Magyar Nyelvőr – 112. évfolyam – 1988.

1. szám - Nyelvművelés - Németh K. Bódog–Ábrahám Imre: Névadás a magyar bencés rendben

MAGYAR NYELVŐR 112. ÉVFOLYAM 1988. JANUÁR-MÁRCIUS 1. SZÁM Névadás a magyar bencés rendben * írásom a névhasználat kérdései közül a magyar szerzetesrendekben, esetünkben a bencés rendben szokásos gyakorlatot vizsgálja. Ez a gyakorlat inkább eltér a polgáritól, semmint hasonlít hozzá, de találunk köztük alapvető párhuzamokat, így tanulságai nem haszon nélkül valók. Vizsgálódásom elsősorban a Benedek-rendi utónevekkel kíván foglalkozni, hiszen csak velük kapcsolatban jogosult a bencés jelző. Ezek a nevek évszázadok óta különösségükkel, a mindennapitól elütő voltukkal tűnnek ki. Honnan e különösség? Egyáltalán miért beszélhetünk sajátos névhasználatról? A gyakorlat mögött a következő elgondolások húzódnak meg. A szerzet tagjait egyetlen nagy családnak tekintik, ebből adódóan meg kell változtatni a polgári életben viselt és csak kevés változatot fölmutató utóneveket, hogy az új közösségben mindenkinek megkülöböztető ne­ve lehessen. (Ezzel a rendtagok társaikat egyelemű névvel illethetik. A jelenség ősi, egyben praktikus volta könnyen belátható.) A másik elgondolás eszmei: a szerzetbe lépő lelki megtisztulásra, erkölcsi tökéletesedésre vállalko­zik, ezért hátat fordít régi önmagának, és ennek jelképes kifejezése a névvál­toztatás. (Ez meg a jól ismert ősi szemléletet őrzi.) Magát a nevek különösségét az adja, hogy a rendtagokra — a nagyobb létszám miatt szükségszerűen — nem használatos, tehát szokatlan neveket ruháznak. Ezt a többletszükségletet a Biblia tartalékaiból és a római egyház minden nemzet szentjeit fölsorakoztató hivatalos kézikönyvéből, a Martyrológiumból elégítik ki. Ehhez képest viszony­lag újkeletű törekvés, hogy kiegészítésül vagy a névanyag cseréjére fölélesztik­fölhasználják az ősi magyar neveket. * A dolgozat fogalmazványa a jeles bencés tanár és nyelvész, Németh K. Bódog hagyatékából került elő. A munka biztató állapotban volt, de befejezéséhez hiányzott még a rendező elv, és eldöntetlen volt az anyag közelítésének a szempontja is. Voltak tudományos igényű fejezetei, de néhányuk inkább csak a házi használatra tekintett, mintha az újonnan Rendbe lépők számára kívánta volna megvilágítani a sok százados gyakorlatot. Afféle beavatás kívánt lenni a rendi hagyományokba. Mindez érezhető volt a stíluson is. Az itt közölt változat igyekszik egységessé tenni a tanulmányt, az egész dolgozat, továbbá a fejezetek elé írt bevezetőkkel pedig biztosítani a névtudományi jelleget, és a laikus érdeklődőt is segíteni bizonyos jelenségek megértésében. A kéziratot mintegy harmadrészt alakítva az eredeti fejtegetést egy-két esetben szándékom szerint egyértelműbb megfogalmazással cseréltem föl, máshol kiegészítő vagy megszorító megjegyzést tettem. Kivételesen új szempontot is bevontam a vizsgálatba. Az értelmező, kikerekítő mondatokat a kézhez kapott szövegből, azt továbbgondolva próbáltam kiolvasni. Mindezt rendi felkérésre. (Ábrahám Imre)

Next