Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.
Nyelvművelés - 1
MAGYAR NYELVŐR 97. ÉVF. 1973. JANUÁR—MÁRCIUS 1. SZÁM 1 Magyar Nyelvőr Petőfi költői önarcképe Dalaim Elmerengek gondolkodva gyakran, S nem tudom, hogy mi gondolatom van. Átröpülök hosszában hazámon, Át a földön, az egész világon ! Dalaim, mik ilyenkor teremnek Holdsugári ábrándos lelkemnek. Ahelyett, hogy ábrándoknak élek, Tán jobb volna élnem a jövőnek, S gondoskodnom . . . eh, mért gondoskodnám? Jó az isten, majd gondot visel rám. Dalaim, mik ilyenkor teremnek Pillangói könnyelmű lelkemnek. Ha szép lyánnyal van találkozásom, Gondomat még mélyebb sírba ásom, S mélyen nézek a szép lyány szemébe, Mint a csillag csendes tó vizébe. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Vadrózsái szerelmes lelkemnek. Szeret a lyány? iszom örömemben; Nem szeret? kell inni keservemben. S hol pohár és a pohárban bor van, Tarka jókedv születik meg ottan. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Szivárványi mámoros lelkemnek. Oh de míg a pohár van kezemben, Nemzeteknek keze van bilincsen; S amilyen víg a pohár csengése, Olyan bús a rabbilincs csörgése ! — Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Felleges bánatos lelkemnek.