, valamint más mondatszerkezetek rovására szaporodó -nél, -nél ragos alakokat minden külön magyarázat nélkül egyszerűen dőlttel szedetem. „Lefolyók és csurgók építésénél a padló lejtősen készül" (Rados: Ipari épületek tervezése. Bp., 1953. 176). „Lábrész az állat lábait borító bőr, amely 1 A forrásként megadott tanulmány egyik szakaszának címe. 2 A belső címlap hátulján található szöveg. 3 A szabvány címében is hiányzik a határozott névelő! G. L.