Magyar Nyelvőr – 85. évfolyam – 1961.
Grétsy László: A műszaki nyelv művelésének útjai
kruponálásnál a hasszélen marad" (Bőrgyártással kapcsolatos fogalmak. . . MSZ 5410—53. sz. szabvány 2). „E szabvány tárgya a belföldön gyártott. .. gőzkazánok . .. tervezésénél, gyártásánál és üzemeltetésénél szükséges biztonsági előírások megállapítása" (Gőzkazánok . . . biztonsági előírásai. MSZ 4688—54. sz. szabvány 1). „Gőzkazánok, túlhevítők és fűtött gőztartók túlnyomás alatt álló részeinél vasöntvényt . .. csak a MNOSZ 1750 által megengedett keretek között . . . szabad felhasználni" (Gőzkazánok . . . id. szabv. 7). „Váltakozóáramú segédüzemmel bíró hajóknál a különleges, fordulatszám-szabályozást igénylő motorok részére többnyire külön átalakítókat szerelnek fel" (Lenkei: Hajó villamosság I. Soksz. jegyz. Bp., 1954. 20). „Odvasság a kokillába öntött nyugtatott acél hűtésénél keletkező üreg, mely a felöntésben nem jelentkezik" (Acélkovácsolás ... id. szabv. 2). „... a rajzon egyvonalban levő közös tengelyvonalak az öntvénynél se legyenek egymástól a megállapodás szerinti tűrésnél nagyobb távolságban" (Vas- és acélöntvények — Műszaki követelmények. MSZ 2591—57. sz. szabvány 4). „Jelenlegi cikkünkben azt vizsgáljuk, hogy miért kell kijavítani minden helyrehozható hibát a gyapjúszövetnél" (Bárány—Dr. Schiller: Ipargazdaság 1960. 3. sz. 18). „A Perion rögzítésénél bekövetkező vegyi változásokat W. Beltzien és G. Cossmann tanulmányozták behatóan" (Tobisch: Magyar Textiltechnika 1960. 112). A közölt példákból, azt hiszem, eléggé kitűnik, miből áll, mire terjed ki a műszaki nyelvművelésnek ez a kétségkívül igen fontos, de mégis csupán egyik oldala: olyan nyelvi vétségekre hívja föl a figyelmet, amely vétségek az irodalmi és a köznyelvben is nagy számban föllelhetők, s amelyek fölött általános érvénnyel, az egész magyar nyelvre vonatkoztatva lehet vagy kell ítélkezni. A szakmai nyelvművelés e frontjának sajátossága, egyedi vonása csupán az, hogy a tollhegyre tűzött nyelvi hiba — vagy akár csak kisebb pontatlanság — szemléltető példái a technika és az ipar nyelvéből valók, tehát a magyar nyelvnek abból a rétegéből, ágából, amelynek használóit, ismerőit elsősorban szeretnénk nyelvhelyességi tanácsainkkal segíteni. Ahogy a határozott névelő kitételét hiányoltuk bizonyos esetekben, ahogy a -nál, -nél rag káros elburjánzásáról szóltunk, úgy — természetesen nem ilyen elnagyoltan, hanem kellő alapossággal — kerek egészet adó rendszerbe foglalva sort keríthetnénk a műszaki szövegekben felbukkanó valamennyi jellemzőbb vétség megtárgyalására, s talán nem is volna érdektelen s eredménytelen ez a munka. Gondoljunk csak az ige- és főnévragozásban elkövetett, nemegyszer súlyos hibákra, gondoljunk az igekötők használatának furcsaságaira, a mondatok helyes szórendje elleni vétségekre, a jó magyar szóval helyettesíthető idegen szavak fölösleges és túlzó alkalmazására, a különféle egyeztetési hibákra stb. Csak mutatóba s egyben — sajnos — e szakasz befejezéséül hadd írjak ide egy-két műszaki nyelvi példát a legutoljára említett, az egyeztetés terén elkövetett vétségek közül. A Mérnöki Továbbképző Intézet egy sokszorosított kiadványában ezt olvashatjuk: „Amit az egyes szénfajták különböző frakcióinak tüzelési nehézségeiről mondottunk, azt a különböző szénfajták . .. keveréséről csak feltételesen mondhatunk el" (Bodnár: i. m. 42). A mondatban több más, részben elhagyott nyelvi pontatlanság és sajtóhiba is van, számunkra azonban ezúttal az a leglényegesebb, hogy a mondhatunk forma helyett a megfelelő tárgyas ragozású alak: mondhatjuk lett volna a nyelvtanilag helyes alakulat. Részben hasonló e példához a következő is: „Egyik ilyen keveréssel javított esetet tárgyaltunk a salakolvadási görbék ismertetésénél" (Bodnár: i. m. 42—3). *