Magyar Nyelvőr – 91. évfolyam – 1967.
Nyelvművelés - 1
A XI. század közepén Székesfehérvár neve még feheruuaru [ Feher(u)varu] volt. A tővégi magánhangzók lekopása, és az előző szótag magánhangzójának ennek következtében való megnyúlása után nyerte el Fehérvár alakját. Az eddig említett példák szabályszerű hangváltozásokat mutattak be. A földrajzi nevekben azonban ugyanúgy, mint számos összetett köznevünkben — főleg akkor, ha eredeti jelentésük elhomályosul — gyakran mennek végbe szabálytalan, kivételes hangváltozások is. Nemegyszer előfordul, hogy a helységnév alapjául szolgáló földrajzi köznév elavul, az összetétel értelmetlenné válik, és így nagyobb változás is végbemehet a szó hangtestében. Az Egykori Temes megyei Berekszó község neve például Berek-aszó volt. A berek vizes talajú erdőt jelentett, az aszó pedig folyóvíz nélküli völgyet. A község neve tehát természeti névből keletkezett, eredetileg egy (lakatlan) vizes erdővel borított lefolyástalan völgyet jelölt. Mikor itt település létesült, a völgyet jelentő köznévből, mai tulajdonnévből a völgy neve átvivődött a községre is. Mikor az aszó szó elavult, a nyílt szótagban levő rövid a kiesett, és így keletkezett a Berekszó. Talán azonos eredetű vele az egykori Sereg megyei Barkaszó neve is. A régi földrajzi aszó köznév nyomai még számos helységnevünkben maradtak fönn, így az Abaúj megyei Szikszó neve is a 'mocsár' jelentésű szikszék és az aszó összetételéből keletkezett. (Balaton)szárszó neve a száraz -f- aszó összetétel rövidülése. A kő -f- aszó rejtőzik Kajászó(szentpéter) nevében (Fejér m. vö. Pais: MNy. 8 : 381 kk.). A régi 'folyó' jelentésű tó szó is gyakran igen nagy átalakuláson ment át, miután köznévként elavult. A berek -i- jó összetételből alakult a Berettyó folyó neve, a hév 4- jómeleg folyónévből pedig a Miskolcon átfutó sielő, valamint más irányú hasonulással a bihari Hajó. Büssil (Somogy m.) régi neve a XIII. században Bessenyen volt. Ebből rövidült és alakult a mai név (Várkonyi: MNyTK. 113. sz. 12). A szabályos vagy szabálytalan hangváltozás néha fölismerhetetlenné tesz néhány — eredetileg értelmes — szóösszetételt. A XIII. században, amikor a templom védőszentjéről kezdtek egyes falukat elnevezni, több falu kapta a Szentmária nevet. Ezek közül a két legnyugatibb, a Pozsony melletti és Győr-Sopron megyei (Puszta)somorja, valamint a háromszéki falu neve egyaránt változott. Az utóbbinak van még Samarja és az eredeti alakhoz jobban hasonlító Szemeria alakja is. A Zala megyei Kehida régi neve Ketüd-hida volt (Pais: MNv. 7 : 166). A hetüd személynév, jelentése 'második', mint ahogy a rómaiak is gyakran sorszámnévvel nevezték a fiaikat (Secundus, Quintus, Sextus stb.). A -hida utótag egyébként gyakran olvadt bele az összetett helynév előtagjába. Ilyen a népmesékből ismert bihari Hencida (Henchida) és Bonchida Boncida az egykori Kolozs megyében. A kettő közt fekvő szilágyi Derzsida is Derzs hida volt régebben. A Győr-Sopron megyei Mórichida község neve a helyi lakosság nyelvében már Morcida. A Henc, Bonc, Derzs, Móric személynevek. Mint ahogy a latin apotheca szót kezdetben apatika alakban vettük át, de később a nyelvközösség a szó eleji a-t névelőnek érezte, és elhagyta (apatika ), ugyanígy elmaradt néhány helynevünkben is a szókezdő a: a latin Hyacinthus név magyar Acintos alakjából lett egy falu neve Cintos (egykori Alsó-Fehér m.). Székelyföldön az Amadéfalva újabb alakja Madéfalva. A baranyai Bolmány régi neve Abolmány volt. Meg is rövidülhet az összetett név. Anonymus még latinul említi a helységet: ,,in Ceruiio Monte", a XIII. században Szarvesholm ( szarvashalom) a mai Szarvas. Makó neve kezdetben Velnük ~ Felvelnük, a XIII. század végén Felvelnük vagy Makófalva, a XIV. században Makófalva vagy Vásárhely.