Magyar Nyelvőr – 101. évfolyam – 1977.

Nyelvművelés - 1

Hátra van még a ,,németes pestiesség" kérdésének tisztázása. A köz igével kapcsolatban — mint már az előző cikkemben is kimutattam - nem beszélhetünk germanizmusról, hiszen nem lehet németesség az a nyelvi jelenség, amely nem található meg a német nyelvben. Ez — úgy gondolom — tagadhatatlan nyelvészeti axióma. Mivel a németben nincs hoz— visz igepár, ennélfogva én a hozok (hozom) állítólagos németességének mint teljesen képtelen állításnak a cáfolatával tovább nem is foglalkozom. Vizsgáljuk meg ezek után egyedül a jön ige használatát ebből a szempontból. Nézzük meg — rövid áttekintésben — hogyan vallanak erről a finnugor nyelvek, mit bizonyít a magyar népnyelv, köznyelv és irodalmi nyelv. Vizsgáljuk meg végül a magyar nyelvben előfor­duló főbb szituációs jelentésváltozásokat. Finn—észt. — A finn nyelv a hallgatóhoz való közeledést, tehát a beszélő helyétől való távolodást mindig a jön (tulla[tule-t) igével fejezi ki. Például: ,,Tulet-ko?" ,,Tulen; heti tulen" = ,,Jössz?" ,, J­övök; mindjárt jövök'". Ugyanez áll az észt nyelvre is: „Ma tulen kohe" = „Rögtön jövök". Hasonló a helyzet a többi rokon nyelvben is. Vogul 'jönni': jinkwe. — „An jurd­em jiun?" „At jium" = 'Jössz-e velem?' 'Nem jövök' (Munkácsi: VogNyvj. 121); „Uwskwe, tih jijen!"; „Us nang palin juuum­" = 'Nénécském, gyere ide!'; 'Mindjárt jövök hozzád' (Kálmán Béla: NyK. 70: 143)­. —­ Osztják: jiti. — „Jirel igi pela lawel: Ma pa jilem" = 'Az öreg apjához [így] szól: Én is jövök' (Pápay J.: Koszti Nyelvt. 162). — Zűrjén: 'lökni'. — „Nilid batyte kutasz csukszalni: Batye, lok nyin !"; ,,Kod­ke szili suvasz: Lokta, nile, lokta" = 'A leány az apját kezdi hívni: Apám, gyere már!'; 'Valaki mondja neki: Jövök, leányom, jövök' (Fokos: Fgr. Füz. 19. sz. 138) — Votják: liktini: „agyamied ton­dorá liktoz" , 'embe­red el fog jönni hozzád' (Munkácsi: Votj Népk. 24). — Cseremisz­­tolás: „Ku­gecses tolam" 'Húsvétkor eljövök' (Beke: Cser. nyelvt. 202); „Ende tökená tolena" = 'Aztán hazafelé jövünk' (Bereczki Gábor, NyK. 73: 35). — Mordvin: 'szajemsz': ,,Mon­tyanijok szajan" = „Mindjárt jövök" (Russzko-moksanszkij szlovar 531, 1951). — Lapp: 'pohtet': „Munna puatam tallak" = 'Azonnal jövök' (Halász I., Ug. Füz. 8. sz., 122). „Csiera, csiera, vurtiesztittie, kusszeka manne poatál" . 'Kedveseim, kedveseim, várakozzatok, míg odajövök" (Halász, Ug. Füz. 9. sz. 48). Már az első idevonatkozó cikkemben említettem, hogy a magyar nyelv­terület különböző részein tapasztaltam a jön igének alapjelentéstől eltérő használatát: rögtön, mindjárt, azonnal jövök stb. Ez természetesen azt jelenti, hogy a pestiességről szóló kijelentés nem egyéb fikciónál. Állításom hitele érdekében ezért az alábbiakban csak nyomtatásban megjelent, tehát némi tekintéllyel fölruházott forrásokból idézek. A népnyelvre vonatkozólag a mostanában tanulmányozott legújabb népköltési gyűjteményekből sorolok föl a sok közül néhány példát: „Ott van egy leány, annak meg fogod mondani, hogy nem hároman fogunk gyürni vacsorára, hanem négyen" (ÚjNésik, 16: 60). „Azt mondta a király, hogy elvárlak ám, fiam . . . Azt mondja, hogy gyüvök" (108). „Hónap este neked ! A nem latin betűvel író fgr. nyelvekből vett példákat magyar fonetikával írtam át (megtartva a w-t és az á-t), annál is inkább, mert a tudományos jellegű fonetikus átírás nem egységes, és cikkemben nem hangtani témáról van szó.

Next