Magyar Nyelvőr – 90. évfolyam – 1966.

MAGYAR NYELVŐR 90. ÉVFOLYAM * 1966. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM Legyen-e közügy a helyes magyar kiejtés törvényeinek föltárása? I. Elvi kérdések Nem szónoki kérdésnek szántam dolgozatom címét. Ahhoz, hogy a feltett kérdésre válaszolhassunk, előbb tisztáznunk kell, hogy mi a közügy, majd azt, hogy a törvények föltárása lehet-e egyáltalán közügy. Mi tehát a közügy? Az ÉrtSz. szerint: ,,A közösségre vonatkozó, a társadalom egészét vagy nagy részét illető, általános érdekű ügy, kérdés", illetőleg második jelen­tésként ,,a közösség életének irányításával kapcsolatos tevékenység, hivatalos vagy politikai ügyek intézése." Ez a két értelmezés túlságosan szűk és sommás. Engem nem elégít ki, hihetőleg másokat sem. A közügynek csak egyik — bár alapvetően fontos — sajátsága az, hogy nagyobb közösség szükséglete fejeződik ki benne. Másik vonása az, hogy ez a szükséglet a közösségben tudatosodik is. Az ÉrtSz.-ból ez már alig derül ki, mert az „általános érdekű" jelentheti ugyan azt is, hogy általános érdeklődést keltő, de azt is, h­ogy "közérdek jellegű", függetlenül attól, hogy a közösség fölismerte-e, vagy sem. Pedig a két fent említett sajátsággal nem meríthettük ki a kategória fő meghatározóit. Egy példát! Közérdekű, sőt létfontosságú népünk számára, hogy légvédelmünknek korszerű elhárító fegyverek álljanak rendelkezésére. A katonai bemutatók és a sajtó tudatosítja is ezt a szükségletet. Igazán közüggyé az elhárító rakéták beszerzése mégsem válhat. Miért? Mert az ügy olyan természetű, hogy hiányzik a társadalom gyakorlati, közvetlenül cselekvő részvételének lehetősége. A közügy harmadik és az SZKP XX. kongresszusa óta többé el nem hanyagolható vonása az, hogy a felismert társadalmi szükséglet kielégítésében a közösség aktívan, cselekvően, gya­korlatilag is részt vehessen és vegyen. A címben föltett kérdés nem szónoki szóalakzat, csak akkor válaszol­hatunk rá igenlően, ha e munka mindhárom kritériumunknak megfelel. Társadalmi szükséglet-e a magyar kiejtési norma föltárása? Nyilván igen ! A nyelvhelyesség követelményei sem csupán valami elvont nyelvi esz­ményt tükröznek, hanem azt a társadalmi szükségletet foglalják magukba, hogy a nyelv a maga társadalmi funkcióját egyre pontosabban és hatásosabban betölthesse (Lőrincze Lajos: I.OK. 2:402 — 19). Az egységesített kiejtés szük­séglete sem a szép magyar beszéd „eszményéből" támadt, sőt végső ( !) soron nem is esztétikai igényekből, hanem a magyarság egységes, szocialista nemzetté válásának a folyamata tükröződik benne. (Már csak ezért sem lehetne a mi problémáinkat a német Bühnenaussprache kialakításával egybevetni.) Ezzel párhuzamosan tükröződik a kiejtési norma rögzítésének az igényében az a magasabb igény is, hogy nyelvünk egyre jobban töltse be feladatát, az embert

Next