Magyar Nyelvőr – 113. évfolyam – 1989.
1. szám - Nyelvművelés - Balázs János †: A magyar mint nem indoeruópai európai nyelv
MAGYAR NYELVŐR 113. ÉVFOLYAM * 1989. JANUÁR—MÁRCIUS * 1. SZÁM A magyar mint nem indoeurópai európai nyelv* 1. Miért is érdemes tanítani és tanulni a külföldi egyetemeken és főiskolákon idegen nyelvként a magyart, s vele együtt a finnt, az észtet és a többi finnugor nyelvet ? Ez alkalommal, úgy vélem, különösen időszerű ennek a kérdésnek a feltevése, s talán nem lesz érdektelen e kérdés megválaszolásának szerény kísérlete sem. Lotz Jánossal, Amerikában született, felsőbb iskoláit Magyarországon végzett, majd pedig Svédországban és haláláig az Egyesült Államokban tevékenykedő kitűnő kollégánkkal hazánkban jártakor többször is beszélgettünk erről. Véleménye szerint az Egyesült Államokban nyelvünket — s vele együtt főleg a finnt és az észtet — a különféle egyetemeken az általános nyelvészeti oktatás keretében főleg azért tanítják, mert az elképzelések alapján ott mindenkinek kell tanulmányoznia legalább egy nem indoeurópai nyelvet. Ilyen persze igen sokféle akad, elsősorban olyan nagy nyelvek, mint amilyenek a kínai, vagy a japán, az ozmántörök, nem is szólva az arabról, s persze az indián nyelvekről. De aki arra kíváncsi, hogy milyen is az alkata egy-egy jellegzetesen európai, ám mégsem indoeurópai nyelvnek, annak feltétlenül anyanyelvünket, s mellette természetesen a finnt vagy az észtet kell elsősorban tanulnia. Számba kell venni ennek során azt is, hogy az Egyesült Államokban milliónál is többen beszélik a magyart, s nagyon sokan a finnt és az észtet is. Ezenfelül a finnugor nyelvek közül főleg ez a három nyelv az, amely európai szintű irodalmi rangot is kivívott magának, művelődése igen jelentős, mindegyik szerves része az európai nyelvközösségnek, persze mindegyik a maga sajátos körülményei között, ami jellegzetes színeződést jelent az összeurópai palettán. Úgy gondolom, hogy ez az érvelésmód mindenképpen helytálló, komoly figyelmet érdemel, s ezért ezen a helyen is érdemes lesz röviden rávillantani néhány olyan szellemi áramlatra, amely e felismerés megfogalmazására vezethetett. De mindjárt elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a három említett nyelv kiemelése semmiképpen sem jelentheti a többi finnugor nyelv lebecsülését, háttérbe szorítását, alacsonyabb rendűnek tartását. 2. Az említett három finnugor nyelv művelőinek önmagukra való eszmélődése jelentősebb mértékben a humanizmus és a reformáció korában kezdődik. Ismeretes, hogy Dévai Bíró Mátyás, az első magyar ortográfia szerzője 1529-től 1530-ig Wittenbergben tanult, miután előzőleg a krakkói egyetemet látogatta. 1537-ben ismét Wittenbergben folytatta tanulmányait. A feljegy * Elhangzott a Helsinki Egyetemen a Magyar Tanszék fennállásának 60. évfordulóján, 1988 szeptemberében rendezett tudományos ülésszakon.