Magyar Nyelvőr – 115. évfolyam – 1991.
1–2. szám - Nyelvművelés - Bencédy József: Frázisok, közhelyek a közéleti nyelvhasználatban
MAGYAR NYELVŐR 115. ÉVFOLYAM * 1991. JANUÁR—JÚNIUS * 1—2. SZÁM Frázisok, közhelyek a közéleti nyelvhasználatban Közhelynek mondjuk szavak, szókapcsolatok, nyelvi szerkezetek funkció nélküli, gondolatközlés nélküli, a szóban forgó tartalomtól elszakadt használatát (pl. őszintén meg kell vallanom, holott nem is vall az illető, és nem is őszinte). Tágabb értelemben ide sorolom — a frázisok, közhelyek közé — bármely szó vagy szerkezet agyonhasználását (pl. nem ragozom tovább), elsősorban olyan esetekben, amikor elég nyilvánvaló a gondolatnélküliségük (pl. hiányosság, döntő fordulat, konkrét intézkedések). Egyetértek Szende Tamással, aki A szó válsága c. könyvében úgy foglal állást, hogy a közhelyeket, frázisokat nem alaki jegyeik alapján kell megfogni, hanem a gondolatközlésben betöltött — már említett — szerepük szerint (Gondolat, 1979. 215). Közhelyekkel sajnos bőven találkozhatunk a közéleti beszédekben: szükségszerűen találkozni kell(ett) egy olyan időszakban, amikor a szó igen gyakran a gondolat elleplezésére szolgál(t), akár úgy értve, hogy nem kívánjuk gondolatainkat kinyilvánítani, akár úgy, hogy nincsenek gondolataink. Számomra tipikus közhely a nem történt intézkedés-féle szenvedő szerkezet, mivel szinte minden esetben a felelős megnevezésének elkendőzésére szolgál. Tapasztalatból tudom, hogy egy fontos pártdokumentumban azért kellett a nyelvi lektorálás során több ilyen fordulatot benne hagyni, mert nem kívánták a mulasztásokat elkövető főhatóságokat néven nevezni. Közhelyek keletkeznek igen gyakran divatból, sznobságból (pl. immáron második alkalommal tesszük szóvá, vagy nézetrendszer — az immáron és arendszer törölhető), de humoros indíttatásból is (Lásd, kikkel vagyok körülvéve!), s nem ritkán élünk közhellyel, frázissal zavarunk leplezésére is. Hozzászólásainkat gyakran indítjuk, fejezzük be efféle mondatokkal. Csak azt szeretném mondani . . .. Csak egy mondatot szeretnék mondani . . . ; Már mindent elmondtak előttem . . . ; Már nagyon előrehaladt az idő, ezért én . . . ; Végül, de nem utolsó sorban ... — Elfogadom, hogy a hozzászóló zavarban van, de épp az indítást módja lett volna alaposan átgondolni, és esetleg ezt is, a befejezést is akár le is írni. Találkoztam már azzal a véleménnyel is, hogy az idézett mondatoknak fatikus funkciójuk van, szerepük tehát a kapcsolat felvétele, illetve fenntartása. Csak hát a kapcsolatot fel lehet venni egyéni gondolatokkal is, pl.: Engedjék meg, hogy . . .. Néhány szemponttal szeretném kiegészíteni . . .; Nem értek egyet azzal a gondolattal (véleménnyel, javaslattal) . . . S ebben az esetben azt sem kockáztatjuk, hogy a bejelentett egy mondatot, egy-két percet (jócskán) megtoldva félrevezetjük a hallgatóságot.