Magyar Nyelvőr – 94. évfolyam – 1970.
Nyelvművelés - 1
MAGYAR NYELVŐR 94. ÉVFOLYAM * 1970. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM Milyen lesz a készülő Magyar Szinonimaszótár? 1. A beszédtevékenység egyik legfontosabb mozzanata azoknak a kifejezőeszközöknek a kiválasztása, amelyeket az ember éppen felhasznál gondolatai közlésére. A leíró nyelvtudománynak pedig a legfőbb feladatai közé tartozik azoknak a hallatlanul gazdag grammatikai és szókincsbeli lehetőségeknek a számbavétele és rendszerezése, amelyek a nyelvben mindenki számára adva vannak, amelyek közül bizonyos szabályrendszer korlátain belül mindnyájan szabadon választhatunk, de amelyeket a maguk teljességében és a részek bonyolult összefüggésében egyidejűleg mégsem tudunk áttekinteni. A grammatikai kifejezőeszközöket a nyelvtan, a szókincsbelieket pedig a szótár, közelebbről véve az egyidejű nyelvállapotot tükröző, leíró jellegű nyelvtan, illetőleg az ilyen szótár regisztrálja. A puszta számbavételen, felsoroláson kívül azonban mind a nyelvtan, mind pedig a szótár arra is rámutat, hogy a benne leltározott nyelvi kifejezőeszközöknek mi a funkciója, milyen kifejezendő tartalom nyelvi megformálására használjuk őket. A nyelvtan és a tudományos célú, leíró szótáraknak a legközkeletűbb típusa, az értelmező jellegű szótár között a nyelvi anyag feldolgozásának módját tekintve az a legszembetűnőbb különbség, hogy a nyelvtan az egyes grammatikai jelenségeket a maguk külső vagy belső összefüggéseiben, alaki vagy funkcióbeli kapcsolataiban vizsgálja, az értelmező szótár ellenben mindenekelőtt a szóegyedekre van tekintettel, a szókincs elemeit lényegében individuumoknak tekinti, azaz nem vagy csak alkalmilag mutat rá arra, hogy ugyanazt a funkciót, amelyet egy-egy szó vagy állandósult szókapcsolat betölt, elláthatja-e egy másik vagy éppen több szóegyed vagy (állandósult) szókapcsolat is, és nem foglalkozik azzal, mi a hasonlóság és mi a különbség a között a funkció között, amelyet egy-egy szókészleti egység és a vele rokon funkciójú szóegyedek idetöltenek. (Más vonatkozásban azonban természetesen az értelmező szótári munkálatokban is érvényesülnie kell a nyelv rendszerszerű szemléletének; ehhez vö. A lexikográfia és viszonya a lexikológiához c. cikkemet: MNy. 65 . 257 s köv.) E vázlatos gondolatmenet alapján is világos, hogy a nyelv szókészletbeli feldolgozása, az egynyelvű szótárírás csakis akkor válhat módszerben hasonlóvá a nyelvi kifejezőeszközöket mindjárt rendszerükben tárgyaló grammatikai kutatásokhoz, ha megalkot egy olyan munkát, amely a szókincs elemeinek a funkcionális — elsősorban jelentésbeli — kapcsolatait is feltárja, deci- és nyelv szemantikai rendszerére vagy pontosabban: a szavaknak és az állandósult szókapcsolatoknak a jelentésviszon